A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata
4/2007. BJE szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának bünte-tõ jogegységi tanácsa Budapesten, a 2007. év november hó 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következõ
jogegységi határozatot:
I. A garázdaság bûncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek
nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a cso-portos elkövetés során egymás ellen lépnek fel.
II. A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütközõ és a (2) bekezdésa)pontja szerint minõsülõ garázdaság bûntet-te társbûntet-tetbûntet-teseinek szándék- és akarabûntet-tegysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek.] szempontjából csak annak belátása szüksé-ges, hogy az egymással – vagy másokkal – szembeni erõ-szakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a kö-zösség nyugalmát. Az elkövetõk személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.
III. A garázdaság bûncselekményének társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az, ha a személy elleni erõszakos magatartás egyidejûleg alaki bûnhalmazatot alkotó testi sértést is megvalósít (BK. 93.), s ez utóbbi bûncselek-ményt tekintve a társtettesség ismérvei hiányoznak.
INDOKOLÁS
A Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese – a Pécsi Ítélõ-tábla Büntetõ Kollégiuma vezetõjének kezdeményezésé-re – a Be. 440. §-a (1) bekezdéséneka)pontja alapján az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása érdekében [Be. 439. § (1) bek.a)pont] jogegységi eljárás lefolytatá-sát és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta ab-ban az elvi jogalkalmazási kérdésben, hogy a Btk. 271. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minõsülõ garázdaság bûntettét elkövetõ csoport résztvevõinek az elkövetõi mi-nõsége társtettesi vagy önálló tettesi abban az esetben, ha a garázdaság elkövetése során egymással szemben lépnek fel és a törvényi tényállás részét alkotó erõszakos magatar-tásukat a csoport másik vagy többi résztvevõjének szemé-lyét, testi épségét sértve valósítják meg.
A jogegységi indítványt kezdeményezõ kollégiumveze-tõ az indítvány tárgyául megjelölt jogkérdésben az illeté-kességi területén mûködõ bíróságok – a Tolna Megyei Bí-róság és a Somogy Megyei BíBí-róság, illetõleg az illeté-kességi területükhöz tartozó egyes helyi bíróságok – ítél-kezésében ellentétes gyakorlatot észlelt.
A Kaposvári Városi Bíróság a 9.B.617/2005. számú, illetõleg a másodfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság a Bf.15/2006. számú ügyben, és a Siófoki Városi Bíróság a 4.B.368/2005. számú, illetõleg a másodfokon eljárt So-mogy Megyei Bíróság a Bf.13/2006. számú ügyben az ügydöntõ határozatában a csoportosan elkövetett garázda-ság bûntettét elbírálva az elkövetõknek az egymás sérel-mére megvalósított garázda cselekményét valamennyi ter-helt esetében társtettesként elkövetettnek értékelte.
Ezzel szemben a Szekszárdi Városi Bíróság a 26.B.3/2000/36. számú és a Tolna Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 3.Bf.172/2006/11. számú, valamint a
Bonyhádi Városi Bíróság a B.107/2006/10. számú és a Tolna Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 3.Bf.61/2007/3. számú határozatai – elvetve a megyei fõ-ügyészség jogi álláspontját – önálló tettesként (és nem társtettesként) elkövetett garázdaság bûntettének értékel-ték azoknak a terhelteknek a cselekményét, akik, mint a Btk. 137. § 13. pontja szerint csoportot alkotó elkövetõk a kihívóan közösségellenes erõszakos cselekményüket egy-mással szemben hajtották végre.
A Tolna Megyei Bíróság határozataiban kifejtett jogi ál-láspont lényege az, hogy amennyiben három személy egy helyen és egy idõben valósítja meg a Btk. 271. § (1) bekez-désébe ütközõ garázdaság törvényi tényállását, a csopor-tos elkövetés, mint minõsítõ körülmény megállapítható, de
„az ennél szorosabb közös bûnelkövetõi kapcsolat, a társ-tettesség csak teljes szándékegység esetén jön létre”. Az elõbb felsorolt ügyekben pedig a szándékegység azért nem állapítható meg, mert a személy elleni erõszakot egymás-sal szemben elkövetõk között nem lehet szó akarategység-rõl. Ha az elkövetõk ellentétes érdekbõl, sõt egymás ellen irányuló szándékkal cselekszenek, úgy közöttük a Btk.
