Következtetések a családtípus szerinti összehasonlítás adatai alapján Az egyéni kétnyelvűség kialakulásának egyik alapkategóriája a kétnyelvű

családban felnövő gyermekek esete (Hoffmann 1991, Sktunabb-Kangas 1997). A kutatásban olyan alsó tagozatosokat teszteltünk, akiknek szülei magyar és román nemzetiségűek, a családban pedig mindkét nyelvet használják. Az ő létszámuknak megfelelő számú magyar családból származó tanulóval is elvégeztük a beszédfeldolgozás működését vizsgáló GMP-diagnosztika tesztsorozatát. Feltételeztük, hogy a magyar−magyar családban élő gyermekek eredményei jobbak lesznek, mint a vegyes családból származó gyermekeké.

A kutatás eredményei alapján megfogalmazható, hogy a magyar−magyar családból származó gyermekek akusztikai-fonetikai észlelése, a fonetikai észlelés és a fonológiai

153

észlelés átlagai is szignifikánsan jobbak, mint a vegyes családban élőké. A két csoport egyaránt elmarad az életkorukban elvárhatóhoz képest, a magyar−magyar családban élők átlagos eredményei az akusztikai-fonetikai észlelésben három évnyi (mondatazonosítás szintje) és másfél évnyi (szóazonosítás szintje) elmaradást mutatnak, a fonetikai észlelésben kevesebb mint egy éves elmaradás figyelhető meg, a fonológiai észlelésben pedig szintén három éves elmaradással lehet számolni. A magyar−román családban élők esetében az akusztikai-fonetikai szinten négy és fél év, valamint két év az elmaradás, a fonetikai szinten másfél év körüli, a fonológiai észlelésben öt éves elmaradással számolhatunk. Az életkorban elvárható, az iskolai sikerességet befolyásoló szinttől való ilyen nagymértékű eltérés okai több tényezőre vezethetők vissza. A magyar−magyar családban élőknél a beszédészlelés elmaradását okozhatja az, hogy bár ezek a gyermekek a családban dominánsan a magyar nyelvet használják, kétnyelvű környezetben élnek, így a két nyelv együttes használata hatással lehet a magyar nyelvi mechanizmusok fejlődésére. Egyéb egyéni sajátosságok is állhatnak az elvárhatótól eltérő működések hátterében. Az, hogy a dominánsan magyar nyelvű csoport jobban teljesített a vegyes nyelvi környezetből származó gyermekekhez képest, abból fakadhat, hogy a magyar közegben élők nagyobb nyelvi tapasztalattal rendelkeznek, gyakrabban használják a magyar nyelvet.

A beszédészlelési folyamatok mindkét családtípusban élő tanulóknál összefüggéseket mutatnak egymás között. Több kapcsolat figyelhető meg a vegyes családból jövő gyermekek észlelési folyamatai között. Ezek a kapcsolatok arra engednek következtetni, hogy a beszédészlelési folyamatok önállóan még nem működnek biztonságosan, ezért szükség van az együttes használatukra (vö.

Gósy−Horváth 2006).

Az életkor előrehaladtával mindkét családtípusban megfigyelhető, hogy a beszédészlelési folyamatok működése 7 és 8 éves kor között fejlődik ugrásszerűen, majd 8−9 évesen megtorpanás, visszaesés mutatkozik meg, ami a 9 éves kor után újabb fejlődéssel zárul. Az első nagyobb fejlődési időszak valószínűsíthetően az iskolába lépésnek köszönhető, a nyelvi tudatosság fejlődésének, illetve az írás-olvasás tanulásának a során elsajátított készségeknek. A stagnálás a későbbi életkorokban jelzi, hogy ekkor már feltétlenül szükség lenne az irányított fejlesztésre, amelyet a gyermekek nem kapnak meg, hiszen a beszédészlelési folyamatok „láthatatlan” működését vagy a működés nehézségeit, hiányát nehezen lehet felismerni, ha erre nincs képzett szakember. A 10 év körüli újabb nagyobb fejlődés feltehetőleg a többi kognitív

154

folyamat tökéletesedésének a következménye, ezek támogathatják a beszédészlelés nehézkesebb működését, de sosem válthatják fel azt. A családtípus szerinti tesztelés eredményeiből tudjuk, hogy a magyar−magyar családból származó tanulóknál csupán lassú fejlődés figyelhető meg a beszédészlelésben, de sehol nem találtunk az életkorok szerinti szignifikáns eltérést, ami azt mutatja, hogy a fejlődés igen kismértékű. Ha az életkori eredményeket a beszédészlelési küszöbgörbék felrajzolásával közelítjük meg, akkor megfogalmazható, hogy a magyar−magyar családban élő gyermekekre a

„hegyvonulat” görbetípus jellemző (vö. Horváth 2007). Ez a típus beszédészlelési elmaradásra utal, és a célzott fejlesztés segíti ennek leküzdését. Mivel a romániai oktatásban a tanulók beszédészlelési működését tudatosan nem követik nyomon, a célzott fejlesztés sem valósul meg, ezzel magyarázható, hogy az életévek növekedésével minimális, véletlenszerű fejlődés mutatkozik meg. A magyar−román családban élő gyermekeknél a fejlődés kevésbé egyenes vonalú az életkorok szempontjából.

