TÛZVÉDELMI SZAKVIZSGA BIZONYÍTVÁNY (név)
VII. Jogegységi határozatok
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 5/2009. BJE
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának Büntetõ Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2009. év október hó 12.
napján tartott nyilvános ülésen – a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Kollégiuma vezetõjének indítványa tárgyában – meghozta a következõ
jogegységi határozatot:
I. A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény ügyész kizárására vonatkozó rendelkezései a pótmagánvádlóra nem alkalmazhatók.
II. A büntetõeljárásban a pótmagánvádlóként fellépõ sértett és a pótmagánvádló jogi képviselõje tanúként kihallgatható. A tanúként kihallgatott személy – az egyéb törvényi feltételek megléte esetén – pótmagánvádlóként felléphet, vagy pótmagánvádló jogi képviselõjeként eljárhat.
Indokolás
I. 1. A Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Kollégiumának vezetõje – a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 439. §-a (1) bekezdése a) pontjának második fordulatára hivatkozva, és 440. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.
Álláspontja szerint elvi kérdés, hogy a pótmagánvádlóként fellépõ sértett a büntetõeljárásban tanúként kihallgatható-e, avagy ennek lehetõségét kizárja a közvádló helyébe lépõ eljárási pozíciója. Elõzményként utalt arra, hogy a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Büntetõ Kollégiumának vezetõje – a megye területén észlelt eltérõ jogalkalmazási gyakorlat miatt – jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte.
2. Az indítványozó a következõ – ugyanazon ügyben hozott, és az elvi kérdésben eltérõ álláspontokat tartalmazó – bírósági határozatokra hivatkozott.
a) A Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2005. június 8. napján kihirdetett PM.677/2004/21. számú ítéletével a terheltet – bizonyítottság hiányában – felmentette az ellene a pótmagánvádló által, sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól. Az indokolásban bizonyítékként számba vette a sértett kft. mint pótmagánvádló képviseletében eljáró ügyvéd feljelentését, beadványait, majd utalt arra, hogy az ügyvéd pótmagánvádlót a bíróság nem hallgatta ki tanúként, mivel õ a sértett kft. képviseletében a Be. 236. §-a alapján az ügyész jogait gyakorolta.
A Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2006. június 26. napján meghozott 4.Bf.255/2005/4. számú végzésével az elsõfokú ítéletet, a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsõfokú bíróságot új eljárásra utasította. Indokai szerint – hivatkozva a Be. 31. § (1) bekezdés c) pontjára, 56. § (4) bekezdésére, 236. §-ára – az ügyben a jogi szakvizsgával rendelkezõ (ügyvéd) pótmagánvádló sem pótmagánvádlóként, sem pótmagánvádló jogi képviselõjeként nem járhatott volna el, mert õt a nyomozás során tanúként kihallgatták, továbbá a bíróság elõtt is tett olyan nyilatkozatokat, melyek tanú által tett nyilatkozatra emlékeztetnek.
Ekként pedig a városi bíróság olyan személy távollétében tartotta meg a tárgyalást, akinek részvétele a törvény értelmében kötelezõ.
b) A megismételt eljárásban a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2006. augusztus 28. napján meghozott PM.420/2006/2. számú végzésével az ugyanezen sértett kft., mint pótmagánvádló képviseletében eljáró ugyanazon ügyvéd által ugyanazon terhelttel szemben, magánokirat-hamisítás és sikkasztás bûntette miatt benyújtott vádindítványt a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontja alapján elutasította. Az elutasítás egyik indokaként hivatkozott arra, hogy a pótmagánvádat arra nem jogosult személy (az ügyvéd) nyújtotta be, aki a Be. 31. § (1) bekezdésének c) pontja alapján pótmagánvádlóként nem járhat el. Így a pótmagánvád eleve nem törvényes.
A Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság (a 4.Bf.255/2005/4. számú ügyben eljárttól eltérõ összetételû tanácsa) a 2006. november 30. napján meghozott 3.Bf.290/2006/2. számú végzésével az elsõfokú határozatot a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának e) alpontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsõfokú bíróságot új eljárásra utasította. Kifejtette, hogy – eltérõen az elsõfokú bíróság álláspontjától – az ügyész kizárására vonatkozó Be.
rendelkezések a pótmagánvádlóra nem alkalmazhatók.
c) Az ezt követõ megismételt eljárásban a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2007. február 20. napján kihirdetett PM.8/2007/3. számú ítéletével a terheltet a sikkasztás bûntette miatt emelt vád alól – bûncselekmény hiányában – felmentette. Az indokolásban bizonyítékként számba vette (és értékelte is) a sértett kft. mint pótmagánvádló képviseletében eljáró ügyvéd tanúként tett vallomását.
A Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság (a 3.Bf.290/2006. számú ügyben eljárttal azonos összetételû tanácsa) a 2007. augusztus 29. napján meghozott 1.Bf.49/2007/4. számú végzésével az elsõfokú ítéletet helybenhagyta.
A Legfelsõbb Bíróság a 2008. február 28. napján meghozott Bfv.II.922/2007/5. számú végzésével az ügyvéd, mint pótmagánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, annak indokait alaptalannak tartotta és a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság PM.8/2007/3. számú ítéletét és a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1.Bf.49/2007/4. számú végzését hatályában fenntartotta. A felülvizsgálat tárgyát a jogegységi indítvány szerinti elvi kérdés nem képezte, ezért azzal a Legfelsõbb Bíróság e határozatában nem is foglalkozott.
3. Az indítványozó szerint mindezek alapján – különös tekintettel arra is, hogy az eltérõ jogértelmezés az ugyanazon ügyben hozott határozatok egymást követõ hatályon kívül helyezéseit eredményezte – indokolt a jogegységi eljárás lefolytatása.
Ennek eredményeként pedig annak kimondását javasolta, hogy a pótmagánvádlóként fellépõ sértett a büntetõeljárásban tanúként kihallgatható.
Az indítványozó álláspontja, hogy a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Bf.290/2006. számú ügyben eljárt tanácsának jogértelmezése a helyes; az ügyész kizárására vonatkozó Be. rendelkezések a pótmagánvádlóra nem vonatkoztathatók.
Ehhez képest téves az a felfogás, mely szerint a Be. 236. §-ára hivatkozással a Be. 31. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti kizáró ok a pótmagánvádlóval szemben alkalmazható.
Utóbbi ellentétes a pótmagánvádló jogintézményének rendeltetésével. A pótmagánvádlói fellépés törvényi lehetõsége a sértett jogállásának erõsítését és nem pedig a bizonyítás eszköztárának gyengítését célozza. A sértett jogérvényesítési lehetõségének bõvítése pedig nem járhat azzal, hogy a pótmagánvádló joggyakorlásának sikere kétségessé válik. Nem vezethet a bizonyítás szempontjából fontos (esetleg pótolhatatlan) vallomás kizárásához.
A sértett vallomása (ide nem értve a tanú vallomástételének akadályai miatt ki nem hallgatható személy esetét) a legtöbb bizonyítékot szolgáltatja, kihallgatása gyakorlatilag soha nem mellõzhetõ.
A Be. 236. §-a pedig az ügyészi jogok gyakorlásáról szól, de – értelemszerûen – nem azonosítja a pótmagánvádlót az ügyésszel.
Az indítványozó – álláspontja alátámasztásaként – utalt a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Kollégiuma 4/2007. BK számú véleményének II. részében a Be. 53. §-a kapcsán adott irányadó értelmezésre, valamint az elõzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság által 2008. október 9. napján a C–404/07. számú ügyben hozott ítéletben foglaltakra.
II. A Legfõbb Ügyész BF.2491/2009/1. számú írásbeli nyilatkozatában – egyetértve az indítványozó indokaival és jogi álláspontjával – a jogegységi indítványban kifejtetteknek megfelelõ határozat meghozatalát indítványozta.
III. Az indítvány szerinti elvi kérdésben a bíróságok jogértelmezése eltérõ, ezért – a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti okból – az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala szükséges.
