<). Capreolus pygargus Pall. (Tab. IV.)
C e r v us p yg a r g u s Pallas, Reise d. verseli. Prov. d. Russ. Reichs I. p. 97 et App. p. 453. (1771);
Schreber, Säugeth. V. p. 1118. tab. 253. (1836); Finsch, Verh. zool.-bot. Ges. Wien. XXIX. p. 124. (1880).
C e r v u s ca p r e o l us p. Pallas, Zoogr. I. p. 219. (1831).
C ap r e o l us p y g a r g u s Satunin, Zool. Jahbücher. IX. Abtb. f. System, p. 310. (1897); Thouessart,
Catal. Mamma). IV. p. 889. (1898).
C e r v u s c ap r e o l us var. p y g a r g u s Middendorf, Sibir. Reise II. (2) W irbelth. 1. p. 118. tab. XII.
lig. 4. (1853).
C e r v us c a pr e o l us p yg a r g u s Radde, Samnii, d. Kaukas. Mus. I. p. 106. tab. XVI. (1899).
Zichy Jenő gróf a szibériai őznek 11 pár agancsát hozta m a g á v a l; ezek közül egy pár Ekaterinburg, négy pár Tom szk, egy pár K olion (tomszki korm ányzóság) és öl pár Minuszinszk vidékéről szárm azik.
A szibériai őzet, vagyis az oroszok
«vad kecskéjét» (Dikaja Koza) egyes bú
várok önálló fajnak, mások csak a kö
zönséges őz (Capreolus caprea Gr a y) faj
tájának tekintik. Middendorf (1853-ban) azt tartotta, hogy a szibériai őz mindössze is általában nagyobb termetében s egész alkotásuk szerint erőteljesebb és erősebben gyöngyözött agancsaiban különbözik a kö
zönséges őztől s hogy semmikép sem te kiüthető önálló fajnak. Finsch (1880-ban) úgy tapasztalta, hogy a szibériai őznek már a sutái is sokkal nagyobbak, mint a közönséges őznek a legerősebb bakja s
Es wurden vom Grafen Eugen Zichy
11 Paar Geweihe des sibirischen Rehs heimgebracht, von welchen 1 Paar in Eka
terinburg, 4 in Tomsk, 1 in Kolion (Gou- vern. Tomsk) und 5 in der Gegend von Minusinsk erlegten Thieren angehörten.
Das sibirische Reh, oder die «wilde Ziege»
(Dikaja Kosa) der Russen, wird von eini
gen Forschern für eine besondere Art angesehen, andere hingegen wollen in demselben nur eine Abart des gemeinen Rehs (Capreolas caprea Gray) erkennen.
Middendorf war (1853) der Meinung, dass das sibirische Reh im Ganzen von grös
serem W üchse sei und durch sein kräftiger gebautes und stärker beperltes Geweih vom europäischen abweiche und durch
aus nicht für eine besondere Art ange
sehen werden könne. Finsch (1880) machte die Wahrnehmung, dass schon die Weib
chen des sibirischen Rehs viel grösser sind als der stärkste Bock des europäischen,
1 6 EMLŐSÖK- — SÄUG ETHIERE.
Waldburg-Zeil gróf értesítésére tám asz
kodva, a két faj fők ü lön b ségét abb an látja, hogy a szibériai őz agan csán hiányzik a rózsatő, továbbá, hogy a hom lokcsapok távol állnak egym ástól, mert m íg a k ö
zönséges őz agancsán a rózsák csaknem érintkeznek, addig a szibériai őz legerőseb b bakjának agancsán is egy ujjnyi hézag m arad a rózsák közt. FiNSCH-nek sem m i kétsége sincs az iránt, hogy a szibériai őz önálló fajt képvisel s n ek em a ren d elk e
zésem re álló anyag alapján az Ő n ézeté
hez kell csatlakoznom .
