1. Phoca caspica Gmel. (Tab. I.)
P h o ca vi t u l i n a var. c as p i c a Gmelin, Syst. Nat. I. p. 64. (1788).
P h o ca c as pi c a Nilsson, Arch. f. Naturg. Vit. (I.) p. 313.
II. p. 387. (1897); Satunin, ZooI. Jahrbücher. IX. Abth. f. System.
Nat. Hist. (7) IV. p. 339. (1899).
A ZiCHY-féle expediczió a káspi fókának két példányát hozta magával az asztracháni Yolga-deltából. A nagyobbik példány száraz
(1841); Trouessart, Gatal. Mammal.
p. 296. (1897); Smitt, Ann. & Magaz.
Es wurden zwei Exemplare in der Nähe der Wolgamündungen bei Astrachan er
beutet. Der trockene Balg des grösseren Stückes misst von der Schnauzenspitze bis
4 EMLŐSÖK. — SÄU GETHIEKß.
bőre az arczorr hegyétől a fark hegyéig 102 cm., a kisebbik, kitömött példány, melyről a rajzot vettük és melynek csont
vázát is kikészíttettük, 80 cm. hosszú.
A fiatalabb példány bársonyszerű bun
dája a hátoldalon zöldes-feketebarna. mely színezet a nyak s a törzs oldalán észre
vétlenül megy ál a hasoldal élénk agyag
sárga színezetébe. A hátoldal sötét szilié- zete az aranysárga szŐrcsúcsoktól ragyogó sárgás fényt kap. Az arczorr az orrlyukak körül zöldes-fekete s az arcz és a fej felső része is hasonló, azonban a felső ajaknak az a része, melyről a bajuszserték erednek, továbbá a szem fölött egy kerckded s a fiilnyilás közelében egy hasonló folt sárga színű. A szem fölött álló sárga folton ki- lencz kerekded gödröcske látszik, melyek mindegyikéből egy-egy halványsárgás, hul
lámos szemöldökserte ered. A bajuszserték nyolcz, a felső ajak szélével párvonalosan futó sorban állnak s a szemöldöksertékhez hasonlóan mindegyik egy-egy kerekded mélyedésből indúl ki. A bajuszserték közül a rövidebbek feketés-barnák, a hosszabbak szennyes-sárgák s valamennyi hullámos szélű, illetőleg csomós szerkezetű. A felső s az alsó ajak. az áll. a torok, a mell, a nyak s a törzs oldala, valamint a végtagok s a fark alsó oldala élénk agyagsárga. A vég
tagok felső oldala zöldes-palaszürke. hclyen- kint elmosódott sárga foltokkal tarkázott s általában sárgás árnyalatú. A karmok
tetőn a fülnyilások közt egy nagyobb mező;
a hátoldalon sárga gyűrűk, vagy össze
függő lánczszemekhez hasonló rajzok
ve-zur Schwanzspitze 102 cm., das kleinere, ausgestopfte Stück, das unserer Abbildung als Vorbild diente und dessen Skelet prä-
hafte Lehmgelb der Bauchseite. Die dunkle Färbung der Rückenseite hat wegen den goldgelheu Haarspitzen einen glänzenden gelblichen Schimmer. Schnauze rings um die Nasenlöcher grünlich-schwarz, auch das Gesicht und die Oberseite des Kopfes von ähnlicher Färbung, jener Theil der Oberlippe jedoch, von welchem die Barl
borsten entspringen, wie auch ein rundli
cher Fleck ober dem Auge und ein ähn
licher in der Nähe der Ohröffnung ist gelb. Auf dem ober dem Auge stehenden gelben Flecke sind neun rundliche, mit je einer fahlgelben, welligen Augenbrauen
borste versehene Grübchen bemerkbar.
