• Nem Talált Eredményt

A kationok II. osztálya

CH 3 COO - -ClO 3

6.1.2. A kationok II. osztálya

6.1.2.1. Az ón(II)ion reakciói és kimutatása Reakció higany(II-kloriddal

Ha az ón(II)-klorid oldat egy cseppjéhez egy csepp higany(II)-klorid-oldatot cseppentünk, akkor fehér higany(I)-klorid-csapadék (kalomel) válik le:

SnCl2 + 2 HgCl2 = SnCl4 + Hg2Cl2

Ha az ón(II)-klorid feleslegben van jelen, akkor a higany(II)ion fémhigannyá redukálódik:

SnCl2 + HgCl2 = SnCl4 + Hg

Bázis jelenlétében már kevés ón(II)-klorid is fémmé redukálhatja a higany(II)iont. (A reakció gyenge bázisok – anilin, ammónia – jelenlétében is végbemehet. Ez különbözteti meg az ón(II) reakcióját az antimmon(III)-tól.)

Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp higany(II)-klorid-oldatot, majd egy csepp vizsgálandó oldatot, és végül egy csepp anilint. Ón(II)ionok jelenlétében fekete folt keletkezik.

A reakció igen érzékeny. Valamennyi kation jelenlétében kimutatható az ón(II)ion ezzel a reakcióval.

Reakció ammónium-molibdáttal

Cseppentsünk szűrőpapírra egy csepp ón(II)-klorid-oldatot, majd egy csepp ammónium-molibdát-oldatot. Kékesfekete folt képződik.

Kis mennyiségű ón(II) esetén zöld folt keletkezik, mivel az ón(II) a molibdátiont csak molibdén(V)-té redukálja.

Jobban észlelhetővé tehető a reakció, ha rodanidionok jelenlétében végezzük el. A keletkező molibdén(V)-rodanid (MoO(SCN)5

2-, illetve Mo(SCN)5) hatására a folt vörös színű lesz.

Egyéb kationok ilyen reakciót nem adnak!

Turnbull-kék-képzési reakció

Ha egy csepp vas(III)-kloridot és egy csepp kálium-[hexaciano-ferrát(III)]-ot szűrőpapírra cseppen-tünk, barna színű foltot kapunk. Erre a foltra egy csepp ón(II)-t tartalmazó oldatot cseppentve a folt színe kékre változik. A vas(III)iont az ón(II) vas(II)-vé redukálja, ami a [hexaciano-ferrát(III)]-ionok-kal Turnbull-kék-csapadékot ad.

2 Fe3+ + Sn2+ = 2 Fe2+ + Sn4+

Fe2+ + 2 [Fe(CN)6]3- = Fe3[Fe(CN)6] Reakció szulfidionokkal

Az ón(II)ionok nátrium-szulfiddal világosbarna színű szulfidcsapadékot adnak. A csapadék a reagens feleslegében oldhatatlan.

Reakció kálium-jodidal

Kálium-jodid-felesleggel vízben nehezen oldódó, vörös ón(II)-jodid képződik. A csapadék sósavban könnyen oldódik, színtelen oldatot képez.

6. Cseppelemzés 257

© Wagner Ödön, BME, Pasinszki Tibor, ELTE www.tankonyvtar.hu Redukció cinkkel

A fémcink savas és lúgos közegben is fémmé redukálja az ón(II)iont. Az ón szivacsos „massza”

formájában válik ki.

6.1.2.2. Az ón(IV)ion reakciói és kimutatása Reakció kálium-jodiddal

Szűrőpapírra helyezzünk egy csepp telített kálium-jodid-oldatot, majd egy csepp cézium-klorid-oldatot, majd egy csepp vizsgálandó oldatot. Végül tegyünk rá még egy csepp kálium-jodid- oldatot.

Ón(IV)-klorid jelenléte esetén fekete folt képződik.

Ezzel a reakcióval megkülönböztethető az Ón(IV) az ón(II)-től, mivel – ón(IV) szennyezést nem tartalmazó – ón(II)-oldat esetén nem kapunk pozitív reakciót.

Egy csepp töményebb kálium-jodiddal óraüvegen megcseppentve az ón(IV)-klorid-oldatot, sárga színű, oldható komplex képződik, ami amilalkohollal kioldható a vizes oldatból. Az amilalkohol sárgára vagy narancssárgára színeződik.

Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfiddal az ón(IV)ionok sárga ón(IV)-szulfid csapadékot képeznek. A csapadék oldódik a reagens feleslegében és erős bázisokban is.

Redukció cinkkel

Erősen sósavas közegben az ón(IV)ion ón(II)-vé redukálható. Nagy mennyiségű sósavat kell alkalmaznunk, különben a redukció fémónig megy.

Lúgos közegben (eltérően az ón(II)iontól) a cink nem redukálja az ón(IV)ionokat.

6.1.2.3. Az antimon(III)ion reakciói és kimutatása Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfid hatására az antimon(III)-tartalmú oldatból narancssárga szulfidcsapadék válik le.

2 SbCl3 + 3 Na2S = Sb2S3 + 6 NaCl

A csapadék melegítve jól oldódik 20%-os sósavban, de oldódik a reagens feleslegében, erős bázisokban és ammóniában is.

Reakció ammóniával

Az ammónia ecetsavban oldhatatlan, fehér csapadékot – antimon(III)-hidroxidot – választ le.

Reakció alkáli-hidroxidokkal

Alkáli-hidroxidokkal az antimon(III)-klorid oldatból fehér, a reagens feleslegében oldódó hidroxidcsapadék válik le.

Ha a lúgos oldathoz egy csepp higany(II)-klorid oldatot adunk, fémhiganyból álló fekete csapadék válik le.

Szűrőpapírra egy csepp vizsgálandó oldatot cseppentünk, majd egy csepp higany(II)-klorid- oldatot, végül egy csepp lúgot. Antimon jelenlétében fekete folt képződik. (Ha erős bázis helyett ammóniát használunk, fekete folt helyett barna képződik, ha még gyengébb bázist – pl. anilint – használunk, nem kapunk látható reakciót. Ez megkülönbözteti az antimont az ón(II) hasonló reakciójától.)

Reakció magnéziummal

Ha az óraüvegre cseppentett antimon(III)-klorid-oldathoz két darabka fémmagnéziumot adunk, akkor fekete pelyhekbe fémantimon válik le az oldatból, miközben hidrogén és SbH3-gáz fejlődik. Ez utóbbi kimutatható, ha egy kör alakú szűrőpapírt megnedvesítünk körben, a szélén ezüst-nitrát oldattal, majd erre ráhelyezünk egy porcelántálkát, amibe beletesszük a vizsgálandó oldatot és két-három darabka fémmagnéziumot. Majd az egészet lefedjük egy leforrasztott szárú tölcsérrel. A fejlődő SbH3-gáz nehezebb, mint a levegő, ezért a berendezés aljában terül el, és ott reagál a szűrőpapír ezüst-nitrát-tartalmával. Fekete színű folt keletkezik az alábbi egyenlet alapján:

6 AgNO3 + SbH3 + 3 H2O = 6 Ag + Sb(OH)3 + 6 HNO3

A reakció analóg az elemzéseknél általánosan használt Marsh-, illetve Gutzeit-próbával.

6.1.2.4. Az antimon(V)ion reakciói és kimutatása Reakció higany(II)-kloriddal

Az antimon(V) – ellentétben az antimon(III)-mal – nem redukálja a higany(II)ionokat.

Reakció kálium-jodiddal

Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp keményítőoldatot, egy csepp antimon(V)iont tartalmazó oldatot, majd egy csepp kálium-jodid-oldatot. A megjelenő kék folt a reakcióban keletkező jódra utal. (A reakciót zavarja a vas(III)- és a réz(II)ionok jelenléte.)

SbCl6

- + 2 I- = SbCl4

- + I2 + 2 Cl -Reakció alkáli-hidroxidokkal

Kálium-hidroxiddal, óraüvegen, az antimon(V)-klorid sósavas oldatából fehér, a reagens feleslegében jól oldódó csapadék képződik. Nátrium-hidroxiddal elvégezve a reakciót, a leváló csapadék a reagens feleslegében látszólag nem oldódik. Mindkét lúg hatására fehér antimon(V)-oxi-hidroxid keletkezik:

HSbCl6 + 6 MOH = SbO(OH)3 + 6 MCl + 2 H2O SbO(OH)3 + OH- + H2O Sb(OH)6

- Sb(OH)6

- + Na+ = NaSb(OH)6

6.1.2.5. Az arzén(III)ion (pontosabban az AsO33-) reakciói és kimutatása

Az erősen anionképző arzén(III) vizes oldatokban oxoanion formájában, mint AsO3

3- (illetve HAsO3

2-vagy H2AsO3

-) fordul elő.