Tapasztalataim szerint a közönséges őz homlokcsontjai hosszabbak, karcsúbbak és kevésbbé széthajlók, olykor csaknem egy- közösen haladnak, a szibériai őzéi ellenben rövidebbek, vastagabbak és normálisan fej
lett példányokon erősen széthajtanak. Kész
ben ennek a körülménynek a következ
ménye az a Fixscn-től, illetőleg Waldburg-
Zeií, gróftól helyesen kiemelt jelleg, hogy a mi őzünk rózsái csaknem — sőt, mint a magyarországi erős agancsokon látom, gyakran teljesen is — érintkeznek, anv- nyira, hogy az egyes gyöngyök egymás közé nvomúlnak, ellenben a szibériai ren- desen fejlett agancson mindig 1—35cm.-nyi hézag m arad közöttük, mint az a mi ábráinkon s Middendorf és Ra d d e rajzain is határozottan kitűnik. Ebben azonban a rózsa fejlettségének is nagy része van, mert a mi őzünknek aránylag sokkal erő
teljesebben fejlett, szélesebi) karimájú és rendesen durvábban gyöngyözött rózsája van, mint a szibériainak.
Már most, ha gondosan egybevetve az alábbi méreteket, a magyarországi és szi
bériai Őzagancsokat egymással összehason
lítjuk, úgy a következő eredményre jutunk :
und erblickt — auf die Beobachtungen des Grafen Wai.dburg-Zeil gestützt den Hauptunterschied der beiden Al ten in der Eigentlnimlichkeit, dass am Geweihe des sibirischen Rehs der Rosenstock fehlt, fer
ner dass die Stirnzapfen weit von ein
ander stehen : denn während sich die Rosen bei dem gemeinen Reh fast berühren, bleibt zwischen denselben auch bei dem stärksten Bock des sibirischen Rehs ein fingerbreiter Abstand bestehen. Finsch ist vollkommen überzeugt, dass das sibirische Reh eine besondere Art sei, und ich muss mich, nach dem mir zu Gebote gestandenen Material, seiner Aulfassung anschliessen.
Nach meiner Wahrnehmung sind die Stirnzapfen des gemeinen Rehs länger, schlanker und weniger auseinandergehend, mitunter fast parallel, hei dem sibirischen Reh hingegen kürzer, dicker und bei nor
mal entwickelten Exemplaren stark diver- girend. Diesem Umstande ist zum Theil das von Finsch, vom Grafen W aldburg-
Zeil hervorgehobene Merkmal zuzuschrei
ben, dass nämlich die Rosen bei unserem Reh sich fast, oder vielmehr, wie ich an kräftigen ungarischen Geweihen bemerke, oft auch vollkommen berühren, dermassen, dass die Perlknoten sich zwischen einander schieben, während bei dem sibirischen Reh, an wohl entwickelten Geweihen, zwi
schen den Rosen immer ein 1—3 5 cm.
breiter Abstand verbleibt, wie dies sowohl an unseren, wie auch an Middendorf’s
und Radde’s Abbildungen deutlich wahr
zunehmen ist. Diese Eigentlnimlichkeit ist aber auch von der Entwickelung der Rosen abhängig, da unser Reh verhältnismässig viel kräftiger entwickelte, mit breiterer Krampe versehene und gewöhnlich derber beperlte Rosen besitzt als das sibirische.
