Weichszelberger Zsigmond. Hivatásuk volt, a rendeket, az erdélyi vajda által kihirdetett királyválasztó országgyűlés tör-vénytelenségéről meggyőzvén, reábirni, hogy arra meg ne
jelenjenek, és a királyné s a nádor által törvényszerűen kihirdetett komáromi országgyűlésre siessenek.
Erre Mária királyné is buzdította a rendeket, országszerte szétküldött levelek által. 2)
A lengyel király közvetítését is igénybe vették. Thursó Elek, kétségkívül Ferdinánd vagy Mária meghagyásából, azon kéréssel fordult hozzá, használja fel befolyását arra, hogy a szakadás és pártküzdelmek veszélyei az országtól eltávolíttas-sanak ; kiemelvén „ hogy ő fensége Ferdinánd berezeg el van határozva jogát, melyet Magyarországra igénybe vesz , fegy-verrel és erőhatalommal is megvédeni, ha más valaki válasz-tatnék Magyarország királyává." s)
II. Lajos halála után, a lengyel urak nagy része melegen óhajtotta, és hatályosan sürgette Zsigmond királyt, hogy lépéseket tegyen Magyar- és Csehország koronáinak megszer-zésére. Zsigmond, visszarettenvén a nehézségektől, melyekkel megküzdenie kellene, nem karolta fel ugyan e tervet, de a helyzetet mégis lehetőleg értékesíteni igyekezett.
A rokoni vonatkozások és az érdekek hatalma, a két vetélytárs közül, Szapolyay részére hajlították őt. El volt határozva, hogy ezt támogatni fogja; azonban csak nagy előnyök árán. Azt kivánta sógorától, hogy a Szepességet Lengyelországnak engedje át, és az ő , Zsigmond, fiai közül egyet Magyarország trónjának örökösévé rendeljen.
Ez irányban voltak utasítva hatni a követek, kiket a ') Az október 27-én készült utasítás fogalmazata a bécsi cs.
és k. t. levéltárban. — L. Irományok. I. szám.
2) Az október 31-én kelt levelet kiadta Kovacliich. Supple-mentum ad Vestigia Com. III. 87. 1. Pray. Epistolae Procerum. I.
281. 1. — L. Irományok. II. szám.
3) Thurzó levele nem ismeretes. Tartalmát resumálja Zsigmond lengyel királynak október 31-iki válaszirata. Acta Tomiciana. VIII.
256. 1.
1 6 S Z É K E S F E H É R V Á R I O H S Z Á f í G Y Í ' L K S . ') A titkos utasítás, melylyel őket a király ellátta, nem isme-retes. Mindazáltal jelentéseik , melyeket Magyarországból küldöttek, kétségtelenné teszik, liogy utasítva voltak a fönnebbi kivánatokat előterjeszteni. Már november 16-án Trencsínből írják a lengyel királyhoz intézett levelűkben: „Dignetur S. Maiestas V . . . retinere animum et vultum suum illum, quem habuit ab initio, non aucu-pandi regna ista." — Deczember 4-én Esztergomból részletesen elő-adván a magyarországi állapotokat, hozzáteszik : „Hec propterea scribimus ita verbosius, quod nos subditi Maiestatis Vestre adeo optavimus illi, preter eius völuntatm, hec regna contingere, et nes-civimus, quod optavimus." November 11-én Teschenből: „Egimus cum domino duce, ut si dominus vojevoda rex crearetur, suggereret illi, uti ad unienda hec regna Ungarie et Polonie animum induceret, et^ filium Maiestatis vestre in heredem suum acciperet; . . . . quod avidissime arripuit, et nobis, u t i d e m ageremus, svasit."-—Deczember 4-én Esztergomból: „De suscipiendo in heredem íilio Maiestatis V.
visum fűit postea domino duci Cazimiro non ita subito agere, visum et nobis, nihil speciale proponere inscia voluntate Maiestatis V . . . Habemus etiam quoddam prejudicium ex primo sermone de terra scepusiensi, dum subjunxit (t. i. János) recens adhuc esse, quod juravit fines et ditionem regni non alienare, ut forte non
sititacon-cessurus, ut petebamus." (Acta Tomiciana. Vili. 259, 2(32, 272. s kk. 11.)
3) Október 31-én kelt megbízólevelük és az ugyanazon napon a magyar rendekhez intézett királyi irat közzétéve Acta Tomiciana.