Ennek érdekében a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa a Be. 442. §-a (3) bekezdése szerint nyilvános ülést tartott, melyen az indítványozó a jogegységi indítványt fenntartotta és azzal, a Legfõbb Ügyész képviselõje pedig az írásbeli nyilatkozatával egyezõ tartalommal szólalt fel.
A Legfõbb Ügyész képviselõje egyben utalt az Alkotmánybíróság 72/2009. (VII. 10.) AB számú határozatára. Kifejtette, hogy az ügyésznek, amennyiben álláspontja szerint a bizonyítás eredménye alapján az állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bûncselekmény, vagy azt nem a vádlott követte el, akkor vádat kell ejtenie.
A pótmagánvádlót azonban ilyen kötelezettség nem terheli.
IV. A jogegységi indítvány alapos.
A jogegységi indítványban –, illetve azzal szoros összefüggésben az adott bírósági határozatokban – foglaltak alapján eldöntendõ elvi kérdés, hogy
– a pótmagánvádlóra, illetve jogi képviselõjére alkalmazhatók-e a Be. ügyész kizárására vonatkozó rendelkezései;
s ehhez képest
– a büntetõeljárásban pótmagánvádlóként fellépõ sértett és a pótmagánvádló képviselõje tanúként kihallgatható-e, illetve a tanúként kihallgatott személy – az egyéb törvényi feltételek megléte esetén – pótmagánvádlóként felléphet-e, vagy pótmagánvádló képviselõjeként eljárhat-e.
1. a) A Be. 236. §-a szerint „a pótmagánvádló a bírósági eljárásban – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az ügyész jogait gyakorolja”.
Kétségtelen, hogy azokban az esetekben, amikor a törvény alapján a sértett jogosult pótmagánvádlóként fellépni, és fellép, ezáltal vádlói jogok birtokába kerül; azonban nem lesz minden, ügyészt megilletõ vádlói jogosítvány birtokosa. (Így például jogorvoslati joga korlátozott terjedelmû, a vádlott javára nem fellebbezhet, a vádat nem terjesztheti ki, nem indítványozhatja a vádlott bíróság elé állítását, ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben a bírósági eljárást, a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás lefolytatását.)
Kétségtelen az is, hogy ezáltal olyan személy jogosult gyakorolni bizonyos vádlói jogokat, aki egyben az elbírálandó ügy érintettje, sértettje; s mint ilyen korábban tanúvallomást tett.
Az ügyész esetében ezen körülmények valóban kizárási okok. Ennek indoka azonban az, hogy az ügyészség – alkotmányos helyzeténél fogva – közhatalmi szervezet, s ekként az ügyész az állami hatalom gyakorlója. Ezért az ügyész az õt megilletõ jogok gyakorlásában objektivitásra kötelezett, aminek törvényi biztosítékát képezik a rávonatkozó kizárási okok, illetve szabályok.
A sértett viszont, amikor pótmagánvádlóként fellép, nem válik közhatalmat gyakorlóvá, nem lesz közvádló. Nem vonatkozik rá sem a legalitás (minden bûncselekmény miatt eljárásnak kell indulnia), sem pedig az officialitás (az eljárást az arra hivatott szervek hivatalból kötelesek megindítani és folytatni) követelménye. Számára a törvény a vádlói jog gyakorlását nem az ügyésszel egyezõen, és nem a közvádló jogintézményen (szervezetén) belül, hanem azon kívül, attól függetlenül, elkülönülten – éppen a közvádló (az ügyész) jogértelmezésével szembeni jogérvényesítés érdekében – biztosította [vö.: Be. 53. § (1) bek.].
A sértetti mivolt a pótmagánvádló joggyakorlásának törvényi feltétele, s nem pedig gátja. Ennélfogva a pótmagánvádló – értelemszerûen – objektivitásra sincs kötelezve, és a történtek észlelése, illetve az érintettsége miatt fennálló esetleges elfogultsága sem képezi joggyakorlása törvényi korlátját.
