nak kiállítani, melyben a nyert ösztöndíj visszafizetésének terhe alatt kötelezik magukat, hogy legalább tíz éven át a hazai tan
ügynek, jelesen a tanári pályának szentelik szolgálatukat.
111.
A M. KIR. EGYETEM BÖLCSÉSZETI KARÁNAK FELTERJESZTÉSE A KÖZÉPISK. TANÁRKÉPZÉS TÁRGYÁBAN.
(Magyar Tanügy. 1S79.)
Nagy méltóságú Miniszter Úr!
A bölcsészeti kar mindig egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy a középiskolák számára a tudományos műveltség és szakképzettség magaslatán álló tanárokat képezzen, és tisztán tudományos munkásságát is rendszerint kapcsolatba iparkodott hozni a tanárképzésnek épen hazai viszonyainknál fogva főfon
tosságú ügyével. Több ízben volt alkalma a bölcsészeti karnak ez ügyre vonatkozó nézeteit hivatalos alakban terjeszteni Nagymél
tóságod elé, s legújabban is, midőn a tanárképzés ügye elvileg a kar hivatása köréből kivétetett és egy egészen önálló intézetre, a tanárképezdére bízatott, melynek tanártestülete részben nem is a bölcsészeti kar, de nem is az egyetem köréhez tartozik, — még
21
most is a tanárjelöltek igényeire voltunk főtekintettel és egyszer
smind szakadatlan figyelemmel kisértük a tanárképzés módját és eredményeit. Az e téren szerzett tapasztalatok, melyeket a kar tagjai az egyetemi gyakorlatok alkalmával, a colloquiumoknál, a tanárvizsgálatoknál és más alkalommal, midőn a hallgató növen
dékekkel érintkezhettek, szereztek, azon meggyőződést érlelték ben
nünk, hogy a tanárképzésnek egyetemünkön jelenleg dívó módja helytelen, hogy a szervezet, mely a tanárképzést szabályozza, téves alapokon nyugszik, hogy a középiskolai tanárok tudományos képzése az egyetemnek, mint ilyennek, munkálkodása és iparko
dása daczára a kívánt niveaut el nem éri. és hogy ennek követ
keztében egyrészt középiskoláink, melyek úgy sem felelnek meg a hozzájok kötött igényeknek, másrészt pedig tudományos életünk, mely épen csak csirázóban van. komoly veszélyeknek vannak ki
téve. Sokkal inkább át vagyunk hatva az érintett ügy nagy jelen
tőségétől, semhogy a tanárképzés mostani módja ellen támadt ala
pos kételyeinket kifejteni, s az ügy helyesebb irányba vezetésének föltételeit körülírni mulaszthatatlan kötelességünknek ne ismernők.
Serkentenek erre azon ismételt panaszok is, melyek a bölcsészeti karban egyes tanárok részéről emeltettek, és azon meggyőződés, hogy Nagyméltóságod is sokkal inkább ismeri és tudja az e kér
désre vonatkozó teendők országos és nemzeti fontosságát, sem
hogy meg nem hallgatná e nagyjelentőségű kérdésnél azon tes
tület véleményét, melynek közreműködése a tanárképzés bármily eszközlése esetére nemcsak kívánatos, hanem első sorban szük
séges és egyenesen mellőzhettem A tanárképzés jelenleg egy egész testületre van bízva olyformán, hogy a tanárképezdei tagok föl
vétele, és tanulmányainak menete és módja az összes tanárok határozatainak tárgya.
E szervezet két irányban hat kártékonyán az ügyre, mely
nek szolgálni hivatva v a n : egyrészt egy testület feladatává és jogává teszi azt, mit minden körülmények közt csak az egyes szakférfiú intézhet és dönthet el kellőleg, és másrészt lehetetlenné teszi az egyes jelölt előismereteinek és hajlamainak méltányos te
kintetbe vételét, a mi nélkül épen tudományosan képzett egyéne
ket nevelni soha képesek nem leszünk.