VIII. 257., 258. 11. — L. Irományok. III. és IV. szám.
3) Egy névtelen tudósítónak Fehérvárról írt, dátum nélküli le.velében olvassuk : „Venerat Orator Regis Poloniae ad coronationem, qui nomine sui Regis Vayvodae de tanto successu gratulatus est, et vidit ex animo eum esse regem, quin potius etiam Nobilitati insinua-verat, ut Hungarum, et non alienigenum regem crearent." Pray.
Epistolae Pr. I. 290. 1.
jelentek meg; itt volt Podmaniczhj István nyitrai, Várday Pál egri, Országk János váczi, Jozefích Ferencz zengi és még három más püspök. A nemesség leginkább csak a szomszéd megyékből, de innen sem nagy számban, jött össze. 2) Hét királyi város bíráit és tanácsnokait küldötte. 3)
Szapólyay november 9-én érkezett meg a rendek körébe.
Még ugyanazon napon helyeztette el Lajos király tetemeit a káptalani egyház sírboltjába. A következő napra volt kitűzve a királyválasztás.
Az alsó nemesség már korán reggel a város falain kivül elterülő mezőre gyűlt, hogy ősi szokás szerint szabad ég alatt tanácskozzék. A főrendek Szapólyay lakásán, a prépostság épületében, jöttek össze. 4)
A főrendeknél Szapólyay nyitotta meg a tanácskozmányo-kat. :„ Magyarország—monda többi között—mely annyi éveken át ontotta vérét a keresztény h i t é r t , végromlásra és végvesze-delembe jutott. Nagyjainak, nemeseinek nagy része elesett, elhagyatott várai török kézre jutottak. Ferdinánd nem a végett jő, hogy kormányozzon, hanem hogy boszút álljon a magyar nemzeten. Idegenek vezérlik p á r t j á t , kik önhasznukat, nem a közjót keresve, vágynak kormányra jutni e hazában." Ezután kifejtette , hogy a koronát a nemzet fiai részére kell megtartani.
Többen szólottak utána, támogatva előadását, s hivatkozva
') Verancsics krónikája. Podhraczky kiadása. 19. 1. Maga Sza-pólyay többször említi, hogy koronázásán hét püspök volt jelen.
Jászay. 168. 1.
2) Az említett névtelen tudósító, a ki pedig Szapólyay partján állott í r j a : „Fuerunt autem de vieinia Albae Comitatibus, ut sunt Simeghiensis, Szaladiensis, et Castri ferrei, non tarnen multi."
3) Szerémy í r j a : „De septem civitatibus liberis iudices fere quis-quis cum consiliariis suis et ibi erant."
4) Szapólyay Szydlovieczky lengyel cancellárnak nov. 11-én Fehérvárról í r j a : „Prelati, Barones, Proceres, omnisque Nobilitas, more maiorum suorum convenerunt, alii in campum liberum extra urbis menia, alii in septa et domesticos parietes." Ezzel megegyező Szerémy elbeszélése: „Jam (ad) Joannem vayuodam mane cito Mag-nates, et Mobiles extra Civitatem in hostat congregati fuerant." De ellenkezik Widman azon állítása, hogy a főrendek a főtemplomban tartották ülésöket. (Goldast. II. 50. 1.)
Magyar Országgyűlési Emlékek. I.
1 8 S Z É K E S F E H É R V Á R I O R S Z Á f í í i Y U L É S .
különösen az 1505-diki rákosi végzésre és a közel múlt idők tanulságaira.
Némelyek , a mérsékeltebb szelleműek, kiemelték , hogy
„ ők nem annyira Ferdinándtól idegenkednek, kit kegyes, bölcs, igazságos, vallásos, szelíd fejedelemnek ismernek ; mint inkább a német nemzetségtől, mely tőlök erkölcsei, szokásai és tör-vényeire nézve különbözik, s mely iránt több méltó okoknál fogva, már régóta oly nagy mértékben meghidegültek lelkük-ben , hogy készebbek .bármit szenvedni, mint hazájokban németet ismerni el királyul. Ezen nemzet elleni gyűlölet okozza, hogy Ferdinándtól, ki különben minden tekintetben jeles férfiú, visszarettennek ; annál inkább , mert miként hal-latszik, az ausztriaiak nem csak jogot követelnek Magyar-országhoz , de sőt hangosan hirdetik: hogy e jog örökségül a leányágra is átszállandó; mit még merészebben állítanának majdan, ha jogigényeiket, az ország újabb átadása által, meg-erősíthetik, s így félő, hogy a magyar nemzetet korlátlan hatalmukba ejtik. J)
Közkívánatra felolvastatott a 1505-diki rákosi végzés teljes szövege, és egyhangúlag megerősíttetett. 2) Mire Szapolyay János, ellenmondás nélkül, Magyarország királyául kijelöltetett.
