A beszédmegértési folyamatok adatai

A megértési folyamatban összetett mechanizmusok megfelelő működésére és ezek összehangoltságára van szükség, ilyenek a grammatikai-szintaktikai struktúrák, a szemantikai jelentések feldolgozása és az asszociációs szint működése. A mondatértésben a gyermekek eredményei ugyan közelítenek a sztenderd értékhez, 89,8%-os, de így is 1 éves lemaradást mutatnak (lásd 9. ábra).

9. ábra: A beszédértési teljesítmények a sztenderd értékekhez képest (GMP16 = mondatértés; GMP12 = szövegértés)

109

Az eredmények 10% és 100% közöttiek. A minimális értéket a tanulók 0,7%-a érte el, míg a gyermekek 40,4%-a minden mondatot helyesen azonosított. A szövegértésben ennél gyengébb teljesítmény jelenik meg, és elmarad az életkorban elvárttól, mindössze 74,1%-os. Itt több mint két éves elmaradással számolhatunk, a sztenderdhez képest 25%-kal teljesítenek gyengébben a gyermekek. A szövegértésben a minimális teljesítmény szintén 10%-os. Ez a csoport 1,5%-ára jellemző, míg a maximális 100%-ot 16,2% érte el (lásd 13. táblázat).

13. táblázat: A teljesítmény átlageredményei a beszédértési folyamatokban A teszt elnevezése Átlagos

teljesítmény (%)

Minimum érték (%)

Maximum érték (%)

Szórás (%)

GMP16 – mondatértés 89,8 10 100 13,1

GMP12 – szövegértés 74,1 10 100 21,7

A megértési folyamatok 7 és 10 éves kor között fejlődő tendenciát mutatnak (lásd 10. ábra). A mondatértés 85%-os 7 éves korban és 95,4%-os 10 éves korban, vagyis mintegy 10%-os a növekedés. A két életkor között – a beszédészlelési folyamatokhoz hasonlóan – enyhe visszaesés figyelhető meg a 9. év körül, hiszen a 8 évesek átlageredménye 90%-os, ehhez képest a 9 éveseké 88,8%-ot mutat. A szövegértési szint 65,6%-ról indul és 83,5%-ig jut el a 10 éves tanulóknál. A szövegértés 8 évesen 75,8%-os, 9 évesen 71,1%-75,8%-os, majd 10 éves korban nagyobb ugrás figyelhető meg az elért eredményekben. Az egytényezős ANOVA-próba szignifikáns különbséget mutat a szövegértésben az életkorok szerint: F(3,135) = 4,006; p = 0,009. A 7 és 10 évesek csoportja között szignifikáns az eltérés: p = 0,006.

110

10. ábra: A beszédmegértési teljesítmények életkorok szerint a teljes csoportban (GMP16 = mondatértés; GMP12 = szövegértés)

A beszédészlelési és a beszédmegértési folyamatok között a Pearson-próba alapján több esetben is kimutatható a szignifikáns kapcsolat: gyenge, szignifikáns összefüggés van az akusztikai-fonetikai észlelés (mondatazonosítás) és a szövegértés között: r = 0,307; p = 0,001. A fonetikai észlelés gyenge korrelációt mutat a mondatértéssel: r = 0,313; p = 0,001 és a szövegértéssel: r = 0,410; p = 0,001. A fonológiai észlelés ugyanilyen jellegű összefüggést mutat a mondatértéssel: r = 0,362; p = 0,001 és a szövegértéssel: r = 0,352; p = 0,001.

Mindkét beszédértési tesztben jellegzetesek voltak a gyermekek által elkövetett hibák. A mondatértési tesztben, amint azt már említettük, a kép és a mondat közötti megfelelés felismerését várjuk el. Ezzel ellenőrizni lehet, hogy a gyermek képes-e bizonyos szófaji, szintaktikai és morfológiai szerkezetek azonosítására és megértésére.

