I. Bevezetés – A kis értékű követelések perbeli érvényesítésének elméleti alapjai
4. A kis értékű követelések perbeli érvényesítése – az alapelvek és követelmények
4.3. A jogorvoslathoz való jog
Korábbi Alkotmányunk 57.§ (5) bekezdése és az azt felváltó Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.
A (per)hatékonyság érdekében az Alkotmány lehetővé tette a jogorvoslati jog korlátozását, mikor szintén az 57.§ (5) bekezdésében rögzítette, hogy a jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.
Ezen korlátozási lehetőséget az Alaptörvény nem említi.
A jogorvoslathoz való jog több nemzetközi jogforrásban is rögzítésre került. Így az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján 1948. december 10-én elfogadott és kihirdetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 8. cikke kimondja, hogy minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.47
Az Európa Tanács által 1950. november 4-én elfogadott, Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény kihirdetett, 1992. november 5-étől alkalmazandó Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikke szerint pedig bárkinek, akinek az Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.
Emellett a Magyarországon az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya két helyen is tartalmaz rendelkezéseket a jogorvoslathoz való jogra vonatkozóan. Így a 2. cikkének 3. pontja szerint az Egyezségokmányban részes minden állam kötelezi magát annak biztosítására, hogy minden olyan személy, akinek az Egyezségokmányban elismert jogai vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhessen akkor is, ha a jogok
47 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 8. cikkének a magyar jogrendszerre gyakorolt hatásáról lsd.
Varga Zs. András: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hatása jogszemléletünkre. A közhatalom perlése mint alapvetõ jog. Iustum, Aequum, Salutare, 2009/2. 106-108.
34
megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el (ad a); a jogorvoslattal élő személy jogai tekintetében az illetékes bírói, államigazgatási vagy törvényhozó hatóság vagy az állam jogrendszere szerint illetékes más hatóság határozzon, és fejlessze a bírói jogorvoslat lehetőségeit (ad b); és az illetékes hatóságok a helytállónak elismert jogorvoslatnak érvényt szerezzenek (ad c). A 14. cikkének 5. pontja pedig a büntetőeljárás vonatkozásában biztosítja a jogorvoslati jog igénybevételi lehetőségét, mikor kimondja, hogy a bűncselekmény elkövetésében bűnösnek nyilvánított minden személynek joga van arra, hogy bűnösnek nyilvánítását és elítélését felsőbb bíróság a törvénynek megfelelően felülvizsgálja.
Mindezek alapján könnyen belátható tehát, hogy a jogorvoslathoz való jog alapvető emberi jognak is tekinthető: ez a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának több határozatában is kiemelésre került.
Tekintettel arra, hogy – ahogy az már fentebb is említésre került – a jogorvoslati jog igénybevételi lehetősége nem korlátozódik kizárólag az igazságszolgáltatás, a bírósági eljárások területére, hanem annak biztosítása megkívánt a közigazgatási és más hatósági eljárásokban okozott jogsérelmek orvoslása esetén is. Éppen ennek okán a magyar jogrendszerben igénybe vehető jogorvoslatok köre sem határozható meg teljes pontossággal.48
Abban azonban egységes a jogirodalom álláspontja, hogy a jogorvoslati lehetőségek között egy szűkebb csoportot képez a perorvoslatok köre: azon jogorvoslatok tartoznak ide, melyek a polgári perekben, illetve a büntetőeljárásokban alkalmazhatóak.49 A perorvoslat meghatározása kapcsán a jogirodalomban számtalan megfogalmazással találkozhatunk. A kiváló jogtudós, MAGYARY szerint: „Midőn a fél a bíróságnak valamely jogellenes határozata vagy pedig a saját mulasztása által jogi hátrányt szenved, a törvény ezt sokszor azáltal orvosolja, hogy valamely bíróság – magasabb vagy ugyanazon bíróság, amelynél a hiba történt – oly határozatot hoz, mely a hátrányt a féltől közvetlenül a perre visszahatólag elhárítja. Ez a határozat a perorvoslat.”50 MAGYARY
meghatározásához képest SÁRFFY Andor révén „perorvoslatnak nevezzük a félnek olyan
48 Kiss Daisy: Fellebbezés. In: Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata 2.
Harmadik (átdolgozott) kiadás. Budapest: Complex Kiadó, 2010. 876.
49 Vö. Cserba Lajos – Gyekiczky Tamás – Kormos Erzsébet – Nagy Adrienn – Nagy Andrea – Wopera Zsuzsa: Polgári perjog. Általános rész. Budapest: Complex Kiadó, 2008. 456.; Kengyel (2014) i.m. 374.;
Németh – Kiss i.m. 876-877.
50 Magyary Géza: Magyar polgári perjog. Harmadik Kiadás. Budapest: Franklin Társulat, 1939. 516.
35
cselekményét, amelynek az a célja, hogy a bíróság határozatán vagy intézkedésén alapuló sérelmes perjogi helyzetet elhárítson, mégpedig oly módon, hogy magán a perbeli helyzeten változtasson.”51 A perorvoslat kategóriájának elméleti megközelítésével és elemzésével igen sokat foglalkozó professzor, NÉMETH János az 1970-es években megalkotott, általánosan elfogadott meghatározása szerint perorvoslatnak tekinthetjük
„[…] azt a bírósághoz intézett kérelmet, amely a polgári peres eljárás során hozott, illetőleg azzal azonosnak minősülő, a törvénynek meg nem felelő vagy meg nem felelőnek vélt bírósági határozat ellen irányul abból a célból, hogy az okozott jogsérelmet egy újabb bírósági határozat, közvetlenül a sérelmezett határozatra visszaható módon megszüntesse”.52
Nem kétséges, hogy a jogorvoslati jognak azt egy demokratikus jogállamban alanyi jognak kell lennie. Ezt felismerve a jogalkotók az Alkotmány 1989. évi módosításakor lényegében korlátozás nélkül gyakorolható jogként rögzítették. Az 1989.
