le irányában e szókkal is a bőven megérdemlett tisztelet adóját.
W lassics Gyula.
Kármán-cmlékkönyv. 2
Irta KLAMARIK JÁNOS.
A gyakorló-gymnasium mindjárt keletkezésekor nagy figyelmet keltett a szakférfiak körében. Az érdeklődők többsége mosolyogva nézte az új iskolának, mint mondták, mesterkélt erőlködéseit; egy tekintélyes számú töredék pedig folyton gáncsolta a tanítás új irányát, s csak kevesen voltak azok, kik méltányolták a természetes alapokra fektetett iskolai munkálkodás e fáradozásait. Én e legutóbbiakhoz szegődtem.
Akkor, mint beszterczebányai igazgató s későbben mint főigazgató, valahányszor — akár hivatalosan, akár magánügyben — Budapestre jöttem, mindannyiszor meglátogattam ez iskola tanítási óráit s értekezleteit; nagyon vonzott a kétségbevonhatatlanul buzgó és nagyérdekű törekvés. Azt beszél
ték, hogy én vagyok az egyetlen naiv ember, lei önként elmegy a gyakorló gymnasiumba tanulni. Valóban érdekes iskola volt ez akkor is, sok tekin
tetben talán még érdekesebb, mint ma. Minta-iskola volt sok nyomorúsággal.
Tanúja voltam itt remek tanításoknak, melyek különösen a nyelveknél elő
térbe helyezik a tartalmat s csak ennek alapján vésik be a formákat is az ifjú elméjébe; soha szebb latin pensum-corrigálást nem láttam, mint i tt : minden egyes tanuló hibája szóba került, szóba kerülhetett is, mert nem volt sok a hiba, mivel jól praeparálták a feladatot és előbb megtanították az ifjút arra, hogyan kell a pensumot megcsinálni. A gyakorló-gymna- siumban láttam, hogy a tanár minden tanítványával foglalkozott s két
ségbevonhatatlanul meggyőződtem, hogy a tanár előre való készülése meg
előzte a tanítást. De voltam oly német nyelvi tanításon is, hol az olvasmányt a leggyönyörűbben dolgozták fel, de egy szót sem hallottam németül. Egy november borús reggelén 9 órakor a III. osztályba léptem be, mily fenséges látványt nyújtott az akkori különben is sötét helyiség. Rorátét tartottak.
Minden gyerek kivett a zsebéből egy-egy gyertyamaradékot, könyve mellé a padra ragasztotta s nagy vidámsággal illuminálta az iskolát, melynek nem volt gázvezetéke, sem pénze petróleum-lámpákra. Az iskola akkori elhelye
zése és felszerelése valóban nyomorúságos volt. Mivé lett azóta ez iskola,
19 mily tekintélyre emelkedett, mily hatása volt országosan tanügyünkre, azt ez alkalommal mások bizonyára elég behatóan fogják kimutatni.
Ez iskolában ismerkedtem meg Kármánnal. Utasítások megjelentek, melyeket egy munkának kell tekintenünk. E munká
ban rejlik Kármánnak legnagyobb érdeme. Nevezetes mű ez, érdekes mind tartalmánál, mind keletkezésénél, mind sorsánál fogva. Megnyilatkozása volt a gyakorló gymnasium szellemének. A legkisebb porczikájáig tudományos alapra fektetett mű, melynek fő jellemvonásai ezek: az oktatás középpont
jává a magyar nyelvet és irodalmat teszi s a magyar irodalom legszebb kincseit lefoglalja az iskola örök vagyonává; fokozatosan és folytonosan építi fel a rendszert; a tananyag tartalmán neveli fel az ifjú lelkét és sajá
títtatja el vele a form ákat; a tárgyi körökkel megkönnyíti a nehéz munkát s ezzel a melléktudományokat szépen beleszövi szerkezetébe. Az itt kifejtett tulajdonságoknál fogva nagy hatással voltak az Utasítások tankönyvirodal
munkra is. Van e műnek azonban nagy hibája is. Óriási anyagot ölel fel s messze megy a részletekben. Kármán tisztán theoretikus; mi praktikusok megmondjuk neki, hogy oly ideálisan és oly magasra concipiálta meg művét, hogy csakis az ő alapképzettségének szolgálhatna tantervül. Hasz
nált művéhez munkatársakat is, kik az ő instructiói szerint dolgoztak, s ha eltértek intentiójától, átdolgozta munkálatukat. Könnyű szerrel vitte Kármán keresztül tantervét és utasításait az akkori közoktatási tanácsban. Kármán annyira dominált elméleti ismereteivel a tanácsban, hogy tagjainak egy részét teljesen megnyerte ügyének, a kik pedig nem értettek vele egyet, nem bírtak vele megküzdeni. így jutottak aztán a tanterv s az utasítások a ministeriumba.
