Vannak olyan Jézusi mondások, melyek minden valószínűség szerint Jézus közvetlen életszituációját tükrözik, és melyek nem a tanítói tevékenységével kapcsolatosak, hanem életvitelével. A leghíresebb és legtöbbet idézett szakasz Jézus figyelmeztetése az őt követni akaróknak.
57Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. 58Jézus azonban így felelt:
A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 59Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! 60Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!
Q9.57-60, ld. Mt 8,19-22, TamEv 86
Már Adolf Schlatter is azt a következtetést vonja le a szakaszból, hogy Jézus675itt mint „teljesen szegény, és fáradatlanul munkálkodó” jelenik meg, ebből következően pedig vándornak kellett
673 THEISSEN, 2001. 82. p vö. HORSLEY, 1989. 48. p
674 ELLIOTT, John H.: Social Scientific Criticism of the New Testament: More on Methods and Modells. In:
Semeia 35, Decatur, GA: Scholars Press. 1981, p. 1–33. hívja fel a figyelmet a szociológiai módszer
alkalmazásának nehézségeire. Többek között Theissen módszerét kritizálja, de nem alapjaiban, hanem az általa használt szociológiai forrásmunkák jelöletlensége és a szociológiai iskolák közti állásfoglalás hiánya miatt. A szociológiai modellek történeti alkalmazásának veszélyeiről pedig L. Michael White értekezik alaposan:
WHITE, L. Michael: Sociological Analysis of Early Christian Groups: A Social Historian's Response. In:
Sociological Analysis 47, 1986/3, p. 249–266. Azóta a módszer alapvető eszközévé válik többek között a történeti-Jézus kutatásnak. Sok műre azonban White kritikája még mindig jogosan vonatkoztatható.
675 Az „Emberfia” hagyománnyal kapcsolatos vita rendkívül összetett. Az Exegetical Dictionary of the New Testament a konszenzusos nézetet ismerteti, amikor azt mondja: „Félreérthetetlen, hogy az Emberfia az Úsz-ben mindenhol Jézusra vonatkozik.” υἱός szócikk, i.m. 388. p Ezzel persze csak annyit állít, hogy az őskeresztyénség Jézust azonosította az Emberfiával. Gerd Theissen meg van arról győződve, hogy az „Emberfia” Jézus
különleges önmeghatározása, mellyel minden neki megfeleltethető cím összefoglalását és meghaladását fejezi ki, vagyis Jézus maga is használta önmeghatározásként. A kutatás azért nem ennyire optimista. Delbert Burkett a XXI. század fordulóján összegezve az „Emberfia” kérdést, arra a következtetésre jut, hogy az ősegyház használta
153
lennie.676 Gerd Theissen többek közt e szakasz alapján Schlatterhez hasonlóan azt álltja, hogy Jézus „vándorkarizmatikus”, aki elhagyja családját, és vándorló életformát választva működése idején állandó lakhellyel nem rendelkezik. Theissen bevallottan Heinz Schürmann megfigyelései alapján fejleszti ki a saját elméletét.677 Richard Horsley ezzel szemben úgy látja, Jézus nem folytatott vándor-életmódot. Jézus és tanítványai a távolságok miatt néhány napos körutakat tettek, biztos háttérbázissal, mely Kapernaumba helyezhető.678Jézus pedig nem kifelé hívott a társadalomból, hanem a kis falusi közösségek megújítására törekedett, és a megbékélést hirdette, szemben a jeruzsálemi autoritásokkal és a „nagy hagyomány” képviselőivel.679 Ez a vita láthatóan azon áll, vagy bukik, hogy mennyiben vesszük szó szerint az igehelyeket.680 Horsley víziója azonban legalább annyira utópisztikus, mint Theissené. Elemeiben ennek ellenére lehetnek igazságok. Jézus ugyanis valami olyasmire hívja fel a tanítvány-jelölt figyelmét, ami a jézusi életformát leírja: ez pedig az a fajta állandó „úton lét” és fáradtság, ami az ő küldetésével jár – és a tanítványéval is, aki követni akarja őt. Ebben a szakaszban számunkra ez a fontos: a jézusi mondat éppen abban nyeri el értelmét, hogy egy felhívás: a tanítványnak ugyanis követni kell a mesterét: azaz abban az életformában kell részesednie, amiben a mesternek. Ha ezt nem tudja vállalni, nem alkalmas a tanítványságra.
Ugyanezt a radikalitást fejezik ki a következő mondások is:
27Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.
Q14.27, ld. Mt 10,38 és TamEv 55:2
33Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.
Q17.33 ld. Mt 10,39
A Q 14,27 sok vitát okozó „kereszt” kifejezést sokan a húsvéti hit betüremkedésének vélték a szövegben. Walter Grundmann úgy látja, hogy a kifejezés eredetileg az „Istennek teljesen odaszánt életet” jelenti, és csak a Palesztinán kívüli gyülekezet kezdték el a mártíromságra
a címet Jézus megjelölésére, de a hagyomány eredetét nem tudjuk feltárni. „Az Emberfia kifejezés ugyanis létezhetett a legkorábbi hagyományok előtt is.” BURKETT, Delber: The Son of Man Debate, A History and Evaluation. Cambridge : Cambridge University Press 2000. (Society for New Testament Studies Monograph Series 107), 123-124. p Akárhogy is, a szakaszban a cím egyértelműen Jézust jelöli.