Bartborsten in acht, mit dem oberen Lip
penrande parallel verlaufenden Reihen ge
stellt; den Augenbrauenborsten ähnlich aus je einem rundlichen Grübchen hervor
ragend. Die kürzeren Bartborsten schwärz
lich-braun, die längeren schmutziggelb; alle gewellt, richtiger in kurzen Abständen knotig verdickt. Ober- und Unterlippe, Kinn, Kehle, Brust, die Hals- und Rumpf
seiten, sowie die Unterseite der Gliedmas
sen und des Schwanzes lebhaft lehmgelb.
Die Oberseite der Gliedmassen grünlich schiefergrau, stellenweise mit verschwom
menen gelben Flecken besetzt und im all
gemeinen von gelblichem Tone. Die Kral
len grünlich hornbraun.
Der Pelz des älteren Stückes von sehr ähnlicher Färbung die dunkle Grundfarbe der Rückenseite wird jedoch durch das Gelb der Unterseite immer mehr zurück
gedrängt. Am Kopfe bleibt nur zwischen den Augen ein länglicher Streif und am Scheitel zwischen den Ohröffnungen ein grösseres gelbes Feld übrig; am Rücken mengen sich gelbe Ringe oder
verbünde-EMLŐSÖK. — SÄUGETHIERE.
Ő
gyűlnek belé, a végtagok pedig a fark felső oldalával együtt teljesen megsárgultak.
Az arczon, az állón s a torkon, a nyak oldalán s a mellen és hason az agyag
sárga alapszínből élesen kirívó szennyes sárgás-fehér, szigetszerű foltok válnak ki.
A szemöldökserték s az összes bajusz- serték tiszta sárgák, a karmok már csak tövükön sötétebbek, különben halvány sárgás-barnák.
A koponya bélyegei közül kiemelendő, hogy az állközti csont mélyen a felső áll
csont- s az orrcsont-alkotta szögletbe nvo-o %J múl, tehát az orrcsonttal (5 ™/m.-nyi hosz- szűságban) érintkezik s hogy a homlokcsont előre nyúló hegyes csúcsa csak mintegy az orrcsont első harmadáig terjed, mely tulajdonságokban a Phoca foetida és Phoca groenlandica nevű fajokhoz hasonlít, ellen
ben feltűnően különbözik a Phoca vituliná- tól. Homlokcsontjai az orrcsontok hátsó csúcsa irányában a legkeskenyebbek (7 ”/m), hátrafelé egyenletesen szélesedők, a szem
gödröt felülről és hátulról határoló élük tompán legömbölyített, úgy hogy e tekin
tetben a Phoca foetida és groenlandica között áll. Homlok- és falcsontjai felül teljesen laposak s — mint fiatal állatokon rendesen — a nyíltarajnak (crista sagittalis) és a nyakszirti tarajnak (crista occipitalis) nyoma sincs. A felső állcsont a szemgödör mellső szélén a szemelőtti bütyök (tuber
culum anteorbitale) nyomát viseli s e te
kintetben a Phoca foetidá-ra emlékeztet.
A szájpadcsonti lyuk, X i l s s o n szerint,* a szájpadcsonti varratban vagy mögötte fek
szik ; a kezeim közt levő koponyán azonban a jobb oldalon közvetetten a varraton, a bal oldalon valamivel a varrat előtt talál
ható, e tekintetben tehát a Phoca
groen-nen Kettengliedern ähnliche Figuren da
zwischen und die Gliedmassen werden nebst der Schwanzoberseite vollständig gelb. Am Gesicht, am Kinn, an der Kehle, an den Seiten des Halses, an der Brust und am Bauche treten aus der lehmgel
ben Grundfarbe scharfe, inselartige, schmu
tzig gelblich-weisse Flecke hervor. Die Augenbrauen und sämmtliche Bartborsten sind rein gelb; die Krallen nur mehr an der Basis dunkler, sonst aber blass gelb
lich-braun.
