Az európai felsőoktatási reform a képzési rendszerek összehangolásával, a nemzetközi mobilitás megkönnyítésének szándékával kezdődött, majd a tíz éves program végére eljutott a minőségügyig, ami a folyamat minden lényeges kérdését kifejezi, és a felmerült elvi és gyakorlati problémák többségére megoldást kínál. Jelképesnek tekinthető, hogy a reform állásáról beszámoló utolsó, 2009-es miniszteri konferencia előtt, mintegy a folyamat csúcspontjaként, megszületett az Európai Minőségbiztosítási Regiszter. Mire számíthatunk az új szakaszban, mi fog történni 2010 után? A minőség középpontba állítása nemcsak Bologna kontextusában tekinthető sorsdöntő lépésnek. Az egyetemek, az akadémiai világ megrendült presztízsének, integritásának helyreállítása, megerősítése múlik ezen. Azok az intézmények, intézmények csoportjai remélhetik, hogy erőfeszítéseiket siker kíséri, amelyek nemcsak minőségbiztosításban gondolkodnak, hanem a minőségkultúrát honosítják meg. A vállalkozás nem veszélytelen. Rossz esetben rendkívül drága, időrabló, technokrata-bürokratikus eljárásokat vezetnek be, ami inkább ellenszenvet és ellenállást vált ki a munkatársak, főleg az akadémiai stáb tagjai körében. A minőségirányítási rendszerek akkreditálása akár az intézményi autonómia csorbításához is vezethet, hiszen a korábbinál is erősebb külső kontrollá válhat. A nemzetek feletti minőségbiztosítás paradox hatása lehet, hogy kiválasztódik az intézmények egy zárt, elit köre, amelynek pozíciói hosszabb időre bebetonozódnak, mintegy kettéosztva a különben az átjárhatóság előmozdítására létrehozott Európai Felsőoktatási Térséget, ezzel csökkentve az egészséges verseny esélyét.
A minőségügyet érintő döntésekhez, a 2010 utáni szakasz terveinek megfogalmazásához tehát nemcsak szakértelem és fantázia, de meglehetős bátorság is kell. Jól jöhet tehát a címben olvasható biztatás. Sybille Reichert ezzel fejezte be római előadását 2007-ben. Valószínűleg ő tud legtöbbet a bolognai folyamatról…
Kérdések
1. Miért vált a minőségbiztosítás ügye az európai felsőoktatási reform sarkalatos kérdésévé?
2. A minőségbiztosítás mely szintjeire vonatkozik a Felsőoktatás Minőségbiztosításának Európai Sztenderdjei és Irányelvei (ESG) dokumentum?
3. Mi a belső és a külső minőségbiztosítás feladata?
4. Mit jelent a minőségkultúra fogalma?
4http://www.eqar.eu/index.html
5. Mikor és milyen célból jött létre az Európai Minőségbiztosítási Szövetség (EQAR)?
Irodalom
[1] Bourdieu, P.. 1988. Homo Academicus. Poloty Press. Cambridge, Oxford.
[2] Creativity in Higher Education (2007) Report on the EUA Creativity Project 2006-2007. EUA Publications.
[3] Developing an Internal Quality Culture in European Universities (2005). Report on the Quality Culture Project 2002-2003. EUA Publications .
[4] Communiqué of the Prage Summit. Towards the European Higher Education Area. Communiqué of the European Ministers in charge of Higher Education in Prague on May 19th 2001..
[5] Convention on the Recognition of Qualifications Conserning Higher Education in the European Region. Lisbon, 11. IV.
1997. Council of Europe,European Treaty Series – No. 165..
[6] 2007. Guidelines for the Institutional Evaluation Programme. European University Association.
[7] Harvey, L.. 2007. Quality culture, quality assurance and impact. Overview of discussions. Embending quality culture in higher education. A selection of papers from the 1st European Forum for Quality Assurence. EUA Case Studies.
81-84.
[8] Hrubos, I.. 2005. Educatio. A peregrinációtól az Európai Felsőoktatási Térségig. XIV. évf.. no. 2..
[9] Hrubos, I.. 2006. Educatio. A 21. század egyeteme. XV. évf.. no. 4..
[10] Hrubos, I.. 2007. Educatio. Az akadémiai professzió – változó pozícióban. XVI. évf.. no. 4..
[11] Lanarés, J.. 2008. Developing a Quality Culture. Bologna Handbook. RAABE Nachschlagen – Finden. March . [12] London Communiqué. Toward the European Higher Education Area: responding to challenges in a globalised world.
18 May 2007.
[13] Maassen, P.A.M és Vugh, F.A.. 1996. Inside Academia. New challenges for the academic profession. De Tijdstroom.
Utrecht.
[14] Magna Chartha Universitatum 1988. Bononia University Press. Bologna.
[15] Quality Culture in European Universities: a Bottom-Up Approach (2006). Report on the Three Rounds of the Quality Culture project 2002-2006. EUA Publications.
[16] Realising the European Higher Education Area. Communiqué of the Conference of Ministers responsible for Higher Education. Berlin, 19 September 2003..
[17] Reichert, S.. 2008. Looking back – looking forward: Quality Assurence and the Bologna Process. In: Implementing and Using Quality Assurence: Strategy and Practice. A selection of papers from the 2nd European Quality Forum.
