149.
2. Mert elárultalak, zsidóknak adtalak,
Annyit rosszalkodván, annyiszor kívánván Sok tilalmast.
Mezítelenséggel ruháztalak ; Ecettel, epével itattalak,
Feszítsd meg! mondottam, hogy bűnre indultam, S nagy képmutató valék,
Ellened vétettem jóságos é g !
3. Tövises koronád, bűnöm volt csúf ruhád, Bűnnel ostoroztam, kötöztem, kínoztam
Tagjaidat.
Barabásnál alább becsültelek, Hívságokon kapván, üldöztelek, Keresztre vittelek, ott által vertelek,
Én feszítettelek fel!
De mint Dismás latrot, ne felejts el.
4. Kiontott vérednek, öt mély sebeidnek Nem egyéb az oka, hanem bűnöm soka,
Tapasztalom.
Nem vétek ezután, megmutatom Életemet jobbra változtatom, Orcámat áztatom, vétkemet jajgatom,
S holtomig síratom meg,
Istenem! mindenem ! oh hallgass meg.
5. Szenvedő Jézusom ! Megváltó Krisztusom ! Ki értem meghaltál s elveszni nem hagytál
Vétkeimben.
Mikép háláljam meg szerelmedet ? Mikép köszönjem meg kegyelmedet ? Ezután megszánlak, csak téged szolgállak,
Soha meg nem sértelek,
A test s világ bármint kisértsenek.
6. Oh édes Istenem ! kezdetem és végem!
Benned mozgok, élek, hozzád szívből égek, Mig csak élek!
Szívemet tenéked feláldozom,
Azt máshoz kívüled nem kapcsolom ; Rejts el sebeidbe, végy szent kegyelmedbe,
Az élők könyvébe tégy,
S az Ítélet napján jobbodra végy.
150.
Bozóky 1797.2. Mely gyötrelem volt neked, Isteni szülöttedet
Látni szegény jászolyban.
S midőn annyi ellenségek Romlására esküvének, Tőr veré át lelkedet.
3. De midőn ezek felett
Láttad mennyit szendvedett, Szenvedett az ártatlan ! Láttad őt a Kálvárián Két lator közt a keresztfán ! Kínodat ki mérje meg ? ! 4 . A nap elsötétedett,
Ennyi kínt nem nézhetett, S borzadván rengett a föld.
Sírt, kesergett, gyászolt minden Az egész nagy természetben, De gyötrelmed nagyobb volt.
5. S ezt, oh fájdalmas Anya ! Mind értem tűrted vala, Értem, háládatlanért!
Ki Fiadat megvetettem És keresztre feszítettem, Oh én kárhozat fia ! 6. Most a lelkiismeret
Életemnek átka lett, Istenem ! hová legyek !
Nincs lelkemnek csendessége, Rettent a bűn szörnyűsége, J a j ! kétségbe kell esnem, 7. Ah ! de fülembe hata,
Szent Fiad e szózata:
„lm Anyád oh tanítvány."
En is tanítványa voltam, Mig a bűnre nem hajlottam, Ö engem is rád bizott.
8. Ne nézd bűnös létemet, Hanem a szeretetet, Mely értem a fán vérzett.
Fájdalmaid, oh szűz Anya!
Indítsanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.
2. Ah ! jaj mit ér ? kárhozat ér, Ha nagy vétek lelkedhez fér.
Jaj számadás stb.
3. Ettől nem félsz? sőt bűnben élsz?
Jaj pokolnak tüzére kélsz.
Jaj számadás stb.
4. Bűnben élni s meg nem térni!
Lelked örök tűzre vetni!
Jaj számadás stb.
5 . Ah ! ne késsél, serénykedjél, Isteneddel most megbékélj.
Jaj számadás stb.
152.
Orgonakisérete :
„Küldetek
a sz. Szűzhöz" szerint.K. I. 172. „Patris sapicntiae vcritas divina.
2. Egy órakor Ur Jézust Pilátushoz vitték, Arcul, és nyakon vervén
Vitézek vezették ; Hamis tanuk sokakkal
Méltatlan vádolták, Arcáját undoksággal
Szörnyen rútították.
3. Három órakor zsidók
„Feszítsd meg" kíálták, És tövis koronával
Szent fejét lyuggatták : Bársonyba öltöztetek
És ugy csufoltaték, A kereszt, hogy hordozza,
Vállára
tétetek.
4 . Hat órakor keresztre Jézust megfeszítek, Függvén a latrok között,
Gonosznak Ítélték.