Erőteljesebb a teljesítmény kezdeti növekedése, mint a magyar−magyar családban élőknél, de súlyosabb a visszaesés is. Ebben a csoportban az életkorok között szignifikáns fejlődés mutatható ki, de mivel nagyon gyenge teljesítményszinttel indulnak 7 éves korukban, az alsó tagozat végére is többéves elmaradást regisztrálhatunk náluk. 10 éves korban a szó szintű akusztikai-fonetikai észlelésben a vegyes gyermekek teljesítménye beéri a magyar családból származókét, az összes többi beszédészlelési folyamatban azonban az ugrásszerű fejlődés ellenére sem érik utol társaikat. Az ő esetükben tehát még inkább javasolható a beszédfeldolgozási mechanizmusok fejlesztése.

A beszédészlelési részfolyamatok közül a vizuális észlelésben és a ritmusészlelésben az átlagos teljesítmény mindkét családtípusban megfelel az életkori sztenderdeknek. A szeriális észlelés is közelít az elvárhatóhoz, de ebben a vegyes családban élők szignifikánsan gyengébb eredményt értek el a magyar−magyar családban élőkhöz képest. A beszédhang-differenciálás az olvasás- és az írástanulásban, később a helyesírásban játszik fontos szerepet. A tesztelt gyermekek még 10 évesen is átlagosan 4−5 hibát ejtenek, azaz nem észlelik a különbségeket az elhangzó hangalakok között. Kifejezetten problematikus a hosszú-rövid magán- és mássalhangzók elsajátítása, annak ellenére, hogy a beszédhangok időtartama a magyar nyelvben jelentésmegkülönböztető szereppel bír. Ezek tévesztése súlyos következményekkel jár a szókincs gyarapodásában, a szövegértésben, a helyesírásban és szövegalkotásban.

Ugyanígy jelentős nehézségekbe ütköznek a tanulók a transzformációs észlelésben, ahol

155

még 10 éves korban is hozzávetőleg egy éves elmaradással kell számolnunk a sztenderdhez képest mindkét családtípusban élő gyermekek teljesítményében. A beszédészlelési részfolyamatok támogató funkciót töltenek be a pontos beszédészlelés kivitelezésében, ha ezek sérülnek, az megnehezíti a dekódolást. A tesztelt tanulók észlelési részfolyamatainak fejlesztése szintén elősegíthetné a beszédészlelés megfelelő működését.

A beszédmegértési folyamatoknak két szakaszát különítjük el, a mondatértést és a szövegértést. Mindkettő működését teszteltük a magyar−magyar és a magyar−román családban élő gyermekeknél egyaránt. Az átlagos teljesítményről megállapíthatjuk, hogy a mondatértésben kisebb, a szövegértésben nagyobb elmaradással számolhatunk mindkét családtípusban. A mondatértésben mindkét családtípus átlagosan egy évnyi lemaradással küzd az elvárható teljesítményhez képest, a szövegértésben a magyar−magyar családban élők két éves, a magyar−román családban élők három éves elmaradást mutatnak. A magyar−magyar családban élő gyermekek lassú fejlődést mutatnak 7 és 10 éves kor között, de a beszédészlelési működésekhez hasonlóan itt sem mutatható ki szignifikáns eltérés az életkorok szerint. A gyermekek sztenderdhez közeli teljesítménye a mondatértésben mutatja, hogy a tanulók a grammatikai, szintaktikai tudást többnyire elsajátították. A jó teljesítmény oka lehet, hogy a tesztelés ezen részében mindössze egy-egy struktúra ismeretét ellenőrizzük, így ez kevésbé komplex feldolgozást igényel a gyermektől, de mutathatja azt is, hogy a mindennapi életben, a családi kommunikációban és az iskolában is rövid megnyilatkozásokhoz vannak szokva. Alacsonyabb teljesítményt nyújtott mindkét csoport a szövegértési tesztben. Ez arra utal, hogy amikor már több részfolyamatot, összetettebb műveleteket kell elvégezni, akkor a gyermekek nehézségbe ütköznek. Az elmaradás azzal is összefügghet, hogy a gyermekek nincsenek hozzászokva a hosszabb szóbeli szövegek értelmezéséhez, nem tudják mozgósítani az egyszerűbb műveleteket ezekben a folyamatokban, a figyelemösszpontosítás is nehezen működik. A magyar−magyar családban élők megértési folyamatai nem mutattak szignifikáns összefüggést, azaz ezek a folyamatok meglehetősen önállóan működnek. A magyar−román családban élők megértési készségei korrelálnak egymással, náluk tehát a két megértési szinten működtetett készségek erősítik egymást.

A verbális és a vizuális rövid távú memória a vizsgált korcsoportban megfelelően működött, hasonlóan a szótalálási tesztben mutatott teljesítményhez. Mindez azt bizonyítja, hogy ezek a részfolyamatok önmagukban jól működnek, de komplex

156

egységként, a szövegértési mechanizmusokon belül már nem hasznosítják őket megfelelően.

A családtípus szerinti elemzésből kiderült, hogy mind a kétnyelvű környezet, mind a vegyes családtípus a beszédfeldolgozás folyamatát eltérően befolyásolja. Szükséges annak a nyelvnek a megerősítése és a célzott fejlesztése, melyet a gyermekek a tanulási folyamatban használnak.

157

6.3 A magyar és a román tannyelvű iskola hatása a beszédfeldolgozási