Wenn wir nun die folgende Tabelle genau prüfen und die Masse der unga
rischen Rehgeweihe mit denjenigen der sibirischen vergleichen, so gelangen wir zu folgendem Resultate :
EMLŐSÖK. — SÄUGETHIKHE. 17
átlósan mérve) *290 327 317 310 278 305 249 245 255 250 275 279
Länge des ganzen Geweihes (vom Unterrande der Rose bis zum Ende der Hauptspitze diagonal gemessen,
A rózsa alsó szélétől a mellső ag
hegyéig átlósan mérve) 240 265 257 257 204 201 174 163 167 167 181 192
Vom Unterrande der Rose bis zum Ende des Vorderastes diagonal gemessen)
A rózsa alsó szélétől az első villáig 115* 173 180 169 143 147 122 123 122 120 129 136 Vom Unterrunde der Rose bis zur ersten Gabelung
A mellső ág hossza (a villa alap
jától átlósan mérve) 132 91 90 104 71 08 56 48 69 75 58 5S Länge des Vorderastes (von der Basis der Gabelung diagonal gemessen)
A mellső ág tövétől a főág hegyéig
(a villa alapjától átlósan mérve) 182 160 130 131 133 155 127 126 131 133 138 130 Von der Basis des Vorderastes bis zum Ende der Hauptspitze (von der Basis der Gabelung diagonal gemessen)
A hátsó ág hossza (a villa alap
jától átlósan mérve) 89 78 70 87 85 75 57 57 64 58 51 4.3 Länge des Hinterastes von der Basis der Gabelung diagonal gemessen)
A főág hossza (a villa alapjától
átlósan mérve) 72 94 79 8,3 73 87 83 80 88 88 91 HU Länge des Hauptastes (von der Basis der Gabelung diagonal gemessen 1
A mellső ágcsúcsok távola 2 150 150 111 70 168 Entfernung der Spitzen der Vor
deräste
A hátsó ágcsúcsok távola 103 100 V) 65 95 120 Entfernung der Spitzen der Hinter
äste
vagyis az agancs szára tetemesen hosszabb (14,1—180 '"/m, míg a közönséges őz agan
zsáról elmondottakkal egybevéve, határo
zottan kitűnik, hogy a szibériai őz agancsa alapszabásúban különbözik a közönséges őzétől, ez pedig faji bélyeg, melyet még
mal entwickelten sibirischen Geweihes höher, bezw. ist die Stange bedeutend län
ger (113— ISO "’/m. gegen 120—130 "'/»» des europäischen Geweihes);
3) ist am typischen Geweih des sibi
rischen Rehs der hintere Ast immer be
tracht lieh länger, die Hanptsprosse hinge
gen kürzer als bei dem europäischen Reh.
Fassen wir nur diese Charaktere mit denen auf die Stirnzapfen und auf die Rosen bezüglichen zusammen, so erhellt deutlich, dass das sibirische Rehgeweih im (Irmaiban von dem des gemeinen Rehs abweicht. Da ist aber schon ein Speeies- Charakter, der noch mehr durch die Wahr
nehmung bestärkt wird, dass das sibirische
Rendellenes állapot. Abnormität.
3
18 EMLŐSÖK. — SÄUGETHIERE.
mértékben lantformájú, mint a közönséges őzé, a mennyiben az agancs szárai erősebb S-alakú görbületet tüntetnek fel és a fő
ágak többnyire sokkal inkább görbülnek befelé (egymás felé).
A szibériai őznek előttem fekvő 11 pár agancsa — a faji bélyegek teljes meg
őrzése mellett — két typushoz tartozik, melyeket fajváltozatok gyanánt lehet meg
különböztetni.
a) Capreolus pygargus leptocerus. Ennek a typusnak az agancsai feltűnően karcsú növésűek, egykorú agancsokat hasonlítva össze, még a magyarországiaknál is kar
csúbbak. Az egész agancs nagyobb, ma
gasabb és szélességben is terjedelmesebb, de ágai vékonyabbak és fokozatosan el- vékonvodók; gyöngyözésük sűrű és elég durva ugyan, de sokkal apróbb, mint a második lypuson. Ide sorolom az ekaterin- burgi, kolioui és tomszki példányokat, to
vábbá a Radde által rajzban feltüntetett*
s a Kaukázus északi oldaláról (a kubúui kerület előhegyeiből s a Terek-meWéki al
földről) való példányokat, nemkülönben a Pallas-íóI a Szamara város közelében levő Sok folyó vidékéről leírt törzsalakot is ide számítom.
b) Capreolus pygargus pachycerus. Agan
csai nagyobbak és erősebb ek , száruk is, ágaik is nagyon zö m ö k alkatúak, vastagok ; az ágak hegyük felé k evésb b é vék on yod ók ; a gyön gyözés nagyon durva, darabos. Ide
tartoznak a minuszinszki agancsok s a Middendorf rajzában feltüntetett** pél
dány is.
