A klíma meghatározó termőhelyi tényező, amely a fafajok elterjedését, az erdő fafaj-ő szervesanyag-termelését is befolyásolja. A napjainkban sokat emlege-tett klímaváltozás nagy kihívás az erdőgazdálkodók részére és alapvetően meghatározza az elkövetkező évtizedek erdőművelési feladatait.
Egybehangzó vélemények szerint az antropogén eredetű klímaváltozás a szárazföldi vegetáció összetételére, ezen belül az erdőtakaróra jelentős hatást fog gyakorolni (MÁTYÁS, 1994).
összetételét és az erd
Ismert az a tény, hogy az ökoszisztémát alkotó növény- és állatfajok a klimatikus felté-telek tartós változására vándorlással reagálnak, ami elterjedési területük eltolódásához vezet.
Ez a m
elekvési tervet. Nagy jelentőség
az éghajlat (
elegkedvelő fajok és fajcsoportok. Az időjárás extrémitásának növekedésével várható, hogy a fajok kártétele
igráció a jégkorszak utáni fajvándorláshoz hasonló lehet. Az egyelőre ugyan kérdés, hogy a jobban helyhez kötött fa- és cserjefajok spontán vándorlás révén képesek lesznek-e a számukra megfelelő klimatikus feltételeket követni.
Az erdőgazdálkodás, a fafajmegválasztás tervezésében egyre nagyobb szerepe van an-nak, hogy a szakemberek a globális éghajlatváltozás regionális érvényesülését előre ismerjék.
A klímaváltozás helyi hatásait helyi mérési eredményekkel lehetne jobban nyomon követni, és ez alapján lehetne eldönteni, hogy a klímaváltozás várható hatásaihoz képest az adott terü-leten mi a tényleges helyzet és ez alapján lehetne kidolgozni a helyi cs
ű az erdőt alkotó fafajok alkalmazkodó-képességének, adaptációs korlátainak meg-ismerése, az alkalmazkodást segítő erdőművelési eljárások és stratégia kidolgozása (MÁTYÁS, 2004). Lényeges az új ismeretek mielőbbi közzététele, vagyis a gyakorlathoz való mielőbbi eljuttatása. Ugyanis egy kisebb mértékű klímaváltozás – elsősorban a vegetációs időben hasz-nosítható csapadék csökkenése – az erdei életközösségek szinte teljes körét érintő változáso-kat indukálhat (MÁTYÁS-V , 2004). BIG ERKI (2003) vizsgálatai alapján, ha egy adott területen
fokozatos) szárazabbá válása során megközelíti az illető faj klíma-toleranciájának minimumát, akkor a populáció számos egyede károsodni kezd és jelentős számú fa el is pusz-tul. De az előre prognosztizált klímaváltozásnak sok egyéb következménye is lehet, mint pél-dául az, hogy az aszályos évek és az enyhe telek miatt egyes erdei kártevők elszaporodnak, különösen a m
mindennapossá válik, és számottevően növekszik is, továbbá számuk további fajokkal bővülhet (CSÓKA, 1994).
A hazánkat érintő regionális klímaváltozás hatással lehet a távlati fafaj-politikára is.
Az éghajlat változásától függően csökkenhet az erdőtelepítésekben és erdőfelújításokban a választható fafajok száma, a fatermesztés hozama és gazdaságossága. De nem szabad megfe-ledkeznünk az erdő egyéb funkcióiról sem, hiszen az erdő az éghajlat változásának folyamatát például
LNÁR, 2003).
án készült térkép azt a tényt mutatja, hogy a csapadékmennyiség csökkenése mennyire súlyosan érintheti a Dunántúl eddigi kedvezőbb klímájú
éghajlatát értékelve azt állapítottam meg,
ületeken is. Az utolsó 13 év éves középhőmérsékleti átlagban 0,6 oC, illetve 0,7 oC-os melege
kísérleti területek faállományainak értékelése alapján a gyertyános-tölgyes, többlet
a szénforgalomban betöltött szerepén keresztül befolyásolhatja. Vizsgálatok igazolják, hogy a magyarországi erdők évente csaknem 3,1 millió tonna szenet építenek be szervesanyagukba és vonják azt ki széndioxid formájában a légkörből (FÜHRER-MO
A vegetációs övek feltételezhető elmozdulását legjobban a zárt erdőtakaró és az erdő-sztyepp határvonalának változásával lehet érzékelni. Egy közepes klímaváltozási forgató-könyvet alapul véve – 1,3 oC hőmérsékletemelkedés és 66 mm csapadékcsökkenés – (M Á-TYÁS-CZIMBER, 2000), az erdőtakaró modell alapj
területeit (FÜHRER-MÁTYÁS, 2005).
