1. A Jézus-társaság (Societas Jesu, Compania de Jesus) pæda
gogiai tevékenységének, mely Európa kath. államaiban egy terv
szerű, egyöntetű iskolaügyi szervezetet honosított meg, még nincs megírva összefüggő története ; kevés is a pártatlan, sem polemikus, sem apologetikus czélzattal készült tanulmány. Hasz
nos útbaigazítást nyújtanak: Ign. Cornova (volt jezsuita), Die Jesuiten als Gymnasiallehrer in freundsch. Briefen, Prag, 1804. — Eberhard Zirngiebl, Studien üb. das Institut der Gesellschaft Jesu, mit besonderer Berücksichtigung der pædag. Wirksamkeit des Ordens in Deutschland. Leipzig, 1870. — Joh. Kelle, Die Jesuiten-Gymnasien in Österreich, (2. kiad.) München, 1876. — P. Daniel, Les Jésuites instituteurs de la jeunesse française.
188
Paris, 1880. — Molnár Aladár id. m. III. fejezetében tárgyalja a Jt. tanrendszerét általában és tanintézeteit hazánkban 128—
242. old.) Ujabb, elméletileg is érdemes tájékoztatást n yú jt:
Th. Hughes (S. J.) Loyola and the Educational System of the Jesuits, London, 1892.
2. A társaság alapítója (Don Inigo Lopez) Ignatius de Loyola, spanyol eredetű, szül. 1491. mh. 1556., canonisatiója 1622-ben történt. — A társaságot elis
merő pápai bulla 1540. szept. 27. k elt; első prseposi- tus maga Ignatius lett (1541.), ő készítette, legalább vázlatban, a társaság consitutióit is, melyeket azonban csak halála után, utóda, Jacobus Lainez (1556—65.) proklamáltatott az első generális congregatión, 1558.
A constitutiók negyedike szól a társaságbeliek oktatá
sáról (de iis, qui in Societate retinentur, instruendis in literis et aliis, quse ad proximos iuvandos conferunt.) Maga Loyola szervezte még a társaság római anyaisko
láját (Collegium Eomanum), valamint a német ifjak nevelésére szánt társházat Rómában, Collegium Ger- manicum. Az utóbbinak mintegy második alapítója XIII. Gergely pápa; ez alapította 1579. a magyar há
zat is (Collegium Hungaricum), mely azonban már 1584-ben a némettel egyesíttetett. (P. Jul. Cordara, Col- legii Germanici et Hungarici história, Accessit cata- logus virorum illustríum, qui ex hoc collegio prodie- runt. Romae 1770. Az intézetből kikerült hires férfiak érdekes jegyzékét közli belőle Augustin Theiner, Ge- schichte dér geistlichen Bildungsanstalten Mainz, 1835.)—
A társaság iskolaügye korán s meglepő gyorsan fejlő
dött ; csakhamar szükségesnek látszott az egésznek egy
séges szervezetét határozott szabályzat által biztosítani.
Ezt a J.-társaság ötödik generálisa Claudius Aquaviva (1581— 1615.) eszközölte; 1594-ben szentesítette az V.
szült tervezetet s 1599-ben került ki először a Coll.
Eom. sajtójából a «Ratio et institutio studiorum Soc.
Jesu.» Egy ujabb kiadása, némely a philos. és theolog.
tanulmányokra vonatkozó módosításokkal, 1616. Rómá
ban. A J.-társaság szabályzatainak gyűjteményes ki
adásai: «Corpus Institutionum S. J. Antverpiae, 1702.»
két kötetben, — s «Institutum S. J. Pragse, 1705.», szin
tén két kötet, — legújabban «Institutum S. J., Avignon, 1827—38.», hét kötet. Psedagogiai tekintetekből készült legújabb kiadása, mely a jezsuita iskolaügynek alaku
lását vázolja, különösen a mint német provincziában fejlődött, hova a magyarországi is tartozott; Ratio Stu
diorum et Institutiones Societatis Jesu per Germaniam olim vigentes collectae coneinnatae dilucidatse a G. M.
Pachtler (S. J.) Tomus I. ab anno 1541 ad annum 1589.« T. II. Ratio Studiorum 1586., 1599., 1832. Yol.
III., Ordinationes Generalium et ordo Studiorum gene- ralium ab anno 1600 ad annum 1772. Berlin, 1887—90.
Alkalmas fordításai az alapvető szabálykönyvnek : H. Fertéy Programme et Reglement des Etudes de la Société de Jérus — comprénant les modiflcations faites en 1832. et 1858. Paris, 1892; és B. Duhr, Die Stuienord- nung dér Gesellschaft Jesu (Bibi. Kath. Pád. IX. köt).