20. §-ának (2) bekezdésében a társtettességhez megkívánt érzelmi és értelmi azonosulás, a szándék- és akarategység hiányzik.
* * *
Az indítványozó álláspontja szerint a felvetett elvi kér-dés megoldását a Somogy megyében mûködõ bíróságok ismertetett határozatai tartalmazzák helyesen. A korábban közölt eseti döntések és jogegységi határozat ismertetésé-vel álláspontjának alátámasztásául a következõkre muta-tott rá:
A garázdaság csoportosan elkövetettként minõsül akkor is, ha a három vagy több személy nem együttesen, egymást támogatva, hanem egymással szemben vesz részt az elkö-vetésben (BH 1985/299.).
A csoportos elkövetés folytán a társtettesként elkövetett garázdaság bûntettének megállapítására alkalmas annak a magatartása, aki a két társa kihívóan közösségellenes, erõ-szakos cselekményébe – a már megvalósított riadalom kel-tésére alkalmas történések ismeretében – bekapcsolódik, és a továbbiakban maga is részt vesz a sértett bántalmazá-sában (BH 2003/309.).
A garázdaság csoportosan elkövetettkénti minõsítését nem zárja ki, ha az elkövetõk egyikének felelõsségre voná-sára – vádemelés hiányában – nem került sor. „A garázda-ság bûntettének megállapítását nem zárja ki, ha három vagy több elkövetõ nem együttesen, egymást támogatva lép fel, hanem egymással szemben áll. Így a három sze-mély által megvalósított garázdaság akkor is csoportosan elkövetettnek (Btk. 137. § 13. pont) minõsül, ha az elköve-tõk a kihívóan közösségellenes magatartásukat egymással szemben valósítják meg. Az ilyen magatartás ugyanúgy
al-kalmas riadalom, megbotránkozás okozására, ugyanúgy fokozottan veszélyes, mintha az elkövetõk egységesen lépnének fel” (BH 2006/76.).
Az ismertetett eseti döntések azt szemléltetik: a bírói gyakorlat következetes abban, hogy csoportosnak tekinti a legalább három személy tettlegessége által megvalósí-tott – riadalomkeltésre alkalmas – cselekményt, függetle-nül attól, hogy azok ki (kik) ellen léptek fel. Egyöntetû az ítélkezés abban is, hogy a garázdálkodók személyes indí-téka közömbös (BH 1983/434.).
„A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító ga-rázda elkövetõ tudatában van annak, hogy erõszakos cse-lekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám – akár személyes motivációból faka-dó – tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja vég-re. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefor-dulás legalább az eshetõleges szándék szintjén felismerhe-tõ.” (BH 2005/313.). A garázdaságot elkövetõ tudatának, tehát ennyit és nem többet kell átfognia. A garázdaság büntetõjogi megítélése szempontjából az elkövetõk cse-lekményüket „nem egymás ellen”, hanem a köznyugalom sérelmére valósítják meg. Ezért társas bûnelkövetés esetén a társtettességük aggálytalanul megállapítható akkor is, ha erõszakosságukat személyes nézeteltérésük, vitájuk vál-totta ki. „Érdekeik” (indulataik), személyük szembenállá-sa a garázdaság bûncselekményével kapcsolatban kívül marad a Btk. 13. §-ának szándékosság fogalmán.
Természetesen mindezeknek a követelményeknek és feltételeknek csak akkor lehet jogi jelentõségük, ha a tár-sas bûnelkövetés alanyai valamennyien a jogtalanság tala-ján állnak. A jogtalan támadás ellen jogosan védekezõ, vagy közérdekbõl beavatkozó, illetve a rend helyreállítása érdekében cselekvõ személy nyilvánvalóan nem vonható a garázdaságot megvalósító csoport (Btk. 137. § 13. pont) fogalma alá, mert nem a köznyugalom ellen fejti ki tevé-kenységét.