EUA case studies. 5-10.
[18] Realising the European Higher Education Area – Achieving the Goals. Conference of European Higher Education Ministers. Contribution of the European Commission. Bergen, 19/20 May 2005..
[19] Standards and Quidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area (2005) ENQA report.
European Association for Quality Assurane in Higher Education. Helsinki .
[20] The European Higher Education Area. Joint Declaration of the European Ministers of education. Convented in Bologna on the 19th June 1999.
[21] Vukasovits, M.. 2007. The integrity of higher education – from essence to management. Paper presented at the conference of the Magna Chartha Observatory, Bologna, 20-21. September..
[22] Witte, J.. 2007. The changing political framework of quality assurance in German higher education: National debate in European context. In: Implementing and Using Quality Assurence: Strategy and Practice. A selection of papers from the 2nd European Quality Forum. EUA case studies. 48-52.
[23] World Declaration on Higher Education for the Twenty-first Century: Vision and Action (1998).
Megjelent:
[24] Hrubos, Ildikó. Educatio. A sokféleség értelmezése és mérése. 18. 1. 2009. 18-31.
A felsőoktatási intézmények sokfélesége, a vállalt küldetés, a fő tevékenység, a megcélzott kliensi kör, az akadémiai teljesítmény és a társadalmi presztízs széles skálája ma már minden érdekelt és érdeklődő számára jól ismert tény. Egyben zavarba ejtő helyzetet is teremt, hiszen azt jelenti, hogy nehezen áttekinthető a szektor működése. A következőkben röviden bemutatjuk a jelenség hátterében álló folyamatokat és a sokféleség feltárására, értelmezésére, kezelésére irányuló eddigi kísérleteket, kutatásokat. Részletesebben szólunk arról a nagyszabású európai projektről, amelynek célja egy elméleti és módszertani szempontból jól megalapozott klasszifikációs és adatgyűjtési rendszer kidolgozása, valamint a rendszert folyamatosan működtető szervezet létrehozása. Az európai felsőoktatási intézmények teljesítményének átláthatóvá tétele mellett az is várható, hogy kirajzolódnak az intézmények fő típusai.
Az előzmények
Az 1960-as évektől a fejlett országokban elindult felsőoktatási expanzió együtt járt a felsőoktatás differenciálódásával. Ez megnyilvánult a felsőoktatás belső folyamataiban, a tanszékek és képzési programok burjánzásában, ami a tudományok gyors specializálódására és a munkaerőpiac változatosabbá lett igényeire adott reakciónak volt tekinthető. /Clark, R.B.
1996/[3] Az intézményi struktúra átalakítása, az egyetem mellett a nem egyetemi szektor létrehozása már kormányzati elhatározás alapján történ, mégpedig régiónkét eltérő módon (duális vagy lineáris modellt követve). Az intézmények egymás közötti és a környezetükkel való viszonyát az 1980-as évektől az erőforrásokért folyó verseny kezdte dominálni, ami ugyancsak a differenciálódás irányába hatott. A Kontinentális Európa egyetemi világában mindezt nem volt könnyű elfogadtatni, mivel ebben a régióban az állam által fenntartott és kontrollált felsőoktatási intézmények hagyományosan egységes elbírálás alá estek. Az éppen kialakuló felsőoktatás-kutatás első fontos eredményei közé tartozott az a megállapítás, hogy a folyamatok nem egyirányúak, a differenciálódás mellett, azzal párhuzamosan homogenizálódás is tapasztalható.
Ebbe az irányba hatott az akkor még elsősorban gazdasági és politikai területre irányuló európai integráció, intézményi szinten pedig az 1980-as években racionalizálási indokkal végrehajtott összevonások sorozata. /Neave, G. 1996/[23] Végül - paradox módon – a pályáztatáson, versenyeztetésen alapuló támogatás elosztás is gyakorolt ilyen hatást, azáltal, hogy az elosztási szempontoknak való megfelelés imitálására késztette az intézményeket, ugyanúgy, mint a direkt állami irányítás szerepét átvevő, továbbra is egységes követelményrendszert alkalmazó akkreditáció. /Vught van, F. 1996/[31] Tehát inkább arról van szó, hogy a felsőoktatás rendkívül komplex rendszerré vált, amely egyre bonyolultabb szerkezetű, egyre kevésbé átlátható és nehezebben kezelhető. /Hrubos 2002/[10]
Mindazonáltal az érintett társadalmi szereplők fő tendenciaként az egyre heterogénebbé válást érzékelték. A „Pre-Bologna korszak” utolsó, egyben kiemelkedően fontos aktusát az UNESCO 1998-as világkonferenciája jelentette, amely Nyilatkozatot bocsátott ki a 21. század felsőoktatását leíró víziójáról. A dokumentum a felsőoktatás iránti soha nem látott hatalmas érdeklődés mellett a diverzifikálódást jelölte meg a századforduló döntő jellemzőjének. Már a Preambulum első mondatában ez a megállapítás szerepel, de a fogalom többször is előfordul a szövegben, mint a társadalmi igények kielégítését szolgáló, jövőben is kívánatos tendencia. /World Declaration 1998/[32]