1. Kereskedelempolitika piaci tökéletlenségek és torzítások esetén
1.6. Külföldi monopólium
Tegyük fel, hogy a hazai keresletet teljes egészében külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat elégíti ki! A hazai piacon sok fogyasztó keresi a terméket, de nincs a terméknek hazai gyártója.
A teljes kínálat egyetlen külföldi vállalattól származik. Bár ez a helyzet nem igazán valósághű, mégis jól szemléltethető vele a második legjobb megoldás elmélete.
A piaci tökéletlenség ebben az esetben a vállalatok korlátozott számából adódik. A hazai ke-resletet a D (lineáris) keresleti görbe jeleníti meg. (Ld. 4. ábra.)
4. ábra: Import külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalattól Forrás: Saylor Foundation, 476. old.
A mikroökonómiai tanulmányok során már levezetésre került, hogy amikor a kereslet lineáris, a határbevétel egyenesének meredeksége épp kétszeres, és csak akkor egyezik meg a kereslettel, amikor annak mennyisége nulla. Az MC egyenes a külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat ha-tárköltségét mutatja. Monopólium esettén a profit akkor maximális, amikor a határköltség éppen megegyezik a határbevétellel. A profitmaximumhoz tartozó outputot QFT. Ekkor a mennyiség ese-tén a monopólium PFT szinten határozza meg az árat. Ez az egyetlen ár, amely biztosítja a kereslet és kínálat egyensúlyát. A monopólium profitja a teljes bevétel és a teljes költség különbségeként adódik. A teljes bevételt (ár és mennyiség szorzata) a besárgított terület mutatja az ábrán (PFTQFT).
A teljes költséget (átlagköltség és mennyiség szorzata, ACxQ) a négyzetrácsos terület mutatja.
A monopólium profitját tehát a besárgított terület négyzetrács nélküli része mutatja.
1.6.1. Stratégiai kereskedelempolitika
A stratégiai kereskedelempolitika többnyire azokat a sikeres eseteket takarja, amikor a piaci töké-letlenségekre visszavezethetően előnyös volt a protekcionizmus. Ilyen piaci tökéletlenségről van szó például akkor, ha a hazai keresletet teljes egészében külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat elégíti ki. A tökéletlen verseny arra utal, hogy a vállalatok pozitív gazdasági profitot tudnak realizál-ni. A stratégiai kereskedelempolitika lényege, hogy a külföldi vállalat profitját a hazai vállalatokhoz terelje. Ez a nemzeti jólét növekedését eredményezheti, igaz, más országok rovására.
Tegyük fel, hogy a külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat importjára t nagyságú vámot vet-nek ki! (Ld. 5. ábra.)
5. ábra: Vám kivetése a külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat importjára Forrás: Saylor Foundation, 478. old.
A vám mértékével megnő az importtermék költsége, amit a határköltség egyenes felfelé tolódása mutat az ábrán (MC + t). A monopolhelyzetben lévő vállalat profitja QT mennyiség mellett lesz maximális, az ahhoz tartozó ár pedig PT. Az ár általában a vámnál kisebb mértékben emelkedik.
A jóléti hatásokat a 7. táblázat foglalja össze.
7. táblázat: A vám jóléti hatásai, stratégiai kereskedelempolitika, importőr ország Forrás: Saylor Foundation, 478. old.
A magasabb ár miatt csökken a fogyasztói többlet az importőr országban. Azt feltételeztük, hogy nincs hazai termelés a terméket illetően, ezért nincs termelői hatás. A kormány számára a vám bevétel, amelynek nagysága a termékegységre meghatározott vám és a z importált mennyiség
szorzataként adódik. Hogy ki profitál a vámbevételből, az alapvetően attól függ, hogy mire költi el a pénzt a kormány. Fordítható közjószágok biztosítására, jóléti kiadásokra stb. Az aggregált jóléti hatás – mint mindig – most is a fogyasztókra, termelőkre és a kormányzatra gyakorolt hatások összegeként adódik. A nettó hatás két fő részből tevődik össze: a beszedett vámokon alapuló kormányzati bevételből biztosított juttatások kedvezményezetteinél jelentkező pozitív hatásokból (d), valamint a fogyasztóknál jelentkező negatív hatásokból (a + b + c).