Von den Merkmalen des Schädels ist hervorzuheben, dass sich das Praemaxil- lare tief in die vom Oberkiefer und dem Nasenbeine gebildete Ecke hineindrängt, somit mit dem Nasenbeine (in einer Länge von 5 m'm) in Berührung steht, und dass die sich nach vorn erstreckende spitzige Ecke des Stirnbeins nur ungefähr das erste Drittel des Nasenbeins erreicht; in letzte
rer Beziehung schliesst sich der Schädel
bau an den der Phoca foetida und Phoca groenlandica an, weicht aber auffallend von dem der Phoca vitulina ab. Die Stirn
beine sind in der Richtung der hinteren Ecken der Nasenbeine am schmälsten (7 'Im), nach hinten verlängern sie sich gleichmässig, ihre die Augengrube von oben und hinten umgrenzende Kante ist stumpf abgerundet, demzufolge Phoca cas- pica zwischen Phoca foetida und Phoca groenlandica steht. Die Stirn- und Schei
telbeine sind oben ganz flach; von einem Pfeilkamme (crista sagittalis) und Hinter
hauptskamme (er. occipitalis) ist, wie bei jungen Thieren gewöhnlich, keine Spur zu bemerken. Der Oberkiefer trägt am Vor
derrande der Augengrube eine Andeutung des Tuberculum anteorbitale, wesshalb er an Phoca foetida erinnert. Das Gaumen
loch liegt nach Xi l s s o n * in oder hinter der Gaumennaht, an dem vorliegenden Schädel liegt es jedoch an der rechten Seite unmittelbar an der Naht, an der lin
ken Seite aber etwas vor der Naht, er
innert also diesbezüglich an Phoca
groen-* Arch. f. Naturg. p. 314. (1841).
(5
EMLŐSÖK. — SÄUGETH1EHK.landicá-hoz (noha a Phoca vituliná-hoz is) hasonlít. Az alsó állkapocs legnagyobb magassága, ép úgy, mint a Phoca groen- landicá-n, az ötödik zápfog irányába esik.
A zápfogak az állkapocs irányában állnak;
a felső fogsorban levőket meglehetősen nagy hézagok választják el egymástól, az alsók szorosan érintkeznek. A felső záp
fogak mindegyikén egy hosszabb, hegyével kissé hátrafelé néző főcsúcs s előtte is, mögötte is egy-egy, a 3. és 4. zápfogon azonban mögötte két kisebb csúcsocska tűnik ki. Az alsó zápfogak a felsőkhöz hasonlóak, csakhogy a főcsúcs mögött már a másodiknak is két kisebb csúcsa van.
A fentebbi észlclctek F. A. SMiTT-nek azt a legújabban kifejezett* nézetét támo
gatják, hogy a káspi fóka a Phoca foetida s a Phoca groenlandica között, de az utób
bival közelebbi rokonságban álló faj. F. A.
Smitt ebbeli véleményét nemcsak a ko
ponyára alapítja, hanem a hátsó végtagok s a medencze alkatát is figyelembe veszi és arra mutat reá, hogy a Phoca caspica és Phoca groenlandica felnőtt példányain a czombcsont a sincsont felehosszánál rö- videbb, a sipcsont sokkal hosszabb, mint a medencze, hosszabb a koponyánál is, továbbá a borított lyuk (foramen obtura
tum) hosszabb, mint az előtte fekvő me- denczerész, holott a Phoca vitulina és foetida fajokon e bélyegek fordítottja ta
pasztalható.
Az alábbi méretek arról tanúskodnak, hogy a czombcsont a sipcsont felebosz- szánál már a fiatal állaton is rövidebb, a sipcsont a medenczénél hosszabb, de a koponya hossza még túlszárnyalja s hogy a borított lyuk még rövidebb az előtte fekvő medenczerésznél.
landica (wohl auch an Phoca vitulina).
