III. A két szent
3. A két szent csodáinak összevetése és a rózsacsoda
Árpád-házi Szent Erzsébet és Portugáliai Szent Erzsébet életrajza és legendáriuma sokban megegyezik. Mindketten királyi családok leszármazottjai voltak, akiket fiatalon, politikai okokból házasítottak ki. Vallásos, karitatív életet éltek, özvegységüket a világi élettől visszavonultan, önmegtartóztatásban töltötték. Kórházak és egyéb rászorulókat felkaroló intézmények patronálása fűződik nevükhöz. Ezzel párhuzamosan a két szent hagiográfiájában is hasonló motívumok és csodák jelennek meg. A középkori legendairodalom sajátosságából fakadóan, illetve a dinasztikus köteléknek köszönhetően tovább erősödött a motívumok kontaminációja. A különböző betegségek meggyógyítása (csókkal vagy a kereszt jelével), a halottak feltámasztása mindkét szentre jellemző csodatétel. Jellegében hasonló, bibliai előképpel rendelkező csoda a sör- és kenyérszaporítás, illetve a víz borrá változtatása. Ez előbbi Erzsébet, utóbbi pedig a portugál szent életrajzában jelenik meg. Mindkettőjüknek megjelenik álmában egy már elhunyt rokona,67 aki a purgatóriumból kéri a szentet, hogy imádkozzon érte, haláluk idejét jelenések jósolják meg, Árpád-házi Erzsébetnek Krisztus, Aragóniai Erzsébetnek Mária mutatkozik meg. Mégis az ikonográfiailag is legmarkánsabb egyezés a két szent legendáriumában az úgynevezett rózsacsoda.
64 TOIPA, „Três biografias…”, 210.
65 TOIPA, „Três biografias…”, 213–220.
66 Az életrajzról ld. bővebben a IV.2. fejezetben.
67 Erzsébetnek anyja, Gertrúd; Izabelnek pedig lánya, Constanza
26 A rózsa a keresztény szimbolikában közismerten fontos jelkép, jelentése rendkívül összetett.68 A vörös rózsát Krisztus stigmáival is összefüggésbe hozzák; öt piros rózsa a keresztet jelképezi, s a megváltásra, a feltámadásra, a halhatatlanságra utal. A középkorban Szűz Mária volt a rosa mystica, a tüske nélküli (pünkösdi) rózsa, vagyis az a virág, amely megőrizte eredeti, paradicsombeli ártatlan állapotát (rosa preciosa). A piros vagy vörös rózsa Clairvaux-i Szent Bernát szerClairvaux-int a szenvedés és a mártíromság szClairvaux-imbóluma, a nőClairvaux-i mártír szentek, például Szent Drorttya ismert attribútuma is ez a virág.
A mártír szentek mellett több női és férfi szent hagiográfiájában megjelenik a rózsamotívum, illetve a virágot, vagy annak szirmait magukban foglaló csodák.69 Árpád-házi Szent Erzsébet esetében először egy új aspektussal bővül a szimbolika, amennyiben egyszerre tartalmazza a szeretet, a részvét és Krisztus követésének az apostoli életben megnyilvánuló jelképét azzal, hogy az alamizsnaosztások kontextusába helyezett ételtranszformáció folyamatát megfordítva, a szegényeknek szánt étel változik át valamivé, ami nem ehető, nyilvánvalóan azért, hogy a szent mentesüljön a kegyes hazugság alól.70 A számonkérő fél – legyen az az apa vagy a férj – számára ebből világossá válik, hogy Krisztus szolgálójával áll szemben. A típus utóéletét tekintve a két, ezzel a csodával leginkább azonosított szent Árpád-házi Szent Erzsébet és Portugáliai Szent Erzsébet.71
A rózsacsoda hagiográfiai hagyományának filológiai vizsgálatát az Árpád-házi Szent Erzsébet életét feldolgozó, jórészt a középkorra visszamenő legendákban és életrajzokban a hazai szakirodalom elvégezte.72 Az úgynevezett elsődleges forrásokban, amelyek közvetlenül Erzsébet halála után, illetve a kanonizációja alkalmából vagy nem sokkal utána keletkeztek, még nem szerepel a virággá változó étel motívuma. Ez további párhuzamot jelent a magyar és
68 Rózsa szócikk, PÁL József és ÚJVÁRI Edit, szerk., Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és
a magyar kultúrából (Balassi, 2001),
http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#r%C3%B3zsa (Letöltve:
2018.07.11.).; Jutta SEIBERT, A keresztény művészet lexikona, Második kiadás (Corvina, 1994), 271.; GÉCZI János, A rózsa és jelképei, a keresztény középkor (Budapest: Gondolat, 2007).