A központi administratio kinyomatta a közoktatási tanács benyújtotta Utasításokat változatlanul s megküldötte a gymnasiumoknak irányadóul.
A tantervet s az Utasításokat a gyakorlatban alkalmazni kezdték.
anyagot s tetemesen megszorítani a részleteket s egyszerűsíteni az eljárást.
Sokat kellett ekkor Kármánnal érintkeznem és dolgoznom. Megismertem a kiváló theoretikust és idealistát, ki mint ilyen, fényesen oldotta meg felada
2*
tát, de kinek nem egyszer kellett szemébe mondanom, maradjon ő nagy theoretikus, állítsa fel ideálját, s ideáljának a gyakorlat számára vak) kimé
rését, megformálását bízza másokra.
Bizonyára fel fog tűnni az olvasónak, hogy már elég sokat beszélek, de még mindig nem jutottam a czínr thémájához. Az elmondottak mint szükséges előzmények azonnal nyerik majd megvilágításukat. Én mint gya
korlati administrator, nagy tisztelője vagyok a theoriának is. A középiskolai törvény végrehajtásánál mindig szükségesnek találtam, hogy az intézkedések, még a leggyakorlatiabbak is, megkapják elméleti alapjokat, s az administra- tiónak minden ténye egységes theoretikus alapon nyugodjék. Másodszor munkálkodásom ellenőrzéséül mindenkor szemem előtt tartottam a külföldi institutiók és rendelkezések összehasonlításának szükségességét. Ha tanul
mányaimhoz és munkálataimhoz bővebb és határozott theoretikus alapot kerestem, Kármán volt a legbiztosabb és legkészségesebb forrás; ha vala
mely, nagyon is a részletekbe vágó s elrejtett külföldi adatra volt szükségem, senki sem tudta azt oly gyorsan kikeresni mint Kármán, mert ő a paedagogiai ismereteknek élő tárháza. A középiskolai törvény végrehajtásánál előállott nehéz munkámnál sok segítségre volt szük
ségem, s a számos készséges férfiú közt, kik munkámban támo
gattak, Kármán a legelsők közé tartozott. Kármán nekem végtelen sok szívességet tett, én neki csak egyetlen egyszer viszonozhattam készségét.
Elpanaszolta, hogy a gyakorló gymnasiumnak, mely azon időben nem tar
tozott osztályomba, nincs illő könyvtára. Elmentünk Trefort ministerrel megtekinteni a gyakorló gym nasiumot; a könyvtárban megmutattam a sze
génységet s kértem a ministert 2000 forint azonnal való utalványozására.
Trefort jó kedvében volt s azt kérdezte: van-e pénz, én minden meggon
dolás nélkül feleltem: van. A minister nyomban engedélyezte a 2000 frtot s nekem aztán ki kellett szorítanom az összeget, mi, tudva azt, hogy a közoktatásügyi ministeriumnak soha sincs elegendő pénze, nem volt a leg
kisebb dolog.
Örülök, hogy Kármánnak az ő sok szívességét legalább most, ez alkalommal megköszönhetem.
A »M ag y ar T a n ü g y « és a jo g i o k ta tá s re fo rm jai.
Irta VÉCSEY TAMÁS.
Kármán Mór, 20— 25 év előtt, sokoldalú tudományos működése mellett, mint az akkor oly tekintélyes Magyar Tanügy egyik szerkesztője, napirendre tűzött számos egyetemi kérdést.* Első sorban a létező bajokra kívánta irányozni a szakkörök figyelmét.
