a gazdagságnak.
A társasági jólétnek vagy gazdagságnak mind egye seknél mind egy egész nemzetnél (mert az egész nemzet is úgy gazdag, ba az egyesek, legalább nagyobb rész ben gazdagok) két kútfeje vagyon:
1. a külső vagy anyagi természet, з’ ennek ja vai, eredeti gazdagságai, szüleményei, u. m. fold sezen és ebben termő Ш , fa, kő, állat st.
1
2
2. a szellem ')'s ennek országa”, u. m. a tudo mány s müvészet.
Az ember két dolgot tart hatalmában , t. i. a anya got és szellemet, tehát mindkettőt igyekszik czéljára for dítani, és így gazdagsága kútfejéül is mindkettőt hasz nálja.
Az anyagi vagy külső természet tárgyai kivülöttünk a földön s földben és más anyagban találtatnak, a szel lemnek alapja pedig magában az emberben létezik s ez okból belső természetnek is hivatik.
3. s.
A gazdagság feltétele: czélirányos munka.
Valamint a belső, úgy a külső természet javai is ônmagoktul hatalmunkba csak fölötte ritkán s kis mérték
ben jőnek, hanem munkásság, több vagy kevesebb mun kásság által szerezhetjük meg azokat. Tehát munka a gaz.
dagság feltétele.
De a munkának mind egyeseknél, mind főleg nem zeteknél jól elrendezett- s felosztottnak kell lennie.
A ki valamely víztől, mocsártöl megakarna szabadulni, az által hogy a vizet annak csak partjára merítgetné, nem sokra menne. S a mely gyáros, minden munkásait egyszerre egy foglalatosságra szorítaná, vagy az egyeseket is hol egy, hol más munkára hajtaná, valamint ő maga mind idejében, mind értékében kárt szenvedne, úgy munkásai is sem egy, sem más foglalatosságban elegendő készséget nem szereznének.
Szintén a mely ország a munkát kebelében jól fel nem osztaná, avagy egyik nép-osztályt a másik fölött pártolná, igazi jólétre számot soha sem taxthat.
Tehát nem csupán munka, hanem czélirányos, t. i. jól elrendezett sfelosztott munka az országos jólét vagy gazdagság igazi feltétele.
i) Carl Heinrich Ludwig Pöliez. Die Stanlsuissenscllallon im Í.i«~hl«~unsrer Zeit. Leipzig. 1827, zweiter Theil. 14. Ü.)
з 4. §.
Különhféle munka a szellem s természet
országàbau.
Kik Ieginkàbb szellemileg munkálkodnak, vagyis а tudományok s müvészetekkel akár elméleti, akàr gya
korlatilag is foglalkodvàn, így törekszenek шаге _s gaz dagsâgra, tudósoknak (tàgasb értelemben) és müvészek nek hivatnak , kiknek közelebbröl szellemre, szellemi ja vakra. vagyon, mint eszközökre vagy kùtfökre szükségök.
Szabad legyen mindnyájokat s z el I е mi m u n k á s 0 k-n ak hívni.
A kik рейд; föképen anyagi типы! üznek (bàr több s kevesebb -szellemi munkàval páyosítva), két föbb Osz tàlyt tesznek:
1. némelyek nagyobb részint a külsö természetre tàmaszkodnak, vagyis a lermészet közvetlen adományait gyüjtik, gyarapitják, nemesitik; és termesztöknak vagy f ö I d mi v el б k n е k (tàgasb értelemben) hívatuak. Ezek nek közelebböl fóldre van mint kútföre szükségök.
2 mások leginkább ада! munkájokra lámaszkodnak.
Ézek ismét kétfélek:
a. kik а természet közvetlen adolnányait (a nyers ter mékeket) az ember czélszerübb s kényelmesb éldelelére feldolgozzàk, kikészitik. Ezek a mívesek u. m. kézmí
vesek, шаговой, mesteremberek; s közelebbröl saját munkàsságukra és testi ügyességre van szükségök.
b. kik akàr a nyers termékekböl, akár а můkészit
ményekbôl, söt az eimemüvekböl is a fólösleget valami más dologgal becserélve megveszik, s másoknak, kik ne Каши azok hiàval vagynnk, islnét eladják. Ezek akeres
k e d 6 k. S ezeknek közelebbrôl vaiamely csereeszközre , melynek iegalkalmasb neme a nemes ércz vagy ebböl készüit pénz, ‘аду ennek képviselöje a papirpénz, vagyon
„внаем. ')
I) Vannák minden nembev, kik munkásságaikat másoknak (egycsek
‘аду lársaságnnk) Icköńk. Ни!‘ slolgáknnk (egzyesek ‘аду 1n'rs:\s.'ig 1 *
ll.
Ezek mintegy kapocs és lílnczszem а többi munkálkodók közötl.