Kínja miatt szomjazván Epével itatják,
lm ! az ártatlan Bárányt Eképpen gyalázzák.
5. Kilenc órakor Jézus Atyjához kiálta,
Ks meghalván, szent lelkét Neki ajánlotta.
Oldalát megnyitotta Egy vitéz dárdával, Föld megindult, nap betelt
Az éj homályával.
6. Vecscrnyekor keresztről Testét leemelték, A mennyei Atyának
Fiát sirba tették.
Ilyen halált szenvedett Éltünk orvoslója, Ennyire aláztatott
Dicsőség adója.
7. Végezetkor Urunknak Teste megkenetett, Koporsóba tétetvén,
El is temettetett;
A szent írás betelek, Azzal egyetemben Maradion ez énnekem
Gyakorta eszemben.
153.
Tarkányi 1859.
Ő nem kényszeríttetett, Jóvolta vitte rá ;
Keresztre feszíttetett, Mert maga akará.
Oh kín ! Oh vér! Oh halál!
Te mily bő élet valál ;
Nézd, ember! hogyan szeretett, Aki érted igy szenvedett : Teérted halt meg Ó, Ő, az Üdvözítő.
Tárk.
154.
2 . Imádunk ártatlan bárány!
Váltságunk szent keresztfáján.
Legyen véred hullása Lelkünknek újulása.
3 . Te elhagytad az egeket, Hogy fölkeresd a lelkeket, Kik tőled elszakadtak, S kárhozatra rohantak.
Imádunk ártatlan stb. minta 2. vers 4 . Akik tőled elpártolunk,
A hűtlenek csak mi voltunk:
S te minket számtalanszor Kerestél, oh j ó pásztor!
Imádunk ártatlan stb.
5. Nem volt elég sok hivásod Intésed és tanításod,
Életedet adtad értünk,
Csak hogy tehozzád térjünk.
Imádunk ártatlan stb.
6. Leborulunk hát előtted, Fogadd el az esdeklőket.
Kik ezután csak neked Szentelik az életet.
Imádunk ártatlan stb.
7. Szent kereszted diadalma, Legyen életünk oltalma, Oh Jézus a keresztfán ! Légy velünk a végórán, Imádunk ártatlan stb.
155.
K. I. 165.
2. Tekintsd kérlek szent sebeit Te Üdvözítődnek,
Melyek által üdvösségét Megszerzi lelkednek.
3. Siránkozik bűneinkért És ugy mosogatja Rútságunkat, mocskainkat
Vérrel tisztogatja.
4. Bűneinkért ostorozzák Az ártatlan bárányt, Tövisekkel koronázzák S kínozzák egyaránt.
5 . Arcul verik bűneinkért, Pökdösik orcáját:
Irgalmatlanul csúfolják, Szaggatják szent haját.
6 . Kegyes Jézust, mint egy bárányt Utcákon hurcolják:
Kaifástól Pilátushoz Kötözve hordozzák.
7. Ki a földet gyümölcsökkel, Drága termőfákkal : Befedi szép virágokkal,
Zöldelő ágakkal.
8 . Most anyaszült mezítelen, Oszlophoz kötözve : Vesszőztetik kegyetlenül,
Bűnünk miatt nyögve.
9 . A latrok közt mint kínlódik:
Világ szabadsága :
Nézd, miképen elnyomatik, u ártatlansága.
10. Ki a napot fényességgel, Eget csillagokkal:
A Holdat tartja világgal, Mi érettünk meghal.
11. Bűnös lélek indulj kérlek, Sirasd bűneidet,
Nézd Uradnak szenvedését, Mint keres tégedet.
12. Oh én szerelmes Jézusom!
Bűneimnek zsoldja!
A zsidók dühösségének, Mikép lettél tárgya ? 13. Oh én keserves szemeim,
Ezt nézvén sírjatok,
Mert keresztfán felfüggesztve, Szegezve Uratok.
14. Kegyes Jézus! légy kegyelmes Nekem bűneimért:
Ki a magas szent keresztfán Értem öntöttéi vért.
15. Bűneimért ugy ne fizess, Amint érdemlettem,
Oh bocsájtsd meg irgalmason, Ami gonoszt tettem.
156.
K. 111. 106.
2. Most fénylik kegyelmek napja Életed napját,
De nem tudod, megéred-e Lenyugovását.
Mert az idő stb.
4 . Holnap talán késő lészen Bűnből megtérni;
Az Istennek nagy haragját Kiengesztelni.
