A vizsgálatban szereplő fiatalok életútja jó példa lehet, kiindulási alapot képezhet a képzési reformokhoz. A le -morzsolódás csökkentése kiemelt, a kormány által is deklarált társadalmi probléma és oktatáspolitikai feladat.
A munkaerő-piaci és társadalomgazdasági vetület mellett politikai, sőt nemzetstratégiai tennivalók közé tarto-zik.
Néhány általános vizsgálati megállapítás:
• Területi (megyénkénti) különbségeket a felmérés nem mutatott ki.
• A megkérdezettek nehezen gondoltak vissza múltjuk egyes történéseire, inkább a jelen eseményeire koncentráltak, és ez alapján fejezték ki érzéseiket a számukra fontos dolgokról.
• Nem jellemző, hogy a régi idők felidézése negatív érzelmeket váltott volna ki, a megkérdezettek inkább jó élményként gondoltak vissza a tanuló éveikre, és a többség nem élte meg negatívan a lemorzsoló-dást sem, inkább a semlegesség érzése volt tapasztalható.
• A vizsgálatban résztvevők jelentős szerepváltozáson mentek keresztül az iskola félbehagyása után. A tanulást alapvetően három szerep váltja fel a nők esetében: a háztartásbeli, a házastársi és szülői felada -tok ellátása, a férfiaknál pedig a munka megjelenése, vagyis a család fenntartás volt a meghatározó a tanulás helyett.
• A tanuló szerep tehát újra megjelent a vizsgált személyek életében, akik kivétel nélkül azt nyilatkozták, hogy néhány év elteltével megbánták lemorzsolódásukat.
• A tanulást mint új szerepet, általánosságban pozitívan látják a megkérdezettek. Ennek oka, hogy a munkaszerzés mint cél több megkérdezettnél is elhangzott, ennek pedig a tanulás volt számukra a fő eszkö -ze. Többen gondolták úgy, hogy azért szükséges tanulniuk, mert ezáltal nagyobb eséllyel dolgozhatnak, vagy jobb állást kaphatnak. Tehát fellelhető a megfelelő motiváció.
• A vizsgálatban résztvevők közül legtöbben örömmel beszéltek a leendő iskolai végzettségük megszer-zéséről, és sikerként könyvelték el újratanulásuk eredményességét.
Az elvégzett interjúk rámutattak arra, hogy az iskolai lemorzsolódás elsősorban nem „előre megfontolt szán-dékból” történik, és többnyire nem is az egyén saját döntésén alapul. A személyes beszélgetésekből kiderült, hogy a megkérdezettek inkább csak „sodródtak” életük során, nem voltak tisztában a tanulás előnyeivel és lehe -tőségeivel. Ugyanakkor a szülő hozzáállásán sok múlik, tehát a lemorzsolódás a megfelelő szülői együttműkö-déssel megelőzhető lenne.
A lemorzsolódottak esetében az újratanulási döntés elsősorban érzelemvezérelt, ugyanakkor részben racio-nális is. Amennyiben a lemorzsolódott fiatalok környezetében él olyan személy, akinek értékpreferenciájában magas szintet képvisel a munka, az pozitív hatással lehet a következő generáció tanulmányi előmenetelére. To-vábbá a vizsgálat eredményei kimutatták, hogy maguk a mikroközösségek is jelenthetnek kitörési pontot, moti-vációt és támaszt, ha van közös cél, vezérlő akarat, és olyan életpálya-tapasztalat, mely szerint a munka révén biztosítható nem csak a megélhetés, hanem egy magasabb társadalmi státusz is.
Az interjúk során kiderült, hogy pályaválasztáskor az interjúalanyok többsége nem rendelkezett a kellő meny-nyiségű és minőségű információval. Ez arra enged következtetni, hogy a pályaorientációs foglalkozások jelenlé-te nem elég hangsúlyos a képzési intézményekben. Ezeket a foglalkozásokat finanszírozási okokból, vagy meg-felelő végzettséggel rendelkező szakember hiányában sokszor az osztályfőnökök kapják feladatul. Javasolt te-hát a pályaorientációs tevékenység fokozottabb jelenléte az oktatási rendszerben. A megkérdezettek nincsenek
79
tisztában az elhelyezkedési lehetőségeikkel sem, jellemző a munkaerőpiaci ismeretek hiánya. Ez a tény munka-ügyi szakemberek – munkavállalási tanácsadók – bevonásával orvosolható volna. Ezt alátámasztja egy ameri-kai tanulmány is (Freeman és Simonsen, 2015), amelyben a hatékony beavatkozások jellemzői közül kiemelik a szerzők, hogy nagymértékben javítja az egyes beavatkozási kísérletek eredményességét, ha azok helyi, térségi és országos szintű együttműködésekbe beágyazottan zajlanak.