Ezek egyik munkàsnál s а mld egyik végén fólkeresik a nyers terméket, fólkeresik а můkészilményt, fîìlkeresik az elmemû
veket,s шока! más munkáshoz, Швей azokra akámúkêp szük
sége van, s a fóld más végére, hol azok nem találtatók, el viszik. Fölkeresik az embert egyik (дадут! а màsikig, vesz по!‘ tôle, adnak neki, munkásságůnak jutalmát igérik, pénzö
km vele megosztják s б‘ mvabbi mlmkàra serkentik st. sl..
Ezek szerént a nemzetek jólétèt hárnm alap teszi 1. ter mészet (természeti töke), 2. шапка (meslerséges löke). 3.
megtakarltolt ‘щ fólöslegtóke (pénz).
5. S.
lparüzésnek mit hívunk?
Az utolsó két osztály, mely nem közvetlenül а ter mészet utàn, hanem Iegìnkàbb saját munkássága МЫ törekszik gazdagsàgra, iparüzö osztálynak, iparoszlálynak neveztetik, s munkája iparnak (szélesb értelemben).
Néha pedig szorosallb értelemben csak a mivesek osztályát hívjàk iparosz1álynak.
6. S.
Ipar és kereskcdési törvény.
Minden polgári társaságban kell lenni okos rendele
teknek s törvényeknek mind а munka czéllrányos elrende
zése és felosztásàra, mind a jólét eszközei- s kútfejclnek' könnyebb megszerzésére s igy a gazdagság emelésére, hogy L i. a szellemi munkás mínél több szellemi javakat (tudományi s müvészeti ösmereteket) gyüjthessen; a ter mesztö а fóldet minél löbb s nemesebb adománym kin szeritse; a míves munkássága minél szabadabb, de jól elrendezett s felosztott legyen, ós végre а kereskedö mi nél több csereeszközzel vagyis pénzzel birjon.
szolginuli) ne\'ezlf^1n<~k, llc szinlc csak п nmndoll u.<zlúl_\'uL vnlame L\i1\'(~l,c tartoznak.
5
Azon törvény, melyet valamely orszàg az iparnak párlulása- s emelésére alkot, ipartörvénynek hivatik, mely nek еду része а kereskedési törvény.
S a mi czélunk e jelen munkában épen a kereskedési törvény.
Ennck pedig egyik, söt föágál teszi а váltójog, ‘аду vàltótörvény. ')
I) Úgy hiszem, c hclyütt nem lesz fòlösleges, a jognak és törvénylxck, s a 11е11б 1111211 különbségnck némi fogalmát adni.
Az ember boldogságra "еду s е21 Iétcsítni ls törekszik. De az cmbcr nem maga él а világon, hnncm cgyütl, egy társaságban más emberekkcl, (hozzá hasonló, íßzszel és erkölcsi vngy szellemi szabad sággal fclruházott cmberekkcl); tehál boldogságát csak úgy képes, úgy szabad létcsilnie, hogy cz mások boldogságával megférhessen. Ezeu társasági szabadság а jog. - De czen szabadság korlátolt szabadság.
Mer! szabad ugyan cszközölnöm boldogságomat , do úgy hogy a mások boldogságával megférhcssen; tchál. a mások boldogsága korlálolja, s mintegy mcgköti az enyémet. lgy van ez minden emberro nézve a másokkali viszonyban ‘аду társaságban. Tehát másoknak is szabadsága velem viszonylmn szinte korlátolt, szinte kötött. Ezen korlátoltság a tálsasági kötelcsség vagy jogköœlesség. S mind cz, látjuk, (cmberi s különösen szellcrnl) tormészetünkben alapszik.
De az embcr gyarló s véges teremtmény. Magától nem mincligI akarja, s nvm is mindig tudjn а 1101111101 ösmcrni, szabadságát sokszor kicbb terjcszti s kötclességét nwgsérti. "еду cz ne történjék, vagy Iehelô legkevesebbet lörtónjék , vezetôrc, sôt ha ellcnszcgülne, klnszc rilörc van szüksŕge. Ez legtökélctcsebben azon nagyszerů intézct állal vnlósílhntó, melyct országnnk nevczünk. Ebbcn minden jogok és kö~
tclességck cz(lirányosal)ban megállapítnlnnk , а korlátok pontosan kimé rclnek s nz áthágások visszaigazímtnnk, és ekkónt 11 korlátlzm szabad~
sággal visszaélés, (avngy víssznélllctés) megzabolázlntik, megtöretik.
Innen а magyar „törvény“ ncvczel. S innen а lcvôlcgcs, nzaz vnln»
mèly olszáglmn tetllvg megállapított jog, nznz törvény. — А jog 1ch:it kélfélc: 1. tcrmészcti (nz cmber lcrmészclében nlnpuló s innen magya
|'zì7.:lm|ó) és 2- tevôlegcs (valamcly orszá,'..'ba|l lettlcg mcgállnpílolt) jog, s vz 111611111 ogy szóval töl'\'ó||ynck is hivnlik.