A nemzeties irány érdekében követeltük a m agyar jogi tantárgyak előtérbe állítását. Ennek következtében szigorlati tárgygyá tette Trefort a magyar közjogot. A magyar alkotmány és jogtörténetnek külön önálló tanszéket állított gróf Csáky. Megróttuk 1872-ben azt a gyakorlatot, a mely az egyetemen ignorálta a magyar állam hivatalos nyelvét. Ez után kezdték az egyetemen teljes tiszteletben tartani a magyar nyelv jogát. Magyar lett a leczkekönyv, a szigorlati jegyzőköyv, a dekán és a rector közti hivatalos levelezés, a végbizonyítvány. Rámutattunk a katalogiis-olvíxsksnak, eme haszontalan s ámitásra és kijátszásra ingerlő kényszereszköznek fonáksá
gaira, melyek az újabb tanárok előtt is ismeretesek — de csak adomákból.
A m agántanárság érdekében javasoltuk, hogy a magántanárok képviselői az illető kar tanácskozásaiban üléssel, sőt szavazással is bírjanak oly kérdések
ben, a melyeknek minél több oldalú megbirálása kívánatos, ilyenek pl. a pályázók felőli véleményezés, a pályaművek megítélése, a szorgalom ellen
őrzése. Magántanáraink azóta a jogi karban hivatalból tagjai az alap- illetve az államvizsgálati bizottságnak.
A Magyar Tanügy hozta szóba, hogy a »kötelező« tantárgyak soka
sága következtében csorbát szenved a jogi karban a tanszabadság. Hibáz
tatta a rendszabályt, mely megteremtő a »fő-collegium ok« kizárólagosságát, megnehezítve a special-collegiumok, practicumok, exegeticumok s seminariumi
* Pl. Magyar Tanügy. I. évf. 6. sz. 1872. jun. 15. füzet, továbbá VI. évf. 1877.
május-juniusi füzet.
gyakorlatok tartását és hallgatását. Szóba hozta a M. T., hogy legyen az állam - vizsgálati bizottság: állandó egyöntetű következetes elnökség vezetése alatt.
A szakszerűség és munka-megosztás érdekében sürgette, hogy legyen külön jogi és külön államtudományi doctoratus. Ez a bifurcatio megtörtént még Trefort alatt. Sikerrel támadta meg a M. T. azt, hogy a jogi szigorlat előfeltétele legyen a politikai államvizsga és megfordítva.
A Magyar Tanügy szerkesztősége ezekben és számos egyéb kérdé
sekben eredményeket vívott ki. Mindig függetlenül s meggyőződésből szol
gálta a jogi kar didaktikus érdekeit. Hála érte.
K á rm á n és az O rsz á g o s K ö z o k ta tá si T a n á cs.
Irta Sebestyén Gyula.
Kármán 1873-tól 1883-ig a tanács jegyzői tisztét viselte; 1883-tól 1890-ig állandó, majd 1890-től 1895-ig váltakozó tagja volt a T anácsnak;
1896-tól máig mint előadó tanácsos az állandó bizottságban foglal helyet.
Az első évet leszámítva, része volt tehát a Tanács negyedszázados munkásságának minden ágában és minden phasisában s voltak idők, ami kor a munkából az oroszlánrész épen ő reá esett. Van is magva annak a régibb keletű mondásnak, hogy a Tanácsot Kármán nélkül, Kármánt a Tanács nélkül el sem lehet képzelni. A Tanácsot Kármán nélkül: mert annak legfontosabb alkotása, a gymnasiumi tanterv és utasítások, ha nem is kizárólag Kármán műve, mégis az ő egyéniségének bélyegét hordják magu
kon ; — Kármánt a Tanács nélkül: mert Kármán egyénisége a Tanácsban fejlődött ki teljesen s jutott országos jelentőségre. Kármán hatása az egye
temi kathedrán, a tanárképző-intézetben és ennek gyakorló-gymnasiumában, meg az irodalomban bizonyára közvetlenebb; de nevének hallatára, az első pillanatban, nem a tanár, nem is az író jut eszünkbe, hanem a paedagogiai nagy ideálok embere, a ki szívvel-lélekkel, minden tudását és egész erejét annak szenteli, hogy ezeket az ideálokat az életbe oltsa és közoktatásunk szervezetében megvalósítva láthassa.
Kármán korán, fiatalon jutott a Tanács jegyzői tisztébe. Alig tért haza hosszabb külföldi tartózkodásából tanulmánynyal, tanítói tapasztalattal és egy magas fejlettségű culturai élet impressióival gazdagon: menten alkalma nyílt rá, hogy közoktatásunk legfontosabb kérdéseinek megvitatásában és eldöntésében részt vehessen . . . talán korán volt. Erősebben hitt eszméiben, jobban bízott képességeiben, mint a mennyire az életet és embereket ismerte.