A csoport büntetõjogi értékelésének a 2/2000. BJE szá-mú jogegységi határozatban kifejtett általános szabályai alól a garázdaság sem kivétel. Tehát a részesek és a tettes (társtettesek) együtt alkothatnak e bûncselekmény tekinte-tében is csoportot, akár egymás ellen, akár egymást támo-gatva hajtják végre erõszakos tetteiket. A három vagy több személy, mint a Btk. 271. § (1) bekezdésének megfelelõ tényállásszerû magatartást tanúsító alanyai viszont nem minõsíthetõk önálló tetteseknek.
Az ítélkezési gyakorlat tükrében nem állja meg a helyét a Tolna Megyei Bíróság 3.Bf.172/2006/11. számú ítéleté-nek az a – fõügyészségi álláspontot cáfolataként felho-zott – okfejtése, amely az egymást kölcsönösen ütlegelõ, szembenálló személyek cselekményét értékelve azt juttat-ja kifejezésre: „A társtettesi cselekményi egység elvét kö-vetve az a képtelen helyzet alakulna ki, hogy az elkövetõ a saját sérelmére más által megvalósított személy elleni bûn-cselekményért is felelne.”
A megyei bíróság idézett elvi álláspontja azért téves, mert „az ún. találkozó bûncselekmények” esetén – a köl-csönös bántalmazás – csoportos (társas) garázdaságként való értékelése mellett, ha annak egyéb feltételei megvan-nak (BK 93.), azzal halmazatban kell megállapítani a testi sértést is, amelynek az okozója ezért a bûncselekményért már önálló tettesként felelhet. Mindez nem érinti a garáz-daság csoportos, és azon belüli társtettesi elkövetést.
A Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese azt indítványoz-ta, hogy a jogegységi tanács a felvetett vitás elvi jogalkal-mazási kérdésben az alábbiak szerint adjon iránymutatást:
1. A Btk. 271. § (1) bekezdése és (2) bekezdésa)pontja szerinti garázdaság bûntettét megvalósító csoportos elkö-vetés esetén a csoport tagjai társtettesek, vagy társtettesek és részesek, illetve tettes és részesek lehetnek.
E törvényhely alá vonható társas elkövetés ala-nyai – csoporton belül – önálló tetteseknek nem minõsíthe-tõk.
2. A Btk. 271. § (1), (2) bekezdésa)pontja szerinti ga-rázdaság bûntette társtetteseinek szándék- és akarategysé-ge [Btk. 13. §, 20. § (2) bek.] szempontjából annak belátá-sa szükséges, hogy az egymásbelátá-sal – vagy másokkal – szem-beni erõszakos cselekedetük közvetlenül és durván sérthe-ti a közösség nyugalmát. Az elkövetõk személyes mosérthe-tivá- motivá-ciója, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.
3. A garázdaság társtetteskénti elkövetésének megálla-pítását nem zárja ki, ha a személy elleni erõszakos maga-tartás egyidejûleg testi sértést is megvalósít. A két bûncse-lekményt – egyéb feltételek megvalósulása esetén (BK 93.) – bûnhalmazatban kell megállapítani.
4. Csoportos elkövetésen belül is meg kell jelölni az el-követõi minõséget az ítélet rendelkezõ részében (társtet-tesként, bûnsegédként elkövetett garázdaság bûntette).
* * *
A legfõbb ügyész a jogegységi indítványban kifejtett jogi állásponttal mindenben egyetértett és az annak megfe-lelõ jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt (BF.2342/2007. szám).
* * *
A jogegységi tanács a jogegységi indítványban kifej-tett – a Somogy megyében mûködõ bíróságok ítéleteivel szemléltetett és a kezdeményezõ ítélõtábla
kollégiumve-zetõjének a véleményével is megegyezõ – jogi állásponttal értett egyet.
A bûncselekmény csoportos elkövetésének megállapí-tásával összefüggõ jogértelmezési kérdéseket a 2/2000.
büntetõ jogegységi határozat rendezte. Rámutatott arra, hogy a csoport tagjai a bûncselekmény – pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás – helyszínén vagy annak kö-zelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és idõbeli határok között együttmûködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A bûncselekmény ré-szesei csak akkor tekinthetõk a csoport tagjainak, ha a tet-tes (társtettet-tesek) mellett maguk is a bûncselekmény hely-színén mûködnek közre az elkövetésben, helyszíni felbuj-tással vagy az elkövetéshez segítség nyújtásával. A cso-port tagjainak az elkövetõi minõségét az ítéletben ponto-san meg kell állapítani.