„A pótmagánvádló a bírósági eljárásban az ügyész jogait gyakorolja (Be. 236. §), ugyanakkor az ügyészi objektivitásnak az Alkotmányon és a Be.-n alapuló kötelezettsége [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004. 241, 258.] a pótmagánvádlót értelemszerûen nem terheli.” [42/2005. (XI. 14.) AB határozat indokolásának IV/3.3. pontja.]
b) Mindemellett önmagában a Be. 236. §-a alapján sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy pótmagánvádló esetében az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók.
A Be. a pótmagánvádlóra vonatkozó kizárási szabályokat nem határoz meg. A Be. 236. §-a az ügyész jogainak gyakorlására hatalmazza fel a pótmagánvádlót. Az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezések pedig – közte a Be.
31. § (1) bekezdésének c) pontja – értelemszerûen nem jogot adnak az ügyésznek, hanem jogot vonnak el tõle.
c) Nyilvánvaló az is, hogy amennyiben az ügyész az ügyben mint sértett, pótmagánvádló, vagy mint képviselõjük vesz, vagy vett részt, illetõleg ezek hozzátartozója, avagy az ügyben mint tanú vesz, vagy vett részt [Be. 31. § (1) bek. b)–c) pont], akkor kizártsága folytán a vádlói jogok nem válnak gazdátlanná, azokat más ügyész fogja gyakorolni.
Ha ezzel egyezõen – a Be. 31. §-ára hivatkozással – a pótmagánvádló szintén kizárt lenne a vádlói jog gyakorlásából, akkor helyette azt más sem gyakorolhatná. Következésképpen az ilyen értelmezés odavezetne,
hogy a sértett pótmagánvádlókénti fellépésének törvényi lehetõsége eleve kizárt lenne, ami pedig szöges ellentétben áll a jogalkotói szándékkal, és a Be. 53. § (1) bekezdésével.
2. Helyes az indítványnak a perbeli bizonyítás esetleges sikertelenségére vonatkozó okfejtése is.
a) A Be.-nek a bizonyítás tárgyára, bizonyítás eszközeire, a bizonyítékok értékelésére, valamint a tanúvallomásra vonatkozó rendelkezései mind azt célozzák, hogy a bíróság számára adott legyen az ügy helyes eldöntésének minden feltétele, a lehetséges és jelentõséggel bíró bizonyítékok mérlegelés tárgyát képezhessék [Be. 75. § (1) bek., 76. § (1) bek., 78. § (1)–(3) bek., 79. § (1) bek.]. Ennek eredménye ugyanis a tényállás valóságnak megfelelõ tisztázása, alapos és hiánytalan megállapítása; a megalapozott tényálláshoz pedig a felülbíráló bíróság is kötve van [Be. 351. § (1) bek.; 388. § (1) bek.].
b) A sértett rendszerint közvetlen észlelõje („koronatanúja”) a történteknek. Tanúvallomása a bizonyítás egyik eszköze, annak tartalma pedig bizonyíték.
Ehhez képest, ha a pótmagánvádlóként fellépõ sértett ki lenne zárva a vallomástétel lehetõségébõl, akkor a tényállás valóságnak megfelelõ tisztázása, alapos és hiánytalan megállapítása, ennélfogva az érdemi döntés helyessége iránti érdek szenvedne sérelmet.
A pótmagánvádló – sértetti mivoltából fakadó – elfogultsága pedig nem vallomástételének akadályát, hanem az általa szolgáltatott bizonyíték értékelésének, mérlegelésének szempontját képezi, képezheti (mint minden más tanúvallomás esetében).
3. Az indítványozó alappal hivatkozott az Európai Közösségek Bírósága C–404/07. számú ügyben – egy pótmagánvádló által a terhelt ellen indított alapügyben eljáró magyar bíróság elõzetes döntéshozatal iránti kérelme tárgyában – hozott ítéletére.