Mert az idő stb.
I i I i i 5. Ámbár lelkem ma estél el,
Mégis ne késsél;
Hanem térj meg, kárhozatra Hogy ne vettessél.
Mert az idő stb.
6. Mert a Krisztus ma idézhet Az Ítéletre,
S ha meg nem térsz, kárhoztathat Az örök tűzre.
Mert az idő stb.
7. Azért kérlek, mig időd van, Térj Istenedhez,
Folyamodjál Jézusodnak Szent sebeihez.
Mert az idő stb.
8. Oh irgalmas és kegyelmes Minden bűnösnek, Aki töredelmes szívvel Véget vet bűnnek.
Mert az idő stb.
157.
K. III. 109.
2. Mint viperák mariak szívemet s kínozzák, Mindeddig elkövetett nagy bűneim.
Halálomat várják s lelkemet kívánják Esztelenül felkarolt ellenségim :
Szép színnel biztattak, gonoszul megcsaltak, Kárhozatosak voltak én útaim ;
De te hogy kegyes vagy, irgalmad igen nagy, Tekintsd már töredelmes könnyhullásim.
3. Megvallom bűnömet s minden vétkeimet, Te előtted Istenem leborulok !
Bűneim számától s iszonyúságától, Mivel eszembe jutnak, elájulok.
Oh vakság! Oh hívság! kegyetlen gonoszság Csoda, hogy még előtted megállhatok ; De hát hová térjek, békét kitől kérjek ?
Orvosságot egyedül tőled várok.
4. íme sirva kérlek s mintegy kényszerítlek, Meg nem szűnöm előtted esedezni, Miglen kegyelmedből s atyai kedvedből
Reám nem méltóztatol Uram nézni.
Én vétkem ! én vétkem ! én igen nagy vétkem!
Oh kőszívem kezd immár hasadozni.
Te pedig Istenem, Teremtőm s mindenem, Méltóztassál szívemre harmatozni.
5. Oh igen nagy jóság! végtelen Méltóság!
Van-e méltóbb, mint te szeretetünkre.
Azért im szeretlek, szívemből kedvellek, Nem tekintek én fényre s dicsőségre.
Oh felettébb szánom, egész szívből bánom, Hogy voltam jóságodnak megbántója.
Ezt szívemre veszem s erősen felteszem, Leszek rossz életemnek jobbitója.
6. De hányszor mondottam, Ígértem s fogadtam : íme ! mostan kezdődik jobbulásom,
Mégis, mind eddigien, szent Felséged ellen Számtalanszor megszegtem fogadásom ; Kértelek s engedtél, kegyelmedbe vettél, Mégis jobban szerettem gonoszságom, Urarn malasztodban s feltett szándékomban
Te erősítsd' lelkem s szent fogadásom.
158.
K. 1. 152. „Aude bcnigne Conditor."
2. Te látod Uram szívünket, Tudod erőtlenségünket, Add a tehozzád térőknek, Bocsánatját bűneiknek.
3. Oh sok ugyan a mi vétkünk, De légy kegyelmes minékünk, Nyújtsd orvosló kegyelmedet, Hadd dicsérjük szent nevedet.
4. Add ugy folytatnunk böjtünket, Ugy sanyargatnunk testünket, Hogy bűnre minket ne vonjon, Lelkünknek soha se ártson.
5. Engedd meg ezt Szentháromság, Három személy egy valóság, Hogy nekünk szent bőjtölésünk Hasznos legyen szenvedésünk.
K. III. 108.
159.
2. Téged az én lelkem kivan keresni, Mert tenálad nélkül el kell kárhozni ; Szerelmes Krisztusom fordulj hozzám,
Vigasztald szivemet, tekints reám.
3. Mig fel nem talállak, keresni foglak,
Mind éjjel, mind nappal, sirván, kiáltalak ; Jelenj meg Krisztusom ! szomorúnak
És adj vigasztalást te szolgádnak.
4. Ha fel nem talállak, kegyes Krisztusom ! Elkárhozik lelkem, bizonnyal tudom : Oh siess hozzám, ne távoznál.
Te bűnös szolgádtól ne irtózzál.
5 . Téged az én lelkem kivan szeretni.
És kész teéretted mindent megvetni;
Nálad nélkül éltem keserűség.
Veled halálom is gyönyörűség.
6. Ha feltalálhatlak, buzgón tisztellek ; Lábadhoz borulván, mindaddig kérlek, Mig itten befogadsz kegyelmedbe :
Ott pedig részeltetsz örömedben.