évi XXXI. törvény indokolása szerint „Az állami szervek – bíróság, államigazgatási szervek, más hatóságok – jogalkalmazói tevékenységük során jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, határozataik az eljárás alá vontakra nézve kötelezőek. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ennek során jogszerűtlen döntések is születhetnek. Ezért, akinek e szervek jogát vagy jogos érdekét megsértették, a határozat ellen különféle, a törvényekben meghatározott jogorvoslattal élhet.”53 A gyakorlat azonban a jogorvoslati jogosultság korlátlan volta és a perhatékonyság elve közötti ellentét megoldását sürgette.54 Ezért módosították az Alkotmány 57.§ (5) bekezdését, s így került az Alkotmányba a jogorvoslati jog korlátozására lehetőséget biztosító rendelkezés. A szöveget az 1997. évi LXV. törvény állapította meg, melynek indokolása szerint „a jogorvoslati jogosultság az Alkotmányban is szabályozott emberi jog. Az Alkotmány 57.
§ (5) bekezdése biztosítja, hogy az állami szerveknek jogalkalmazói tevékenységük során hozott döntései ellen jogorvoslattal élhessen az, akinek a döntés jogát vagy jogos érdekeit sérti. A törvény a szövegében is kifejezésre juttatja, hogy a jogorvoslati jogot törvény korlátozhatja a jogviták ésszerű időn belüli elbírálás érdekében, de a jogorvoslati jog korlátozásának arányban kell állnia az elérendő céllal.”55
51 Sárffy Andor: Magyar polgári perjog. Budapest: Grill Károly Könyvkiadó, 1946. 371.
52 Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásban. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1975.
44.
53 1989. évi XXXI. törvény indokolása az Alkotmány módosításáról. A 34.§-hoz. 4. pont
54 Kengyel (2014) i.m. 372.
55 1997. évi LIX. törvény indokolása a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról. A 8-12. §-hoz.
36
A jogorvoslati joggal az Alkotmánybíróság több alkalommal, több határozata keretében is foglalkozott. Ezek közül kiemelkedik a polgári peres eljárásokban a másodfokú bíróság határozatai elleni jogorvoslati jog biztosítása kapcsán indult 22/1995.
(III.31.) AB határozat, mely példátlan részletességgel tárta fel a jogorvoslati jog tartalmi elemeit.
Ezen határozatában az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy „jogorvoslat” szó alatt az a jog értendő, amelyet az Alkotmány 57.§ (5) bekezdése szabályozott, azaz az eljárási jogtudományban jogorvoslatnak nevezett eszközök – az elnevezésük ellenére – tartalmilag nem feltétlenül azonosak az alapvető jogi értelemben vett jogorvoslattal.
Az Alkotmány a jogorvoslati jog egyik korlátjaként rögzíti, hogy azzal „a törvényben meghatározottak szerint” szerint lehet élni. Az Alkotmánybíróság szerint ezzel a jogalkotó az egyéb, eltérő szabályozási lehetőségekre kívánt utalni.56 Így például arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája is lehet,57 ahogy azt az 5/1992. (I.30.) AB határozat a büntetőeljárási jogorvoslatok körében kifejtette.58
A jogorvoslati jogával „mindenki” élhet, akinek a döntés „jogát vagy jogos érdekét sérti”. A jogorvoslati jog jogosulti körébe tehát minden természetes és jogi személy is beletartozik, feltéve, hogy a döntés sérti a jogát vagy jogos érdekét. Az Alkotmánybíróság több határozatában ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy nem feltétlenül szükséges a tényleges sérelem: elég annak elvi fennállása.59 Éppen ezért a jogorvoslati jog alanyi körének meghatározása kapcsán az Alkotmánybíróság – az alkotmányjogi panasz jogintézményének korábbi értelmezésére is visszautalva, illetve annak analógiájára60 – rámutatott arra, hogy akinek még elvben sincs olyan joga vagy jogos (a jog által védett és elismert) érdeke, amelynek sérelmét állíthatná, nem tartozik, nem tartozhat a jogorvoslati jogosultak közé.61 Ahhoz azonban, hogy a jogorvoslat az alkotmányos szerepét képes legyen betölteni, az Alkotmánybíróság szerint az
„érintetteknek meghatározott, feltételekhez kötött alanyi joggal kell rendelkezniük arra,
56 22/1995. (III.31.) AB határozat. Indokolás II. 2. pont.
57 1636/D/1991. AB határozat. Indokolás II. pont; 22/1995. (III.31.) AB határozat. Indokolás II. 2. pont.
58 Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest: Osiris Kiadó, 2001. 576-577.
59 22/1995. (III.31.) AB határozat. Indokolás II. 2. pont.
60 38/1993. (VI.11.) AB határozat. Indokolás IV. pont.
61 22/1995. (III.31.) AB határozat. Indokolás II. 2. pont.
37
hogy az általuk állított jogsérelmet a jogorvoslati fórum érdemben és rájuk kiható hatállyal bírálja el.”62