Az ágfalvi és nagylózsi kísérleti területek
hogy ezeken a területeken az elmúlt 13 év átlagcsapadéka nem volt kevesebb az utolsó 35 év évi átlagcsapadék összegénél, csak kisebb eltolódás van a felhasználási időszakok csapadék-mennyiségében. Kevesebb, de nem jelentősen az utolsó 13 évben a főfelhasználási időszak csapadékának átlaga és több a fenntartási és tárolási időszakok éves átlagcsapadék mennyisé-ge. Az évi átlaghőmérséklet alakulásában az utóbbi évek hazai tendenciája érvényesül a kísér-leti ter
dést mutat az elmúlt 35 év éves középhőmérsékleti átlagához képest. Ezen belül az elmúlt 13 év főfelhasználási időszak átlaghőmérséklete 0,8 oC, illetve 0,9 oC-al magasabb, mint a főfelhasználási időszak 35 éves átlaghőmérséklete. Ez a kisebb fokú hőmérséklet emel-kedés a faállományok növeemel-kedését jelenleg – legalábbis számszerűen kimutatható mértékben – nem befolyásolja.
A
vízhatástól független, agyagbemosodásos barna erdőtalajú, közép-mély, vályog és üde termőhely-típus változatú, tehát az ágfalvi kísérleti területhez hasonló termőhelyi adottságú területeken az őshonos kocsánytalan tölgy és bükk mellett a kísérletbe bevont fenyők közül elsősorban az óriás jegenyefenyő, a különböző hálózatban telepített lucfenyő (a megfelelő
ható. E fafajok magassági- és mellmagassági átmérő növekedése erőteljes, és 35 éves korra jelentős fatérfogattal rendelkeznek.
A hazánkban előforduló egzóta állományok értékeléséből azt a következtetést lehet le-vonni, hogy ahhoz, hogy az egzóta telepítések nálunk ténylegesen beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, és valóban be tudjanak illeszkedni a hazai őshonos fafajok közé – természetesen megfelelő mennyiségi korlátok között –, jól kell ismerni e fafajok erdőművelési tulajdonsá-gait. Íg
korban nagy veszélyt jelent ezekre a fafa-jokra a
Évtizedekkel ezelőtt már bebizonyosodott, a magas vadállomány mellett a termőhe-lyen nem őshonos fafaj termesztése nem jöhet számításba. Megoldás a kerítés, amely azonban nagyon költséges, a vad is rongálja, de az időjárási elemek is tönkreteszik (és el is lopják). A vadriasztó szerek nem nyújtanak igazi védelmet. Hatásos megoldás a vadriasztó drót (villany-pásztor et.
iatal korban ezek, a kísérleti területeken levő egzóták is sokat szenvedtek a vad káro-sításátó a fák törzsén gyakori a kéregrágás, kéreghántás. Sajnos a vadkárosítás, a kéreg lerá-gás, a kéreghántás, agancs dörzsölés nemcsak a fiatalos, de még a rudas korban is előfordul.
(Ezért a szálankénti-, a kiscsoportos elegyítés nem védhető meg a vad károsításától, csak A kocsánytalan tölgyes illetve cseres, többletvízhatástól független, cseri talajú, közép-mély, vályog és félszáraz termőhely-típus változatú, tehát a nagylózsi kísérleti területhez ha-sonló termőhelyi adottságú területeken az őshonos kocsányos tölgy, és a nem őshonos, de egyenletesen jól fejlődő vörös tölgy mellett a kísérletbe vont fenyők közül elsősorban a kü-lönböző hálózatban telepített zöld duglászfenyő ültetése javasolt. E fafajok magassági- és mellmagassági növekedése erőteljes, és 35 éves korra szintén jelentős fatérfogattal rendelkez-nek.
a
y többek között a fafajok származási helyét, az eredeti őshonos előfordulás klimatikus és geológiai viszonyait, az illető fafaj termőhelyigényét, társulásképességét, vitalitását, szapo-rodási képességét, növénytársulásait, felújítási lehetőségeit, biotikus és abiotikus károsítókkal szembeni érzékenységét, esetleges betegségeit, stb.
Az egzóta fenyők fatermési adatainak ismeretében látható, hogy jelentőségük mekko-ra. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csak rövid vágásfordulóval termeszthetők jó ered-ménnyel, esetleg elegyíthetők, tekintettel arra, hogy a várható károsítói előbb-utóbb felléphet-nek rajtuk. Figyelembe kell venni azt is, hogy fiatal
vad is. Az egzótáknak, az egyre inkább előtérbe kerülő természetszerű erdőgazdálko-dás mellett is szerepet kell kapniuk, elegyes állományokban kb. 20-25 %-os elegyaránnyal.
) leh F l,
egyedi enképpen a csoportos elegyítés (30-40 m átmérőjű) ajánlott, így ő és védhető meg a vad károsításától. A kerítés szükségességének másik oka: települések közelében
A vizsgált egzóták közül megállapítható, hogy nálunk az eddigiek szerint a simafe-nyő, az atlaszcédrus és a zöld duglászfesimafe-nyő, valamint a különböző klímában és termőhelyen előforduló, és mindenütt jó növekedést mutató vörös tölgy termesztése ajánlott. Tény az is, hogy az egzóták színesítik a faállományokat, az erdő esztétikájában is szerepük van, pl. utak, vadászházak, egyéb erdei létesítmények mentén.
