A Törvény a Genfben, 2000. június 1-jén elfogadott Szabadalmi Jogi Szerzõdés kötelezõ hatályának elismeré-séhez megkívánt felhatalmazás megadására, illetve a szer-zõdés kihirdetésére irányul. A Szabadalmi Jogi Szerszer-zõdést (a továbbiakban: SZJSZ) a Szellemi Tulajdon Világszer-vezetében (World Intellectual Property Organization; a to-vábbiakban: WIPO) 2000. június 1-jén, Genfben fogadták el. A megállapodás alapvetõ célja a nemzeti és a regionális úton tett szabadalmi bejelentésekre vonatkozó alaki köve-telmények harmonizálása, valamint a szabadalom meg-szerzésére és fenntartására irányuló eljárások egyszerûsí-tése. Az SZJSZ, amelyet az annak létrehozását célzó diplo-máciai értekezleten Magyarország is aláírt, 2005. április 28-án lépett hatályba. Az SZJSZ-nek jelenleg 15 állam, közöttük 7 EU-tagállam részese: Bahrein, Dánia, az Egye-sült Királyság, Észtország, Finnország, Horvátország, Kir-gizisztán, Moldova, Nigéria, Omán, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna és Üzbegisztán. Az aláírók között sze-repel többek között az ESZSZ és az Amerikai Egyesült Ál-lamok is.
Kitûzött céljait az SZJSZ elsõsorban a következõk ré-vén igyekszik elérni:
– a bejelentés napjára vonatkozó követelmények és eljá-rási szabályok harmonizálása annak érdekében, hogy elke-rülhetõ legyen a bejelentés napjának „elvesztése” az alaki szabályok be nem tartása miatt (ez azért fontos, mert a be-jelentés napjához a szabadalmi jog számos lényeges jog-hatást kapcsol);
– egyetlen, nemzetközi szinten harmonizált alaki köve-telményrendszer támasztása a nemzeti és a regionális úton tett szabadalmi bejelentések tekintetében, amely össz-hangban van a Szabadalmi Együttmûködési Szerzõdésben (PCT) meghatározott alaki elõírásokkal;
– egységesített ûrlapok létrehozása, amelyeknek adat-tartalmát az SZJSZ-ben részes valamennyi állam hivatalá-nak el kell fogadnia;
– a tagállami és a regionális szabadalmi hivatalok elõtt folyó eljárás egyszerûsítése és az e hivatalok elõtti képvi-seletre vonatkozó elõírások enyhítése;
– a határidõk elmulasztása miatt bekövetkezõ jogvesz-tés elkerülésére szolgáló mechanizmusok kialakítása.
Az SZJSZ a követelmények maximumának megállapí-tásával összehangolja és egyszerûsíti a nemzeti és a regio-nális szabadalmi hivatalok által elõírható alaki feltétele-ket. Elõnyt jelent a bejelentõk és a képviselõk számára, hogy az eljárások egyszerûbbé, kiszámíthatóbbá válnak, továbbá a jogvesztés veszélye nélkül van mód a hiányok pótlására. A hivatalok szemszögébõl pedig az SZJSZ a ha-tékonyabb mûködés lehetõségét kínálja. A harmonizációt célzó rendelkezéseken felül az SZJSZ létrehozza a tagor-szágok képviselõibõl álló Közgyûlést, amelynek legfõbb hatásköre az SZJSZ mellékletét képezõ Végrehajtási
Sza-bályzat (a továbbiakban: SZJSZ VSZ) módosítása és a nemzetközi ûrlapminták elfogadása. Ezáltal lehetõvé vá-lik, hogy az SZJSZ által nyújtott szabályozás folyamato-san követni tudja a szabadalmi eljárások körülményeinek változását és az újabb fejleményeket, a Közgyûlés ugyanis biztosítja az ehhez szükséges rugalmas döntéshozatali me-chanizmust (17. cikk). Az SZJSZ végül rendelkezik töb-bek között a Végrehajtási Szabályzat tartalmára és módo-sítására vonatkozó szabályokról (14. cikk), a WIPO Nem-zetközi Irodájának az SZJSZ mûködtetésébõl adódó fel-adatairól (18. cikk), az SZJSZ hatálybalépésérõl (21. cikk), felülvizsgálatáról (19. cikk) és az ahhoz való csatlakozás szabályairól (20. cikk). A Magyarország által is aláírt SZJSZ-hez való csatlakozás érdekében – a nem-zetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005.
évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) értelmében – fel-hatalmazást kell adni az SZJSZ kötelezõ hatályának elis-merésére és az SZJSZ kihirdetésére. Az Nsztv. 7. §-a értel-mében az SZJSZ kötelezõ hatályának elismerésére vonat-kozó felhatalmazás megadása – a Jat. 5. §-ánakf)pontjára és az Nsztv. 7. §-a (3) bekezdésénekb)–d)pontjaira figye-lemmel – az Országgyûlés hatáskörébe tartozik, és az SZJSZ-t – az Nsztv. 9. §-a értelmében – törvényben szük-séges kihirdetni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz
A Törvény 1. §-a – összhangban az Nsztv. 7. §-a (1) be-kezdéséneka)pontjával, valamint 10. §-a (1) bekezdésé-neka)pontjával – felhatalmazást ad az SZJSZ kötelezõ ha-tályának elismerésére.
A 2. §-hoz
A Törvény 2. §-a – összhangban az Nsztv. 9. §-ával – ki-mondja, hogy az SZJSZ-t az Országgyûlés ezzel a tör-vénnyel hirdeti ki.
A 3. §-hoz
A Törvény 3. §-a – összhangban az Nsztv. 10. §-a (1) bekezdésénekb)pontjával – kihirdeti az SZJSZ angol nyelven hiteles szövegét és annak hivatalos magyar nyelvû fordítását.
A 4. §-hoz
A Törvény 4. §-a tartalmazza a záró rendelkezéseket.
Az (1) bekezdés a kötelezõ hatály elismerésére adandó fel-hatalmazást tartalmazó rendelkezés hatályba lépésének
idõpontját határozza meg, a (2) bekezdés pedig – a kihirde-tõ rendelkezések hatályba lépésének közvetett meghatáro-zásával, összhangban az Nsztv. 10. §-ának (4) bekezdésé-vel – arról gondoskodik, hogy az SZJSZ a Magyar Köztár-saságra nézve az SZJSZ 21. cikke (2) bekezdésének (ii) pontjában meghatározott idõponttól legyen kötelezõ.
A hivatkozott SZJSZ-beli rendelkezés azt mondja ki, hogy – a megerõsítési vagy csatlakozási okirat ellenkezõ kiköté-se hiányában – a Szerzõdés három hónappal azután válik kötelezõvé – az SZJSZ hatályba lépését elõidézõ tíz álla-mon kívüli – részes államok számára, hogy az adott állam a megerõsítési vagy csatlakozási okiratát a WIPO fõigaz-gatójánál letétbe helyezte. Tekintettel arra, hogy ennek az idõpontnak a meghatározása csak a kihirdetést követõen válik lehetõvé, a Törvény 4. §-ának (3) bekezdése – össz-hangban az Nsztv. 10. §-ának (4) bekezdésével – a külpoli-tikáért felelõs miniszterre bízza a vonatkozó rendelkezé-sek hatálybalépésének egyedi határozattal való megállapí-tását. A Törvény 4. §-ának (4) bekezdése felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy az SZJSZ 17. cikkével létreho-zott Közgyûlés által módosítható, illetve elfogadható vég-rehajtási jellegû szabályokat – így az SZJSZ mellékletét képezõ Végrehajtási Szabályzatot – rendeletben kihirdet-hesse. A Törvény 4. §-ának (5) bekezdése – összhangban az Nsztv. 10. §-a (1) bekezdésénekf)pontjával – kijelöli a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökét a végrehajtáshoz szükséges intézkedések megtételére.
2007. évi CXXXII.
törvény
az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között,
a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére
irányuló társulásáról szóló Megállapodás kihirdetésérõl*
(indokolással)
1. §Az Országgyûlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszö-vetség között, a Svájci ÁllamszöÁllamszö-vetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban:
Megállapodás) kötelezõ hatályának elismerésére.