Freiburg im Breisgau.
3. A «Ratio Studiorum» tulajdonkép szabálykönyv, általános elvek kimondását láthatólag kerülve. Huszon- nyolcz fejezetben kapnak egymásután utasítást, a fel
sőbb hatóságoktól lefelé haladva: a tartományfő (pro
vinciális), az igazgató (rector), a tanulmányok vezetője (praefectus studiorum), a felsőbb tanulmányok tanárai együttesen, majd külön a szentírás, a héber nyelv, a scholastikus theologia, a casuistica, philosophia,
erkölcs-190
tan, mathematika oktatói; — az alsóbb tanulmányok vezetője (praef. studiorum inferiorum) és ugyancsak az alsóbb osztályok (classium inferiorum) tanítói, még pedig külön-külön a rhetorika, a humanitas, a felső, közép és alsó grammatika mesterei; majd a társaság növendékei (scholastici), a két évi theol. tanulmányt ismétlők (qui biennio theologiam repetunt), a pedellus (adiutor magistri seu Bidellus), a bejáró, nem társaság
beli tanulók (scholastici externi), végre az úgynevezett akadémiák (gyakorlásra s önképzésre szánt tanuló
körök). — Kevés elvi fejtegetést tartalmaz a csekély számú pedagógiai irat is, melyekkel kiválóbb társaság- béliek a ratio szabályainak alkalmazását elősegíteni törekedtek. Ilyenek voltak: Francigcus Sacchini, (olasz eredetű, 1570— 1625.) a társaság egyik jelesebb történet
írója, nevelésügyi ira ta i: De ratione libros cum pro- fectu legendi, Ingolstadt 1614., azután is több izben kiadva, fordításokban is; Modus utiliter studendi, Würzburg, 1614.; Protrepticon ad magistros scholarum inferiorum Soc. Jesu; Paraenesis ad eosdem, Roma,
1625., két kötet, hasonlókép több kiadást ért. — Jose- phus Jourency (franczia, 1643—1719.); fő didaktikai m ű v e: Magistris scholarum inferiorum Soc. Jesu de ratione discendi et docendi ex decreto congregationis XIV., Florencz, 1703., s egyebütt több izben. Mint jeles humanista, számos latin költőt adott ki (Persius, Juvenalis, Terentius, Horatius, Martialis, Ovidius) hasz
nos jegyzetekkel, de egyszersmind «ad omni obscoeni- tate expurgate»; Ovidius Metamorphosiseinek függeléke volt az «Appendix dediis et heroibus poeticis», mely leg
újabb ideig a franczia középiskolák alsóbb osztályaiban használatos olvasókönyv volt. Irt azonfelül tankönyvet:
Institutines poeticae ad usum collegiorum Soc. Jesu,
Ve-lencze, 1718. Ujabb fordításban megjelentek: i/. F érté, De la Manière d’Apprendre et d’Enseigner (de Eatione Discendi et Docendi) conformément au décret de la XIYe. congrégation gènerale par Le E. P. Joseph Jou- vency, Paris, 1892. és L’Elève de Ehetorique (Candida- tus Ehetoricæ) au collège Louis le Grand de la Société de Jésus au XVIIIc siècle par Le E. P. Joseph Jou- vency, Paris, 1892. Főleg irodalmi szempontból figye
lemre méltó még Dominique Bouhours (1628—1702.):
Manière de bien penser dans les ouvrages d’esprit, Paris, 1687. — Igen elterjedt tankönyvek szerzői: Ema- nuel Alvarez (portugál eredetű 1526— 1583.), kinek grammatikája: De institutione grammatica libri trés, Lissabon 1572., számos kiadásban, átdolgozásban és kivonatban forgott közkézen; — Paulus Aler (német, 1656— 1727.) a «Gradus adParnassum» szerzője (Köln, 1702. és számos kiadásban g átdolgozásban); — Fran- ciscus Pomey (francia, 1619—1673.), a «Pomarium flo- ridiorum latinitatis» kiadója (Avignon, 1661.), mely a Stephanus Thesaurusának jó kivonata; írt rhetorikai tankönyvet is: Candidatus rhetoricæ Lyon, 1650., mely
nek később Jouvency adta ujabb átdolgozását Párizs, 1711.; — Franciscus Wagner tőle egy methodikai utasítás terjedt el : Instructio privata s. typus cursus annui pro sex humanioribus classibus in usum magis- trorum S. J., Tymaviæ (Nagy-Szombat), 1730. és egy igen használt szókönyv : Universæ Phrasæologiæ Latinæ Corpus demum apud nos lingua Hungarica et Slavica locupletatum — Editio Tyrnaviensis prima — 1750.).
m