A legtöbben az ötödik mondat azonosításában tévedtek: Mielőtt a maci ivott, evett egy kicsit. Ebben a mondatban az időviszonyok szintaktikai kifejezésének megértését vizsgáljuk. Az összes tanuló 36%-a adott helytelen választ (lásd 14. táblázat), ami azt mutatja, hogy a tanulók bizonytalanok a bonyolult logikai viszonyt kifejező szintaktikai jelenségek megértésében. Szintén problémás volt a ritka szórendű tagadó szerkezet felismerése (Nem a nyuszi vette föl a kockás nadrágot.) és a részeshatározós mondaté, amiben egyidejűleg homonim állandó határozós szerkezet is volt (A kislánynak oda kell adnia a könyvet a kisfiúnak). Az előbbiben 20,5%-os volt a tévesztések aránya, az utóbbiban 19,1%-os. A további mondatok grammatikai szerkezetének a felismerése könnyebbnek bizonyult, 10% alatti a hibázások aránya. 6,6%-uk tévesztett az első, módosítószós (Az egérke majdnem eléri a sajtot.) mondatban, 5,8%-os hibázás a

111

hatodikban (Az asztalról leeső gyertyáról beszélnek), ahol folyamatos melléknévi igeneves szerkezetet kellett felismerniük. A második (A maci és a nyuszi fára másztak, és az egyikük leesett) mondatban 2,2%-uk tévesztett. Itt a határozatlan névmás azonosítása okozhatott problémát. 1,5% hibázott a harmadik, névutós szerkezetes (A macska az asztal mögül húzza az egeret.) és a tizedik, múlt idejű feltételes tagmondatot tartalmazó (A kislány megette volna a tortát, ha elérte volna a tálat.) mondatban.

Sikeresen teljesítettek a diákok a nyolcadik, okhatározói alárendelést tartalmazó (A medve szalad, nehogy megcsípjék a méhek.) és a kilencedik ok-okozati viszonyt kifejező (Mivel nagyon esett a hó, a kislány mégsem ment el szánkózni.) mondat felismerésében a diákok, hiszen mindkét mondat megértése minden tanulónak sikerült.

14. táblázat: A mondatok téves azonosítása a teljes csoportban

Mondatok Hibázások aránya a

teljes csoporthoz viszonyítva (%)

1. Az egérke majdnem eléri a sajtot. 6,6

2. A maci és a nyuszi fára másztak, és az egyikük leesett. 2,2

3. A macska az asztal mögül húzza az egeret. 1,5

4. A kislánynak oda kell adnia a könyvet a kisfiúnak. 19,1

5. Mielőtt a maci ivott, evett egy kicsit. 36

6. Az asztalról leeső gyertyáról beszélnek. 5,8

7. Nem a nyuszi vette föl a kockás nadrágot. 20,5

8. A medve szalad, nehogy megcsípjék a méhek. -

9. Mivel nagyon esett a hó, a kislány mégsem ment el szánkózni. - 10. A kislány megette volna a tortát, ha elérte volna a tálat. 1,5

A szövegértési tesztben a szemantikai, szintaktikai, ok-okozati viszonyok felismerését, az asszociációs szint működését mérjük, de ahhoz, hogy helyes válaszok szülessenek, szükség van a munkamemória jó működésére, az összpontosításra, az előző ismeretek mozgósítására is. A legproblematikusabb kérdés az összes adatközlőnél a negyedik (Milyen állatokkal találkozott még?) volt, ahol konkrét, a szövegben elhangzó információk felidézése volt a feladat. Ebben a gyermekek 65,4%-a hibázott. Nehéznek bizonyult a harmadik (Kivel találkozott először?) és az ötödik (Miért irigyelte az állatokat?) kérdés is, ahol a tanulók 34,5%-a adott helytelen választ. Sorrendben a következő legtöbb problémát okozó kérdés a tizedik (Miért mondta a nyuszika végül, hogy jó nyuszinak lenni?) volt. Itt a gyermekek 28,6%-a tévesztett. A Mit csináltak az erdei állatok? kérdésre az adatközlők 27,9%-a válaszolt hibásan. 18,3%-uk nem tudott

112

helyes választ adni a hatodik kérdésre (Mi szeretett volna lenni?). A második kérdésben (Hová ment?) 14,7%-uk hibázott, míg az első (Miért szaladt ki a nyuszika a házikójából?) kérdés a gyermekek 13,2%-ának jelentett problémát. A legkevesebb hibát a hetedik és a kilencedik kérdésben ejtették a tanulók, mindkét esetben a csoport 11,7%-a vál11,7%-aszolt helytelenül 11,7%-a feltett kérdésre (lásd 15. tábláz11,7%-at).