A főrendek határozatát Verbőczy István vitte meg a nemességnek. „Uraim, magyarok! — kiáltá — tudjátok, hogy fő és kormányzó nélkül vagyunk, országunk pedig elpusztulva áll; tudjátok azt is, hogy a fenséges ausztriai főherczeg kíván királyunkká lenni; mondjátok véleményeteket: akarj átok-e ő t , vagy nem ?" Egyhangúlag hangzott a felelet: „ A világért sem." •„ Kit akartok tehát királyul ?" kérdé tovább. Es hasonlag egyértelmű, zajos felkiáltással fejezték ki akaratukat, hogy Szapolyay János legyen királyuk.
Midőn a zaj lecsendesült, Ferdinánd egyik követe lépett elő. Küldője mellett egyenesen felszólalni, nem látszott idő-szerűnek. Egyedül arra figyelmeztette a nemességet, ovakod-') Bévay Péter. Centuriae de Monarchia et S. Corona Regni Hungáriáé. 1659-iki kiadás. G8. 1. Bethlen Farkas. História de rebus Transylvanicis. 1785-iki kiadás. 1. 68. 1.
2) Révay. i. h.
janak véghezvinni a királyválasztást, miután a rendek nagy része nincs jelen. Verbőczy rögtön megfosztotta hatásától e felhívást. „Minden nap, — m o n d a — sőt minden órán rajtunk lehet az ellenség; rögtön szükségünk van királyra, egy pilla-natig sem várakozhatunk." Majd egy hosszú dárda nyitlt fel mellette, hegyén számos függő pecséttel ellátott okmány füg-gött. »íme uraim ! — folytatá Verbőczy — itt az igéret, itt az esküvel erősített végzés, melyszerint a megyék és urak mindannyian fogadták, hogy soha idegent nem választanak királyukká."
Végre mesztegnyei JJodó Ferencz a nemesség nevében előadta, hogy mindnyájan Jánost kivánják királyul. „János vajda legyen a király!" hangzott újra. Ferdinánd érdekében senki sem merészelt felszólalni. Sőt a német követ a legnagyobb veszélynek látta magát kitéve. Többen halált kiáltottak fejére és fegyverrel rohantak reá. Csak nehezen tudott menekülni.
Midőn a csend helyreállt, formaszerűen és ünnepélyesen kimondatott a határozat, hogy Szapolyay János Magyarország királyáúl megválasztatott. Rögtön küldöttség ment hozzá, mely őt üdvözölje. ])
Szapolyay régi óhaját látta valósítva. Mindamellett ') Szerémynek — ki a gyűlésen jelen volt — és Nicolo Ungaro velenczei ügynöknek előadása alapján. V. ö. Jászay. 154. s kk. 11.— 1527.
nyarán, az olmüczi béketárgyalások alkalmával Ferdinánd biztosai kimutatni igyekeztek, hogy János király megválasztatása törvény -és érvénytelen, a választás lefolyását ekként adták elő : „Anfängli-chen haben etliche Personen so Graft* Hannsen vertrawet und sein meinste Anhäng gewesen , als die Wahl in der Kirchen geschehen sollt, die Köpft oder Haupt zusammen gestossen, und sich gleich gegen dem Yolck gekehret, mit Anzeigung, sie hetten da unter Ihnen selbst, von einem küntftigen König geredet, und gefraget, ob sie die Stände oder das Volck Graft Hannsen von Zips . . . zum König annemmen wolten ? Darauf!' haben von Stund an Graft Johannsen Diener und Gewapnetten , so in grosser Anzahl da gestanden, mit grossen Geschrey, und gleichsamb einer Furien sämptlichen geschrien, Sie wollen Graft Hannsen zum König haben; da hat der Forcht halber der andern keiner seine Stimm anzeigen, und ein sonders machen, oder dem widersprechen dürfen. Ist demnach für ein Geschrey, und nicht für eine Erwehlung zu halten." Widman elbeszélése.
Goldastnál. 41. 1.
2*
2 0 S Z É K E S F E H É R V Á R I O R S Z Á f í í i Y U L É S .
eleinte szabadkozott és csak hosszas reábeszélés után jelen-tette ki, hogy a koronát elfogadja.
