A középkori nevelés

1. Az irodalmi tanulmányok állásáról az egyházatyák korá­

ban értekezik : H. J. Leblanc, Sur l’étude et l’enseignement des lettres profanes dans les premiers siècles de l’église. Paris, 1852.

A görög egyházatyák álláspontjának jellemzésére szolgál Sz. B asi­

lius (mh. 379.) sokat idézett homiliája: a haszonról, melyet a világi írók olvasásából meríthetni v. ö. G. Doergens, der heilige Basilius und die klassischen Studien. Leipzig, 1857. A latin egy­

házatyák szigorúbb elveit védi s korunkban is alkalmazandóknak tartja: J. Gaume, Le ver rongeur des sociétés modernes ou le paganisme dans l’éducation, Bruxelles, 1851. Magyarul: A tár­

174

sadalom testén rágódó féreg vagy a pogányság a nevelésben, ford. Gyüríts Antal, Eger, 1852.

A görög egyházatyák közül philosophiai tekintetből a legkiválóbb Origenes{szül. Alexandriában 185., m ártír­

halált halt 254. Kr. u. Tyrusban) már tizennyolcz éves korában lett az alexandriai katacheta-iskola feje. Ez iskola a második század közepe táján keletkezett a philosophus-iskolák mintájára, s történeti jelentősége főleg abban áll, hogy a görög tudományt akeresztyén- ség ügyének tudta szolgájává tenni. (L. erről H. E. F.

Guericke, De schola quae Alexandria floruit catechetica, 1824.). Origenes a kis gyermekek vallástanítását egyik segédére bízván, tanítványait bevezette a görög művelt­

ség egész körébe, felhasználva azt a szentirás magyará­

zatára és egy új keresztyén philosophia megalapítására.

A későbbi kiválóbb görög egyházatyák pedagógiai el­

veit és jelentőségét ism erteti: Kari Weiss, Die Erzie- hunglehre dér drei Kappadocier, Ein Beitrag zűr Patris- tischen Paedagogik, Freiburg im Breisgau, 1903. A há­

rom kappadóciai: NagyBasilius (f 379), barátja Nazianzi Gergely (t 390) és öcscse Nyssai Gergely (f 394.) — A latin egyházatyák közt történeti jelentőség tekinteté­

ben még magasabban áll A ugustinm (született 354-ben, meghalt 430-ban.) Saját fejlődését megírta a pedagógiai szempontból is tanulságos, Confessionum libri XIII.

czimű művének első tíz könyvében. Philosophiai főműve:

de civitate dei, isten országának viszonyát tárgyalja a földi államhoz és némikép a világtörténet philosophiája.

Használható magyar fordítása: Szent Ágoston Hippói püspöknek az Isten városáról írt XXII. könyve. (Mun­

kálatok, kiadja a pesti növendékpapság magyar egy­

házirodalmi iskolája 23—25 folyam), 3 köt. Pest, 1859.

60. 61. — Számos művei közül a tanítás és nevelés

szempontjából kiemelendők: a) De ordine, (két könyv­

ben). Tulajdonképi tárgya a világ rendje volna, külö­

nösen a mennyiben a jó mellett a gonoszt is magában foglalja; de a megoldás nehézsége elejteti vele a fő­

kérdést s helyette a tanulmányok rendjét adja elő, rö­

viden tárgyalva minden tudománynak fogalmát és lénye­

gét. (A tudományok sora : Grammatika, dialektika, rhe- torika, zene a metrikát is beleértve, geometria, astro­

nomía ; az arithmetika nincs külön fölemlítve), b) De magistro. Augustinus fiával értekezik: a szellemi dol­

gok igaz tanítója az örök bölcseség (Christus), mely az ember lelkében honol; mások szavai csak arra szolgál­

nak, hogy magunk bensejéhez intézünk kérdést, de nem nyújthatnak való ismeretet, c) De doctrina Christiana (négy könyv), a szentírás tárgyalásmódját adja elő, a hermeneutika és egyházi szónoklat elveit; harmadik könyvében tárgyalja a kérdést, mennyiben lehetnek a világi tudományok a keresztyén theologusnak is hasz­

nára. d) De catechizandis rudibus; vezérkönyv az első vallásoktatás számára. Augustinus pedagógiai jelentősé­

gét alaposan m éltatja: F. D. Eggendorfer, Der heilige Augustinus als Pädagoge und seine Bedeutung für die Geschichte der Bildung. Freiburg im Breisgau, 1907.

Fordításban adja neveléstani szempontból a latin egy­

házatyák müveiből: Hieronymus, Brief an Läta u. an Gaudentius. Augustinus, Buch über die Unterweisung der Unwissenden. Übersetzt und erläutert zunächst für Geistliche u. Lehrer von Conrad Ernesti. Paderborn, 1889.