676 SCHLATTER, Adolf: Das Evangelium des Matthäus. Stuttgart : Calver, 1936, 286. p
677 SCHÜRMANN, 1961. 356–361. p
678 HORSLEY, 1989. 43–64, 105–145. p
679 HORSLEY, Richard: The Q People, Renovation Not Radicalism. In: Continuum 1, 1991/1, p. 40–63. (a továbbiakban HORSLEY, 1991.); bővebben: uő.: Israelite Tradition in Q. In: HORSLEY, Richard, DRAPER, Jonathan A. (eds.): Whoever Hears You Hears Me; Prophets, Performance and Tradition in Q. Harrisburg, Pennsilvania : Trinity Press International, 1999, p. 94–122.
680 HORSLEY, 1991. 50. p
154
vonatkozó szakaszként érteni.681 A Leviticus Rabbá 19,1 nagyon hasonló gondolatot fogalmaz meg a Tóra követésével kapcsolatban: „Ha valaki nem szűnik meg kegyesnek lenni a saját testével, fiával és házával szemben, nem méltó a törvény igéihez.”682, és Epiktétosz is (Diss III,15,10-12):
„Gondolod, hogyha a filozófus életét választod, ugyanúgy tudsz majd enni, inni, éppúgy törekedhetsz és elégedetlenkedhetsz? Virrasztanod, küszködnöd kell, ott kell hagynod családodat, el kell viselned, hogy akármelyik kölyök lenézzen, bármelyik járókelő kinevessen; mindenütt hátul kell maradnod, a megbecsülésben csakúgy, mint a hivatalodban, a törvény előtt éppúgy, mint bármilyen üzleti ügyben. Jól fontold meg: akarsz-e ezekért cserébe szenvedélytelen állapotot, szabadságot és lelki nyugalmat?”683
A jézusi felszólítás tehát nem egyedi, és ahogyan az epiktétoszi intésben, úgy itt is összekapcsolódik más egyéb, a követéshez tartozó követelménnyel. A két párhuzam egy dolgot világossá tesz: ahogyan a filozófia, vagy a Tóra-követés, úgy a Jézus-követés is életforma.684 Ahogy láttuk, Jézus követelménye pontosan ezt az életformát állítja a tanítvány-jelölt elé. Hogy itt nem pusztán egy elhatározásról van szó, hanem egy új életvitel felvállalásáról, a Q14,27 tradíciótörténete is jelzi. A párhuzamos szakasz (Mt 10,38, és a Mt 16,24 is) mellett a Lk 9,23 is a kereszt „felvételéről” beszél; a Mk 8,34 szintén, ami utalhat arra, hogy ez az eredeti összefüggés. A Tamás evangéliumában viszont a szakasz csak az iga vagy kereszt hordozásáról beszél, ahogyan a Q14,27 is, tehát valószínűleg két változata létezik a logionnak. Ha a „kereszt”
kifejezést túlságosan direkt krisztológiája és nem palesztin jellege miatt másodlagosnak tekintjük, akkor a Mt 11,19 adódik mintának: „vegyétek magatokra az én igámat”.685 Az egyik értelmezői hagyomány valóban ebbe az irányba indul el. Előnye, hogy figyelembe veszi a rabbinikus hagyomány parallel helyeit, a palesztinai környezetet, melyben elhangozhatott. A másik értelmezés viszont a keresztet eredetinek tekinti az összefüggésben, vagy azért, mert
681 GRUNDMANN, 1978. 235. p
682 Idézi, GRUNDMANN, uo.
683 A fordítást Epiktétos Kézikönyvecskéje, vagyis A Stoikus Bölcs Breviáiuma. Ford. Sárosi Gyula, Bp. : Officina, 1942. (Kétnyelvű Klasszikusok 8.) alapján idézem.
684 Malina önmagának is ellentmond, amikor egyfelől azt állítja, hogy Jézus nem követésre hív el, mivel nem hirdet új életformát. Szerinte a tanítványok pusztán „Jézussal együtt hirdetik az Isten Országát, és gyógyítanak, valamint ördögöt űznek a királyságra való tekintettel.” Vagyis Jézus és követői viszonya nem tanító és tanítvány viszony. (MALINA, Bruce J.: The Social Gospel of Jesus, The Kingdom of God in Mediterranean Perspective.
Minneapolis : Fortress Press, 2001.,116. p [a továbbiakban MALINA, 2001.) Ugyanakkor, amikor az „iga felvételének” eredetisége mellett érvel a Mt 11,19 alapján, azt mondja, hogy a későbbi „Messiás Jézus”-mozgalom számára ez egy életformában való részesedést jelent majd (MALINA, 2001. 117. p). De miért nem már a földi Jézus életében, amikor a mondás szerinte Jézus idejébe vezethető vissza? Erre nem ad választ.
685 MAILNA, 2001. 117. p
155
valamiféle rituális céllal önmagukra tetovált Tau alakú jelről van szó,686 vagy azért, mert a kifejezés hordozhatja a „szenvedés felvállalásának” jelentését.687 Bármelyik értelmezést választjuk is, az üzenet alapvetően nem változik meg, főleg, ha a Leviticus Rabbá párhuzamát nézzük: a Tóra és a kereszt is teher, mely komoly követelményeket támaszt és mely odaszántságot, és sajátos életformát kíván. A „kereszt” kifejezés (stauros) használata az önstigmatizáció egyik eszköze is: arra készít, hogy a követés szégyennel, kivetettséggel, és esetleg mártírhalállal végződhet, melyet tudatosan kell vállalni.688 A Q17,33-mal összekapcsolva a logion az „elveszített életről beszél”, melyet valamiért cserébe kell odaadni.
Arról az áldozatról, mely a követéssel jár, ez pedig sokkal több, mint egyfajta készenlét: konkrét lemondásban kell realizálódnia. Hogy ez mit jelent, segíthet egy harmadik értelmezési lehetőség is. A szakaszt szerintünk ugyanis nem lehet megérteni a jézusi életforma egyéb sajátosságainak ismerete nélkül.