ALAPTAN,
VAGYIS
l~:l..òl«‘oGAL1v1An.
ELSÓ SZAK/isz.
Váltínüzlet (ìvechselgesclläft).
7. S.
Mindenek elött a vàltóüzlet tudása szük
séges.
A „дном foglalkodâsok so k kal b о п уо | о do 1 tabbak és többféle alakokban jônek clö, mint más polgàri cselekménye k. Innen a jogi fogalmak ezeknek megösmerte elött csaknem érthetlenek volnànak. A váltóval foglalkodásnak pedig kél faja van l. a va'1ltóüzlc1, vagyis a vàltó adàsvevése 2. a ‘МЮ lieváltása. Ennél Гоша е:еп alaptan is két szakaszbul АН.
Az clsö szakaszban foglaltatik a váltóüzlet ennek czéljá
val едут! s ezekböl folyó jogviszonyok és magyaràzatok;
a másodikban а váltó beváltása s szinte ebbôl folyó jog viszonyok és magyarázatok.
На van tevóleges (из: valamely országban а törvényhozó-
nak nyilván kijelenlett akaratja (та! megszabott) törvény, meiy а polgároknak megelözött cselekményeiböl Телец ki, s melynek szahályai Pzpn «.self~km¿~n_vPki'e alkalmazlaltak; (жду
10
löleg a \'àltótöi'vény ilyen. Nagy tekintetů М!‘ bizonysága sze rént az elsô rendeletek a váltók iigyében nem is voltak egye
bek, mint а már azoknak megjelente elött gyakorlottlés fenn állott szokások. I) Söt meg mai napig sincsenek az egyete
mes alap-elvek, melyeken kellene minden egyes nemzetek, tarlományok váltótörvényének sziikségeskép alapulnia, tökéle
tesen kifejtve s rendszeritve, I) holott már а Maik szàzad
ban щипцы: egyes váltòrendeletekre. *) ‚ Е jelen elöfogalmak ily alap-elveknek felállitàsát годах próbaképen tárgyazni. Ezeknek pedig megértésére mulhatlanúl megkivántatik, mint mondottuk, söt ezeknek еду részét teen di a váitòiizlettel s ennek ezéljával, természetével elóleges megösmerkedés. Ezen ‘единым anépnek csak еду osztàlya, а kereskedök elött levén leginkább ösmeretes, innen töitént az, hogy a jogászoknak mint ezen f0gla.1kodásba.njáratla.nok
nak a váltòjogrul többnyire ferde nézeteik voltak, melyek a kereskedök gyakorlati nézeteivel душах: egészen ellenkeztek. ‘) Ezek meg a jogphilosophiával nem levèn ösmeretesek, magn kat amazok ellen védeni nem tudák.
8. §.
Legtermészetesb faja s példája а Và|tÓ
üzletnek.
Ninos természetesb doing, Еду szól egy jeles vàltójo gász, 5) mint az, hogy ha va lak inek a távolfekv ö
1) Dr. Carl Einert's: Wcchsclrccht nach dem Bcdürfnisz des Wechselgc schäftes im neunzehntcn Jahrhundert. Leipzig- 1839. Einleitung.
I). “псом August Wagnefs: kritisches Handbuch des in den öster reichisch-dcutschcn Staaten geltenden Wechsclrechtcs. Wien. ErstcrB.1nd
1823. §. 13. (А 2djk kötet1824-, a harmadik 1832ben jelent mcg).
2) Eincrt Идиш munkájának szinte érintctt bcvezctèsében.
3) Georg Friedrich v. Martens: Versuch einer historischen Ent\vickelung des wahren Ursprungs des Wechselrechtes. Anhang
1) lìinert Einleitung, és §. 23.
5) Sonnleithncr lgnácz ily czimů munkájában: Ignaz Edlen von Sonnleith ner’s: Lehrbuch des österreivhischeii Handels- und \Vechsclret'htcs. Wien
1832. Q. 378
11
azou egy helyben mind fizetni, mind kö vete l ni valója vagyo п, adósának meghagyja , hogy а lartozást ‘аду egy részét ugyan esak ott helyben annak fìzesse, kinek meg Ö adós. Lássuk példában.
Nagy Imre Debreczenben adós Graf Mátyásnak Bécs be ezer forinttal; de ugyancsak Béesben adós Móricz Fülep Nagy Imrének ezer vagy több forinttal; tehát Nagylmre Gral' ll1átyásnak a. tarlozott pénz helyett еду iratkát küld, melyben meghagyja Móricz Fülepnek, hogy helyette Graf Mátyaist fìzesse ki.
Ezen iratka {вып pénz helyett kiildetvén, pénz he lyétváltja fel s (magyarùl) váltónak (helyesen) mondatik. ')