Az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bûncselekmé-nyét – így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bûn-tettét is – társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben az a terhelteknek a térben és idõben összefüggõ kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy elleni erõszak kifejtésével (is) együttjá-ró, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg (BH 2000/94., 2003/309., 2006/76.). Az adott jogkérdésben tehát a bíróságok eltérõ jogértelmezése a jogegység sérelmének a lehetõségét ma-gában hordozza, s ez jogegységi határozat meghozatalát indokolja.
A jogirodalomban egységes, az ítélkezési gyakorlatban is követett az az álláspont, miszerint a társtettesség megál-lapításának – a Btk. 20. §-ának (2) bekezdésében meghatá-rozott – együttes feltétele: tárgyi értelemben ugyanazon szándékos bûncselekmény törvényi tényállásának az egé-szében vagy részben történõ megvalósítása, alanyi oldalról pedig egyfelõl a másik, illetõleg a többi elkövetõ magatar-tása objektív veszélyeztetõ jellegének az ismerete (az egy-más tevékenységének kölcsönös tudata), egy-másfelõl az, hogy mindegyik elkövetésben résztvevõt ugyanazon tör-vényi tényállás megvalósítására irányuló akár egyenes, akár eshetõleges szándék vezérelje. (Az ugyanazon bûn-cselekményhez kapcsolódó részesi magatartások lényegi-leg abban különböznek a társtettesek magatartásától, hogy tényállási elemet nem valósítanak meg). Ezeknek az el-veknek értelemszerûen érvényesülniük kell akkor is, ha a garázdaság bûncselekménye csoportos elkövetéssel való-sul meg, s a csoport résztvevõi akár egymást támogatva, akár egymással szemben állva vesznek részt a garázdaság egyik lehetséges elkövetési magatartásának, a személy el-leni erõszaknak a kifejtésében.
Abban az esetben, ha a Btk. 137. §-ának 13. pontja sze-rinti csoportot alkotó elkövetõk kihívóan közösségellenes és megbotránkozás vagy riadalom keltésére objektíve al-kalmas magatartása az egymással ellentétes érdekkörû,
egymással szemben álló személy vagy személyek elleni erõszak kifejtésében – pl. egymás kölcsönös testi bántal-mazásában – (is) megnyilvánul, a társtettesség megállapí-tásának az összes követelménye megvalósul, éppen úgy, mint ha az együttesen cselekvõk tényállásszerû ilyen cse-lekvõsége kívül álló személy vagy személyek ellen hatna.
Az egymás tevékenységének kölcsönös tudata ilyenkor nyilvánvaló. A szemben álló felek egymással szembeni tettlegessége során emellett a résztvevõk mindegyike vi-tathatatlanul tisztában van azzal is, hogy a maga, és az õt támogató társa, valamint a vele szemben álló és hozzá ha-sonlóan erõszakkal cselekvõ személy vagy személyek a saját magatartásukkal az alapvetõ közösségi normákat az együttélési szabályokat semmibe véve, azaz kihívóan sér-tik. A szemben álló és egymást sértõen cselekvõ felek szándékegysége tehát a köznyugalom, mint jogi tárgy köz-vetlen sérelmét vagy veszélyeztetését illetõen kétségtelen.
Igaz mindez akkor is, ha egyik elkövetõ a két vagy több személynek az egymással szemben kifejtett közösségelle-nes erõszakos cselekvõségébe az addigi történések ismere-tében kapcsolódik be valamelyik oldalon, valamelyik felet támogatva.
Közömbös ebbõl a szempontból az, hogy a cselekményt milyen személyes indíték motiválta, amidõn az is, hogy a személy elleni erõszak kölcsönös kifejtése az egymással szemben álló feleknél azonos, vagy eltérõ súlyosságú kö-vetkezménnyel járt.