Hajtotta a tettrevágyás és magával ragadta a munka szenvedélye: hisz olyan sok volt a tenni való s oly kevés a munkára hivatott k é z ! Az akadályok sem meg nem félemlitették, sem kedvét nem szegték: csak annál inkább izgatták akaratát s fokozták, edzették erejét . . . . fiatal volt.
A Tanácsra ép akkor nagy feladatok vártak s hogy ezeket teljesíthesse,
mindenek előtt meg kellett szabadulnia első, elhibázott szervezetének nyű
gétől. Az új szervezet körvonalainak meghatározásához már Kármán is hozzájárult: azon a terjedelmes emlékiraton, a melyben Horváth Mihály, a Tanács nagyemlékű első elnöke, kifejtette a Tanács reformjának szükséges
ségét és módjait, Kármán kezenyoma világosan felismerhető. S az emlékirat javaslatai értelmében megalkotott és 1875-ben életbeléptetett szervezet megállta az idők próbáját. A tanárvizsgálati szabályzat és a tanárképző
intézet szervezete foglalkoztatta mindenek előtt az újonnan megalakított Tanácsot, s Kármán munkálata, melyet ez utóbbi ügyről készített, évek múltán ma sem vesztette el sem fontosságát, sem actualitását.
Majd minden más kérdést háttérbe szorított a gymnasiumi tanterv és utasítások elkészítése. Az elkészítés nagy munkába, a dűlőre juttatás hosszú, sokszor heves küzdelembe került. Ezt a küzdelmet a középiskolák terrénu
mán vívták ugyan meg, de mélyen járó hatása annak határain túl messze érezhető volt s korszakos jelentőségűvé vált egész paedagogiai fejlődésünkre. Nem egy paedagogiai vagy iskolaszervezeti probléma forgott itt koczkán : a modern, tudományos szellemű s ezt a szellemet a nemzeti aspirátiókkal összeforrasztani törekvő paedagogia küzdelme volt ez a forra
dalom utáni idők gyakorlatinak nevezett, sivár, opportunista paedagogiájával.
Ez a küzdelem két kornak határmesgyéjét jelöli meg, a melyen az ríj eszmék diadalának emlékköve gyanánt áll az új gymnasiumi tanterv és utasítás.
Erre az emlékkőre pedig kitörölhetetlen betűkkel van felvésve Kármán neve.
Nem a tantervet és az utasítást m agasztaljuk; csak azt a munkát és küz
delmet méltatjuk, a melynek ez a kettős alkotás a gyümölcse. Megtűrik, sőt megkövetelik a kritikát; de midőn e jogunkkal élünk, akkor is annak a szellemnek hódolunk, a mely őket létrehozta s nekünk e jogot kivívta.
Kármánnak ezalatt a Tanács dolgait administrálnia is kellett — s milyen körülmények között! A Tanácsnak nem volt állandó helyisége; még csak szekrényei sem voltak a fölszaporodó ügyiratok megőrzésére. Segítség hijján egymaga nem győzhette meg azt a mindennapi munkát, a mely rászakadt. A módszertani értekezletek jegyzőkönyvei, a főigazgatói jelen
tések s egyéb folyóügyek elintézetlenül halmozódtak egym ásra; a tankönyv- bírálatok, a melyek egyre több gondot adtak a Tanácsnak, megkéstek, elmara
doztak, vagy nem intézteitek el azzal a figyelemmel, a melyre az érdekelt felek számot tartottak volna. Elégedetlenség támadt, elkedvetlenedés járt a nyomában s panaszok hangzottak, melyek közé gyanúsítások és támadások vegyültek. Kármán kitért az útból s az állandó tagok közé neveztetvén ki, az úgynevezett Kis-Tanácsban foglalt helyet.