A tanárképzés jelen szervezete szerint az egyediségek fej
lesztése teljesen lehetetlenné van téve, mert az intézet az egyes
22
szakok összes hallgatói számára írja elő a tanulmányok mennyi
ségét és sorát, nem törődve az egyedek tudományos irányával és czéljával. Fokozza e rendszer hátrányos hatását azon felfogás, hogy a jelöltnek mindent hallgatnia kell, mi ismereteivel kisebb- nagyobb összefüggésben áll. és mit a tanárképezde és az egyetem tanárai a tagok főszakaiból és ezeknek melléktudományaiból elő
adnak. E külsőleges, csak a látszatnak hódoló elv a növendékek
nek tantárgyakkal és tanórákkal való oly túlterheltetésre vezet, mely minden önálló gondolkozást elöl. az egyéni hajlam és tehet
ség fejlesztését vagy ápolását lehetetlenné teszi, és legfeljebb felü
letes, szórakozott ismerethalmazra, de semmi esetre alapos tudo
mányos készültségre nem vezethet. Tudományos életünk és közép
iskoláink jövője sürgősen követelik, hogy egyetemi növendékeink ne a tudás bármily nagy mennyiségével, hanem kellő tudományos tájékozottsággal, a kutatás és tudományos gondolkodás és mun
kálkodás elveinek, módjának és gyakorlatának ismeretével hagyják el az egyetemet, hogy később hivatalos munkásságuk körében to
vább működhessenek a tudomány érdekében, saját maguknak to
vább képzésére, az intézetnek, melynél működnek, áldására. A jelen szervezet körében képzett középiskolai tanárokhoz ily remé
nyeket kötni nem lehet: ők encyclopaedicus ismereteknek lazán összefüggő töredékeivel hagyják el az egyetemet, hol sem azt nem értették meg, hogy a tudományok összefüggése és czéljai mily munkásságra késztetik az ifjút, sem azt nem tanulták meg, hogy ők maguk miképen állhatnak be a tudomány munkásainak sorába.
Az utolsó idők tanári vizsgálatai, az ismeretek mennyiségét te kintve, általában és főleg a múlthoz képest kielégítő eredménye
ket tüntettek fel, de tudományos képzettség tekinteteben sajnosán bizonyítottak a mai tanárképezdei rendszer káros befolyása mel
lett. De nemcsak a növendékek tudományos fejlődését akasztja meg a jelen szervezet értelmében dívó túlterheltetés tárgyakkal és órákkal, hanem lehetetlenné teszi a seminariumi rendszer leg
fontosabb faktorát: a beható és nyugodt érintkezést tanár és nö
vendék közt, mely termékenyítőbb és a gondolkozást ébresztőbb bármily előadásnál vagy szervezeti institutiónál. Ezen túlterheltetés és az időnek egyes órák szerinti el forgácsolása okozza egyrészt, hogy a tanár egyéni befolyása a tanításban háttérbe szorul, más
részt hogy a tanulónak ez által ideje és úgyszólván alkalma
sin-23
csen arra, hogy egyéniségét értékesítse. Az egész tanári testület közreműködése a tanárképezdei növendékek ügyeinek elintézésénél és a külön megállapított tan- és órarendek, melyek minden hall
gatóra nézve érvényesek és kötelezők, élet- és szellemtelen külső mechanismussá tették ez ügyet, melynek legkevésbbé szabad a for- malismus nyűge alá kerülnie. Az egyetem magasztosabb feladatot nem ismerhet, mint a serdülő ifjúban a tudományos hivatottság minőségét és irányát felismerni és a rendelkezésére álló eszközök
kel e sajátos egyedi tehetséget tőle telhetőleg ápolni és fejlesz
teni, — és az egyetem tanárai nem is kívánnak egyebet, mint hogy ez irányban a l k a l m u k le g y e n a z if jú s á g o t v e z e tn i é s k é p e z n i. Ezt a tanárképezde. a jelen szervezetében, lehetetlenné teszi, mert egy tarka és sokfejű kollégium feladatává teszi azt, a mi határozottan csak az egyes szakférfiú vagy az igen rokon sza