2. §Az Országgyûlés a Megállapodást e törvénnyel ki-hirdeti.
* A törvényt az Országgyûlés a 2007. november 5-i ülésnapján fo-gadta el.
3. §A Megállapodás hiteles magyar nyelvû szövege a következõ:
„Az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között,
a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére
irányuló társulásáról szóló Megállapodás kihirdetésérõl Az Európai Unió,
az Európai Közösség és
a Svájci Államszövetség,
a továbbiakban: a Szerzõdõ Felek,
mivel az Amszterdami Szerzõdés hatálybalépésével az Európai Unió célul tûzte ki az Unió fenntartását és fejleszté-sét a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén ala-puló olyan térségként, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külsõ határok ellenõrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bûnmegelõzésre és bûnüldözésre vonatkozó megfelelõ intézkedésekkel párosul;
tekintettel arra, hogy az Európai Unió keretébe beillesz-tett schengeni vívmányok részét képezik azon rendelkezé-seknek, amelyek célja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség megvalósítása, amely mentes a belsõ határokon való ellenõrzésektõl, és amely magas szintû biztonságot garantáló kompenzációs intézkedésekrõl rendelkezik;
tekintettel a Svájci Államszövetség földrajzi helyzetére;
tekintettel arra, hogy a Svájci Államszövetség részvéte-le a schengeni vívmányokban és fejrészvéte-lesztésükben részvéte-lehetõvé fogja tenni egyrészrõl egyes, – a Svájci Államszövetség földrajzi helyzetébõl fakadó – a személyek szabad mozgá-sa útjában álló akadályok megszüntetését, másrészrõl az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti együtt-mûködés megerõsítését a schengeni vívmányok hatálya alá tartozó területeken;
mivel az Európai Unió Tanácsának az Izlandi Köztársa-sággal és a Norvég KirályKöztársa-sággal 1999. május 18-án meg-kötött megállapodása révén, ezek az államok társultak a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez;
mivel kívánatos, hogy a Svájci Államszövetség Izland-dal és Norvégiával egyenlõ feltételekkel társuljon a schen-geni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fej-lesztéséhez;
mivel az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között egy olyan megállapodás megköté-se megfelelõ, amely egyrészrõl az Európai Unió Tanácsa, másrészrõl Izland és Norvégia között létrejött megállapo-dásban meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel megegyezõ jogokról és kötelezettségekrõl rendelkezik;
abban a meggyõzõdésben, hogy a schengeni vívmányok végrehajtása, gyakorlati alkalmazása és továbbfejlesztése
tekintetében szükség van az Európai Unió és a Svájci Ál-lamszövetség közötti együttmûködés megszervezésére;
mivel szükséges egy bizottság létrehozása az Izland és Norvégia csatlakozására tekintettel kialakított intézményi modellnek megfelelõen annak érdekében, hogy az e meg-állapodás hatálya alá tartozó területeken a Svájci Állam-szövetség bekapcsolódjon az Európai Közösség tevékeny-ségeibe, valamint hogy lehetõvé váljon a részvétele a szó-ban forgó tevékenységekben;
mivel a schengeni együttmûködés különösen az 1950.
