Nem minden mérhető, amit érdemes lenne mérni, és nem mindent érdemes mérni, ami mérhető. Ebben a régi bölcsességben rejlik mindenféle osztályozás és rangsorolás feloldhatatlan dilemmája. Akkor lehet legitim egy megoldás, ha azt széles körben, az érintettek és a szakértők bevonásával vitatnak meg és fogadnak el. A CEIHE erre törekszik. A dimenziókról és az indikátorokról szóló gondolkodás első körben lényegében lezárult. A legitimitás indikátora viszont az lesz, hogy az európai egyetemek mekkora része lép be a rendszerbe. A következő nagyobb szakmai és (felsőoktatási) társadalmi vitára akkor lehet számítani, amikor a beérkezett adatok alapján a szakértők megkísérlik majd a típusok megfogalmazását. Nagy körültekintésre és fantáziára lesz szükség nemcsak a típusok definiálásakor, hanem elnevezésüknél is (jól hangzó, közérthető és érvényes elnevezéseket kell találni). Amennyiben pedig a rangsor készítők tényleg fel fogják használni az osztályozást, új szintre emelkedhet, intellektuálisan és érzelmileg is megnyugodhat, higgadtabbá válhat a ma sokat vitatott és hisztérikus elemekkel tarkított ranking aktivitás
Az U-map projekt szerint létrehozandó szervezet megjelenése új kérdéseket vet fel. Többek között azt, hogy milyen hatást fog gyakorolni az európai felsőoktatási világra, hogy most már két nemzetek feletti, elvileg és később talán gyakorlatilag is nagy befolyással és hatalommal rendelkező közvetítő – puffer - szervezet fog működni: az EQAR és az U-map. Ki választja ki az abban szereplő, döntési és felügyeleti joggal rendelkező személyeket, ki rendelkezik ténylegesen az adatok felett? Mit is jelent valójában a függetlenség? A finanszírozás megoldása döntő elem lesz ebben a tekintetben. Az európai egyetemek valószínűleg kivárnak, nem fognak gyorsan csatlakozni a rendszerhez. Leginkább és explicit formában az elit, vagy kutató egyetemek fogalmazzák meg a fenntartásaikat. Érthető a reakciójuk: a többdimenziós és empirikusan igazolt rendszer csökkentheti elkülönülésük indokainak erejét, relativizálja a kutatás, az akadémiai tevékenység jelentőségét. Más oldalról pedig a kevésbé jó hírű egyetemek joggal félhetnek a rendszert jellemző nagyfokú nyilvánosságtól.
Kissé eltávolodva a projekt paradigmájától, végül azt is tudomásul kell venni, hogy ez a megközelítés sem képes a felsőoktatás világának sokféleségét a maga teljességében bemutatni. Az intézményi szintet veszi alapul, miközben egy-egy intézményen belül a karok, intézetek, más, viszonylag nagy önállósággal rendelkező - általában különböző diszciplínákat, tudományterületeket, tudományágakat képviselő - egységek igen nagy különbségeket mutathatnak akár a CEIHE indikátorok többségének tekintetében (már csak azért is, mert folytatódik a nagyobb méretű és összetett intézmények kialakítása korábban önálló intézmények összevonásával).
A magyar felsőoktatás nyilvánvalóan érdekelt abban, hogy részt vegyen az európai folyamatokban. A CEIHE projektben ez meg is valósult és valósul. Rudas Imre, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a II. és a jelenlegi III. szakaszban a tanácsadó testület tagjaként tevékenykedett, tevékenykedik. Az empirikus munka előkészítő fázisában a Budapesti Műszaki Főiskolában készült az egyik intézményi esettanulmány, a kérdőíves vizsgálat mintájába pedig bekerült a Budapesti Corvinus Egyetem. A sokféleség kezelésének, megjelenítésének gondolata évek óta foglalkoztatja a hazai oktatási kormányzatot, a felsőoktatási közvetítő szervezeteket és magukat az intézményeket (az intézményekkel kötött három éves finanszírozási megállapodás előkészítése ilyen kísérlet volt 2007-ben; a Magyar Rektori Konferencia struktúrája és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság egységes szempontrendszere körüli viták jól jelzik a megoldás keresését). Az U-map modell egy lehetséges kiinduló pontot adhat ehhez a munkához. A várhatóan megvalósuló modell a tudománypolitika hazai irányítói és kutatói számára is jó szolgálatot tehet. Korrekt eszközt nyújthat a magyar felsőoktatási intézmények tudományos teljesítményének értékelésére, nemzetközi összehasonlítására. Napjainkban nagyrészt a releváns információk hiánya következtében e körül sok a félreértés, a leegyszerűsített ítélkezés.
Kérdések
1. Milyen előnyös tulajdonságai vannak az intézményi sokféleségnek a felsőoktatásban?
2. Mik a céljai az európai felsőoktatási intézmények feltérképezését elindító programnak (U-map)?
3. Milyen vizsgálati dimenziókat és indikátorokat használ az U-map Program?
4. Milyen elvi különbségek vannak az intézményi rangsorkészítés és az intézmények feltérképezése között?
5. Milyen elvi kérdéseket vet fel az európai felsőoktatási intézményi adatbázisok létrehozása?
Irodalom
[1] A Vision and Strategy for Europe’s Universities and the European University Association. http://www.eua.be/fileadmin/
user_uplod/files/EUA1_documents/EUA_Visi.
[2] Berlin Principles on Ranking of Higher Education Institutions 2006. http://www.ireg-observatory.org.