kok képviselőinek tiszte, teszi ezt oly testület feladatává, melyben a tanárok egy jelentékeny része nem is az egyetem köréből való, hanem oly intézetben működik, mely n e m á l l s z i g o r ú a n a tu d o m á n y s z o l g á l a t á b a n, hanem első sorban a gyakorlati élet szü- kebb igényeit van hivatva kielégíteni. A tanárképezde ez állása az egyetem és a műegyetem közt általában igen kedvezőtlennek bizonyult, mert, mint a tapasztalás mutatta, a különböző irányú tanerők egymást inkább gátolták, mint gyámolították. A tanár- — képzés kizárólagos tiszte az egyetemnek; — ha itt a tanerők hiánya akadályt gördít Excellentiád intentióinak keresztülvitele elé, nem egy idegen, egészen más jellemű s irányú intézet igénybe
vétele, hanem csakis a tanerők szükségesnek bizonyult szaporí
tása szolgálhat helyes gyógyszerül. Miután a tanárokat tehát meg
akasztja a sokfejű testület szétágazó véleménye és egészen eset
leges szavazása, az ifjakat lenyűgözi a reájuk rakott anyag súlya, mindnyájunkat lépten-nyomon korlátoz egy szervezet, mely csak külsőségeken alapszik, mely hasznot egyáltalában nem hajt és még azon eredményeket is kérdésesekké teszi, melyeket, minden külön intézkedés mellőzésével, a dolgok természetes lefolyása, azaz az egyetemi oktatás szokásos módja, magától is értelmez. Hazai közművelődésünk legmélyebb veszélyeztetése nélkül nem tartható fenn továbbá a mai állapot, melyet még azon körülmény is tür- hetlenné tesz, hogy a tudomány bámulatosan szaporodó vívmá
nyai és folyton növekedő terjeszkedése daczára a tanári pálya
24
előkészülő tanfolyama még jelenleg is a három éves cursus szűk keretébe van szorítva, mely egy század előtt kielégítő lehetett, ma azonban képtelenséget követel tanártól és növendéktől egy
aránt. Nem tartjuk szükségesnek itt bővebben is kifejteni, hogy az egyes tudományszakok önálló fejlődése, a tudományos módszer mélyebbreható és az eszközök bámulatos mennyiségével eszköz- lött működése az egyes tudományok közt mint erélyesebben hang
súlyozott összefüggés tekintetbe vétele mellett jelenleg a bölcsé
szeti kar egyetlen tudományszaka nem mutatkozik olyannak, melylyel három tanév lefolyása alatt a növendék annyira meg
ismerkedhetnék. hogy tanulmányai befejezte után szaktudománya körében elméletileg és gyakorlatilag elég tájékozottnak és önálló tudományos kutatásokra képesítettnek tekintethessék. Azért, bár
mily intézkedések történnének is a tanárképzés ügyében, a böl
csészeti kar tanfolyamának legalább is egy évvel szaporítása oly elmulhatatlan és sürgős teendőnek mutatkozik, melyet tudományos életünk érdekeinek helyes felfogása mellett továbbra halasztani épen lehetetlen. Ezen ismételve hangsúlyozott követelésnek eddigelé azon opportunitási tekintet előtt is kellett háttérbe szorulnia, hogy a tanári pályát épen három éves rövid tanfolyamánál fogva ke
resi fel az ifjúság, és a cursus meghosszabbítása könnyen azon veszedelmes következménynyel járhatna, hogy még azon kevesen is, kik eddigelé ezen anyagi haszonnal nem igen kecsegtető pá
lyára lépnek, visszariasztatnának. E felfogás teljesen alapnélkülivé vált, mióta a középiskolai tanári pálya évről évre keresettebbé lesz az ifjúságnál, mely máris sokkal nagyobb számban tódul a bölcsészeti karba, semhogy az állam és a társadalom képes legyen a tanulmányaik befejezte után az életbe kilépő szaktanároknak képzettségöknek megfelelő alkalmazást adni. A tanárképezdei, ille
tőleg böicsészetkari cursusnak egy évvel bővítése mellett, első sorban a tanárképzés szervezetének, illetőleg elveinek gyökeres megváltoztatása szükséges, ha a középiskolai tanárok elméleti és gyakorlati képzettségét és általában tudományos niveauját emelni kívánjuk. Nem üres formákra és külsöleges mechanismusra alapí
tott bonyodalmas institutióra van szükség a tanárképzés érdeké