Reakció nátrium-szulfiddal

Óraüvegen elvégezve a reakciót sárga színű arzén(III)-szulfid válik le. A csapadék a reagens feleslegében, alkáli-hidroxidokban, sőt ammóniában vagy ammónium-karbonátban is könnyen, színtelenül oldódik. Sósavas savanyításra a sárga szulfidcsapadék újra leválik.

Reakció ezüst-nitráttal

Egy csepp ezüst-nitrát-oldathoz, óraüvegen, egy csepp arzenitoldatot cseppentve leválik a sárga színű ezüst-arzenit. A csapadék salétromsavban vagy ammóniában könnyen oldódik. Ha az ammóniás oldatot melegítjük, redoxireakció megy végbe, és leválik a fekete fémezüstcsapadék. A reakciót sok más anion zavarja, melyek az ezüstionnal színes csapadékot képeznek.

6. Cseppelemzés 259

© Wagner Ödön, BME, Pasinszki Tibor, ELTE www.tankonyvtar.hu Reakció ón(II)-kloriddal

Tömény sósavas ón(II)-klorid-oldat az arzenittartalmú oldatból fekete színű fémarzént választ le (Bettendorf-próba). A reakciót porcelánlemezen (vagy tálkában) végezzük, ötszörös mennyiségű ón(II)-oldatot alkalmazva. Enyhén melegíthetjük is az oldatot a gyorsabb eredmény érdekében.

6.1.2.6. Az arzén(V)ion (pontosabban az AsO4

3-) reakciói és kimutatása

Az erősen anionképző arzén(V) vizes oldatokban oxoanion formájában, mint AsO43-

(illetve HAsO4

2-vagy H2AsO4

-) fordul elő.

Reakció ezüst-nitráttal

Ezüst-nitráttal az arzenátionok barna színű ezüst-arzenát-csapadékot képeznek. A reakciót zavarják az ezüstionnal színes csapadékot adó anionok (pl. a kromát-, vagy [hexaciano-ferrát(III)]-ionok.

Amennyiben az oldatunk az arzenát mellett [hexaciano-ferrát(III)]-ionokat is tartalmaz, az alábbiak szerint járunk el. Tegyünk szűrőpapírra egymás után cseppenként ólom-nitrátot, a vizs-gálandó oldatot, ismét ólom-nitrátot, majd ezüst-nitrátot.

Az arzenátból nehezen oldódó ólom-arzenát keletkezik, amely a folt közepén, az ezüst-kromát színére emlékeztető barnásvörös, majdnem narancssárga folt formájában mutatható ki. A [hexaciano-ferrát(III)]-ionok ólomsókkal nem adnak csapadékot, ezért az a folt széle felé mosható, ahol vas(II)ionokkal Turnbull-kék-csapadék formájában kimutatható.

Az ezüsttel oldhatatlan csapadékot adó ionok jelenléte esetén a reakcióhoz az oldatunkat elő kell készíteni.

Néhány csepp vizsgálandó oldatot 1-2 csepp salétromsavval megsavanyítunk, majd fölös mennyiségben ezüst-nitrátot adunk hozzá. Melegítés közben keverjük, majd hagyjuk leülepedni a csapadékot. Ezután megszűrjük, és a szűrletet egy másik óraüvegre helyezzük. Gyengén meglú-gosítjuk, és egy cseppet belőle szűrőpapírra cseppentünk. Ezüst-nitrátot a foltra cseppentve barna foltot kapunk.

Reakció magnéziummal

Az antimon(III)-nál leírt módszerrel az ezüst-nitráttal megcseppentett szűrőpapír ugyanúgy megfeketedik, mint az antimon(III) esetén. A reakcióval az antimon és az arzén, illetve ezek ionjai nem különböztethetők meg egymástól.

Reakció kálium-jodiddal

Kálium-jodiddal, sósavas közegben, jódkiválást tapasztalhatunk. Keményítőoldattal megcseppentett szűrőpapíron végezve a reakciót kék színű foltot kapunk.