A nélkül, hogy bővebb tapasztalatokra támaszkodhatnám, mégis jelezni akarom azt a nézetemet, hogy a leplocerus-alak valószinűleg a síkság s az előhegység, a
Geweih in grösserem Masse leierförmig ist, indem die Stangen eine stärkere S-för
mige Krümmung zeigen und die Ilaupl- sprossen meist viel stärker nach einwärts gegeneinander gebogen sind.
Die mir vorliegenden 11 Paar Geweihe des sibirischen Kehs gehören — bei voller Beibehaltung der Species Charaktere — zwei verschiedenen Typen an, die als Bassen unterschieden werden können.
a) Capreolus pygargus leplocerus. Das Geweih dieser Rasse ist auffallend schlank gebaut, noch schlanker als die ungarischen Geweihe von gleichem Alter. Das ganze Geweih ist grösser, höher und auch in der Breite beträchtlicher, aber die Sprossen sind dünner und allmählich verjüngt. Die Beperlung ist zwar dicht und ziemlich derb, aber viel kleiner als bei der ande
ren Rasse. Ich rechne hierher die Exem
plare von Ekaterinburg, Kolion und Tomsk, ferner die von Raddebildlich dargestellten * Stücke von der Nordseite des Kaukasus (aus den Vorbergen des Kuban-Gebietes und aus dem Tieflande des Terek) und auch die von Pallas beschriebene Stamm
form aus der Gegend des Flusses Sok in der Nähe von Samara
b) Capreolus pygargus pachycerus. Das Geweih ist grösser und stärker, die Stan
gen und Sprossen dick, von sehr gedrun
genem Baue; die Sprossen verjüngen sich gegen die Spitze in geringerem Masse; die Beperlung ist sehr derb, knotig. Hierher gehören die Exemplare von Minusinsk und auch das von Middendorf bildlich darge
stellte Stück.**
Ohne mich auf eingehendere Erfahrun
gen berufen zu können, will ich doch der Meinung Ausdruck verleihen, dass die lep- tocerus-Rasse wahrscheinlich die Tiefebene
* Samml. d. Kaukas. Mus. I. tab. XVI. (1899;.
** Sibir. Reise II. (2) Wirbelth. 1. tab. XII. fig. 4. (1853).
EMLŐSÖK. — SÄUGETH1EHE. 1 9
pachycerus pedig a magasabb hegyvidék lakója. A Pallas-tói leírt példányok sík
földiek, a mi ekaterinburgi, kolioni és tomszki példányaink nemkülönben,sRadde
is különösen hangsúlyozza, hogy a pygar- fpis-t a Kaukázus északi oldalán csupán a kubáni előhegységből és a Terek-melléki alföldről ismeri s így valószínűnek látszik, hogy a karcsú agancséi leptocerus a Kau
kázustól s a Volgától kezdve, nyugati Szi
béria lapályos részein, ellenben a zömök- agancsú pachycerus Minuszinszktól kezdve keleti Szibéria magasabb hegyvidékein ter
jed el.
E felfogás ellen éb en azt lehetne felhozni, hogy Finsch. Ledebour és m ások följegy
zései szerint a szibériai őz m esszire e l
vándorol s nyaranta a hegységben tar
tózkodik, télire pedig lehúzódik a pusztára;
ezek a vándorlások azonban bizonyára szűkebb korlátok közt folynak le s alap
jában u gyan azon jellem ű vidék k ü lönb öző tájaira fognak szorítkozni.