november 4-én megkötött, az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló európai egyezmény által garantált módon a szabadság, a demokrácia és a jogállami-ság elvein és az emberi jogok tiszteletén alapul;
tekintettel arra, hogy az Amszterdami Szerzõdés által az Európai Unióról szóló szerzõdéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerzõdéshez csatolt, Dánia helyze-térõl szóló jegyzõkönyv értelmében az Európai Közössé-get létrehozó szerzõdés IV. címe alapján elfogadott jogi aktusok nem alkalmazhatók a Dán Királyságra, valamint arra, hogy az említett cím alkalmazásában a schengeni vív-mányok fejlesztésére irányuló azon határozatok, amelye-ket Dánia átültetett nemzeti jogába, csak a nemzetközi jo-gon alapuló kötelezettségeket keletkeztethetnek Dánia és a többi tagállam között;
tekintettel arra, hogy az Amszterdami Szerzõdés által az Európai Unióról szóló szerzõdéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerzõdéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történõ beillesz-tésérõl szóló jegyzõkönyv alapján meghozott határozatok-kal összhangban, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egye-sült Királysága, valamint Írország csak a schengeni vívmá-nyok egyes rendelkezéseiben vesznek részt;
mivel szükséges gondoskodni arról, hogy azon államok, amelyekkel az Európai Unió a schengeni vívmányok vég-rehajtása, alkalmazása és fejlesztése érdekében társulást hozott létre, e vívmányokat egymás közötti kapcsolataik-ban is kölcsönösen alkalmazzák;
tekintettel arra, hogy a schengeni vívmányok érvénye-sülése megkívánja e megállapodás egyidejû alkalmazását azon megállapodásokkal, amelyek a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult vagy abban részt vevõ különbözõ felek között kapcsola-taik kölcsönös szabályozása céljából – fennállnak;
figyelemmel a Svájci Államszövetségnek a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálá-sáért felelõs tagállam meghatározására vonatkozó feltéte-leket és eljárási szabályokat megállapító közösségi vívmá-nyok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez, valamint az „Eurodac” rendszer létrehozásához történõ társulásáról szóló megállapodásra;
tekintettel a schengeni vívmányok és a közösségi vív-mányok között fennálló kapcsolatra;
tekintettel arra, hogy ez a kapcsolat a schengeni vívmá-nyoknak a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálásáért felelõs tagállam
meghatározá-sára vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat meg-állapító, valamint az „Eurodac” rendszert létrehozó közös-ségi vívmányokkal történõ egyidejû alkalmazását igényli, a következõkben állapodtak meg:
1. cikk
(1) A Svájci Államszövetség – a továbbiakban:
Svájc – társul az Európai Közösség és az Európai Unió te-vékenységeihez az e megállapodás A. és B. mellékletében említett rendelkezések hatálya alá tartozó területeken és ezek további fejlesztéséhez.
(2) Ez a megállapodás – az itt meghatározott eljárások-kal összhangban – kölcsönös jogokat és kötelezettségeket teremt.
2. cikk
(1) Svájc végrehajtja és alkalmazza a schengeni vívmá-nyoknak az Európai Unió tagállamaira – a továbbiakban:
tagállamok – vonatkozó, az e megállapodás A. mellékleté-ben felsorolt rendelkezéseit.
(2) Svájc végrehajtja és alkalmazza az Európai Közös-ség jogi aktusainak az e megállapodás B. mellékletében felsorolt rendelkezéseit, olyan mértékben, amennyiben ezek a közös határokon történõ ellenõrzések fokozatos megszüntetésérõl szóló megállapodás végrehajtásáról szóló, Schengenben 1990. június 19-án aláírt egyezmény vonatkozó rendelkezései helyébe léptek, vagy ezeket an-nak értelmében fogadták el.
(3) Svájc – a 8. cikk rendelkezéseinek sérelme nél-kül – elfogadja, végrehajtja és alkalmazza azokat az Euró-pai Unió által megtett – az A. és B. mellékletekben említett rendelkezéseket módosító vagy az azokra támaszko-dó – jogi aktusokat és intézkedéseket, amelyekre az e meg-állapodásban meghatározott eljárásokat alkalmazták.
3. cikk
(1) Létrejön egy Svájc kormányának képviselõibõl, az Európai Unió Tanácsának – a továbbiakban: Tanács – tag-jaiból, és az Európai Közösségek Bizottsága – a továb-biakban: Bizottság – tagjaiból álló vegyesbizottság.
(2) A vegyesbizottság saját eljárási szabályzatát kon-szenzussal fogadja el.
(3) A vegyesbizottság az elnök kezdeményezésére, vagy bármely tagja kérésére ülésezik.
(4) A vegyesbizottság – a 4. cikk (2) bekezdésének ér-telmében – a körülményektõl függõen, miniszteri, magas rangú tisztviselõi vagy szakértõi szinten ülésezik.
(5) A vegyesbizottság elnökségét az alábbiak szerint látják el:
– szakértõi szinten: az Európai Unió képviselõje;
– magas rangú tisztviselõi és miniszteri szinten: felvált-va, hat-hat hónapos idõszakra az Európai Unió képviselõ-je, illetve Svájc kormányának képviselõje.