A királyválasztást haladéktalanul követte a koronázás, mely más nap, november 11-én hajtatott végre.
Az esztergomi érsekség, melynek főpapját illette a koro-názás tiszte, üresen állott; Szálkái Mohács mezején találta sírját, s vele Kalocsa érseke is. Ennek folytán az életben mara-dott főpapok legidősebbike, Podmaniczhy István nyitrai püspök hivatott fel a fontos szertartás végrehajtására.
Az ősi szentegyház gazdagon felékesíttetett. Közepére királyi trónt helyeztek el. Podmaniczky, püspöktársai által környezve, ünnepélyes menetben vezette ide Szapolyayt, ki szent István palástját vette fel s kardjával övedzte körül magát.
Mise közben Várday Pál egri püspök és Perényi Péter koronaőr kezeikbe vették a szent koronát. Az utóbbi a körül-állókhoz fordulva így szólott: „Magyarok! ím itt a korona, melyet én három év óta nem l á t t a m , minthogy elrejtve volt.
Akarjátok-e, hogy azzal Szapolyay János a szepesi gróf meg-koronáztassák?" „Akarjuk" válaszolt a gyülekezet. Majd Verbőczy kérdezé: „Nemes és nemnemes hazánkfiai, tudjátok mennyi szolgálatokat tett a vajda űr a magyar nemzetnek ; hálatlanok akartok-e lenni iránta?* „Nem akarunk!" hang-zottfel. „Emelje fel tehát mindenki kezét." Es a jelenlevők felemelték kezeiket.
Ezután fejére tették Jánosnak a koronát. A szertartás befejeztével a király lóra ült, és, az urak s nemesek kíséreté-ben , a város falain kivül egy emelkedettebb helyre vonult.
Itt kivont kardjával négy irányban négy vágást t e t t , mire a püspökök egyenkint közeledtek hozzá, királyokúi köszönteni őt, s pásztori csókjaik között megáldották. „Isten, a
boldog-') Szapolyay a lengyel cancellárhoz nov. 11-én írt levelében kiemeli: „Preces, et ipsa Regnicolarum nostrorum pene coaccio . . . urserunt nos liuic oneri humeros nostros subclere . . . quod non tani nitro, quam Dei ipsius populique jussu fecimus." — Bethlen Farkas i. m. 65—68. 11. adja a beszéd szövegét, melyet Szapolyay ez alka-lommal állítólag tartott. De kétségtelen, hogy e beszéd Bethlen műve.
ságos Szűz, és minden szentek pártfogolják ^felségedet Isten szent fiánál, hogy felséged védje és oltalmazza meg Magyar-országot s az egész kereszténységet!" Végül a „Téged Isten dicsérünk" éneklése között, Jánost visszakísérték szállására, hol fényes lakoma zárta be az ünnepélyt. *)
A korónázást követő napokban az országgyűlés számos törvényeket alkotott, melyeknek azonban csak egy részét ismerjük. 2)
A király felhivatott, nyomozza k i , hogy az elesett főpa-pok és urak kincsei s vagyona, úgyszintén az egyházaktól elszedett arany és ezüst szerek kiknél vannak ; azután köve-telje elő és fordítsa az ország közszükségleteire. Ugyanezen cze'lra fordítsa a megüresedett főpapi javadalmak jövedelmeit i s , és ezeket „míg az ország jó állapotába vissza nem tér"
senkinek se adományozza.
A rendek a következő év szent György napján fizetendő adót ajánlottak meg, melynek mennyiségét nem ismerjük. 8) Ezen és minden más adó , úgy szintén a jobbágyi tartozások fizetésétől hat évre felmentettek mindazok, kiknek házai az elmúlt háborúban leégtek.
Azon főpapok és zászlós u r a k , kik a Mária által Komá-romba hirdetett országgyűlésre megjelenni fognak , hűtlenek-nek nyilváníttattak; a király felhivatott, hogy azokat hivata-laiktól megfoszsza.
Megállapíttatott, hogy a zsidók az egész országból kiüzet-tessenek; az utolsó hadjárat alatt elkövetett hatalmaskodások birói vizsgálat alá vétessenek. *)
Azonban János király ezen törvényczikkeket nem erősí-') Szerénynek, ki a koronázáson személyesen jelen volt, elő-adása alapján.