A társtettesség iménti értelmezése a garázdaság csopor-tos elkövetése körében az ún. cselekmény-egység követel-ményét sem érinti: Ha ugyanis a garázdasággal valóságos alaki halmazatban a testi épséget sértõ bûncselekményt is meg kell állapítani (BK 93.), ez a bûncselekmény az ered-mény függvényében elkövetõként eltérõen (könnyû testi sértésként, súlyos testi sértésként) minõsülhet. Ekként pe-dig a gárázdasággal alaki halmazatot alkotó testi épséget sértõ bûncselekmény tekintetében az egymással szemben cselekvõ felek között a társtettesség valóban kizárt lesz, ugyanis a passzív alany (sértett) különbözõsége folytán nem ugyanazt a szándékos bûncselekményt valósítják meg. Az ellenféllel szemben szándékegységben, s a társ-tettesség egyéb ismérveivel azonos oldalon cselekvõk azonban a testi épséget sértõ cselekményt társtettesként követik el. Ugyanez a helyzet nyilvánvalóan akkor is, ha a garázdaság bûncselekményének szubszidiárius jellege folytán a garázdaság és a testi épséget sértõ bûncselek-mény alaki halmazata látszólagos, és csak a testi épséget sértõ garázdaságnál súlyosabb bûncselekmény elkövetése állapítható meg.
A kifejtettek folytán helyesen utal a jogegységi indít-vány arra, hogy a csoportos garázdaság bûncselekményét elkövetõk lehetnek mindnyájan társtettesek, társtettesek és részesek, vagy tettes és részesek, de kizárt az, hogy a cso-port résztvevõi közül a garázdaság törvényi tényállását
megvalósító elkövetõk (legalább két személy) önálló tet-tesként legyenek felelõsségre vonhatók.
A jogegységi tanács a határozatát – a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján – a Magyar Közlönyben közzéteszi.
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata
5/2007. BJE szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának Bünte-tõ Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2007. év november hó 7. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a követ-kezõ
jogegységi határozatot:
A jogegységi tanács a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Kol-légiuma következõ állásfoglalásait hatályon kívül helyezi:
BK. 3., 7., 8., 20., 24., 26., 29., 31., 32., 33., 34., 36., 40., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 49., 50., 53., 61., 62., 65., 71., 72., 73., 74., 85., 88., 90., 91., 93., 95., 101., 103., 104., 107., 109., 114., 123., 126., 128., 132., 134., 135., 136., 137., 138., 139., 140., 144., 148., 149., 153., 154., 155., 161., 162., 163., 171.
INDOKOLÁS
A Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese a Be. 439. §-a (1) bekezdésea) pontja alapján – az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében – jogegységi eljárás le-folytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítvá-nyozta.
Az indítványban foglaltak lényege a következõ:
Az 1997. október 1-jén hatályba lépett Bszi. 105. §-a szerint a törvény hatálybalépését megelõzõen hozott elvi döntések, irányelvek és kollégiumi állásfoglalások az elté-rõ iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat megho-zataláig alkalmazhatók.
A Bszi. hatálybalépése óta eltelt 10 évben számos jog-szabályi változásra került sor. Ezek több korábbi kollégiu-mi állásfoglalást érintettek. A Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Kollégiuma több alkalommal – legutóbb a 2/2007. BK. vé-leményében – felülvizsgálta a még hatályos kollégiumi ál-lásfoglalásait és a – jogszabályváltozás folytán – tartalmi-lag meghaladottakat nem tekintette irányadónak.
A büntetõ kollégium a határozat rendelkezõ részben fel-sorolt még hatályos kollégiumi állásfoglalásokat is meg-vizsgálta és ennek alapján jogegységi eljárást kezdemé-nyezett azok hatályon kívül helyezésére annak érdekében, hogy a büntetõ kollégium vélemény formájában – a jog-szabályi változtatásoknak és a bírói gyakorlat alakulásá-nak megfelelõ módosításokkal – állást foglalhasson.
A legfõbb ügyész az indítvánnyal mindenben egyetér-tett (BF.2475/2007.).
A jogegységi indítvány alapos.
A jogszabályok változásai és az ítélkezési gyakorlat ala-kulása feltétlenül szükségessé teszi a szóban levõ kollé-giumi állásfoglalások felülvizsgálatát és e vizsgálat ered-ményének kollégiumi vélemény formájában közzétételét.