Amennyiben a keresleti görbe lineáris, a pozitív, de nem prohibitív kereskedelempolitikai be-avatkozásból adódó nyereség mindig nagyobb, mint a protekcionizmus költsége. Más szavakkal:
léteznie kell egy pozitív optimális vámnak. Amennyiben tehát a hazai keresletet teljes egészé-ben külföldi, monopolhelyzetegészé-ben lévő vállalat elégíti ki, a vám növelheti a nemzeti jólétet. Ennek hátterében az rejlik, hogy a vám révén a külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat profitja, vagy annak egy része az importőr ország költségvetésébe kerül. A profit eredeti nagyságát a nagy kék négyzet mutatja. A vám kivetését követően a profit mértéke a pirossal jelzett négyzet területére csökken. Úgy nő tehát a nemzeti jólét, hogy közben csökken a külföldi vállalat profitja.
1.6.2. Legjobb megoldás
A vám kétségtelenül növeli a nemzeti jólétet ebben az esetben, mégsem tekinthető a legjobb megoldásnak a piaci tökéletlenség kezelése terén. A legjobb megoldásnak sokkal közvetlenebbül kell megcéloznia a piaci tökéletlenséget. Ebben az esetben a tökéletlenség abból adódik, hogy egy monopólium biztosítja a teljes piaci kínálatot. A monopólium profitja akkor maximális, ha a határköltség egyenlő a határbevétellel. A tökéletes versenytől annyiban tér el, hogy monopólium esetén nem áll fenn a határköltség=határbevétel=termék piaci ára egyenlőség.
Tökéletes verseny esetén az ár adottság, a vállalatok nem tudják azt output szintjük változta-tásával befolyásolni, ezért a határbevétel megegyezik a termék árával. A piaci árat befolyásolni képes monopólium esetében azonban az ár magasabb a határbevételnél. A profitmaximalizálás során tehát a monopólium határköltségénél magasabb árat határoz meg. Ez az eltérés (P > MC) áll a piaci tökéletlenség hátterében.
Az iparágra vonatkozó szabályozásnak ezt a piaci tökéletlenséget kell korrigálnia. Az áram-szolgáltatás például sok országban számít monopol területnek. Adott földrajzi területen az áram jellemzően csak egy szolgáltatótól vásárolható meg. A kormány árszabályozó intézkedésekkel akadályozhatja meg, hogy a szolgáltató túl magas árat határozzon meg. A cél az, hogy a határkölt-séggel azonos, vagy ahhoz közeli árat határozzon meg a vállalat. Az áramszolgáltatás esetében elég bonyolult a határköltség meghatározása, ezért az optimális iparági szabályozás is megle-hetősen összetett. Állandó határköltséggel rendelkező külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalat esetén azonban viszonylag egyszerű meghatározni az optimális politikát. Az importőr ország kor-mánya a határköltség szintjével azonos mértékű árplafont határozhat meg.
A második legjobb megoldás a vám. A (h − a − b − c) területtel változtatja a nemzeti jólétet, ami a vámok bizonyos szintje és lineáris keresleti görbe esetén (mint arról már szó volt) pozitív változást jelent. A legjobb megoldást a határköltség szintjén meghatározott árplafon jelenti. (Ld. 6. bára.)
6. ábra: Árplafon, külföldi, monopolhelyzetben lévő vállalattól származó importra Forrás: Saylor Foundation, 481. old.
A határköltség szintjén rögzített ár kínálatának növelésére készteti a monopolhelyzetben lévő szállítót (QC). A fogyasztói többlet a d + e + f + g + h + i + j + k területtel nő az árcsökkenés kö-vetkeztében. Az árplafon melletti fogyasztói többlet nagyobb jóléti nyereséget eredményez, mint a vám. Látható tehát, hogy bár a vám növeli a nemzeti jólétet, nem a legjobb megoldás a piaci tökéletlenség kezelését illetően. A tökéletlenséget jobban célzó politika, ebben az esetben az ár-plafon, elsőbbséget élvez.