4. cikk
(1) A vegyesbizottság – e megállapodással összhang-ban – foglalkozik a 2. cikk hatálya alá tartozó összes üggyel és biztosítja, hogy a Svájc által elõadott minden ügyet megfelelõen figyelembe vesznek.
(2) A miniszteri szintû vegyesbizottságban Svájc képvi-selõi lehetõséget kapnak arra, hogy:
– kifejtsék egy bizonyos jogi aktus vagy intézkedés te-kintetében észlelt problémákat, vagy válaszoljanak a más küldöttségek által észlelt problémákra;
– kifejtsék véleményüket az õket érintõ rendelkezések kidolgozásáról, illetve azok végrehajtásáról.
(3) A vegyesbizottság miniszteri szintû üléseit a magas rangú tisztviselõi szinten ülésezõ vegyesbizottság készíti elõ.
(4) Svájc kormányának képviselõje jogosult arra, hogy az 1. cikkben említett ügyekkel kapcsolatban javaslatokat tegyen a vegyesbizottságban. Azok megtárgyalását köve-tõen a Bizottság vagy bármely tagállam figyelembe veheti az ilyen javaslatokat az Európai Közösség vagy az Európai Unió jogi aktusának vagy intézkedésének elfogadására vo-natkozó javaslat vagy kezdeményezés – az Európai Unió szabályaival összhangban történõ – megtétele céljából.
5. cikk
A 4. cikk sérelme nélkül, a vegyesbizottságot tájékoz-tatni kell az e megállapodást esetlegesen érintõ jogi aktu-sok és intézkedések Tanácson belüli elõkészítésérõl.
6. cikk
Az e megállapodás hatálya alá tartozó területen új jog-szabály tervezetének elkészítése során a Bizottság nem hi-vatalos úton ugyanúgy konzultál Svájc szakértõivel, mint ahogyan saját javaslatainak kidolgozásakor a tagállamok szakértõivel konzultál.
7. cikk
(1) A 2. cikkben említett ügyekkel kapcsolatos új jogi aktusok vagy intézkedések elfogadását az Európai Unió illetékes intézményeinek kell fenntartani. A (2)
bekezdés-re is figyelemmel, az ilyen jogi aktusok vagy intézkedések az Európai Unió és érintett tagállamai, illetve Svájc vonat-kozásában egyidejûleg lépnek hatályba, kivéve, ha e jogi aktusok vagy intézkedések kifejezetten ettõl eltérõ módon rendelkeznek. Ezzel összefüggésben, megfelelõen figye-lembe kell venni a Svájc által a vegyesbizottságban megje-lölt azon idõt, amely szükséges a saját alkotmányos köve-telményei teljesítéséhez.
(2) a) Az (1) bekezdésben említett olyan jogi aktusok vagy intézkedések elfogadásáról, amelyekre az e megálla-podásban meghatározott eljárásokat alkalmazták, a Tanács haladéktalanul értesíti Svájcot. Svájc önállóan dönt azok tartalmának elfogadásáról és belsõ jogrendjébe történõ át-ültetésükrõl. E határozatokról – a jogi aktusok vagy intéz-kedések elfogadását követõ harminc napon belül – értesíti a Tanácsot és a Bizottságot.
b) Amennyiben egy ilyen jogi aktus vagy intézkedés tartalma Svájc számára csak az alkotmányos követelmé-nyek teljesítését követõen válhat kötelezõvé, Svájc, az ér-tesítéssel egyidejûleg tájékoztatja errõl a Tanácsot és a Bizottságot. Svájc haladéktalanul írásban tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot az alkotmányos követelmények teljesítésérõl.
Amennyiben nem kötelezõ népszavazást tartani, az ér-tesítést a népszavazásra megállapított haráridõ elteltét követõen haladéktalanul meg kell tenni. Népszavazás tar-tása esetén, Svájc két éven belül teheti meg az értesítést, amely határidõ a Tanács értesítésének idõpontjában kez-dõdik. A jogi aktus vagy intézkedés Svájc számára meg-állapított hatálybalépésének idõpontjától, az alkotmányos követelmények teljesítésérõl szóló értesítésig, Svájc – amennyiben lehetséges – ideiglenesen alkalmazza az ilyen jogi aktust vagy intézkedést.