[3] Clark, B.R.. 1996. Diversification of Higher Education: Viability and Change. In: Meek, V. L. – Kivinen, O. – Rinne, R.(eds.) The Mockers and the Mocked: Comparative Perspectives on Differenciation, Convergence and Diversity of Higher Education. Pergamon Press. Oxford.
[4] Carnegy Foundation for the Advancement of Teaching 2005 . http://www.carnegyfoundation.org/classification/
future.htm.
[5] CEIHE III is U-map (2008). www.u-map.eu.
[6] Classifying European Institutions for Higher Education. The survey. Draft report. 2008. www.cheps.org//
ceihe_draft_survey_report.doc.
[7] Creativity and Diversity: Challenges for quality assurance beyond 2010. European Quality Forum 2009. http://
www.eua.be/quality-assurance/qu-forum-2009.
[8] EUA Convention 2009. http://www.eua.be/eua-convention-2009/programme/.
[9] Glasgow Declaration (2005) Strong Universities for a Strong Europe.. www.eua.be.
[10] Hrubos, Ildikó. 2002. Educatio. Differenciálódás, diverzifikálódás és homogenizálódás a felsőoktatásban. XI.
évfolyam. 1. szám. 96-106.
[11] Hrubos, Ildikó. 2008. Educatio. A minőségkultúra ügye az Európai Felsőoktatási Térségben. VII. évfolyam. 1. szám.
22-35.
[12] Huisman, J.. 1995. Differenciation, diversity and dependency in higher education. University of Twente, LEMMA.
[13] Institutional Profiles: towards a typology of higher education institutions in Europe. 2005. www.cheps.org/ceihe.
[14] International comparison of education systems: a European model? Presidency Conclusions on Typology and Ranking of Higher Education Institutions: the European Approche. Conferenc in Paris 2008 13-14 November. http://www.dges.mctes.pt/NR/rdonlyres/E2ACE394-3DF9-4F2E-B5EF-D6A3D3E35A12/2912/
Presidency_conclusions_final.doc.
[15] IREG-International Observatory on Academic Ranking and and Exellence. http://www.ireg-observatory.org.
[16] Kozma, Tamás. 2004. Kié az egyetem?. Új Mandátum Könyvkiadó. Budapest.
[17] LERU Mission (2002). http://www.leru.org/?cGFnZTOy.
[18] LERU stance on rankings (2009). http://www.leru.org/?cGFnZTOzNTQ= .
[19] Lisbon Declaration (2007) Europe’s Universities beyond 2010: Diversity with common purpose. www.eua.be. European University Association. Brussels.
[20] Liu, N.C. és Cheng, Y.. 2005. Academic Randing of World Universities – Methodologies and Problems. Higher Education in Europe, Vol. 30., No.2 p. . http://www.arwo.org/rank/file/ARWU-M&P.pdf .
[21] Managing University Autonomy. University Autonomy and the institutional balancing of teaching and research (2005) Proceeding of the Seminar of the Magna Charta Observatory 15 September 2005. Bononia University Press.
[22] Mapping Diversity: Developing a European Classification of Higher Education Institutions. 2008. www.cheps.org/
ceihe.
[23] Neave, G.. 1996. Homogenisation, Integration and Convergence. In: Meek, V. L. (at al) (eds.) The Mockers and the Mocked: Comparative Perspectives on Differenciation, Convergence and Diversity of Higher Education. Pergamon Press. Oxford.
[24] Raan van, A.F.J.. 2006. For Your Ranking Only. Paper presented at the International Symposium „The Challenges of University Ranking. How can we identify the best universities in the world” Leiden University, February 16, 2006 . . http://www.nieubrief.leidensuniv.nl/leidenslatest/0602.html.
[25] Ranking and Differenciation in Higher Education, Research and Knowledge Utilisation (2009) 3rd International Symposium on University Ranking. Leyden University, 6-7th February. http://www.events.leiden.edu/ranking2009 http://www.news.leiden.edu/rank-or-be-ranked.jsp.
[26] Scott, P.. 1995. The meanings of Mass Higher Education. Open University Press. Buckingham, Bristol.
[27] Teichler, U.. 1993. Changing Patterns of the Higher Education. Jessica Kingsley. London.
[28] Times (2007) The Methodology. World University Rankings. The Higher Education Supplement . http://
www.timeshighereducation.co.uk/.
[29] Török, Ádám. 2006. Közgazdasági Szemle. Az európai felsőoktatás versenyképessége és a lisszaboni célkitűzések.
LIII. évf.. 4. szám. 310-329.
[30] UNESCO Forum on Higher Education in the Europe Region: Access, Values, Quality and Competitiveness. Bucharest, 21-24 May 2009. http://www.cepes.ro/forum/defout.htm.
[31] Vught van, F.. 1996. Isomorfism in Higher Education? In: Meek, V. L. (at al) (eds.) The Mockers and the Mocked:
Comparative Perspectives on Differenciation, Convergence and Diversity of Higher Education. Pergamon Press.
Oxford.
[32] World Declaration on Higher Education on Higher Education for the Twenty-first Century: Vision and Action (1998) World Conference on Higher Education. Paris, UNESCO .
[33] 5th EUA Convention of European Higher Education Institutions. Facing Global Challenges: European Strategies for Europe’s Universities. Prague, 18-21 March 2009.
Megjelent:
[34] Hrubos, Ildikó. Educatio. A foglalkoztathatóság kérdése az Európai Felsőoktatási Térségben. 19. 3. 2010. 347-360.