Absztrakt
A hazánkéhoz hasonló, kedvez geotermikus adottságú területek h árama helyt l függ en más-fél-kétszerese a világátlagnak, területi értéke közel állandónak tekinthet . Kis- és közepes entalpi-ájú régióinkban jelenleg a termálvízhasználat jelenti a kizárólagos hasznosítást, sajnálatos módon túltermelve e rendszereket. Decentralizált területi eloszlás mellett a sekélyh szondák, valamint a középmély (2000–3000 m) és mély (3000–6000 m) zónák közvetít közeges h bányászata által a geotermikus potenciál mérsékelt és diffúz kiaknázása jelent sen növelhet . A középmély és nagy mélység zónák utánpótlódó h készletének megcsapolását kedvez adottságú régióinkban elekt-romos áram termelésre is alkalmasnak ítéljük. A fenntarthatóságot csupán az utánpótlódásnak megfelel termelés biztosíthatja, ami körültekint és szakszer el vizsgálatokat és újszer terve-zési metódust kíván a regionális víz- és h gazdálkodásban.
Kulcsszavak
Geotermikus potenciál, megújuló földh , termálvíz-kitermelés, közvetít közeges h bányászat
Kiküszöbölhet k-e a hagyományos energiahordozók?
Egyik lehetséges válaszként kínálja magát a lehet ség, hogy a fosszilis energiahordozók termelését növeljük ugyan, a korábbinál több gondot fordítva ezek környezetkímél technológiáinak alkalmazására és a korábbinál szigorúbb törvényi szabályozásra. Ilyen lehet ség a kéntartalom kivonása, a CO2 semlegesítése, lekötése, biztonságos tárolók-ban való hosszú távú „elrejtése”, valamint a felszín alatti szénelgázosítás, amely f ként légnem gáztermékeket hoz felszínre. Történelmi jelent ség bányavidékeken (pl.
Szászország, Csehország, USA, Oroszország) több helyütt kísérleteztek az elgázosítás-sal, illetve a CO2elhelyezéssel, valamint a zárt rendszer feldolgozás különféle lehet -ségeivel, amely kezelni képes a környezetre veszélyes melléktermékeket. Az eddigi ta-pasztalatok alapján az látszik valószín nek, hogy az in situ telepégetéses módszerek nem teljesítik maradéktalanul a hozzájuk f zött reményeket, s ha a telepek impermeábi-lis beágyazó közeg által nem kell en izoláltak, akkor e módszerek felszín alatti vízbá-zist veszélyeztethetik.
Hasonló a helyzet az uránérccel és a hasadóanyagokon alapuló atomiparral, hiszen mind a szén-, mind az atomer m kulcsszerepet játszott és játszik az elektromosáram-el állításban. Gazdasági megfontolás kérdése, hogy a megfelektromosáram-elelektromosáram-el környezetvédelektromosáram-elmi módszerek kidolgozása, alkalmazása mellett is gazdaságosan üzemeltethet szén- és uránbázisú er m rendszer milyen feltételek mellett m ködtethet . A rohamos áremelé-sek következtében reálissá vált a hazai uránbányászat újraindítása, s ennek készletei mai ismereteink szerint hazai felhasználás esetén 30–50 évre elegend ek lehetnek. A
1 Tanársegéd, Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék.
2 Habil egy. docens, Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék.
csek környezetében ausztrál–magyar összefogással indított újrakutatás ígéretesnek lát-szik, s a termelés és kinyerés terén is új technológia (a telep vizes átmosatása, kicsapa-tás) meghonosítását tervezik, ami a korábbinál sokkal jobban kezelhet , környezet- és egészségvédelmi szempontból is.
Magyarország fekete- és barnak szén készletei jelent s mennyiségben rendelkezésre állnak, egyes szénmez inkben a földtani készlet több mint fele felszín alatt maradt. A földes-fás barnak szén (lignit) jelenleg is az energiaszektor lényeges nyersanyagát je-lenti, s készletei a jelenlegi felhasználás mellett több mint kétszáz évre elegend ek. A jobb min ség barnak szeneknél s a kiváló min ség mecseki feketeszeneknél hasonló a helyzet. A szénbányászat talán átgondolatlanul gyors felszámolása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kapcsolódó iparágak is elsorvadnak, elhal a szakképzés és elvész a több évtized alatt felhalmozódott szakmai tapasztalat.
A földtudományok irányából közelítve a hazai energetika lehetséges jöv jének kör-vonalazását, másik alternatív megoldás a reaktivált szénbányászat helyett vagy mellett mindenképpen a földh nyújtotta potenciál korábbinál sokkal intenzívebb és korszer bb kiaknázása. A kedvez geotermális adottságok hasznosítása f ként a termálvízkészlet közvetlen felhasználásán és kitermelésén alapul, s csak az elmúlt 5–8 évben kezdett elterjedni az egyes nyugati országokba már 15–20 éve tömegével alkalmazott sekély és kis mélység h szondák használata. Ezek azonban a jelen állás szerint áramtermelésre nem alkalmasak, tehát az országos energetikai gondok megoldásában csak helyi jelent séggel vehet k figyelembe, f leg kisfogyasztói és melegvíz-el állítás területén.
Az Európai Unió felismerve a mind sürget bb megoldáskeresést, ajánlásszer en ja-vasolja az egyes országoknak egyedi adottságaikhoz igazított alternatív energiafelhasz-nálásuk fejlesztését. Ebben különösképpen a biomassza és a geotermikus energia az a forrás, amelyre az elkövetkezend 15–20 évben els sorban számíthatunk. Kérdés, hogy ezen belül milyen alternatívák állnak rendelkezésre a földh esetében, hogy a kitermelt energia megújuló legyen, környezetbarát módon kerüljön kinyerésre és felhasználásra, s bizonyos hányada alkalmas legyen az áramtermelésbe való bekapcsolásra is.
Magyarország geotermikus adottságai
Hazánkban a földi h áram átlagát 90–100 mW/m2 érték nek határozták meg (Dövényi–
Horváth–Liebe–Gálfi–Erki, 1983), amely a Föld átlagos h áramának közel másfélsze-rese. A magas érték egyik oka a földkéreg kis vastagsága, azaz a nagy h mérséklet asztenoszféra viszonylagos közelsége. A h terjedés szempontjából másrészt lényegesek az aljzat felszínközeli kiemelt pikkelyei, amelyek a mélyebb, melegebb kéregrészekkel tartanak kapcsolatot, valamint a medenceszerkezetet kitölt , néhol több ezer méter vas-tag, jó vízadókat is tartalmazó összletek, amelyek jelent s mennyiség hévíz tárolására alkalmasak. A felszíni beszivárgásból utánpótlódó termokarsztos rendszerek felszálló ágai els sorban a mészk hegységeink peremi részein okoznak fontos geotermikus ano-máliát.
A földtani adottságok tükrében a regionális h áramok akár 20–30%-kal is eltérnek az országos átlagtól (1. ábra). Legjelent sebb negatív anomáliaként a Dunántúli-közép-hegység karsztos beszivárgási zónái jelennek meg, ezeken a területeken a h áram 70
mW/m2 alatti. A legnagyobb, 100 mW/m2 nagyságú h áramértékek a Dunántúli-domb-ság, a Mecsek, a Békési-süllyedék és Északkelet-Magyarország területét jellemzik.
Hazánk felszínén 100 mW/m2-es átlagos h árammal számolva a földh 9300 MWt
teljesítménnyel áramlik át, ami évente közel 300 PJ energiát jelent.
1. ábra
Magyarország egyszer sített h áramtérképe
100
70
100 60 70 80 90 mW/m2
Forrás: Dövény–Horváth–Liebe–Gálfi–Erki, 1983.
Magyarországon az elmúlt évekig szinte kizárólagosan hévíz kitermelése segítségé-vel hasznosították a geotermikus energiát. Ennek legjobb lehet ségei a mélyfúrási ada-tok alapján a Dél-Alföldön és az Észak-Alföldön találhatók, mivel ezeken a területeken mind a vízadók vastagsága, mind a telepmélysége, s így a h mérséklete nagy. A jó vízadó fels -pannon rétegek maximális h mérséklete a Békési-süllyedék, Makói-árok területén regionálisan eléri a 100 °C-ot, így ezeken a területeken akár g z halmazálla-potú fluidum is kinyerhet . Az aljzat felszínén az Alföld legnagyobb részén, a Zalai-dombságon és a Kisalföldön a h mérséklet legalább 150 °C, a Dél-Alföld egyes részein akár a 200 °C-ot is eléri (MBFH, 2007). Napjainkban egyre nagyobb számban építenek be h szondákat a kis mélységb l kiaknázható h mennyiség kitermelésére. Ezek a rend-szerek megfelel méretezés mellett gyakorlatilag bárhol telepíthet k, de els sorban azok a területek aknázhatók ki a legnagyobb szondas r séggel, ahol a besugárzási vi-szonyok mellett állandó feláramlási vivi-szonyok is biztosítják a talajh mérséklet állandó-ságát.
Hazai geotermikusenergia-használat
Magyarország éves becsült energiafelhasználása 2007-ben 1120 PJ (MVM, 2008), amelyb l 52,9 PJ-nyi (4,7%) származott megújuló forrásból. Ezt 90%-ban t zifa és szilárd hulladék elégetésével állították el . A második legjelent sebb megújuló energia-forrás a földtani közeg, a magyar statisztikai adatok alapján 3,6 PJ energiafelhasználás-sal (6,8%). Árpási(2005) jelentésében 2,9 PJ geotermikus energiafelhasználásról szá-mol be, amelyb l 1,5 PJ üvegházak, melegházak f tésére, 1 PJ távh szolgáltatásra és egyéb f tésre, 0,4 PJ energia egyéb célokra fordítódott. Ezek mellé Lund és munkatár-sai (2005) a nemzetközi összegzésben további 5 PJ fürd üzemi és balneoterápiás célú energiafelhasználást becsültek, így összesen kb. 8 PJ geotermikus eredet energiafelhasználást tulajdonítanak Magyarországnak. Megjegyzend azonban, hogy a fürd -üzemi használat esetén a h bányászat nem els sorban energetikai célú, valamint hazai összesítések a fürd üzemi termálvízhez kapcsolható h kitermelés értékét kb. 15 PJ-nak határozták meg, míg az ivóvíztermelés kapcsán felszínre kerül víz h tartalma további 11,4 PJ érték (MBFH, 2007).
A teljes hazai termelés több mint 40%-a Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok me-gyében, valamint Budapesten történik (MBFH, 2007). Ennek oka els sorban a dél-al-földi vízadók magas maximális h mérséklete, valamint a mez gazdasági hasznosítás lehet sége, Budapest esetében pedig a termokarszt feláramlási zónák és a nagyvárosi termáligények találkozása. 2007 elején Magyarországon 947 darab 30 °C-nál melegebb kifolyó viz termel kút m ködött (Liebe, 2007), ennek közel felét balneológiai célra használták, 23%-át a mez gazdaság hasznosította, 20%-át vonták be a vízközm i szol-gáltatásba.
A hévizek energetikai hasznosításának legjelent sebb hazai példái közé tartozik a szentesi többlépcs s rendszer, amelyben egészségügyi, wellness, távf tés, melegházf -tés is szerepet kap, illetve a hódmez vásárhelyi távh szolgáltatás. Ezek mellett egyre jelent sebb a fürd k azon törekvése, hogy a kinyert fluidum energiáját használati me-legvíz el állítására vagy f tésre használják (Árpási, 2002, 2005). A Debreceni H szol-gáltató Rt. 1996-ban szintén megpróbálkozott a belvárosi távf tési rendszer geotermális energiával történ részleges ellátásával, de a kezdeményezés a középmély (400–500 m) vízadók vízutánpótlódásának csekély mértéke (lencsehatás) miatt túlságosan kockáza-tosnak bizonyult (Kozák–Püspöki–Pálfalvi, 1996).
A hazai h szondaeladások rohamosan n nek, de a beépítésükr l, üzemelési tapasz-talataikról kevés információ áll rendelkezésre, miként a megtérülési id re vonatkozó vélemények is eltér ek. Bár a kutatók egyetértenek abban, hogy a h szonda-telepítése-ket átfogó földtani, hidrogeológiai kutatásoknak kellene megel znie, a megbízók az id rövidsége miatt gyakran még az engedélyeztetési eljárás lefutásának idejét l is eltekin-tenének, így a h szondák egy része nem csupán rosszul méretezett, de m ködése is illegális.
A fenntartható geotermikus h bányászat
A geotermikus energia megújuló részét sz ken értelmezve a természetes h terjedés által felszínre hozott energia jelenti. Ennek kiaknázása a hagyományos értelemben nem le-hetséges, így gyakori a kéregrészek leh tésével történ energiakinyerés is. A fenntart-ható geotermikus energiatermeléssel kapcsolatos állásfoglalások eltér k, mivel nem állnak rendelkezésre megfelel modellezési és mérési adatok annak megítéléséhez, hogy egy adott technika milyen mérték h lést okoz vagy igényel a kitermel bázishelyen.
Ahol a h visszatölt dés még a gazdaságos üzemi állásid n, váltott üzem termelés esetén a pihenési id n belül megtörténik, ott a késleltetett visszatölt dést is nevezhetjük megújulónak.
Természetesen a hosszú távú visszatölt dés is megújuló, de aligha lehet gazdaságos, s a mind nagyobb környezeti távolhatásnak beláthatatlan és káros következményei le-hetnek más víz-, illetve h adó bázisokra nézve. Az egyenetlen kitermelés helyi túlter-meléshez, rétegtömörödéshez, elégtelen víz-, h -, oldott anyag utánpótláshoz vezethet, amelyek csökkenthetik a rendszer hatékonyságát. A kitermelt anyag elhelyezése, esetle-ges visszasajtolása els sorban az oldott anyag mennyiségét l, min ségét l és a fluidum ki nem nyert h mennyiségét l függ. A fejlesztések egyik kiindulási pontja tehát annak eldöntése, hogy milyen id - és térbeli távolhatás, illetve visszapótlódás esetén tekint-het a földh bányászata fenntarthatónak.
Az MTA Energetikai Bizottságának Megújuló Energia Albizottsága által Magyaror-szágra megállapított kb. 2800 PJ/év megújuló energiapotenciál 2%-át (63,5 PJ) kötik geotermikus készleteinkhez, amely az Árpási (2002) által meghatározott, visszasajtolás-sal évente dinamikusan kitermelhet 380 millió m3 termálvíz 40 °C-kal történ leh tése során nyerhet ki. A visszasajtolás a dinamikus vízutánpótlódás fenntarthatósága érde-kében szükségszer feltételként jelenik meg. A fenntartható vízkivétel többféle módon valósulhat meg. A vízkivételnek igazodnia kell a dinamikus utánpótláshoz nem csak egy-egy kút, illetve sz r zött réteg esetén, hanem a környez területek teljes hidrodina-mikai rendszerét figyelembe véve. A nagy vízhozamú kutakat a tetemes többletköltsé-gek ellenére célszer kiváltani néhány kisebb, kevesebb vizet termel kúttal, hogy a rétegek terhelése egyenletesebb legyen. Másik lehet ség, hogy a vízkivétel negatív hatá-sait tompítani kell vízvisszasajtolással, amelynek törvényi szabályozása egyel re nem egyértelm , mivel az európai és a hazai jogi szabályozás eltér . A visszasajtolási kísérletek egymástól jelent sen eltér eredményei és a felmerül költségek megosztják a geotermikában érintettek véleményét még a visszasajtolás létjogosultságáról is. A gyakorlati tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy ezt a feltételt nehéz betartatni, részben technikai, részben gazdasági okokból, másrészt s jelenleg túlterhelt m köd rendszerek esetében bizonytalan a várható h t hatás id beli alakulása.
A hévíz bányászatára, kezelésére, felhasználására és a felszíni vagy felszín alatti környezetbe történ visszajuttatására vonatkozóan a különböz szinten érintett érdekkö-zösségek (vízkutatók és fúrók, gépészeti üzemeltet k, fürd üzemi felhasználók, önkor-mányzatok, befektet k, turisztikai, gyógyászati alkalmazók, kereskedelmi forgalmazók stb.) igényei egymástól lényegesen eltér ek. Különösen kritikus helyzet állhat el a többlépcs s hasznosítású rendszereknél, ahol adott esetben ezek az érdekek ütköznek egymással. Emellett jelenik még meg az a termálvíz-gazdálkodásban gyakran
elhallga-tott kérdés, hogy a h - és vízadórendszer m ködésének hosszú távú fenntarthatósága szempontjából a jelenleg m köd rendszerek megfelelnek-e a szakmai elvárásoknak.
A talajszonda-telepítés optimális paramétereinek, els sorban a szondas r ségnek és a telepítés geometriai jellemz inek hatása a szondák hosszú távú m ködésére nem tisz-tázott. M ködési tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem megfelel méretezés a talaj túlh tését okozhatja, míg a csak f tésre használt szondák esetén a napsugárzásból szár-mazó energia nem elég az eredeti talajh mérsékletek visszaállítására. Ez a több éves m ködés során szükségszer en teljesítménycsökkenéshez vezet. A jól tervezett telepíté-sek esetében, amennyiben a rendszert f tés mellett h tésre is használják, lényegesen kedvez bb a helyzet. A szondák távolhatásának vizsgálata rámutat arra is, hogy nem elég a tervez i gyakorlatban használt 5 méteres szondatávolság az egymásrahatások kiküszöbölésére. Nagyszámú szonda s r telepítésekor el fordulhat, hogy a bels szondák nem lesznek képesek megfelel mennyiség energiát kitermelni, így az egész rendszer ered teljesítménye a tervezett érték alatt marad.
A geotermikusenergia-kinyerés fokozásának lehet ségei
A globális széls ségek ellen nagyobb védettséget élvez , független, önellátó hazai ener-giarendszerünk záloga lehet a megújulók részarányának növelése, ami a geotermikus energiakészlet nagyobb mérték kinyerése révén is megvalósulhat. A környezet- és energiapolitikai hozzáállás, a kutatás-fejlesztés, a helyi költséghatékonyság jelent sen meghatározza, hogy egy-egy régióban mely alternatív energiaforrások, mely hagyomá-nyos energiahordozók kerülhetnek el térbe az energiagazdálkodáson belül.
A kis, közepes és nagy teljesítmény földh források kiaknázásában egyaránt sürget az energiahatékonyság növelése, a regionális adottságok párhuzamos és kapcsolt rend-szerekben történ optimális tervezése, ami magában foglalja a túltermelések visszafogá-sát, a környezeti károk megel zését is. Ennek következtében a földh helyi szinten az energiaigényeknek akár felét is kielégítheti, nagyobb területeken megfelel fejlesztés és tervezés esetén a villamosáram-termelésnek akár 10–20%-át is biztosíthatja.
A kis mélység h szondák telepítésére az ország nagy része alkalmas, így a model-lezéseken és monitoringon alapuló optimális szondas r ség megállapítása után ezek telepítése fenntartható módon szolgálja majd az energiagazdaságot. A termokarsztokon kiaknázatlan lehet ségek kínálkoznak a hatékonyság növelésére. Ezek a termogravitatív vízkörforgalommal rendelkez , mélybesüllyed karsztos töréslépcs khöz kötött rend-szerek két helyen vannak megcsapolva. Egyik a feláramló vízöv felszínre bukkanási pontja, amelyre kit n példákat szolgáltat a budai termális vonal és Miskolc-Tapolca. A másik lehet ség a rendszer mélyebb szakaszának mélyfúrással történ megcsapolása (városligeti mélyfúrások, a miskolci vasútállomás közelében mélyült termálvízfúrások).
Kiaknázatlan azonban az a h tartalom, amit e föláramlási zónák a fölöttük húzódó réte-geknek átadnak, helyileg megnövelve a h áramot. H termelésbe való bevonásuk jelen-t s energiájelen-t szolgáljelen-tajelen-thajelen-t, viszonjelen-t megfelel véd zónák kialakíjelen-tása szükséges a jelen- termé-szetes hévízforrások környezetében.
Perspektivikus lehet ség az improduktív vagy használaton kívül helyezett szénhid-rogén-kutató mélyfúrások átalakítása h szonda elven alapuló h termelés céljaira. Ilyen
kísérlet volt a Kiss István által szabadalmaztatott eljárás, amely a szolnoki Szabadság-telep f tését segítette el 1200 kg ammónia közvetít közeg használatával 1301 méteres talpmélység mellett. A kinyerhet h a gázüzem f t m vizének el f tésére szolgált, amellyel csökkentette a f tés önköltségét. E technika megújított, korszer sített formá-ban ígéretes lehet az egykori szénhidrogén-kutatások körzeteiben.
A nyugat-európai HDR kísérletek tapasztalatai azt igazolták, hogy ezek hosszú távú m ködtetése gazdaságosan aligha lehetséges, legfeljebb az ottaniaktól jelent sen eltér , kedvez bb körülmények között. A kevéssé konszolidált sziliciklasztos medenceüledé-kek eleve alkalmatlanok a rétegrepesztéses mesterséges porozitás fenntartására, az alap-hegységb l kimagasodó, f ként metamorf „h kupolák” pedig kompressziós feszültség-tér alatt állnak, feltolódásos, egymáson átlapolódó szerkezeteket alkotva, s így számos földtani kockázatot rejtenek a technikai megvalósításhoz (Tester, 2006, Buday–Kozák, 2007).