ben, hanem épen ellenkezőleg fődolog, hogy az egyes szakok tanárai lehető önállóságot nyerjenek a tanári pályára készülő növendékek felvevését, tanulmányaik módjának és menetének
meg-25
határozását, a szegényeknek és érdemeseknek ösztöndíjakkal se gélyezését illetőleg. Semmiféle intézkedés nem nyújt oly biztos, oly alapos garantiákat a tanárképzés körül, mint az egyetemi tanárnak személyes felelőssége, mely ugyanazon arányban fogy, a melyben munkássága egy testület határozatainak van alávetve, fokozódó önállóságával pedig mindinkább előtérbe lép. A mint a tanár személyes felelőssége nyújtja a tanárképzés szellemi bizto
sítékait, úgy kell, hogy helyiségek, segédeszközök, pénzsegélyek stb.-ekkel annak működhetése anyagi szempontokból is biztosítva legyen. Közkönyvtáraink hihetetlen megbízhatatlansága, más segéd
eszközöknek teljes hiánya, ifjúságunk szegénysége, a helyiségek czélszerűtlen volta minden szervezet mellett roppant akadályai a tanárképzésnek, melyek eltávolítása, illetőleg enyhítése a Nagymél
tóságú minisztériumnak egyik legsürgősebb teendője. — Eddigelé a természettudományok némely ágának, — úgy hogy a physikától és chemiától eltekintsünk, pl. a zoológiának és mineralogiának — sikerült oly intézetet nyernie, illetőleg megállapítania, mely teljesen megfelel annak, mit a bölcsészeti kar, ha szükebb keretben és az egyes tudományszakok természetének megfelelőleg egyszerűbb alak
ban is, minden egyes disciplina számára szükségesnek tart. Min
den tudomány-szaknak van szüksége helyiségre, melyben eszközeit tartsa, hol kézi könyvtárt gyűjtsön, hol tanárképezdei tagok gya
korlataikat űzhessék, és a szaktanárral közlekedhessenek. Csakhogy míg a természettudományoknál az összegyüjtendő tárgyak roppant számánál, a tudományos eszközök természeténél és a kísérletek módjánál és lefolyásánál fogva egész nagy, terjedelmes, külön e czé- lokra épített intézetek szükségeltetnek, addig a nyelvek és a történe
lem egy-egy szerényebb teremmel is beérik, ha az a fentidézett czélok elérhetését lehetővé teszi. Nem statútumot akarunk ez alkalommal Nméltóságod elé terjeszteni, hanem csak azon főbb elveket hang
súlyozni. melyek a tanárképezdének nézetünk szerint okvetetlenül szükséges átalakulásánál irányadóknak volnának tekintendők. Midőn ezért főbb kívánalmainkat az alább összeállított pontokban terjeszt
jük Nméltóságod elé, csak még a költség kérdését akarjuk röviden érinteni, mint a mely, tudjuk jól, hazai anyagi viszonyaink jelen állapotában, minden ügynél előtérben áll. Hazánk jelenleg Buda
pesten kívül még Kolozsvárott is tart fenn intézetet, melynek fel
adata a középtanodai tanárok képzése; — a pozsonyi minden
26
tekintetben jelentéktelen intézetet mellőzve, mint a mely nem az állam pénztárát terheli. Az anyagi és szellemi erők e felezése, melyet jelenleg sem a tanári pályára tóduló ifjúság nagy száma, sem helyi érdekek szükségesnek nem tüntetnek fel. hazánk jelen anyagi viszonyai közt annál kevésbbé látszik indokoltnak, mennyi
vel nagyobb az egész országban e téren is a fővárosi központ felé irányzott törekvése az ifjúságnak és a szülőknek. A bölcsé
szeti kar azért azon, már más oldalról is és több ízben hangsú
lyozott meggyőződésének bátorkodik kifejezést adni, hogy az ügy
nek magának természete a tanári pályára készülőknek a főváros
ban növekedő száma és az ország anyagi viszonyai talán eléggé indokolnak a kolozsvári képezdének egyidőre megszüntetését, és a szellemi és anyagi erőknek az ország centrumában lehető köz- pontosítását. Hogy a kolozsvári egyetem ez intézkedés által leg
kevesebbet is veszíthetne, csak az állíthatja, ki félreértve az egye