A latin egyházatyák irodalmi munkásságának méltatását 1. különben: Adolf Ebért, Allgemeine Geschichte der Literatur des Mittelalters im Abendlande. I. B. Gesch. der christlat. Lite­

ratur bis zum Zeitalter Karls d. G. Leipzig, 1874.

176

2. A benediktinus rend történeti jelentőségéről 1. G. B ran - des, der Bened. Orden nach seiner welthistor. Bedeutung (Tü­

binger Quartalschrift für Theologie 1851.) ; a püspöki és monos­

tori iskolákról általában L. M aître, Des écoles episcopales et monastiques de l’Occident depuis Charlemagne jusqu’à Philippe Auguste (768—1180) Paris, 1868.; Nagy Károly korának iskola- ügyéről : T. Bass Mullinger, The Schools of Charles the Great and the restoration of éducation in the ninth Century. Lon­

don, 1877. A kiválóbb monostori iskolák belső életét s tanul­

mányi rendjét érdekesen mutatja: Jahresbericht über die Er- ziehgs-Schulanstalt des Benediktinerstiftes Mariae-Einsiedeln (a Schweizban) 1856—57, melyben azt kisérlették meg, hogy Wala- fried Strabus tanuló korát vele mintegy napló alakjában rész­

letesen leiratják: (v. ö. Wattenbach, Geschichtsquellen I, 239.

3. jegyzet). Czime : Wie man vor tausend Jahren lehrte und lernte, szerzője P. Mai'ty, később elhagyva Svájczot az Egyesült- Államokban nagy egyházi méltóságra jutott. Hasonló munka : G. R, Zimmermann, Ratpert, der erste Zürcher Gelehrte, Ba­ Zustand der sittlichen und gelehrten Bildung in Frankreich bis zum 13. Jahrhundert und im Laufe derselben. 2. kötet, Frankfurt, 1819. — E kor közműveltségének tartalmáról és for­

rásairól tanulságosan értekezik : R. v. Lilienkron, Über den In ­ halt der allgemeinen Bildung in der Zeit der Scholastik (Akad.

Festrede). München, 1876. V. ö. J. B. Bourgeat, Études sur Vin­

cent de Beauvais, Théologien, Philosophe, Encyclopédiste, ou Specimen des études theologiques, philosophiques et scienti­

fiques au moyen âge X lle siècle. Paris, 1856. — A középkori pædagogia általánosabb ismertetését czélozza a következő válla­

lat H. Schütze, Auslese aus den Werken berühmter Lehrer u.

Pädagogen des Mittelalters (Alcuin, Babanus Maurus, Joh. Ger- son u. a.); megjelent eddig két füzet: 1. Joh. Gerson (1363—

1429.), Traktat von der christlichen Kindererziehung,

Güters-loh, 1879. 2. Rabanus Maurus (756—856), die sieben freien K ü n s te ^ , o. 1879. — A «Sammlung der bedeutendsten pæda- gogischen Schriften», mely főkép kath. szempontból méltatja a felvett Írókat, 4. és 5. kötetében találhatók : Alkuins pædagogische Schriften, übersetzt, bearbeitet u. mit einer Einleitung versehen von J. Freundgen, Paderborn, 1889. — Des Hrabanus Maurus pædagogische Schriften, ugyanattól, Paderborn, 1890. — A «Biblio­

thek der kath. Pädagogik» harmadik kötete : Ausgewählte Schrif­

ten von Columban, Alkuin, Dodona, Jonas, Hrabanus Maurus, alapos körültekintéssel Fr. Picavet, Esquisse d’une Histoire gé­

nérale et comparée des Philosophies Médiévales, Paris, 1895, — Denifle et Chatelain, Chartularium Universitatis Parisiensis, Paris, 1889—1894. 4 köt. G. Kaufmann, Die Geschichte der deutschen Universitäten. I. Bd. Vorgeschichte, Stuttgart, 1888.

Áttekinthető összefoglalást ad : S. S. L aune, Lectures on the keletkezik. Ez átmeneti kort tárgyalja, főleg Németországot te­

kintve : H. J. Kaemmel, Geschichte des deutschen Schulwesens im Übergange von Mittelalter für Neuzeit. Leipzig, 1882. Első fejezete fejtegeti a tulajdonképi egyházi iskolák visszamaradását a városi iskolák s egyetemek mögött; 207—231. oldalon a «Kö­

zös élet testvéreinek», a «Hieronymitâk» pædagogiai törekvéseit, melyek a németalföldi polgári élet fölvirágzásával állanak

kap-Browning: Nevelés elm éi, tört. 12

178

csolatban. Az utóbbiakról 1. különben G. Bonét—Maury, De opera scholastica Fratrum vitae communis in Nederlandia. Paris, 1880.