A 2000–3000 méteres középmély és a 3000–6000 méteres mély zóna fúrástechnika-ilag ma már jól hozzáférhet . Egy új elv alapján m köd magyar szabadalom készült (Kovács–Kozák, 2007) mindkét zóna h készleteinek megcsapolására olyan közvetít kö-zeges, zárt rendszer kialakításban, amely nem érinti a meglév vízkészletet, nem igé-nyel visszasajtolást, s csupán a h tanilag védett termálvíztartók környezetében igéigé-nyel specifikus telepítési tervezést. Egyaránt megvalósítható rétegvizes és vízmentes alap-hegységi rétegsor harántolásával, bár e két alapeset a horizontális h áramlás szempont-jából eltér hatásfokú. A tervszinten ismert elképzelés kiküszöböli a jelenlegi termálvíz-kiemel rendszerek összes káros, veszélyes vagy gazdaságtalan következményeit, vi-szont kockázata, hogy el zmények nélküli terv, jelent s beruházásigénnyel.
A geotermikus energiafelhasználás jöv je Magyarországon
Véleményünk szerint a geotermikus energia potenciáljának meghatározásakor nem elegend csupán a hévízkitermeléssel lehetséges h bányászatot figyelembe venni, így az energiatermelés akár megduplázható is lehet, ami kb. 120 PJ/év energiát jelent. Az ország területén kilép kb. 250–300 PJ földh kb. 20%-a megcsapolható lesz kis és közepes mélység zónákban. Reálisnak tartjuk, hogy ugyanekkora mennyiség energia lesz kinyerhet rétegh téses technológiák által. E becsült érték hússzorosa a jelenlegi földh -használatnak, aminek következtében a geotermikus energia jelent sége abszolút és relatív értelemben is megn . A mélyebb zónákból történ h bányászat lehet vé teheti majd az elektromosáram-termelést, amely els sorban néhány MW elektromos teljesít-mény kiser m vekben valósulhatna meg, a fluidumok többlépcs s hasznosítása révén viszonylag magas hatásfokkal.
A regionális és lokális adottságok jól átgondolt felmérése a mainál jelent sen ár-nyaltabbá teszi majd a geotermikus energiafelhasználás megoszlását. Véleményünk szerint a két legjelent sebb h bányászati mód a helyi h igényeket kiszolgáló sekély és középmély h szondák, illetve az áramtermelésre is alkalmas mély h szondák alkalma-zása lehet (mindkett 35–40%-át adhatja a teljes h bányászatnak). A termálvíz-kiter-melés csökkenése és egyenletesebb eloszlása a vízbázisvédelem érdekében kívánatos, így értékét a teljes geotermálisenergia-termelésben maximum 15%-os értékben
határoz-zuk meg. Az egyéb helyi megoldások további 10%-ot jelenthetnek, er sen egyenetlen területi eloszlásban.
A megújuló és hagyományos energiahordozók optimális arányának kialakulása nem képzelhet el új típusú, átfogó nemzeti energiastratégia kialakítása nélkül. Ennek kap-csolódnia kell a hasonló jelleg EU-s programokhoz, s tartalmaznia kell az egységesített regionális és helyi energiaipari lehet ségek el zetes becslését, modellezését. A bels tartalékokra való támaszkodás és a több lábon állás érdekében – figyelembe véve a pozitív német, cseh stb. tapasztalatokat – racionálisan vissza kell állítani a rendszerbe az indokolatlanul felszámolt szénbányászati egységek m velését megújított technikával és technológiával. E két rendszer összehangolásával 15 éven belül elérhet egy küls hatá-soktól sokkal kevésbé függ , környezetbarát és hosszútávon fenntartható, öner b l fejleszthet energiagazdálkodás.
Irodalom
Árpási Miklós 2002: A termálvíz többcélú hasznosításának helyzete és lehet ségei Magyarorszá-gon, K olaj és Földgáz, OMBKE, 2002/9–10, 109–121. p.
Árpási Miklós 2005: Geothermal Update of Hungary 2000–2004. Proceedings World Geothermal Congress http://iga.igg.cnr.it/geoworld/pdf/WGC/2005/0127.pdf
Buday Tamás – Kozák Miklós 2007: Necessity, experiences and abilities of deep heat mining.
Acta GGM Debrecina Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol.: 2, 199–
207. p.
Dövényi Péter – Horváth Ferenc – Liebe Pál – Gálfi János – Erki Imre 1983: Geothermal conditions of Hungary. MÁELGI Geofizikai Közlemények, 29. évf., 3–114. p.
Kovács Sándor – Kozák Miklós 2007: A new application of geothermal energy. ACTA GGM Debrecina, Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol.:2, 209–216. p.
Kozák Miklós – Püspöki Zoltán – Pálfalvi Ferenc 1996: El zetes környezeti hatástanulmány a
Kozák Miklós – Püspöki Zoltán – Pálfalvi Ferenc 1996: El zetes környezeti hatástanulmány a