A Bszi. idézett rendelkezése értelmében ez csak úgy le-hetséges, hogy a jogegységi tanács a kollégiumi állásfog-lalásokat hatályon kívül helyezi. A jogegységi tanács en-nek megfelelõen határozott.
A jogegységi tanács a határozatát – a Bszi. 32. §-a (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-a (2) bekezdése alap-ján – a Magyar Közlönyben közzéteszi.
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata
3/2007. KPJE szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának Jog-egységi Tanácsa a Polgári Kollégium vezetõje által indít-ványozott jogegységi eljárásban meghozta a következõ
jogegységi határozatot:
Az elõvásárlásra jogosult egyoldalú kérelme alapján a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba csak akkor jegyez-hetõ be, ha az eladó az elõvásárlásra jogosult javára a be-jegyzést megengedõ nyilatkozatot (bejegyzési engedélyt) megadja.
INDOKOLÁS
I.
A Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetõje a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. § (1) bekezdéséneka)pontja és 31. § (1) bekezdésa)pontja alapján jogegységi eljárás
le-folytatását indítványozta abban a kérdésben, hogy a föld-hivatali eljárásban bejegyezhetõ-e a tulajdonjog a magát elõvásárlási jogosultként állító fél egyoldalú kérelme alap-ján. Az indítvány megtételét az indokolta, hogy a Legfel-sõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumában és Polgári Kollégiumában eltérõ álláspontok alakultak ki ebben a kérdésben.
II.
A Közigazgatási Kollégium álláspontja szerint a tulaj-donjog bejegyzése iránti kérelmet – ha az a jogszabályok-nak megfelel – a földhivataljogszabályok-nak teljesítenie kell. A kére-lem elutasítására akkor van lehetõsége, ha a bejegyzés iránti kérelemnek jogszabályban meghatározott hibája van. A bejegyzési kérelem teljesítését a földhivatal a szer-zõdés vagy a jognyilatkozat hibája miatt csak az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetén tagadhatja meg.
A földhivatal köteles az elõvásárlásra jogosult tulajdon-jog bejegyzés iránti kérelmét teljesíteni, ha a bejegyzési kérelem a jogszabályban megkívánt tartalmi és formai fel-tételeknek megfelel. Egy konkrét ügyben a földhivatalnak vizsgálnia kellett a jogszabályon alapuló elõvásárlási jog fennállását. Miután az elõvásárlásra jogosult a földhivatal-nál bejelentette, hogy élni kíván e jogával, nyilatkozatát az eladókhoz is eljuttatta és igazolta a vételár bírósági letétbe helyezését, a földhivatalnak nem volt jogszabályi lehetõ-sége a beavatkozó tulajdonjog bejegyzési kérelmének az elutasítására az elõvásárlási jog figyelmen kívül hagyásá-val (Kfv.IV.37 062/2005/6.). Az elõvásárlásra jogosult tu-lajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetõ abban az esetben is, ha az eladó a bejegyzési engedélyt a vevõ és nem az elõvásárlásra jogosult részére adta meg. A földhivatalnak nincs jogosultsága arra, hogy a bejegyzési engedélyt az elõvásárlásra jogosult nevére kiállítva kíván-ja meg (Kfv.III.37 209/2004.).
A Közigazgatási Kollégium álláspontja szerint a tulaj-donjognak az elõvásárlásra jogosult javára történõ bejegy-zése esetén a jóhiszemû vevõnek az elõvásárlással kapcso-latos kifogásait nem az ingatlan-nyilvántartási eljárásban kell elbírálni, ez az eljárás erre jellegénél fogva nem alkal-mas. A vita rendezésére nyitva áll a törlési eljárás (Inytv.
62. §), amelyben a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását keresettel lehet kérni. Ebben az eljárásban – és nem a földhivatali eljárásban – kell vizsgálni, hogy az elõvásárlásra jogosult nyilatkozata komoly-e, teljesítõ-készsége valós-e.
62. §), amelyben a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását keresettel lehet kérni. Ebben az eljárásban – és nem a földhivatali eljárásban – kell vizsgálni, hogy az elõvásárlásra jogosult nyilatkozata komoly-e, teljesítõ-készsége valós-e.