Az Európai Közösségek Bírósága (harmadik tanács) 2008. október 9-i (2008/C 301/20) ítéletének rendelkezõ része szerint „A büntetõeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. és 3.
cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkek nem kötelezik a nemzeti bíróságot annak engedélyezésére, hogy valamely bûncselekmény sértettje az alapügybelihez hasonló pótmagánvádas büntetõeljárásban tanúként kihallgatást nyerjen. E lehetõség hiányában azonban a sértett számára lehetõvé kell tenni, hogy bizonyítékként figyelembe vehetõ vallomás tételét engedélyezzék számára.” [Európai Unió Hivatalos Lapja 2008. XI. 22-i, C 301. szám, 11. o., HL C 283., 2007. 11. 24.]
E határozat ugyancsak azt támasztja alá, hogy a sértett, amennyiben vallomást kíván tenni, nem fosztható meg ennek lehetõségétõl, akkor sem ha pótmagánvádlóként lépett fel.
4. A Be. 56. § (4) bekezdése alapján a pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelezõ, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. Ennek értelmében a pótmagánvádló (amennyiben jogi szakvizsgával nem rendelkezik) a jogait a jogi képviselõje útján gyakorolhatja. Következésképpen a jogi képviselõje saját nevében nem jogosult eljárni.
a) A már kifejtettek alapján nincs törvényi akadálya annak, hogy a pótmagánvádló – akár rendelkezik jogi szakvizsgával, akár nem – tanúként vallomást tegyen, illetve a tanúvallomást tett sértett pótmagánvádlóként fellépjen.
Pótmagánvádló esetében a közvádló jogintézményéhez fûzõdõ, abból fakadó, a közvádló (az ügyész) eljárására vonatkozó korlátok közömbösek. Így a pótmagánvádlóra a Be. 31. § (1) bekezdés c) pontja sem alkalmazható.
b) Hasonlóképpen abban az esetben, ha a pótmagánvádló a jogait jogi képviselõje útján gyakorolja, annak sincs törvényi akadálya, hogy a jogi képviselõt tanúként hallgassák ki, illetve a tanúként kihallgatott személy a pótmagánvádló jogi képviselõje legyen.
A pótmagánvádló jogi képviselõjére vonatkozó egyetlen kizárási szabály ugyanis a Be. 56. § (4) bekezdése, mely szerint nem lehet képviselõ az, aki az ügyben közvetítõként járt, vagy jár el, illetve a közügyektõl eltiltás hatálya alatt áll.
c) Értelemszerû, hogy a pótmagánvádló, illetve a pótmagánvádló jogi képviselõje esetében a Be.-nek a tanúként kihallgatásra, valamint a tanú vallomástételére vonatkozó rendelkezései betartásával kell eljárni.
5. A kifejtettek nyomán – amint arra az indítványozó is hivatkozott – változatlanul helytálló a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Kollégiuma 4/2007. BKv. számú véleményében a Be. 53. §-ához fûzött (Bírósági Határozatok 2007. évi 8. számában közzétett) jogértelmezés.
A Be. 494. § (5) bekezdése alapján az ugyancsak vádlói jogokat gyakorló magánvádlóként fellépõ sértett tanúként hallgatható ki. A magánvádló eljárásjogi helyzete – az adott elvi kérdés szempontjából – a pótmagánvádlóéval egyezõ.
Kétségtelen, hogy a Be. a pótmagánvádló tanúkénti kihallgatása lehetõségére vonatkozóan ilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Ennek hiánya azonban szintén nem értelmezhetõ akként, hogy a pótmagánvádlóként
fellépõ sértett az ügyben tanúként nem hallgatható ki, illetve a tanúként kihallgatott sértett pótmagánvádlóként nem léphet fel.
V. Ekként a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa – a Be. 443. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján – a jogegységi indítványnak helyt adott és a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló, illetve azzal szorosan összefüggõ elvi kérdésben a rendelkezõ rész szerint határozott.
A jogegységi tanács a határozatát – a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján – a Magyar Közlönyben közzé teszi.
Budapest, 2009. október 12.
Dr. Baka Andráss. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Márki Zoltáns. k., Dr. Akácz Józsefs. k.,
elõadó bíró bíró
Dr. Schäfer Annamárias. k., Dr. Belegi Józsefs. k.,
bíró bíró