Az interjúk alkalmával a lemorzsolódás egyik okaként megemlítésre került a kilencedik és tizedik évfolya -mon tanított, nem közvetlenül a szakmához kapcsolódó tantárgyak magas száma.3 Ezért érdemes lenne gyakor-latközpontú, „learning by doing” típusú oktatási rendet alkalmazni a szakiskolákban. A diákokban ki kell alakítani a tanulás hasznosságának érzését. Egy svájci tanulmány szerint (Jordan, Lamamra és Masdonati, 2009) – ame-lyik 46 félig strukturált interjúból álló felmérés eredményeit foglalja össze – a lemorzsolódók a probléma forrá-saként elsősorban két tényezőt neveztek meg: a szakma elsajátításának nehézségeit, valamint a középfokú okta-tás alsó és felső szintje közötti átmenet nehézségét.
A vizsgálatból kiderült, hogy a gyermekvállalás miatt lemorzsolódott fiatalok esetében, ha megoldódik a gyermek felügyeletének kérdése, sikeresen bevonhatóak olyan képzésbe, amely megfelel igényeiknek. Ez egy-részt a bölcsődei férőhelyek növelésével, vagy egyéb gyermekfelügyelet biztosításával megoldható lenne.
A felmérés eredményeinek nyomán egyértelműnek látszik, hogy a munkaértéket a tágabb, általános értékstruktúra részeként célszerű kezelni, mert így kiderülhet, hogy milyen tényezők húzódnak meg az egyes munka -értékek fontosságának megítélésében. Összefoglalva: elengedhetetlen az iskolai lemorzsolódás okait és az újra-tanulás körülményeit, motivációit vizsgálni, mivel ez elősegíti egyfelől a megtartó, másfelől a kompenzáló intéz-kedések kidolgozását, a felzárkóztató programok sikerességét, ami hozzájárul a sikeres munkaerő-piaci jelenléthez. A téma aktualitásából következően mindez a jövőben elengedhetetlenné válik. Jelen tanulmány eh-hez útmutatóként szolgálhat.
3. Ez a vizsgálat időpontja óta változott.
80
Szakirodalom
1. Csapó Benő (2008): A szakképzés és lemorzsolódás problémáinak megoldása: az egységes 12 évfolyamos közoktatás megteremtése. Hozzászólás szakképzés és lemorzsolódás témaköréhez. URL:
http://www.oktatasikerekasztal.hu/ulesek/070613/csapo_a_szakkepzes_es_lemorzsolodas.pdf.
Utolsó letöltés: 2015.szeptember 2.
2. Csehné Papp Imola és Tóbiásné Hanusz Ildikó. (2007): A Pest megyei szakképzés a munkaerőpiac szemszögéből. Munkaügyi Szemle. 10. 22–26.
3. Csehné Papp Imola (2006): A pályaorientáció, a szakképzés és a munkaerőpiac kapcsolata.
Szakoktatás. 4. 18–23.
4. Fehérvári Anikó (2015): A lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás trendjei. Neveléstudomány. 3. 31–47.
5. Freeman, J. and Simonsen, B. (2015): Examining the Impact of Policy and Practice Interventions on High School Dropout and School Completion Rates: A Systematic Review of the Literature. Review of Educational Research. Vol. 85, No. 2, 205–248. URL:
https://www.researchgate.net/publication/281717782_Examining_the_Impact_of_Policy_and_Practi ce_Interventions_on_High_School_Dropout_and_School_Completion_Rates_A_Systematic_Revie w_of_the_Literature. Utolsó letöltés: 2015. november 12.
6. Jordan, M., Lamamra, N. and Masdonati, J. (2009): Dropout Rates in Vocational Education and Training:
A Failure of the School-to-Work Transition? In: Smith, E. et al. (eds.): Innovative Apprenticeships.
Promoting Successful School-to-Work Transitions.. URL:
http://www.adapttech.it/old/files/document/8670INAP.pdf. Utolsó letöltés: 2016.augusztus 25.
7. Liskó Ilona (2003): Kudarcok a középfokú iskolákban. Oktatáskutató Intézet, Budapest.
8. Oomen, A. and Plant, P. (2014): Early School Leaving and Lifelong Guidance. ELGPN Concept. URL:
http://www.elgpn.eu/publications/browse-by-language/english/elgpn-concept-note-no.-6-early-school-leaving-and-lifelong-guidance/. Utolsó letöltés: 2015. november 12.
9. Ritoók Pálné és Petik Krisztina (1991): A munka- és élet-érték választások budapesti fiatalok körében a nyolcvanas évek végén. In: Zakar András (szerk.): Pályalélektani tanulmányok. Welfare Kft., Szeged. (o.
n.)
10. Siegrist, M. és Wunderli, R. (1996): Csoportos önépítés: módszerek és gyakorlatok a munkanélküliek továbbképzésében. Kézikönyv andragógusoknak, tanácsadók és tanfolyamvezetők számára. GATE GTK Tanárképző Intézet, Gödöllő.