Az elkövetkező években a mezőgazdaság által felhagyott jelentős területek hasznosítá-sánál a jövőben is igen nagy szerepe lesz az erdőtelepítéseknek, valamint a rontott-erdők át-alakításánál, fafaj-cseréknél az erdőfelújításoknak.
Az Európai Unió követelm
számára kedvezőtlen klímaövben helyezkednek el, mivel a mezőgazdaság a leggyengébb minőségű földjeitől válik meg. Erdészeti szem
lelő fafajmegválasztás. Különösen fontos feladat pl. a fent említett gyengébb termőhelyeken, az úgynevezett nem
védelemmel. Mind könnyebben kezelhet
még a karácsonyfalopás lehetőségét is, különösen dekoratív egzóták esetén figyelembe kell venni.)
Az eddigi hazai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy rövid vágásfordulóval az egzóta ál-lományokból nagy mennyiségű, értékes ipari nyersanyag nyerhető, rontott erdők átalakítására, lecserélésére,– a megfelelő arányok betartásával , a termőhely ismeretében alkalmasak.
ényei, valamint a gazdasági versenyhelyzet a mezőgazdasági ter-melés racionalizálását követeli meg. Ennek következtében jelentős területek kerülnek ki a hagyományos szántóföldi művelésből, amely területek új funkciót kaphatnak a beerdősítés révén. De jelentős területek szabadultak illetve szabadulnak fel a felhagyott hegyvidéki lege-lők révén is, amelyek gondozás nélkül gyorsan elbozótosodnak, áthatolhatatlan sűrűvé alakul-nak.
Ezek a mezőgazdaság által felhagyott területek általában az erdő
pontból ezért különösen nagy problémát jelentenek a határtermőhelyek, ahol előfordulhat, hogy a termőhelyi adottságok miatt gazdaságos erdőgazdálkodás nem is lehetséges. Mindez komoly anyagi, technológiai feladatot jelent a nemzetgazdaság számára, és jelentős pénzügyi ráfordítás mellett igen nagy személyi és anyagi kapacitást igényel.
Ismert, hogy az ökoszisztéma stabilitásának, fenntartásának alapvető feltétele a főfafajhoz tartozó, kisebb értékű fafajok nagyobb arányú jelenlétének biztosítása. Ritkán merül fel a gondolat, hogy elegyelenül kerüljenek telepítésre. Pedig ezek a
másrészt fontos szerepük van a talajfejlődés elősegítésében is, például a gyors avarbomlás révén.
A kísérleti területeken található elegyfafajok növekedése alátámasztja azt, legalábbis 35 éves korig , hogy ezek a fafajok elegyetlenül is jól növekednek, jó állomány-szerkezetet mutatnak, és megfelelő a fatérfogatuk is. Jó példa erre a mindkét területen megtalálható kisle-velű-, nagylevelű- és ezüsthárs, az ágfalvi kísérleti területen a korai juhar (faállománya az I. fater
ban, hi-szen, ha elsődlegesen gazdasági célú erdőről van szó, akkor ott értéket kell termelni. Elegyes erdők l
ak.
mési osztályban van), a nagylózsi területen a kései meggy és a nyugati ostorfa (faál-lományaik a II. fatermési osztályban vannak). Tény azonban, és a hárs parcelláiban látható is, hogy ezek a fafajok elegyetlenül nem nevelnek szép törzset. A kísérő fafajokról tudott még, hogy általában jól újulnak, széles a tűrőképességük, ezért hiba lenne fafaj-politikai okokból visszaszorítani ezeket például a gyengébb termőhelyekről.
Ezek az elegyetlen állományok a fent említett mezőgazdasági területek, hegyvidéki legelők beerdősítésében, vagy a rontott-erdők átalakításában, felújításában az előerdő szerepét is be-tölthetik.
Összefoglalva elmondható, hogy a fafaj-összehasonlító kísérleteknek napjainkban is van létjogosultságuk és jelentőségük, mert útmutatást adnak az erdőtelepítések, az erdőfelújí-tások és az erdőnevelés számára. A termőhely pontos ismerete és a fafaj termőhely igényének, növekedésének, hozamának ismerete egyaránt nagy jelentőségű a fafaj megválasztás
étesítésénél ismerni kell a fafajok növekedési erélyét és ütemét, a növekedés és fejlő-dés menetét, mert ez megszabja egyrészt az elegyítés módját, másrészt meghatározza az erdő-nevelési beavatkozás helyes időpontját és mértékét.
Sohasem szabad azonban elfelejteni: a természetes és természetszerű erdők a stabilak, és a fatermesztésben továbbra is a természetszerű erdőgazdálkodás irányelvei a