K. III. 128.
160.
2. Érted ember lettem, Kínokat szenvedtem
S fáradtam.
Arculverésekkel, S ütlegelésekkel
Kínoztattam, Lelkednek javáért.
Örökös hasznáért Csúfoltattam,
Mért kinzasz vétkeddel?
És gonosz élteddel ? Háládatlan !
3 . Könnyeztek szemeim, Szenvedtek kezeim
S egész testem, Véremet ontottam, Lelkemet kiadtam
Sirba estem ; E n szabadságodat És boldogságodat
így kerestem,
Mért gyötresz vétkeddel, Kinzasz rossz élteddel
Könyörtelen ? ! 4 . Ördög tömlecéből,
Sátán körmeiből Kivontalak ; Kedvessé tettelek, Nagyon szerettelek,
S áldottalak.
Testemmel, véremmel, S jótéteményimmel
Tápláltalak,
Mért kinzasz vétkeddel, És gonosz élteddel,
Bűnös alak ? !
5. Vájjon már mit tegyek ? Többé mit szenvedjek ?
Mondd meg kérlek.
Hát miért bosszantasz ? Miért haragítasz ?
Kérdlek téged ;
Ah ! szánd meg ügyemet, S szörnyű sok sebemet
()h ne tépjed ! Ne fojts, ne osorozz, Több kínt már ne okozz
Bűnös lélek ! 6. Sok gonoszságidat,
Nagy adósságidat Kifizettem,
Veled szerelmemet, És bő kegyelmemet
Éreztettem.
Kínáim elmédbe, Halálom szívedbe
Helyeztettem, Azért ne ostorozz, S nekem kínt ne okozz
Kíméletlen!
161.
Bozóki M. Énekes k. Vácz 1797.
2. Nincsen senki szánója Szűz fájdalmának ; Nincsen vigasztalója
Nehéz kínjának.
Szűz Mária ellankadott, Egész teste elbágyadott
Szive kínjában, Piros színe elhervadott, Áldott anya ellankadott
Nagy bánatában.
Oh bár csak az én szivem Hozzád mehetne,
Hogy tégedet a földről Felemelhetne !
Leroskadt a kínok alatt, Oltalmazó nélkül maradt
A szűz Mária ;
Mindenektől elhagyatott, Szent Fiától megfosztatott
Jézus szent Anyja.
4. Oh kegyetlen nemzetek ! Oh szörnyű népek ! Megfásult tibennetek
Immár a lélek,
Mivel ugy megkínoztátok, Kinhalálba hurcoltátok
Az Isten Fiát Bűnötöket kerüljétek, Hogy ezáltal megnyerjétek
Az egek Urát.
5 . Szűz Mária fogadj el Engem fiadnak,
Hadd törlöm le könnyeit Nagy bánatodnak.
Oh szűz Anyám veled járjak, Veled éljek, veled haljak,
És Jézusoddal,
Veled legyen szenvedésem.
Halálom és temetésem És szent Fiaddal.
162.
K. III. 114.
2. Nincsen abban irgalom, S hozzád buzgó fájdalom, Aki téged meg nem szán, Oh Jézus a keresztfán.
3. Szent testednek sebeit, Vérrel folyó kékjeit, Aki látja és nem sir, Élő hittel az nem bir.
4. A kősziklák repednek, Nap és hold sötétednek, Minden állat megindul,
Csak a bűnös nem búsul.
5. Szállj szívedbe, sirasd meg Vétkeidet s fontold meg, Hogy az Isten Fia volt, Aki értünk igy meghalt.
6. Jézus! ne nézd vétkemet, Hanem a szeretetet, Hogy szenvedtél érettem, Ki ellened vétettem.
7. Véghetetlen érdemed, Erősítse hitemet,
Hogy megbánva vétkemet, Nyerjek örök életet.
163.
K. II. 545.
j p l
í.
2. Továbbá mosogasd Bűntől én lelkemet, Kegyes kézzel gyógyítsd
Sebekből szívemet;
Bűneimet megvallom, Nyilván tapasztalom, Mik miatt nem lehet
Semmi vigasságom.
3. Vétkeim lelkemet,
Mint a kigyók marják, Mint éles tövisek
Szivem általjárják.
Hová fussak színedtől ? Fegyveres kezedtől ? Utánam fegyverid
Futnak hegyes tőrid.
4. Egyedül csak neked Istenem ! vétettem, Te szent szined előtt
Gonoszt cselekedtem;
Oh hegyelmes Ur Isten!