2) Ferdinánd egyik ügynöke Fehérvárról a laibachi püspöknek í r j a : „Quamplurima sunt statuta, que hesterno die promulgata sunt, sed libellum habere non potui, ut omnia R. D. V. perseriberem." A laibachi püspök dátum nélküli levele a bécsi cs. és k. t. lvt.
3) Az 1527-diki budai országgyűlés VII. czikkében olvassuk:
„Maiestas Sua Regia subsidium Maiestati sue Albe tempore felicis Coronacionis sue, ad festum B. Georgii martyris proxime oblatum, supersedeat."
4) A törvényczikkek kivonata, melyet a laibachi püspök
Fehér-2 Fehér-2 S Z É K E S F E H É R V Á R I O R S Z Á f í í i Y U L É S .
tette meg; valószínűleg attól t a r t o t t , hogy tőle számosakat, kiknek érdekeit sértik, elidegeníteni fognak. Sőt az egyházak kincseire vonatkozólag határozottan kijelentette, hogy „azokat teljességgel nem fogja az ország védelmére fordítani, hanem viszszaadni akarja az egyházaknak, melyektől elvétettek." Hogy pedig a fehérvári rendeket is megnyugtassa , nyilatkozatához azon ígéretet csatolta, hogy „ az ország védelmére nemcsak a királyi kincseket, de egész vagyonát, sőt saját életét is kész feláldozni." x)
várról vett és Ferdinándnak megküldött, a bécsi cs. és k. t. levéltárban.
— L. Irományok. Y. szám.
') A laibachi püspök idézett jelentésében. — Az 1527-iki budai országgyűlés azon kéréssel fordult János királyhoz, hogy a koroná-zása alkalmával hozott törvényeket erősítse meg. Vájjon megtette e ezt, nem tudjuk.
ORSZÁGGYŰLÉSI IROMÁNYOK ÉS TÖRVÉNYEK.
I.
1526. Október 27.
I. Ferdinánd cseh király utasítása Beck Márk, Weichselberger Zsig-mond és Preuner Fülöp, Magyarországba küldött követei részére.
Instructio de hijs, que Honorabiles, deuoti ac fideles iiobis dilecti Marcus Beck a Leopolstorf Doctor, ac Consili-arius Cainereque nostre Inferíoris Austrie Procurator, ac Sigismundus Weichselberger eques auratus, nec 11011 Philippus Prewner, Nuntij et Commissarij nostri apud vniuersos Reve-rendos, Spectabiles, Magnificos , Nobiles, Prudentes, Circum-spectos ac Egregios, syncere nobis dilectos Episcopos, Prelatos, Barones, ac Nobiles et Nuntios Transsylvanienses, liberarum-que Ciuitatum, aut eorundem Deputatos ad Albam Regaleni, nostro nomine agere et tractare debent.
Inprimis exhibebunt eisdem Prelatis, Baronibus et alijs prememoratis literas nostras Credentiales, quibus exhibitis deciarabunt eisdem nostram in eos et eorum vnumquemque gratiani et clementiam, quodque singulorum eorum incolumi-tatem ac prosperiincolumi-tatem ex animo audire cupimus, pariter et optamus. Deinde agent eis et vnicuique ipsorum nomine nostro gratias ingentes de certificatione per ipsos facta super diéta quadam per Wayuodam et Proceres superiorum et inferiorum partium Regni Transsyluaniensis, necnon Cassouiensis , alia-rumque liberarum Civitatum partium regni superioris ad diem beati Emerici Ducis proxime futurum indicta et in Alba Regali celebranda, Simulque referent, Nos cum tanto studio animique alacritate regni Hungarie prosperitatem ac conseruationem,
2 4 S Z É K E S F E H É R V Á R I O R S Z Á f í í i Y U L É S .
tani apud Imperij Sacri Electores Principe« et Status, quam subditos nostros, atque alios hactenus promouerimus idque adliuc, sicut reipsa liquet, eogitemus : non parum mirari, quod talis dieta per dictos Wayuodam et Proceres instituta fuerit, cum Serenissima Domina Maria Hungarie et Bohemie. etc.