Trouessart szerint a szibériai őz északi és Közép-Ázsia lakója, mely az északi Kaukázustól keleti Khináig, illetőleg a dél
szibériai hegységben Oroszországtól Man
dzsúriáig (Chin-gan) van elterjedve. *
und die Vorberge, pachycerus hingegen das höhere Bergland bewohnt. Die von
Pallas beschriebenen Stücke stammen aus der Tiefebene, unsere Exemplare von Ekaterinburg, Kolion und Tomsk eben
falls, und auch Radde betont ausdrücklich, dass ihm C. pygargus an der Nordseite des Kaukasus nur aus den Vorbergen des Kubangebietes und aus dem Tieflande des Terek bekannt ist. Sonach ist es sehr wahrscheinlich, dass die gracile Geweihe tragende leptocerus-Basse vom Kaukasus und von der W olga an im flachen Theile W est-Sibiriens, die mit gedrungenem Ge
weihe ausgestaltete pachycerus-Basse hin
gegen von Minusinsk au das höhere Berg
land Sibiriens bewohnt.
Gegen diese Auffassung könnte einge
wendet werden, dass das sibirische Reh nach den Mittheilungen von Finsch, Lede
-bour, etc. weite Wanderungen unternimmt und sich während des Sommers im Gebirge aufhält, im Winter aber in das Flachland begiebt; diese Wanderungen verlaufen aber wohl zwischen engeren Grenzen und werden sich gewiss nur auf verschiedene Gegenden des ursprünglich gleichartigen Gebietes beschränken.
Nach Trouessart ist das sibirische Heb im nördlichen und mittleren Asien ver
breitet, erstreckt sich vom nördlichen Kau
kasus bis W'est-China und bewohnt das südsibirische Gebirge von Russland bis zur Mandschurei (Chin-gan).*
* Catal. Main mal. IV. p. 889. (1898).
M A D A R A K.
Dr. m a d a r á s z g y u l a,
MAGY AR NE MZ E T I MÚZEUMI ŐRTŐL.
V
V Ö G E L.
VON
Dr. JULIUS MADARÁSZ,
CUSTOS AM UNGAR. NATIONAL-MUSEUM.
M A I) A R A K. V O G E L.
A Zir.HY-fcle expediczió összesen 56 ma
dárfajt hozott haza és pedig 4 fajt Orosz
országból. 26 fajt Szibériából, 2 fajt Mongó
liából, 23 fajt Klímából és 1 fajt Koreából.
Az expediczió zoológusa, Csíki Ernő, a madárvilág jelenségeire aránylag csak keve
sebb figyelmet fordíthatott ugyan, de azért mégis 16 fajt sajátkezűleg lőtt és prepa
rált. Egy sorozat szibériai madár, 16 faj, a krasznojarszki városi múzeum igazgató
jától, a lengyel származású Kibort Mihály-
tól, lett beszerezve, a ki azonkívül még egy szép altáji fajdkakast (Tetraogallus altaicus
Gebl.) is ajándékozott az expedicziónak.
Pekingben egy odavaló preparátortól 24 madárfaj vásároltatott; ennek a felét Peking környékén az expedicziónak ottani tartózkodása alatt lőtték.
A gyűjtött fajok közül a már említett altáji fajdkakason kívül különös érdekkel bír a fehérfejű ölyv (fíuteo leucoceplialus Honos.).
Die ZiCHv’sche Expedition hat insge- sannnt 56 Vogelarten heimgebracht, u. z .:
1 Arten aus Russland. 26 aus Sibirien, 2 aus der Mongolei, 23 aus China und
1 Art aus Korea.
Der Zoologe der Expedition, Ernst Csíki,
konnte der Vogelwelt zwar verhältnissmäs- sig nur weniger Aufmerksamkeit widmen, dennoch hat er 16 Arten eigenhändig er
legt und präparirt. Eine Collection von 16 Arten sibirischer Vögel wurde von M. E.
Kibort, Director des städtischen Museums in Krasnojarsk, erworben, der ausserdem ein schönes Exemplar von Tetraogallus altaicus Gebl. der Expedition schenkte.
In Peking wurden von einem dortigen Praeparator 21 Vogelarten angekauft, von welchen die Hälfte während des dortigenO Aufenthaltes der Expedition in der Einge
bung von Peking erlegt wurde.
Unter den heimgebrachten Arten ist, ausser dem oben erwähnten Tetraogallus altaicus, auch Buleo leucocephulus Hoogs.
von besonderem Interesse.