A dúló csaták után csöndes évek következtek. Nagyobb jelentőségű szervezeti kérdések, a reáliskolai tantervét és utasításokat kivéve, nem igen foglalkoztatták a T anácsot; ez sem okozott erősebb emótiókat vagy nagyobb nehézséget. Megalkották, Kármán különösebb részvétele nélkül is, a gymna
siumi példa után, habár ennek tanulságait és intéseit — akarva, nem akarva
25
— mellőzgették. Sietni kellett! Az iskolai administratio körébe tartozó dolgok kezdték elözönleni a Tanácsot, s a tankönyvbirálatok csaknem minden egyéb dolgot háttérbe szorítottak. A Tanács jobban győzte is a m unkát; a titkári hivatalt újra szervezték, a Tanács állandó helyiségekhez jutott, költségvetését följebb emelték: a Tanács vitorláit nem a nagy elvek és eszmék áramlata, hanem a bureauk szele kezdte dagasztani. Ezek az évek voltak Kármánnak is legcsöndesebb évei a Tanácsban.
A nyolczvanas évek közepén túl a népoktatási intézetek és szakiskolák ügyei mind nagyobb mértékben és nyomatékkai foglalják le a Tanács tevé
kenységét s utóbb elkerülhetetlenné teszik a Tanács szervezetének módosí
tását is, a mi 1890-ben történt meg. A hogy a középiskolai törvén}? meg
alkotása után az első nyolczéves cyclus letelt, felszínre kerülnek a közép
iskolai kérdések is : a görög nyelv kérdése, az egységes középiskola kérdése, a középiskolai tantervek revisiójának kérdése. Felpezsdül az élet a Tanácsban : a két új szakosztály, a népiskolai és középiskolai, alig győzi a munkát.
A mi a középiskolai szakosztályt foglalkoztatta, mindabban Kármán
nak nem sok öröme telt. Lehet, hogy közoktatásunk vezetői előtt jól meg
fontolt új alkotások képe lebegett; de az új alkotásokat meg kellett előznie fennálló középiskolai rendszerünk rombadöntésének. A kiket az újság ingere és a jövő reménye elkapott, sokszor ok, alkalom és igazság nélkül fölszaba forgott, ahhoz lelkét kötötte, azzal egész egyénisége egybeforrott. Mennyire más ez a küzdelem, mint a hetvenes éveké! A támadó, hódító, alkotó hevülettel szemben az óvatos védelem és a kivívottak megtartásának gondja áll. A küzdelem ma sem dőlt még el s az 1896-ban megalakult legújabb tanítóképző-intézetek új tanterve. Egyszersmind az egyetlen oly munka a Tanácsban, a melyből Kármán az utóbbi évek alatt közvetlenül is kivette
Az utolsó tiz év alatt számos alkalmam volt rá, hogy Kármánnal együtt vehessek részt a Tanács m unkásságában: a szakosztályok tanács
kozásaiban és az ezekből kiküldött bizottságok munkálataiban egyaránt.
Ez időtől fogva a históriai tények elbeszélésébe személyes tapasztalataimat és egyéni impressióimat is belevegyíthetem. S ez a körülmény megkönnyíti számomra Kármán jellemzését a nélkül, hogy részrehajlóvá tenne s az igaz
ságtól eltántorítana. Szemkörének nagy kiterjedése, felfogásának emelkedett
sége, ítéletének biztossága, az élő szó feletti hatalm a: oly tulajdonságai Kármánnak, a melyek őt minden tanácskozó testületnek díszévé tennék.
Nem csekélylem e tulajdonságok értékét; de csillogásuk hidegen hagy s magával nem ragad. Az egyéniséget más tulajdonságok alkotják : a jellem erkölcsi alapon épül fel. Mindig tiszteletet keltett bennem az a lelkes hév, a mely Kármán minden szavából kisugárzik, — az érzület ama nemessége, a mely az egyéni érdekeken felül emelkedve, a tárgyba mélyed és az eszmét keresi, — az az erkölcsi komolyság, a mely nem csak nagy dolgokban, hanem a legapróbbakban is a lelkiismeret szava után indul s annak ellenére semmit sem tesz. Kármán szeret beszélni; nem veti meg a beszédre kínál
kozó alkalm at; de soha sem hallottam ajkáról egy triviális szót, vagy könnyelmű megjegyzést. Van egyéniségében valami prófétai vonás — másoknak és a leikével egybeforrott ügynek javára, a maga martyriumára.
