A két szent életútjának hasonlósága a vizsgált forrásokon keresztül

A két szent között a középkor óta fennálló kapcsolat a hagiográfiákon és legendákon keresztül még erősebbé vált. Dolgozatomban többek között azt vizsgáltam meg, hogy a kora újkorban hogyan alakult a két szent legendáriuma és ezáltal azok milyen hatással voltak egymásra.

Ezek a hatásmechanizmusok forráscsoportonként változtak.

A latin nyelvű forrásokban még nincsen szó a két szent kapcsolatáról, hiszen csak Árpád-házi Szent Erzsébet életrajzát tartalmazzák. Az Ibériai-félszigeten keletkezett gyűjtemények vizsgálatán keresztül a következő megállapításokat lehet tenni. A 16. századtól kezdve felívelőben lévő Izabel-kultusz bizonyos mértékig elnyomta vagy helyettesítette a magyarországi szent helyi tiszteletét. Erre a folyamatra külsőleg is ráerősítettek az egyházi intézmények azáltal, hogy saját szentjük ünnepét helyezték előtérbe a helyi használatú liturgikus szerkönyvekben. Csak emlékeztetni szeretnék itt a coimbrai egyházmegye intézkedésére, ami Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus tiszteletének tudatos leépítését szorgalmazta. Ennek következtében a portugál szent boldoggá avatása után megjelent 16.

századi breviáriumokban mellőzik a magyar szent ünnepét, és „helyette” Portugáliai Szent Erzsébet ünnepe és lectiókra bontott életrajza található meg bennük. Az 1531-es coimbrai breviáriumot forrásként is felhasználta Diogo do Rosário az Izabelről írott éltrajzában.

Az általam megvizsgált Marcos de Lisboa szerkesztette ferencesrendi krónika (1557, 1562) nem követi ezt a modellt, azaz a két szent egyaránt szerepel a gyűjteményében, sőt kettejük kapcsolatát a portugál szentnél hangsúlyozza. Ennek oka véleményem szerint az, hogy a kötet összességében nem a nemzeti szentséget tartja a legfontosabb szerkesztési elvének, hanem az egyes szentek ferences rendhez való kötődését. A portugál szent életrajzánál többször is hangsúlyozza a magyar szenthez való rokoni, életvitelbeli és kegyességi gyakorlataiban élő hasonlatosságát. (A rózsacsodát azonban csak a portugál szent életrajzában találjuk meg.) Rosário domonkos legendáriuma, mely a Crónicas után öt évvel később jelent meg (először 1567), már teljesen más elvek szerint szerkeszti a kötetében lévő életrajzokat. A tridenti zsinat és a katolikus megújulás eszméi mentén létrejött gyűjtemény elsődleges célja, hogy a már létező, de kétes hitelű népnyelvi legendáriumokat és legendákat megfelelőkkel helyettesítse.

Ebben a gyűjteményben a portugál szent életrajzánál szigorúan tartózkodik attól, hogy a magyar szenttel kapcsolatba hozza: sem a névrokonság, sem a rokoni kapcsolat, sem a hasonló életút nem kerül említésre. Ezzel egyrészt elejét veszi annak, hogy a két szent

144 kultusza összekeveredjen, és erősíti azt a folyamatot is, hogy a portugál szent kikerüljön a magyar szent tiszteletének árnyékából. (A rózsacsoda itt is csak a portugál szentnél kerül elő.) Ugyanezt a kapcsolatkezelést figyeltem meg a másik két ibér-félszigeti szerző gyűjteményében szereplő legendák esetében, melyek – bár jelen dolgozatban nem kerültek részletesebb elemzésre – szintén igyekeznek a két szent legendabeli alakjának teljes különválasztására. Alonso de Villegas spanyol nyelvű legendagyűjteménye először 1578-ban jelent meg. A megújított Római Breviárium mintájára minden fontos szentet sorra vesz benne.

A kötetben ugyan mindkét Erzsébet szerepel, de a portugál szent életrajzában a felmenők tekintetében szűkszavúan fogalmaz, mindössze az Ibér-félszigeti I. Jakab, aragón uralkodót említi meg, de sem a magyar származása, sem a szent felmenője nincs megemlítve, nem esik szó sem a névazonosságról, sem a névadás történetéről. Ugyanígy szigorú a csodák tekintetében is: a szent halálos ágyánál játszódó Mária-jelenést leszámítva egyetlen csodás elemet sem említ Izabel legendájából. Ehelyett részletesen leírja kegyességi gyakorlatait, imáit és alamizsnálkodását. (A rózsacsoda egyik szentnél sem szerepel.)