Mi hasznod estemen ? Irgalmazz, könyörülj
Én bűnös lelkemen ! 5. Ha érdemem szerint
Akarsz sanyargatni, Számtalan bűnömnek
Jutalmát megadni:
El kell veszni fejemnek, Kárhozni lelkemnek, Mert több sokasága
Fövénynél bűnömnek.
6. Még anyám méhében A halál tőrébe Estem és vettettem
Ördög tömlecébe, Oh kemény nyomorúság,
Pokolbeli rabság!
Mint fojt, mint szorongat Ördögi csalárdság.
7. Tisztogasd lelkemet Uram ! izsópoddal, Mosogasd szivemet
Irgalmasságoddal;
Fordítsd reám szemedet, Nyújtsad kegyelmedet, Hogy megtisztulhassak,
Add segedelmedet.
8. El ne vess engemet Isteni színedtől,
Meg ne fossz, könyörgök, A te szent lelkedtől;
Tiszta, uj szivet bennem Teremts én Istenem!
Tovább fenn ne tartsad Haragod ellenem.
9. Szabadíts ki immár A halál torkából, Ments ki bűneimnek
Kemény rabságából;
Hogy csak neked élhessek, Hozzád siethessek,
Téged magasztalván, Benned örvendhessek.
10. Nyisd meg ajakimat Te dicséretedre, Indítsd fel nyelvemet
Szent tiszteletedre ; Csak téged kívánjalak,
Téged óhajtsalak, Oh Uram ! mindenkor
Téged kiáltsalak.
11. Tudom, töredelmes Sziveket látogatsz, S kiket ostoriddal
Szeretve sujtogatsz;
Azok nálad kedvesek, Hozzád érdemesek, Add, Uram Istenem !
Közöttük lehessek.
12. Kedvesebb előtted Az ajándékoknál A töredelmes sziv, És áldozatoknál, Kesergő sóhajtások,
Aranynál ezüstnél Nálad többet érnek
Minden drága gyöngynél.
13. Vigasztald meg. Uram ! A te seregedet, A hiv, töredelmes,
Bűnbánó lelkeket, Épitsed fel falait
Te szent egyházadnak, Melyben igazsággal
Neked áldozzanak.
14. Dicséret, dicsőség Az örök Atyának, Szentlélekkel együtt
Áldott szent Fiának, Teljes Szentháromságnak,
Örök Uraságnak, Mennyen s földön a
leg-Főbb hatalmasságnak.
111. no.
pzzHzzigzzzg ^
1. Menny, föld al
164.
2. Szeretlek szivemből Ks teljes erőmből
Én Jézusom ! A mi engem Erre birt, nem
Mennyország szépsége, Sem pokol félelme,
Én Jézusom !
3. Ha pokol nem volna, S Mennyország elmúlna,
Kn Jézusom ! Mégis téged Szeretnélek;
Mert te vagy egyedül J ó , s szent végetlen ül,
Én Jézusom !
4. Oh mily igen bánom, És szivemből szánom,
Én Jézusom ! Hogy a vétek Által tőled
Sokszor elpártoltam, Lelkem meggyilkoltam,
Én Jézusom !
5. Ah ! kérlek, engedj meg, Bűneim bocsásd meg
Én Jézusom!
Eltökéltem,
Hogy nem sértem Többé szent Felséged, Valamíg csak élek,
Én Jézusom !
6. Tarts meg kegyelmedben, S az egy igaz hitben,
Én Jézusom ! Reménységben, Szeretetben
Erősíts engemet, Oltalmazd lelkemet
Én Jézusom !
7. Adj csendes kimúlást, Lelki boldogulást
Kn Jézusom ! Angyalokkal, Szent karokkal Legyen vig lakásom.
Örök nyugovásom, Ln Jézusom !
165.
K. III. 116.
2 . Bűnöd rútsága, nagy sokasága, Ezt cselekedte, fához szegezte
Szent testét.
Durva szegekkel, rút tövisekkel Szentséges fejét, drága kezeit
Lyukgatja.
Te vagy kínzója, te árulója Az ártatlannak, te nálad vannak Szent halálának eszközi.
3 . Szörnyű káromlás, mord bosszúállás, Feslett, rendetlen, rút, mértékietlen
Erkölcsöd :
Irigy vérszopó, más javán kapó, Árvát megrontó, törvényt felbontó
Életed.
E mély sebekkel, rút bélyegekkel, Ur Jézus fejét, lábait s kezét, Egész szent testét szakgatja.