Az eszmék és meggyőződések, nem a pillanatnyi sikerek embere ; amazokért kész áldozatot áldozatra halmozni, ezek helyett beéri a hozzá hajlandó szívek elismerésével és hálájával. Példájával állít emléket magának . . . A mai örömünnepen legjobb kívánságom, hogy ez az emlékjel soha meg ne fogyat
kozzék ragyogásában.
7
K á rm á n M ór s a m a g y a r n y e lv ta n .
Irta SIMONYI ZSIGMOND.
Sajnálom, hogy csak rövid visszaemlékezést irhatok, de ha többet s gondosabban írhatnék is, érzem, képtelen volnék kifejezni azt a hálát, mely- lyel Kármán Mórnak tartozom, s leírni azt a hatást, melyet nemcsak én, de mindnyájan éreztünk, a kik tőle tanultunk. Ha sohasem lett volna szó a magyar nyelvben arra, a mit a német tudósok anregendnek mondanak:
már csak azért is kellett volna e fogalomra szót alkotnunk, hogy a mi Kármánunk egyik fő jellemvonását kifejezhessük. Ébresztő, ösztönző, buz
dító az ő egész valója, de legjobban az a tősgyökeres népies szó fejezi ki, melyet — ha nem csalódom — Brassai honosított meg irodalmunkban (kire szintén nagyon ráillik): elmemozdító *
Ott voltam huszonöt évvel ezelőtt a gyakorló gymnasium első magyar és latin óráin. Felejthetetlen az a benyomás, melyet Kármán tanítása tett reám. Egy gyermekes, de a helyzetet jellemző érzés uralkodott rajtam : saj
náltam, hogy nem lehetek újra iskolás fiú s nem tanulhatom végig a gym- nasiumot Kármán alatt.
Abban az egész évben hospitáltam s csak a második évben tanítot
tam, folyvást Kármán fölügyelete alatt s jóakaró kritikájától támogatva.
Első gondja az volt, hogy a nyelvtanítást észszerűbbé, logikusabbá, mintegy a logika előiskolájává tegyük. Emlékszem, hogy tanulmányozta Brassai mondattani értekezéseit, s fő gondja arra irányult, hogy a mondattant rend
szeresebbé tegye s hogy mondattani alapon építse föl az egész nyelvtant.
Mindjárt kezdetben nagyobb rendszerességet hozott bé a határozók tanítá
sába, és Brassai nyomán elejtette a »vonzatokat« s a »kiegészítőt.« A mód- határozó mellé beállította az állapothatározót, s külön csoportul megálla
pította az eredethatározót s a véghatározót. Mint minden logikus fő, szerette a schemákat, s nagyon örült, mikor a Magyar Tanügyben
bebizo-Egy alföldi bordalban olvassuk : »Bor ám ennek a neve, . . . ez elmemozdító, . . ma vigasztaló, holnap szomorító« (Arany-Gyulai, Népk. Gy. II. 210.)
nyitottam e három határozónak a háromféle helyhatározóval való párhuza
mosságát.
A második nevezetes újítás az volt, hogy nemcsak az alaktant, hanem még a beszédrészek fölosztását és definitioját is mondattani alapon tanította.
(Erről Balassa társunk ir ez emlékkönyvben.)
Kármán Mór buzdítására 18 73 '4 telén kidolgoztam az etymologikus csoportokban rendezett Latin szókönyvet, hogy megkönnyítsük a latin szó
kincs elsajátítását s egyúttal fölhasználjuk a latin nyelvérzék fejlesztésére.
Ugyanakkor készült Kis magyar nyelvtanom első kidolgozásában, és Kármán hetenként egy-egy egész estét rászánt, hogy az elkészült részletet velem átolvassa, megbírálja, megbeszélje. Hogy én ez estéken mennyit tanul
tam, azt elképzelheti mindenki, akinek szerencséje volt Kármán környezeté
ben élni. De neki magának is láthatólag örömet okozott, mikor eszméit így megtestesülni látta.
Mikor 1874-ben külföldre indultam, a Kis nyelvtan kézirata Szarvas Gábornál maradt s ott elveszett. De mikor két év múlva újra hazatértem, mindjárt megint hozzáfogtunk s nem is pihentünk, mig a Kis m. nyelvtan nyomtatásban napvilágot nem látott. 1876. deczemberében már a köny
vecskének előszavát is megírhattam; hadd idézzem belőle itt a következő
vecskének előszavát is megírhattam; hadd idézzem belőle itt a következő