A másik spanyol nyelvű gyűjteményt Pedro de Ribadeneyra állította össze 1604-ben. Mindkét szent szerepel a gyűjteményben és a Habsburg Margitnak címzett prológusban ki is tér kettejük kapcsolatára. Ezzel szemben a portugál szent családfájának ismertetésekor csak a spanyol felmenőket, illetve anyja, Konstancia révén II. Frigyes német római császárt említi meg, magyar rokonai és a névadás körülményei nem kerülnek kifejtésre. Izabel csodáinak többségét az életrajz végén összegyűjtve közli, közöttük szerepel a rózsacsoda is. Tehát a két szent legendája között Ribadeneyránál sincs megnevezett kapcsolat.

Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy a Portugáliai Erzsébet szentté avatása előtt készült életrajzok annak érdekében mellőzik az ismert rokoni kapcsolat és a további párhuzamok említését, hogy ezzel egyrészt a két legendárium összemosódását megakadályozzák, másrészt, hogy ezáltal az Ibér-félszigetről származó királyné szentté avatási folyamatát előmozdítsák.

A magyarországi gyűjtemények majdnem egy évszázaddal később keletkeztek, mint a spanyol- és portugál nyelvűek. Ekkorra már Portugáliai Erzsébetet is szentté avatta VIII.

Orbán pápa (1625), így a két szenthez való hozzáállás, illetve a portugál szent megítélése is újabb fordulatot vett. Illyés András Szentek Élete kiadása 1682-ben jelent meg először, a portugál szent életrajza 1707-től fogva található meg benne. A két szent kapcsolata a névadás motívumán keresztül jelenik meg a portugál szent legendájánál. A rokonságot nem említi –

145 bár azt nem lehet tudni, hogy tudatosan, vagy egy hibás fordításnak köszönhetően. (A rózsacsoda a portugál szentnél szerepel.)

Hevenesi Gábor gyűjteményében is mindkét életrajz szerepel, és mivel maga a kötet kifejezetten magyar szentek életét tartalmazza, Portugáliai Szent Erzsébet is ekként van feltüntetve benne. A két szent kapcsolatát tehát elsősorban a rokonság (és magyar mivoltuk) alapozza meg, emellett a névadás motívuma is szerepel a portugál szent életrajzánál. (A rózsacsoda a portugál szent életrajzában található.) Az, hogy a 17. század végén 18. század elején a portugál szentet magyarként szerepelteti a gyűjteményben, párhuzamba állítható a katolikus megújulás rekatolizációs folyamatával és a nemzeti szentség fogalmának bővülésével is.

A két szent kapcsolatának egyik fontos indikátora a rózsacsoda, ami a középkorban kizárólag Árpád-házi Szent Erzsébet legendájában található meg. Ahogy azonban az eddigi felsorolásból is kitűnik, az általam vizsgált kora újkori életrajzokban egyértelmű módon átkerül a portugál szent legendájába az ikonikus csoda. Ez ugyanúgy igaz az Ibér-félszigeti, mint a magyar forrásokra. A magyarországi forrásokba tehát annak ellenére nem kerül be, hogy a megelőző korokban komolyabb hagyománya volt az Árpád-házi szent rózsacsodájának. A kötényben vitt étel rózsává változásának motívuma megjelenik a ferences Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát prédikációiban, majd a 16. század folyamán az Érdy-kódexben is.

A motívum eltűnésének egyik oka véleményem szerint az, hogy a 17. századi magyar források nem ezekhez az előképekhez nyúlnak vissza Árpád-házi Szent Erzsébet legendájának, életrajzának megírásakor. A vizsgált forrásokban ezt támasztják alá a szerzők által elhelyezett hivatkozások és, az átemelt szövegrészek is. Ezen hivatkozások nagy része ugyanis a kora újkori, 16. századi legendáriumokra mutat vissza. Feltehetően ebben szerepet játszott azok hozzáférhetősége is. A rózsacsoda hiányának másik oka az lehetett, hogy a 16.

századi, vagy azt megelőző, közvetítő jelleggel működő, latin nyelvű Erzsébet-viták – sem az itáliai Antoninus és Lipomanus, sem pedig a német Montanus és Surius által szerkesztettek – sem tartalmazták ezt a motívumot a magyar szent legendájában. Végül hozzájárult a folyamathoz a katolikus megújulás eszméinek hatására kialakult, a szentek szerepének megítélésében bekövetkezett változás is. A kritikai-filológiai hagyomány mentén egyre több olyan gyűjtemény keletkezett, amely szem előtt tartva ezeket az igényeket kihagyta az olyan

146 legendás elemeket az életrajzokból, melyek a hihetőség próbáját nem állták ki, vagy nem állt rendelkezésre olyan hiteles adat, ami alátámasztotta, igazolta volna azokat.

Ezzel párhuzamosan a rózsacsoda 1625-ben kanonizálásra került Portugáliai Szent Erzsébet hagiográfiájában, az életében történt csodák között. Mivel a katolikus egyház jóváhagyta és hivatalosan elismerte ezt a csodát, a továbbiakban megfelelő hivatkozási alapot engedett – nem csak a magyarországi szerzők számára.