Die grösste Höhe des Unterkiefers liegt wie bei Phoca groenlandica, unterhalb des fünften Backenzahnes. Die Backenzähne stehen in der Richtung des Kiefers; die oberen sind durch ziemlich grosse Zwi
schenräume getrennt, die unteren dicht geschlossen. Jeder obere Backenzahn hat eine etwas nach rückwärts gerichtete Hauptspitze, vor und hinter welcher noch eine kleinere Spitze hervortritt; am 3. und 4. Zahn befinden sich hinter der Haupt- spitze zwei Nebenspitzen. Die unteren Backenzähne sind den oberen ähnlich, mit dem Unterschiede, dass hinter der Hauptspitze schon der zweite zwei Neben
spitzen trägt.
Die obigen Befunde bestärken die un
längst von F. A. Sm itt ausgesprochene Meinung, * dass der kaspische Seehund zwischen Phoca foetida und Phoca groen
landica steht, mit letzterer Art aber näher verwandt ist. F. A. Sm itt begründet seine Meinung nicht nur mit dem Bau des Schädels, er weist vielmehr auch auf be
sondere Verhältnisse der Hintergliedmassen und des Beckens hin, hinsichtlich deren bei erwachsenen Exemplaren von Phoca caspica und Phoca groenlandica der Fem ur kürzer ist als die Hälfte der Tibia, die Tibia viel länger als das Becken und länger wie der Schädel, weiterhin das Foramen obturatum länger als der vor ihm befindliche Theil des Beckens, während bei Phoca vitulina und Phoca foetida das Gegentheil obiger Merkmale w ahrzuneh
men ist.
Die folgenden Masse bezeugen, dass der Femur schon am jungen Thiere kürzer ist als die Hälfte der Tibia, die Tibia länger als das Becken, aber noch kürzer wie der Schädel, und das Foram en obturatum noch kürzer als der vor demselben liegende Beckentheil.
* Ann. & Magaz. Nat. Hist. (7.) IV. p. 340—341. (1899).
EMLŐSÖK. — SÄUGKTHIEKE
i
Méretek «yw.-ben P h . c a s p ic a
juv. Masse in mfm.
A koponya hossza (az öreglyuk felső szé
létől az állközti csont végéig) 142
Länge des Schädels (vom oberen Rande des Hinterhauptsloches bis zum Ende des Praemaxillare)
A czombcsont hossza (a belső bütyök alsó
csúcsától a trochanter felső végéig) 50
Länge des Femur (von der unteren Spitze des Condylus internus bis zum oberen Ende des Trochanter)
A sipcsont hossza 111 Länge der Tibia
A borított lyuk hossza 41-5 Länge des Foramen obturatum
Az előtte fekvő medenczerész 48 Länge des Beckens vor dem Foramen obturatum
Az egész medeneze hossza 102 Länge des ganzen Beckens
.4 káspi fóka valamikor roppant menv- nyiségben lakta a Káspi tengert; így, Pallas
tanúsága szerint, Suvaloff gróf évente 20,000 darabnál többet fogatott, hogy zsír
jukat a bőrgyáraknak adja el. Jelenleg,
Satfnin szerint, * a Káspi tenger kaukázusi partvidékén még mindig általánosan fordul elő. az északi részeken azonban már ki
veszett s ma napság inkább a fókavadá
szoktól megkímélt, terméketlen, hegyes kis szigeteken tartózkodik. A ZiCHY-féle expediczió példányai arról tanúskodnak’
hogy a szóban forgó faj még a Káspi tenger északi részein sem pusztult ki tel
jesen.
In früheren Zeiten bewohnte der kas- pisclie Seehund in enormer Menge den Kaspischen See; so liess Graf Suvaloff, laut
Pallas, jährlich über 20,000 Stück fan
gen, um ihr Fett an Lederfabriken zu verkaufen. Heutzutage kommt er nach
Satunin * fast am ganzen kaukasischen Ufer des Kaspi noch immer vor und bewohnt die unfruchtbaren, von den Seehundjägern verschonten, kleinen Inseln, im nördlichen Tlieil soll er aber bereits ausgerottet sein.
Die Exemplare der ZiCHv’schen Expedition sprechen jedoch dafür, dass er aucli im nördlichen Theil noch nicht ganz ver
schwunden ist.