69 Pl. Palermói Szent Rozália, Viterbói Szent Róza, Casciai Szent Rita (Margherita Lotti), Limai Szent Róza (Isabel de Flores y de Oliva). Vö.: GÉCZI, A rózsa és jelképei…, 127.
70 GECSER Ottó, Szent Erzsébet…, 112–113.
71 A virággá változó étel motívumát ld. még Santa Casilda de Toledo, Nicola da Tolentino, Santo Diego de Alcalá.
72 Falvay, Árpád-házi Szent Erzsébet kultusza a 13-16. században; GÁBOR Csilla, KNECHT Tamás, és TAR Gabriella, Árpádházi Szent Erzsébet: Magyar–német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép- Európában; Ottó GECSER,
„Aspects of the Cult of St. Elizabeth of Hungary with a Special Emphasis on Preaching, 1231- c.1500.” (PhD dissertation, Central European University, 2007); Ottó GECSER, „Árpád-házi Szent Erzsébet kultusza a középkori Európában”, Vigilia 72, 7 (2007): 490–497; KLANICZAY, Az uralkodók…, 266–285; KLANICZAY Gábor, „Szent Erzsébet a középkori Európában”, História, 5–6 (2007): 55–63; LÁBÁN Antal, Az Árpád-házi Szent Erzsébet legendák irodalmunkban (Budapest, 1907).
27 a portugál szent kultusza, pontosabban azok utóélete között, ugyanis a rózsacsoda Portugáliai Szent Erzsébet legendáriumában is utólagosan jelent meg.
A rózsacsoda az ételtranszformációs csodák típusába sorolható be: egy bizonyos étel másfajtává, valami ehető dolog ehetetlenné vagy valami ehetetlen ehetővé változik. (pl. víz borrá, hús hallá, kenyér kővé stb). A transzformációs csodák archetípusait és más szenteknél is fellelhető középkori változatait Gecser Ottó gyűjtötte össze egy már említett tanulmányában. Ezek általában jutalmazó vagy büntető funkciót tulajdonítanak ennek az alamizsnaosztás kontextusában bekövetkező csoda típusnak. Például a hálátlan ember étele ehetetlenné, míg a hálásé ehetővé válik.73 A rózsacsoda sajátossága, hogy egyrészt nem a főszereplő ételéről van szó benne, hanem arról, amit a szegényeknek szánt, másrészt pedig, hogy az étel bár ehetetlenné válik, de nem büntető szándékkal, hanem „hogy megóvja a szentet a felelősségre vonástól, illetve kimentse a kegyes hazugságból.”74
Kérdés az, hogy hogyan kapcsolható össze a hazugság mibenléte a szentség fogalmával. A hazugság tipológiájával Arisztotelész óta foglalkozik a filozófiatudomány, melynek középkori változatát Szent Ágoston dolgozta ki részletesebben.75 Az ő definíció szerint: az hazudik, akinek más a szándéka – „kétszívű.” Az ember olyasvalamit mond, amiről tudja, hogy nem igaz, illetve fordítva, az igaz dolgot elhallgatja. Hazudni tehát szándék kérdése: ha be akarja csapni a másikat hazugságról, egyébként pedig tévedésről van szó.76
Ágoston értelmezésében jó szándékkal nem lehet hazudni, ugyanis a hazugság ismérve nem annak tényében, és nem önmagában annak tudatos állításában rejlik, hanem a becsapás gonosz szándékában. A hazugság formális tipologizálása mellett tartalmi tipológia szerint is felosztja azt nyolc különböző kategória szerint.77
73 GECSER, „Szent Erzsébet…”, 112.
74 GECSER, 113.
75 AUGUSTINUS Hipponensis, „De mendacio liber unus” In Augustini Opera. (Paris: 1586.) Tom. IV. 3–4., elérés 2019. június 7., https://www.augustinus.it/latino/menzogna/index.htm.
76 MAGYAR László András, „Hazugságtipológiák”, Holmi 12, 4 (2000): 447.
77 MAGYAR, 448.
1. Vallási tanok (doctrinák) hazugságai – ezeken nyilván az eretnekségeket érti.
2. Senkinek nem használó, de valakinek ártó hazugság.
3. Valakinek használó és valakinek ártó hazugság.
4. A l’art pour l’art hazugság.
5. A tetszés végett való hazugság.
6. Valakinek anyagilag használó, de senkinek sem ártó hazugság.
7. Valakinek használó (életét védő) hazugság, mely senkinek sem árt.
8. Valakinek használó (testét a beszennyeződéstől védő), de senkinek sem ártó hazugság.)
28 Aquinói Szent Tamás (1225–1274) Ágoston nyomán értelmezi újra a hazugság fogalmát a 13.
században. Egyetért vele abban, hogy a hazugság nem a becsapás tényével, hanem annak szándékával egyenlő. Három dolog szükségeltetik hozzá, de a legfontosabb tényező Tamásnál is a gonosz szándék.78
1. Hogy az állítás hamis legyen (quod falsum sit).
2. A hazugság szándéka, tudatossága (quod adsit voluntas falsum enuntiandi).
3. Hogy az illető be akarja csapni a másikat (intentio fallendi).
Erzsébet esetében bár azt még feltételezhetjük, hogy az állítás pillanatában valótlant mondott, de abban semmilyen rossz szándék nem volt. Ágoston tartalmi felosztása szerint is legfeljebb az utolsó kategóriába sorolható be a kijelentése (A valakinek használó – testét a beszennyeződéstől védő –, de senkinek sem ártó hazugság.) Azonban az Isteni közbeavatkozás végett még ez a lehetőség is eltűnni látszik.
Az Erzsébet hagiográfiájában megjelenő csoda szerepe ugyanis az, hogy az őt (Isten helyett?) irányítani, és az alamizsnaosztástól eltiltani akaró királyi környezetet meggyőzze cselekedete helyességéről. Másrészt bizonyosság nyer az is, hogy Erzsébet Isten kegyeltjei közé tartozik.
Az Isteni közbeavatkozásnak köszönhetően bekövetkező transzformáció (azaz, hogy valóban rózsává változik az étel), az összes lehetséges feltételét megszűnteti a hazugságnak, továbbá a környezetét is meggyőzi az alamizsnaosztás kegyes voltáról.
a) A rózsacsoda Portugáliában
A szentté avatási jegyzőkönyvben található csodákat megvizsgálva feltűnik, hogy bizonyos tekintetben függetlenek attól, szerepeltek-e az első életrajzként számon tartott dokumentumban, illetve annak későbbi másolataiban.
De miraculis in vita [Az életében történt csodák]79
1. Puella á nativitate coeca, solo tacto manus B. Elisabethaae visum consequitur. [A születésétől fogva vak lány látását pusztán keze érintésével Boldog Erzsébet visszaadta.]
78Thomae Aquinatis: Summa theologica. (Paris: Migne, 1864), Tom. III. 828–837. col. (2/2. CX. cap.), Idézi:
MAGYAR, „Hazugságtipológiák”, 449.
79 Kiad. VASCONCELOS, Dona Isabel de Aragão…, 179–182.
29 2. Tuber in stomaco Margaritae cuiusdam á B. Regina Crucis signo statim sanatur. [Margit gyomrában lévő daganatot a Boldog Királyné a kereszt jelével meggyógyította]
3. Leprosus gratuiter in capite vulneratus, B Reginae manibus oui albo inposto, confestim a vulnere liberatur. [A fején súlyosan megsérült leprást a Boldog Királyné azonnal meggyógyította úgy, hogy a sebre tojásfehérjét tett.]
4. Insanabilis Cancer signo crucis, osculoque Beatae Reginae sanatur. [Gyógyíthatatlan rákot a kereszt jelével és csókkal meggyógyított.]
5. Aque in vinum a B. Elisabetha conversa. [Boldog Erzsébet a vizet borrá változtatta.]
6. Opes pauperibus distribuendae a B. Regina media hyme vertuntur in rosas. [A Boldog Királyné a szegényeknek osztott alamizsnát, amely tél idején rózsává változott.]
Különösen igaz ez a rózsacsodára, amely a víz borrá változtatása mellett egyike a katolikus egyház által kanonizált két transzformációs in vita csodának. Annyiban azonban különbözik a magyar szent legendáriumában megjelenő mirákulumtól, hogy Izabel pénzt adományozott a szegényeknek alamizsna gyanánt, és az érmék változtak rózsává, a számonkérés pillanatában.
A rózsacsoda kanonizálására több indok is adódott, a jegyzőkönyvben a következőket sorolták fel: először is a szóbeli hagyomány, amely a nép körében övezte Portugáliai Szent Erzsébet alakját, ezeket tanúvallomásokkal támasztották alá (1612. február 27. D. Miguel de Santo Agostinho, Coimbra). Ennek az eleven szóbeliségnek volt bizonyítéka a Coimbrában található porta da rosa, azaz a rózsák kapuja elnevezésű hely, ahol a köztudat szerint a rózsacsoda megtörtént. Később Vasconcelos kimutatta, hogy az elnevezés, mely valójában egy ott honos rózsafélének volt köszönhető, megelőzi a Szent Királyné korát. Végül a csodás esemény írott emlékezete az, amely talán a legmeggyőzőbb érv volt a Szentszék előtt. Három 16. századi életrajzra hivatkozik a jegyzőkönyv: Marcos de Lisboa (1511–1591) vitája, Pedro de Ribadeneyra (1527–1611) által írt legenda és az Ágoston rendi szerzetes, Jeronimo Román (1536–1597) által írt életrajz. Ezeken kívül más korabeli forrásokban is felbukkan a rózsacsoda. Következzék erről egy rövid összefoglaló, a teljesség igénye nélkül.80
Marcos de Lisboa ferences krónikaíró, Portó püspöke a Chronicas da Ordem dos Frades menores […]81 II. kötetének 8. könyvében írta meg Portugáliai Szent Erzsébet életrajzát,
80 Marcos de Lisboa és Pedro de Ribadeneyra legendájáról a későbbiekben még bővebben is lesz szó.
81 A Chronicas egy háromkötetes munka, mely a ferences rend egészének történetét kívánta feldolgozni Assisi Szent Ferenc fellépésétől a maga koráig. 1557-ben készült el, de második kötetet 1562-ben, a harmadikat 1570-ben adták ki.
30 elsőként adva hírét ezzel nyomtatásban a rózsacsodának.82 Arról azonban, hogy mikor jelent meg először a rózsacsoda Izabel életrajzában félszigeti szakirodalomban sincs konszenzus.83
„Leuaua hua vez a Raynha muytas moedas no regaço pera pobres & encontrando a el-Rey lhe preguntou que leuaua &ella disse levo aquy rosas E rosas vio el Rey náo sendo tempo dellas E com este pinta a sancta Rainha em algúas partes.”
A Királyné egyszer pénzt vitt a kötényében, hogy azt a szegényeknek adja, amikor találkozott a Királlyal az megkérdezte mit visz, és ő azt mondta, rózsákat viszek. És rózsákat látott a Király, pedig nem volt még ideje [virágzásuknak]. És így festik meg egyes helyeken a szent királynét.84
De megtalálható az esemény leírása Jerónimo Román (1536–1597), Parte primeira de la catolica historia de los santos de Espana [Spanyolország szentjeinek katolikus történetének első része] című munkájában is, melyet Coimbra Ágoston-rendi kollégiumában őriztek.85 Marcos de Lisboához hasonló szöveggel közölte a csodát Pedro de Ribadeneyra (1527–1611) spanyol jezsuita egyháztörténész Flos Sanctorum című, a szentek életét összegyűjtő munkájában, melyben egyébként hivatkozza is a portugál ferencest.
„Una vez llevava la Santa Reyna cierta cantidad de dineros atada a su ropa para dar á los pobres; encontrola el Rey, su marido, y preguntole que llevava: ella respondio que rosas: y mirandolas el Rey hallo que verdaderamente eran rosas, no siendo tempo de ellas. Y assi en algunos lugares pintan a la Santa Reyna con este milagro.”86
Mindeközben Pedro João Perpinhão (1530–1566) jezsuita szerzetes a De vita et moribus B.
Elisabethae Lusitanae reginae Historiae [Boldog Erzsébet, Luzitánia királyné életének és
82 CIDRAES, „Isabel de Aragão, Rainha Santa: da História ao Mito”; VASCONCELOS, Dona Isabel de Aragão (A Rainha Santa), II:423–425.; A. de VASCONCELOS, Dona Isabel de Aragão (A Rainha Santa) I–II, (Coimbra, Arquivo da Universidade de Coimbra, 1993) I, 423–425.
83 A portugál szakirodalomban nincs konszenzus arról, hogy a rózsacsoda mikor jelent meg először az Ibériai-Helena Costa TOIPA, „O milagre das rosas em De Vita et Moribus Beatae Elisabethae Lusitaniae Reginae de Pedro João Perpinhão”, Boletim de Estudos Clássicos, sz. 60 (2015): 131-141., https://doi.org/10.14195/0872-2110_60_10.a qual fundou a Casado Spirito Sancto da vila d’Alanquer című, kéziratban maradt anonim életrajzról, amely 1548 és 1557 között keletkezett és T. Andrade de Sousa filológiai érvei alapján a szakirodalom Damião de Gois szerzősége alá helyezi. A csodák között szerepel a rózsacsoda egy variánsa is, de kéziratossága és keletkezésének bizonytalan körülményei, továbbá a primér források ismerete nélkül e kérdésben nem foglalhatok állást, annak megválaszolása további vizsgálatokat igényel. Vö.: TOIPA, „O milagre…”, 131-141.;
CAPANNOLO, „Santitá penitenziale…”, 31.
84 MARCOS de Lisboa, Luis dos ANJOS, Parte segunda das Chronicas da Ordem dos Frades Menores e das outras orde[n]s segunda & terceira, instituidas na Igreja per o Sanctissimo Padre Sam Francisco, Lisboa, Pedro Crasbeeck, 1615. II, I–III.
85 Russo, „Isabella d’Aragona…”, 47.
86 Pedro de RIBADENEYRA, Flos Sanctorum. Quarta parte, en que se contienen las vidas de los santos que pertenecen a los meses de Julio y Agosto. Incluidas otras vidas de santos, 1716.
31 halálnak története] című munkájában kritikával illette a rózsacsoda motívumát.87 Véleménye szerint az erről szóló tanúvallomások nem hitelesek, így azt a szóbeli hagyomány részeként kell kezelni. Damião de Góisnak (1502–1574) tulajdonítja a szakirodalom azt a kéziratos életrajzot, melyben a Portugáliai Szent Erzsébethez kapcsolódó rózsacsoda helyszíne Alenquer, ahol az épülő Szent Lélek templom munkásainak fizetségképpen adott rózsaszálak változnak át pénzzé.88 Tovább bonyolódik a motívum Antonio Escobar 1680-as A Fenis de Portugal [Portugália főnixe] című művében, amely egy dupla transzformációról számol be.
Eszerint a királyné pénzt akart adni a coimbrai Szent Klára monostort építő munkásoknak, a férj számonkérésére a kötényében rejtegetett pénz rózsává változott, ám amikor végre odaadta a munkásoknak, ismét pénz lett belőle. Damian Cornejo (1629–1707) ferences krónikájában visszatért az első változathoz, vagyis, hogy a királyné rózsával fizetett, de immár a coimbrai a Szent Klára monostor építésén dolgozó munkásoknak, ami később pénzzé változott.89 Frei Manoel de Esperança pedig a Breve compendio da vida, morte, virtudes […] da Santa Isabel […] [Szent Izabel életének, halálának és erényeinek rövid összefoglalása] című 1746-os munkájában az addigra már jelentős hagyomány ellenére kihagyta a Szent Királyné életrajzából a rózsacsodát.90