Regina, Marchionissa Morauie , Soror nostra dilectissima , ac Spectabiiis et Magnificus syncere nobis dilectus Stephanus de Bathor Comes Palatínus regni Hungarie et Judex Comanorum, adliuc sint superstites , quorum altera Regina coronata , alter vero solus est, ad quem eiusmodi conuocatio et indictio ex offitio ac ab antiquo spectare dignoscitur, sine quorum inter-uentu et autoritate liec admissa sunt, qua potestate eis minime licebat uti. Posteaquam igitur eis denuo in memóriám redege-rint et liquidaueredege-rint ius actionemque nostram, que nobis et Serenissime Domine et Consorti nostre dilectissime versus regnum illud unice competunt, vigore tractatuum, compacta-torum et federum complurium inicompacta-torum et conclusortmi, atque eius potissimum, quod Serenissima Conthoralis nostra prefata, Serenissimi quondam Ladislai Regis Hungarie et Bohemie etc. filia naturalis et legitima, ac Serenissimi olim Luclouici itidem Hungarie et Bohemie etc. Regis soror germana exti-terit, adductisque alijs rationibus et respectibus euidentissimis simul ac validissimis, qui nos ad adeptionem regni istius raste mouent; Eos nomine nostro prefato hortari et rogare debent, quod attentis liijs prenarratis, pro suo in uniuerse Christiani-tatis bonum tranqüillitatemque studio et amore, quem in nos et inclytam lianc Nationem germanicam liabent, neutiquam in hac dieta comparere, aut in ea, si que tractauerint vel concluserint, consentire, sed se potius ad Conuentum vulgo Rakutsch, per Serenissimam Dominam Reginam et Comitem Palatinum antedictos indictum et conscriptum, ac in Ciuitate Gomorre, ad diem diue Catharine proxime futurum, celebran-dum, conferre velint; Ad quem quidem Conuentum nos subinde Nuntios et Commissarios nostros mittemus, pleno suffultos mandato, qui tarn de iure nostro, quam alijs rebus et necessi-tatibus regno Uli ineumbentibus opportune tractabunt et preeipue de resistendo Turcarum tyranno prouisionem procu-rabunt, sicut eos et eorum quemlibet super hac petitione nostra
pia rationique consona, facturos oinnino confidimus. Iü quo suo ofí'itio plane satisfacient, nosque reddent eis ad gratiam vberiorem propensos. Quod eis ingenue persuadere, aliaque in premissis necessaria et opportuna facere debebunt, que ipsi pro iudicij sui acrinionia dexteritateque bene dirigere noverint, Nostram in eis expressam executuri voluntatem. Datum Yienne die XXVJI. Octobris 1526.
Kivül'. „Instructio ad Transsylvanos et liberas Ciuitates."
(Eredeti fogalmazata a bécsi cs. é s k . titkos levéltárban.)
II.
1526. Október 31.
Mária királyné levele, melyben a magyar rendeket inti , hogy Szapo-lyay Jánost, ha a Székesfehérvárra hirdetett országgyűlésen királylyá
megválasztatnék, el ne ismerjék.
Maria Dei gratia regina Hungáriáé etc.
Superioribus diebus post memorabilem, et calamitosissi-mam pugnam, qua et Majestas Regia, et clarissimi cujusque ()r-diuis Yiri ad Mohács interierunt, ex Yajvodae Transylvaniensis, et aliorum Dominorum Praelatorum, et Baronum hujus Regni nostri consilio, indixeramus, una cum Domino Palatino, secun-dum Decretum, et Libertatem hujus Regni, generalem Diaetam pro Festő Beatae Catharinae Virgin is, et Martyris in Komárom celebrandam , ut in ea ipsa Diaeta de salute Reipublicae , de defensione R e g n i , de Libertate vestra, et totius Nobilitatis conservanda, communibus votis , pari consilio ageretur, trac-taretur, et concluderetur. Ipse autem Yajvoda Transylvanus, paucis quibusdam Dominis, conciliata, contra Decretum Regni, contra Libertatem Nobilitatis, et vestram, aliam Diaetam, sub gravissimis poenis, ad Festum B. Emerici Ducis proximum, ad Albam Regalem promulgari fecit, eo animo, ut in Alba Regali se in Regem, non secundum Libertatem R e g n i , sed ex pauco-rum, quos sibi adscivit, voto, et electione creari, et Corona Regia, quam jani pridem habet in potestate, coronari faciat.
2 6 S Z É K E S F E H É R V Á R I O R S Z Á f í í i Y U L É S .
Cui rei, ut Libertatem Regni, et totius Nobilitatis integram conservemus, nos una cum Serenissima Caesarea Maiestate, et Ferdinando Rege Boliemiae, Archi-Duce Austriae fratribus
Cui rei, ut Libertatem Regni, et totius Nobilitatis integram conservemus, nos una cum Serenissima Caesarea Maiestate, et Ferdinando Rege Boliemiae, Archi-Duce Austriae fratribus