Amennyiben Svájc nem tudja ideiglenesen alkalmazni a szóban forgó jogi aktust vagy intézkedést, és ez zavart okoz a schengeni együttmûködés megvalósításában, a ve-gyesbizottság megvizsgálja a kialakult helyzetet. Az Euró-pai Unió és az EuróEuró-pai Közösség meghozhatja a Svájcra vonatkozó arányos és szükséges intézkedéseket annak ér-dekében, hogy biztosítsa a schengeni együttmûködés meg-valósítását.
(3) A (2) bekezdésben említett jogi aktusok és intézke-dések tartalmának Svájc általi elfogadása jogokat és köte-lességeket keletkeztet egyrészrõl Svájc, másrészrõl – az adott esettõl függõen – az Európai Unió vagy az Európai Közösség, illetve a jogi aktusokkal és intézkedésekkel kö-telezett tagállamok között.
(4) Abban az esetben, ha:
a) Svájc olyan határozatról értesít, amelynek értelmé-ben nem fogadja el a (2) bekezdésértelmé-ben említett olyan jogi aktust vagy intézkedést, amelyre az e megállapodásban megállapított eljárást alkalmazták, vagy
b) Svájc a (2) bekezdésa)pontjában vagy az (5) bekez-dés a) pontjában meghatározott harminc napos idõtarta-mon belül nem küld értesítést, vagy
c) Svájc a népszavazásra megállapított határidõ elteltét követõen vagy népszavazás esetén a (2) bekezdésb) pont-jában megállapított kétéves határidõn belül nem tesz érte-sítést, vagy ugyanezen pontnak megfelelõen az érintett jogi aktus vagy intézkedések hatálybalépésére meghatáro-zott idõponttól kezdõdõen nem ír elõ ideiglenes alkalma-zást, e megállapodást Svájc vonatkozásában megszûntnek kell tekinteni, kivéve, ha a vegyesbizottság – a megállapo-dás fenntartása módjainak gondos vizsgálatát követõen, kilencven napon belül másképp határoz. E megállapodás megszüntetése a kilencven napos idõtartam lejártától szá-mított három hónap elteltével lép hatályba.
(5) a) Amennyiben egy új jogi aktus vagy intézkedés rendelkezései értelmében a tagállamok nem köthetik a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyez-mény 51. cikkében meghatározott feltételekhez a bûnügyi jogsegély iránti megkereséseket vagy a házkutatásra és/vagy bizonyítási eszközök lefoglalására irányuló hatá-rozatok elismerését, Svájc értesítheti a Tanácsot és a Bi-zottságot a (2) bekezdésa)pontjában említett harminc na-pos határidõn belül, hogy nem fogadja el és nem ülteti át ezeket a rendelkezések a saját belsõ jogrendjébe, amennyi-ben azok a közvetlen adózás területén elkövetett bûncse-lekmények felderítésére irányuló nyomozással és büntetõ-eljárással kapcsolatos házkutatás vagy lefoglalás iránti megkeresésekre, illetve határozatokra vonatkoznak, amennyiben ezeket Svájcban követték el, mivel ezek a cselekmények a svájci jog szerint nem sújthatók szabad-ságvesztéssel. Ebben az esetben a megállapodás – a (4) be-kezdés rendelkezéseivel ellentétben – nem szûnik meg.
b) Valamelyik tagja kérésére, a vegyesbizottság legké-sõbb a kérést követõ két hónapon belül összeül és – figye-lembe véve a nemzetközi szinten bekövetkezett fejlemé-nyeket – megvitatja aza)pontnak megfelelõ értesítés után elõállt helyzetet.
Amint a vegyesbizottság egyhangúlag megállapodott, hogy az új jogi aktus vagy intézkedés érintett
Amint a vegyesbizottság egyhangúlag megállapodott, hogy az új jogi aktus vagy intézkedés érintett