15. táblázat: A szövegértést ellenőrző kérdések téves megválaszolása a teljes csoportban Ellenőrző kérdések Hibázások aránya a teljes

csoporthoz viszonyítva (%) 1. Miért szaladt ki a nyuszika a házikójából? 13,2

2. Hová ment? 14,7

3. Kivel találkozott először? 34,5

4. Milyen állatokkal találkozott még? 65,4

5. Miért irigyelte az állatokat? 34,5

6. Mi szeretett volna lenni? 18,3

7. Hogyan változott meg az idő az erdőben? 11,7

8. Mit csináltak az erdei állatok? 27,9

9. Mit csinált a nyuszika? 11,7

10. Miért mondta a nyuszika végül, hogy jó nyuszinak lenni?

28,6

Felfedeztünk olyan jellegzetes hibás válaszokat, amelyek mutatják, milyen működések, stratégiák jelennek meg a tanulók szövegértésében. Az első kérdésben (Miért szaladt ki a nyuszika a házikójából?) az ok-okozati összefüggések megértését, a következtető képesség használatát ellenőrizzük. A kérdésre többen nem adtak választ. A válaszadók között voltak olyanok, akik a mese cselekményét egyáltalán nem követve, kitaláltak egy helytelen választ, ezek általában a gyermekek világismeretére, tapasztalati ismereteikre vonatkoznak (pl. „Mert minden állat ki akar menni.”, „Hogy nézze meg, hogy süt-e a nap.”, „Hogy egyen.”) Mások a mese cselekményének és szereplőinek felhasználásával adtak választ, de ez helytelen volt (pl. „Akart látni a medve az erdőben.” – szó szerinti idézés). A második kérdés az volt, hogy hova ment a mese főszereplője, a kis nyúl. A kérdés a szó szerinti megértést vizsgálja és az információ-visszakeresési képességet kell mozgósítani a megválaszolásában. A tanulók hibás válaszai: „egy fához”, „a patakba”, „a mezőre”, „a tóhoz”, „a malachoz” stb. A válaszok egy része valóban megjelent a mesében, a gyermekek abban hibáztak, hogy pontatlanul hívták elő az információt, a válasz nem volt a szövegben elhangzottaknak

113

megfelelő. Jellemző volt az is, hogy semmilyen választ nem adtak az adatközlők. A harmadik kérdésben (Kivel találkozott először?), ami szintén az információ visszakeresését ellenőrizte, a tanulók többsége a mesében szereplő állatok közül nevezett meg egyet, de nem a megfelelőt, így válaszként a következőket regisztráltuk:

róka, medve, vaddisznó. Emellett más állatokat is felsoroltak a gyermek, például bagoly, mókus, malac, galamb stb. A hibázások arra is felhívják a figyelmet, hogy az információ tárolása, a felidézés sorrendje is problémás az általunk tesztelt gyermekeknél. Ezt erősítik meg a negyedik kérdésre adott helytelen válaszok, ahol a gyermekek a mesében megjelenő állatok közül neveztek meg egyet vagy többet, de azok egy másik kérdés helyes válaszai lettek volna. A negyedik kérdésben (Milyen állatokkal találkozott még?) többször előfordult az is, hogy a két felsorolandó állat közül egyre sem vagy csak az egyikre emlékeztek. Több példa akadt arra is, hogy a madarat vagy a medvét sorolták ide, azaz azt a két állatot, akik valóban szerepeltek a mesében, de ebben a kérdésben helytelen válasznak minősültek. Olyan is volt, hogy egészen más állatokat soroltak fel, mint például: malac, sündisznó, nyuszi, őz, farkas, kutya, „róka és más állatok”, illetve ezen állatokat különféle variációban is megnevezték. Az ötödik kérdés (Miért irigyelte az állatokat?) szintén értelmező szövegértői magatartást kívánt, azt kellett kikövetkeztetni a mese cselekménye alapján, hogy mit irigyelt a nyuszi a többi állattól. Az elhangzó válaszok között sok volt, amit a gyermekek inkább saját világismeretükből aktiváltak, kevésbé a mese cselekményéből (pl. „Mert kinn szaladgálhatnak.”, „Mert hosszú a szőrük.”, „Tudnak szerezni eledelt.”, „Mert ő kicsi volt.”, „Mert a madár tudott repülni.”) A hatodik, Mi szeretett volna lenni? kérdést sok gyermek helyesen válaszolta meg, aki mégsem, az a mesében szereplő többi állat egyikét nevezte meg, pl. madár. Volt olyan tanuló is, aki gyűjtőnévvel fogalmazott: vadállat, és olyan is, aki szerint iepure (’nyuszi’) szeretett volna lenni a kis nyúl. Olyan választ is regisztráltunk, ami nem a Mi? hanem a Milyen?

kérdésre felelt: „A nyuszi nagy szeretett volna lenni”. Itt is előfordult, hogy egyáltalán nem válaszolt a gyermek a feltett kérdésre. A hetedik kérdésnél (Hogyan változott meg az idő az erdőben?) többen a helyes válasszal ellentétben, azt mondták, hogy meleg lett az erdőben. Vélhetően abból fakad ez a hibás válaszadás, hogy a tanulók nem értelmezték pontosan a kérdést, nem értették a „változott” szó jelentését, és a mese elején kifejtett hőségre emlékeztek. A válaszok között szerepelt az „este lett”, „esett a hó” is, valamint metaforikus válaszok, például: „Az idő mérges lett”, „A nap megharagudott és elbújt.” A nyolcadik kérdés így hangzott: Mit csináltak az erdei

114

állatok? A helytelen válaszok zömében a tanulók egybemosták a nyúlról és a többi állatról elhangzott információkat, s azt felelték, hogy az erdei állatok is a házukba menekültek. Tipikus hibás válasz volt itt az is, amikor a gyermekek az időjárás változása előtti tevékenységekre utaltak: „hűsöltek a tóban”, „lomb alá bújtak”,

„elmentek máshova, ahol hideg van”. A kilencedik (Mit csinált a nyuszika?) kérdésnél éppen fordítva, a helytelen válaszadók arra utaló válaszokat fogalmaztak meg, hogy a nyúl is az erdőben talált ideiglenes menedéket. Egy másik tipikus hiba volt, hogy a gyermekek azt a lelkiállapotot írták le, amit a nyuszikával kapcsolatban érzékeltek, amikor visszaért a házikójába: „örült”, „boldog volt”, „ugrált”, jól érezte magát”, „azt kiáltotta, hogy jó nyuszinak lenni”, „boldogan élt”. Az utolsó kérdésnél (Miért mondta a nyuszika végül, hogy jó nyuszinak lenni?) többen nem válaszoltak, aki mégis válaszolt, de helytelenül, az szintén inkább saját élettapasztalatára, ismereteire hagyatkozott, nem a mese szövegére (pl. „Gyorsan tud szaladni.”, „Kicsi, és befér az odújába.”, „Tud ugrálni.”, „Mindig szabad ugráljon.”, „Mert medvének nem jó lenni.”, „Mert van családja.” stb.).

A beszédészlelési és a beszédmegértési típushibákat a családtípus és a tanulás nyelve nem befolyásolta, nem találtunk tipikusan valamelyik változó mentén létrejövő hibákat, azonban a hibás válaszok mennyiségében megfigyelhető különbség a magyar−magyar és a magyar−román családban élők között, valamint a magyar és a román tagozatra járók között. Ezekre a mennyiségi különbségekre a következő fejezetekben térünk ki, minőségi elemzést a fent említett okok miatt a továbbiakban már nem végzünk.