4. Ég csodálkozik, föld álmélkodik, A nap homályba, szomorú gyászba
Öltözik.
Angyalok szánják, csillagok bánják, Minden alkotmány kínjait látván,
Irtózik.
Oh sziv ! a kőnél, keményebb ércnél, Mért hogy nem lágyulsz, hogy meg
[nem mozdulsz, Sirni nem indulsz, kegyetlen.
5. Oh ! szűnjél immár, hamu, por és sár, Istened ellen, te istentelen,
Támadni.
Lásd, gyilkos kezed, kire emelted?
Kire nyiladat, mérges lándzsádat Szegezted ?
Oh lágyítsd szived ! Oh sirasd vétked, Melylyel fájdalmát, Urad sok kínját Szörnyű halálát, okoztad.
166.
Tárk.
2. Te vagy váltságunk zászlója, Üdvösségünk záloga,
Rajtad a kín és halál Örök éltünkre szolgál.
3. Fán kezdődött kárhozatunk, Fán végződött váltságunk, Egyik halált okozott, A másik éltet hozott.
4 . Oh felséges királyi szék ! Mit nem arany ékesit, De a szentek szentjének Ara drága vérének.
5. E vér mossa le vétkünket, E vér Istent engesztel, Gyógyít lelki sebeket, S megnyitja az egeket.
6. Üdvözlégy hát oh szent kereszt Téged áldva tisztelünk,
Te vagy a mi örömünk, Dicsőségünk s gyönyörünk.
7. Te enyhíted fájdalminkat, Te könnyited terhünket, Te vagy erős oltalom, Ha a kínok súlya nyom.
8. Alattad megindul a szív, S bánja vétkes tetteit, Te általad az ember Az üdvre érdemet nyer.
9. Azért kérünk, édes Jézus!
Add, hogy a te kereszted, Legyen itt hű vezérünk, Míg hozzád el nem érünk.
167.
K. III. 107.
2. Oh bűneim sokasága ! Oh életem rútsága !
Mily nagy és mily fizelhetlen Lelkemnek adóssága.
Mert az egeknek csillagit, S tengereknek vizcseppjeit, Megvallom, felülhaladta,
Életem gonoszsága.
3. Ily szerencsétlen ügyemben, Nincs kihez ragaszkodjam, Az egész föld gyűlöl engem,
Hát kihez folyamodjam ?
Istenem ! hozzád járulok, Szined előtt leborulok;
Te vagy oltalmam egyedül, Rajtam Isten könyörülj.
Kilencvenkilenc juhodat Elhagyád századikért;
Szörnyű kínt s halált szenvedél A szegény bűnösökért;
Én vagyok az elveszett juh, Második tékozló fiu,
Oh jó Pásztor! Oh jó Atya ! Meg ne vess bűneimért!
5. Mi haszna lenne én bennem, Szent véred, sok kínodnak ? Hogy ha pokolra vettetem,
Mi haszna halálodnak?
Engem fáradva kerestél, Értem gyötrelembe estél, Ne engedd tehát elvesznem, S örök veszélybe esnem.
6. Irgalmas J é z u s ! ne tekintsd Sok gonoszságaimat.
Hanem kegyesen engedd el Minden adósságimat;
Tudom Uram! nagy hatalmad, De mégis nagyobb irgalmad, Ki a bűnöst megtérítni
Jöttél s üdvözíteni
168.
Régi népének.
2. Váltságunk munkájára, Golgothára,
Tekintsünk keresztfára;
Szenved méltatlan
Ott az ártatlan Jézus, lelkünk jegyese,
Hogy üdvünk megszerezze.
3 . Harminc ezüst pénz ára, Júdás csókjára
Hurcoltatik halálra.
Értünk kínzatik, Fölfeszíttetik:
Váltságunkért ugy fizet Jézus, a nagy szeretet.
4. Lankad már a kínzófán A szelid Bárány, Omlik vére oldalán ; Megtért jó hivek Tiérettetek
Lett e véres áldozat,
Hogy ne ártson kárhozat.
5. Nap és hold elsötétül, A föld megrendül, Szivünk is gyászba merül:
A h ! imádkozzunk És siránkozzunk Az igaznak halálán,
Ki meghalt a keresztfán.
6. Megváltóm keresztedhez, Vérző szivedhez
Járulok s kegyelmedhez, Arcomra esem
És ugy esdeklem Bűneim bocsánatját,
S várom az Ég irgalmát.