tem és a bölcsészeti kar feladatát és működését, az egyetem virágzását azon gyakorlatoktól hiszi függőnek, melyek csak a tudomány és az iskola közvetítését czélozzák, és a ki figyelembe nem veszi, hogy a kolozsvári tanárképezde fölállítása az erdélyi egyetemnek és nevezetesen annak bölcsészeti karának felvirágzására kedvező befolyással egyátalában nem volt. A hol különben az egyetemnek oly csekély számú hallgatósága van, mint azt Kolozs
várt látjuk, ez az egy körülmény maga is nagyrészt szükségtelen
nek tünteti fel a tanárképezdei gyakorlatok külön berendezését, mert ott az egész oktatás, kezdettől fogva, magától is azt az irányt veszi, melyet oly számos tanerőkkel felruházott és igen nagy számú növendékektől felkeresett nagy egyetemeken, milyen a budapesti, kizárólag a tanárjelöltek képzése érdekében szervezett intézkedésekkel meg kell alapítani De újólag véljük hangsúlyo- zandónak, hogy ez intézkedés, ha Nagyméltóságod tetszését is megnyerné, csak az ideiglenesség természetével bírhatna, a meny
nyire az egyelőre megszüntetendő kolozsvári egyetemi tanárké
pezde rögtön visszaállítandó volna, a mint az ország anyagi hely
zete két helyesen berendezett, a szükséges taneszközökkel felsze
relt és kellő számú ösztöndíjas állomásokkal összekapcsolt tanár- képezdének fentartását lehetővé teszi vagy a tanárjelölteknek Kolozsvárt netán váratlanul feltűnően szaporodott száma a ké- pezdei gyakorlatok külön berendezését szükségesnek mutatná. —
Az eddig fennálló két képezde. épén az anyagi segély megosz
tása következtében, még nem is tekintve az intézetek szervezetét, semmiképen sincsen oly módon felszerelve, hogy akár a tudomány, akár a gyakorlat igényeit kielégethetné, és a működő tanárok szomorúan tapasztalják hogy legjobb törekvésük és az iparkodá
suk is hajótörést szenved a legeslegszükségesebb eszközök hihe
tetlen hiányán vagy gyarlóságán A költségvetés különben, me
lyet alább Nagyméltóságod figyelmébe ajánlani bátorkodunk, alig egy csekély összeggel haladja túl az eddigi budapesti tanárképez- dének magának — leszámítva az ezen felterjesztésünk által leg- kevésbbé sem érintett gyakorló iskola igényeit — a f. évi bud- getbe is felvett kiadásait. Ez utóbbiak 22.000 frlra rúgnak, míg e javaslatunk 26,000 frtban állapítja meg a teljesen átalakítandó és a tanárképzés minden igényeinek megfelelő setninárium költ
ségeit. A kolozsvári képezde évi 15,000 frtot igényel, ez intézet megszüntetése tehát nagyobb összeget szolgáltatna Nagyméltósá
god rendelkezésére, mely egyrészt legalább e g y képezdének tan
erőkkel, taneszközökkel és helyiségekkel ellátását tenné lehetségessé másrészt pedig nagyobb számú ösztöndíjas állomások alapítása útján a legkitűnőbb módon tétethetnék gyümölcsözővé. Az általá
nosságban elmondottak után felfogásunk pontosabb feltüntetésére a budapesti egyetemi tanárképezde újjáalakításánál zsinórmérté
kül veendő elveket a következőkben gondoljuk összefoglalhatni:
1. S e m in á r iu m o k . A budapesti kir. t. egyetem bölcsészeti karának kebelében a középiskokai tanárvizsgálati szabályzatban felsorolt tantárgyakból egyes tanárok vezetése alatt álló egymástól független semináriumok alakíttatnak azon czélból, hogy a hallgatók a tudomány módszereivel és eszközeivel rendszeresen és önálló munkásságban folytatott gyakorlatok, illetőleg kísérletek vagy iro
dalmi munkálatok útján megismerkedjenek. A semináriumok a már fennálló természettudományi és görög philologiai intézetek mintájára a gyakorlatokra alkalmas intézetekkel, illetőleg
helyisé-27
gekkel láttatnak el. — Semináriumok tehát a következő tárgyak-ból szükségeltetnek: