(JOG)SZABÁLYOK ÉS SZABÁLYOZATLANSÁG A FELNŐTT MIGRÁNS NYELVOKTATÁSBAN *

G

ÚTI

E

RIKA

– S

CHMIDT

I

LDIKÓ

Legal regulations and unregulated fields in the Hungarian language teaching for adult migrants

More and more migrant groups are living in Hungary. Legal regulations concerning their arrival, residency, employment, and health care have already been established. However, the situation is not so clear with respect to regulations about linguistic integration. Drafting guidelines and making recommendations have not resulted in an entirely satisfactory legal framework. In such an environment, the form taken by language learning of adult migrants depends on individual motivation. The aim of our paper is to cast light upon the increasing divergences between the clear, legal background and the situation as it exists in reality. In our analysis of this issue, we will formulate questions related to it and seek possible answers to them.

1. Bevezetés

Előadásunk célja a felnőtt migráns nyelvoktatás magyarországi helyzetének bemutatása.

Ehelyütt eltekintünk a nyelvoktatás mélyebb tartalmi és módszertani értékelésétől, a nyelvoktatást az integráció keretében értelmezzük. Az integráció jogi keretét a minden-kori hatályos menedékjogi törvény biztosítja, ezért témánk megkívánja a hatályos jog ismertetését, és némely, a témával összefüggő alapfogalom tisztázását. Előadásunknak nem célja, hogy a címet teljes körűen, mindenre kiterjedően mutassuk be (mivel ez egy konferencia előadásnak nem is lehet a célja a keretek behatároltsága miatt), hanem az, hogy ráirányítsuk a figyelmet a felnőtt menekültek oktatásának szabályozatlanságára, továbbá, hogy a probléma iránt érdeklődőket a téma továbbgondolására ösztönözzük.

2. Alapfogalmak 2.1. Migráció

A migráció latin eredetű szó, népességmozgást, népességvándorlást jelent. A migráció a népesség ideiglenes vagy tartós helyváltoztatása, amelyet tanulás, munkavállalás, letelepe-dés vagy akár a kikapcsolódás is motiválhat. Voltaképpen a migráció olyan társadalmi és népesedési folyamat, amelyben új kohéziók keletkeznek, miközben a régi kulturális kap-csolatok és jellemvonások is megmaradnak a „mozgók”, a „maradók” és a „befogadók” között.

Típusai sokfélék: európai viszonylatban beszélhetünk gyarmati migrációról; nemze-tiségi; gazdasági vagy kényszermigrációról; illetve modern nomádokról, akik időszako-san elhagyják hazájukat abból a célból, hogy külföldön kedvezőbb feltételekkel használ-ják fel emberi erőforrásaikat (Rédei 2004: 134−135).

Más felosztást használunk a nemzetközi jogban a migráció fajtáinak meghatározására:

(a) A migráció lehet egyrészt belső, amely országhatáron belüli (falvakból városokba irányuló, vagy régiók közötti vándorlás), és lehet külső (azaz nemzetközi), amely orszá-gok közötti népességmozgásokat jelent. Témánk ez utóbbi besorolás alá tartozik (Cseres-nyés 1996: 20).

(b) Indokai alapján beszélhetünk kényszermigrációról és önkéntes migrációról:

A kényszer vagy kényszerített migráció kiváltó oka lehet éppúgy természeti katasztrófa, mint valamilyen társadalmi tényező, mint pl. etnikai és vallási összecsapások, zavargá-sok, nemzetközi konfliktusok stb. Az önkéntes migráció esetén a döntés hátterében

* Az előadáshoz nyújtott információkért és statisztikai adatokért köszönet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak [BÁH] (A Szerzők).

GÚTI ERIKA –SCHMIDT ILDIKÓ 102

állhat munkavállalás, családtagokkal való kapcsolattartás, tanulás, illetve gyakorlat vagy/

és tapasztalat szerzése (Cseresnyés 1996: 21).

(c) Jogi szempontból legális és illegális migrációt különböztetünk meg aszerint, hogy az egyén/egyének rendelkeznek-e megfelelő úti okmánnyal. A legális migráció során az egyének a szükséges úti okmányok birtokában vándorolnak egyik országból a másikba, illegális migráció esetén ezek hiányában. Az illegális migráció embercsempészet, és az azzal összekapcsolható emberkereskedelem, valamint átszökés formájában léphet fel (Szűcs Lászlóné Siska 2008: 2).

A nemzetközi migráció jogi szabályozottsága nemzetközi jogi, Európa jogi és belső (azaz állami) jogi rendelkezések rétegeiből áll; jelen tanulmány a belső (azaz az állami) szabályozással foglalkozik.

2.2. Integráció

Az új környezetbe való beilleszkedés az egyén integrálódási képességétől és a befogadó közösség szolidaritási képességétől függ. A nivellálódás mind az állam, mind az egyén számára létkérdés, ezért az állam is törekszik arra, hogy a bevándorlókat nyelvi és egyéb szempontból is segítse.

Az integráció az asszimilációval ellentétben a társadalomba történő beilleszkedésnek egy olyan formája, amely nem jár a bevándorlók¹ vagy a menekültek önazonosságának feladásával.

Az integráció egyrészt jogi fogalom: ami azt jelenti, hogy a bevándorló vagy menekült a befogadó államban a többséghez hasonló jogokat szerez, és képessé válik saját ügyei vitelére. Ugyanakkor gazdasági folyamat is, amelynek következménye a befogadó állam gazdasági életéhez való hozzájárulás, és az, hogy a bevándorló vagy menekült önellátóvá válik. Az integráció kulturális aspektusa a befogadó állam nyelvé-nek elsajátítását, a társadalom normáinak elfogadását, a szokások megismerését jelenti az önazonosság és az eredeti kultúra megőrzése mellett. Szociokulturális vonatkozása pedig az, hogy a bevándorló vagy menekült és a többségi társadalom tagjai között sokrétű társadalmi kapcsolat jön/jöhet létre.

Az integráció voltaképpen egy olyan kétoldalú folyamat, amely alapján a fogadó államnak kötelezettsége formális jogokat biztosítani a bevándorlók számára, a beván-dorlóknak pedig az alapintézményekben (munkavállalás, oktatás, lakhatás, egészségügy, szociális háló stb.) való részvételen keresztül kötelezettségük integrálódni a befogadó államba. Az alapintézményeknek szabályozás és szolgáltatás szintjén hozzáférhetőnek (befogadónak) kell lenniük a bevándorlók számára. A hozzáférés egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a bevándorló ismerje az alapintézmény működését, a másik, hogy rendel-kezzen az eligazodáshoz szükséges nyelvismerettel (Klenner és társai 2009: 12−16).

Ezért jó néhány nyugat-európai államban ún. pre-integrációs programot indítanak be-vándorlók számára. Az integráció jogi keretét a mindenkori hatályos menedékjogi tör-vény biztosítja.

3. A menedékjog magyar szabályozása

A menekültügy átfogó jogi szabályozása a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX.

törvény, és a törvény hatálya alá tartozó külföldiek ellátásáról és támogatásáról szóló 25/1998. (II. 18.) Korm. rendelet megszületésével kezdődött. Ennek módosítása (amely-re azért volt szükség, hogy összhangba hozzák a magyar jogszabályokat az EU

1 A bevándorló szót hétköznapi értelemben olyan migránsokra használjuk, akik hosszabb ideje tartózkodnak Magyarországon, ehhez gyakran járul sikeres integráció.

(Jog)Szabályok és szabályozatlanság a felnőtt migráns nyelvoktatásban 103 ményeivel) a jelenleg hatályos törvény a Menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény és a végrehajtásáról szóló 301/2007 (XI. 9.) Kormány rendelet.

Ez a törvény szabályozza a menedékjog tartalmát, a menekültként², oltalmazott-ként³, valamint menedékesként⁴ történő elismerés feltételeit, valamint az elismerésre, illetve annak visszavonására irányuló eljárást. A törvény rendelkezéseit arra a külföldire kell alkalmazni, aki (a) elismerése iránt kérelmet nyújtott be, vagy (b) menedékjogot élvez [Met. 1. § (1-2)]. A kérelmező a menedékjogi eljárás lefolytatását követőn válik menekült, oltalmazott vagy menedékes jogállásúvá.⁵

Az elismerését kérő, a menekült, az oltalmazott, valamint a menedékes társadalmi beilleszkedésének elősegítése, valamint létfenntartási feltételeinek megteremtése az állam feladata. Az állam társadalmi integrációjukat a következő támogatásokkal segíti:

(a) ingyenes magyar nyelvoktatás; (b) rendszeres létfenntartási támogatás; (c) lakhatási támogatás; (d) menekültek és oltalmazottak lakáscélú támogatása [Metvhr. 37. §].

A menekült, az oltalmazott és a menedékes a hatályos jogszabálynak megfelelően az elismeréstől számított huszonnégy hónapon belül a menekültügyi hatóság által megjelölt intézményben 520 órás ingyenes alap-, illetve középfokú magyar mint idegen nyelv oktatáson vehet részt, amennyiben az intézmény által meghatározott feltételek szerint tanulmányaikat folyamatosan végzik, és a nyelvi szolgáltató által előírt vizsga-követelményeknek eleget tesznek. Díjmentes számukra a megjelölt intézményben szer-vezett, államilag elismert, „A”, „B” vagy „C” típusú alap-, illetve középfokú magyar nyelvvizsga megszerzése is. A képzés illetve a vizsga költségét a menekültügyi hatóság téríti meg az intézmény részére [Metvhr. 51. §]. A nyelvoktatáson való részvétel

2 A törvény szerint menekült az a külföldi, aki faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatti üldöztetése vagy az üldözéstől való megalapozott félelme miatt származási országán kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni [Met. 6. § (1-2)]. Ennek a jogállásnak az elnyerése lehet az első lépcsőfok a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A menekült a magyar állampolgárokkal azonos jogokkal rendelkezik, kivéve, hogy magyar állampolgársághoz kötött munkakört nem tölthet be, és önkormányzati, helyi és népi kezdeményezés esetén történő szavazás kivételével nem rendelkezik választójoggal [Met. 10. §].

3A [2004/83/EK irányelv] átvétele miatt a törvényben megjelenő új védelmi kategória az oltalmazotti jogállás.

A Magyar Köztársaság oltalmazottként kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit, aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén a 15. § szerinti súlyos sérelem érné (halálbüntetéssel fenyegetés, kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása, a polgári személy életének vagy testi épségének súlyos fenyegetettsége, amely nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktus során alkalmazott megkülönböztetés nélküli erőszak következménye) (Szűcs Lászlóné Siska 2008: 2), és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni [Met. 12. §]. Az oltalmazott jogállását öt évente felül kell vizsgálni. Az oltalmazottat a menekülttel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik, azzal az eltéréssel, hogy az oltalmazott külön jogszabályban meghatározott úti okmányra jogosult, és nem rendelkezik választójoggal [Met. 17. §].

4 A Magyar Köztársaság menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, amelyet az Európai Unió Tanácsa a 2001/55/EK tanácsi irányelv szerint ideiglenes védelemre jogosultként elismert, vagy az Országgyűlés ismerte el ideiglenes védelemre jogosultként, mivel a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése – így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód – miatt elmenekülni kényszerültek.

Az ideiglenes védelem időtartama: egy év [Met. 19. §]. A menedékes jogállás tehát az Országgyűlés határozata alapján jön létre, és csoportos védelmet jelent. Ritkán alkalmazott védelmi kategória, a magyar kormány eddig a délszláv háború idején a bosnyák menekülőket részesítette ebben a védelmi formában.

5 A jogállás az a jogi kategória, ami a külföldi tartózkodásának, munkavállalásának, tanulásának, ellátásának, források igénybevételének körét és a külföldi magatartásával szemben támasztott követelményeket határozza meg.

GÚTI ERIKA –SCHMIDT ILDIKÓ 104

előfeltétele a rendszeres létfenntartási támogatásnak. Kivéve akkor, ha a menekült, illetve az oltalmazott a 6. életévét még nem, illetve a 60. életévét már betöltötte, vagy szakorvos igazolja azt, hogy tőle a magyar nyelv elsajátítása tartós és visszafordíthatatlan egészségromlása, szellemi vagy testi fogyatékossága, súlyos trauma elszenvedése következ-tében kialakult állapot vagy betegség, illetve terhesség miatt nem várható el [Metvhr. 52. §].

A korábbi szabályozásban a jogalkotó 360 órás alapfokú magyar nyelvi oktatásban való részvételt írt elő az elismert menekültek számára, amit egy éven belül kellett teljesíteniük. Ennek megváltoztatására az EU csatlakozáskor került sor, mert más EU országokban pl. Hollandiában ehhez hasonló mennyiségű órában határozták meg az ország nyelvének minimum szintű elsajátításához szükséges tanulási időt.

4. A magyar elismert felnőtt menekültekre vonatkozó nyelvoktatás története, szakaszai 4.1. A kezdetek

Magyarországon a 90-es évek első felében a Magyar Vöröskereszt szervezte a menekül-tek magyar mint idegen nyelv oktatását. Kihelyezett tanfolyami struktúrában, szegre-gáltan tanultak a felnőtt menekültek Budapesten a Hungarian Language School kereté-ben. Ezeket az órákat délutáni időpontokban tartották, így azok, akik munkát találtak, kimaradtak a csoportokból. Rengeteg indulat, félelem jellemezte az órákat, mivel sok esetben származási országot, vallási hovatartozást figyelmen kívül hagyva; a pszichés és fizikális állapot felmérése nélkül készült a csoportbeosztás, jellemzően a Magyar Vörös-kereszt szociális munkásai által.

4.2. A menekültügy átfogó jogi szabályozásának időszaka 4.2.1. Az I. korszak

A I. korszak a Menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény és a törvény hatálya alá tartozó külföldiek ellátásáról és támogatásáról szóló 25/1998. (II. 18.) Korm. rendelethez köthető, hiszen ebben a jogszabályban meghatározott kötelezettségek fontos stratégiai változtatásokat és operatív teendőket sürgettek a menekültek magyar társadalomba való integrálására vonatkozóan.

A Vöröskereszttől a stafétabotot az 1990-es évek végétől a Menekültügyi és Migrációs Hivatal vette át (jogutódja 2000-től a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala; 2006-tól Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal [BÁH]). A menekültek magyar mint idegen nyelv oktatása ebben a korszakban pályáztatás útján történt. A BM-BÁH által 360 órás elismert menekülteknek magyar mint idegen nyelv tanfolyamok szervezésére kiírt pályázatát a Hungarian Language School nyerte, ami egy kizárólag magyar nyelv oktatására specializálódó nyelviskola volt. A nyelviskolában a menekülteket integrált csoportokban tanították az iskola fizető diákjaival vegyesen. Jól funkcionáló 10−12 fős csoportokban tanultak a diákok 8 különböző nyelvi szinten déle-lőtt, délután és este. A rugalmas tanfolyamszervezés eredményeként kéthetente lehetett csatlakozni a csoportokhoz a megüresedő helyekre. Gondos szintfelmérés és konzul-tációs rendszer segítette a belépő diákok beilleszkedését a már futó kurzusokba. A ta-nárok és a tanulmányi vezető tréning és továbbképzési rendszerben kaptak segítséget a folyamatosan változó csoportok tanításához, egybentartásához, a csoportdinamikai je-lenségek kezeléséhez. A csoportszervezésre vonatkozóan lényeges szempont volt, hogy egy-egy csoportban ne legyen a csoport felénél több menekült, mert megindult a diákok kimaradása, kiéleződtek az ellentétek. A fizetés jelenléti ívek bemutatásával, utólag történt.

(Jog)Szabályok és szabályozatlanság a felnőtt migráns nyelvoktatásban 105 4.2.2. A II. korszak

A 2007-es törvénymódosítás lényeges pontja az, hogy a menekülteken kívül a menedékesek és az oltalmazottak is részt vehettek/vehetnek a nyelvtanfolyamokon. A BÁH közbeszerzési eljáráson keresztül választja ki a legmegfelelőbb nyelvoktató helyet. Az eljárás során a BÁH alkalmassági feltételként jelöli meg a nyelvi szolgáltatókkal szemben, hogy (a) csak magyar mint idegen nyelv szakos tanári diplomával rendelkező személyekkel végeztet-hetik az oktatást, (b) a nyelvi szolgáltatónak a Felnőttképzési Akkreditáló Testület [FAT] által akkreditált képzőintézménynek kell lennie és/vagy ugyanezen Testület által akkreditált magyar mint idegen nyelv tanítására alkalmas programmal kell rendelkez-nie. Ez azt jelenti, hogy kötelező a FAT általi intézmény-akkreditáció, viszont nem kell magyar mint idegen nyelvi akkreditáció, ami jelen esetben fontosabb volna, mint az általános felnőttképzési akkreditáció.

A 2010-ben kiírt közbeszerzési eljárás eredményeképpen budapesti oktatási helyszí-nen a Katedra Nyelviskola Kft. szervezésében, a Bicskei Befogadó Állomáson pedig a Dover Nyelvi Centrum Oktatási és Szolgáltató Kft. által van lehetőség elismert mene-külteknek és oltalmazottaknak ingyenes magyar nyelvoktatásra. A nyelvi szolgáltatók a nyelvtanfolyamra járók előrehaladását ellenőrző tesztekkel kísérik figyelemmel, erről azonban nem tájékoztatják a BÁH-ot, mivel a tanfolyamokon résztvevők joga, de nem kötelessége a tájékoztatás.

4.2.3. Egyéb pályázati források

Néhány szervezet, egyesület, alapítvány más pályázati forrásokat felhasználva indít nyelvi oktatást is célzó integrációs programokat. Például a Menedék Egyesület önkéntes tanárokkal, ellenszolgáltatás nélkül szervez magánórákat. Az egyéb integrációt segítő és célzó pályázatokon – Európai Integrációs Alap, Európai Menekültügyi Alap (2004.

május 1-től) – nyert forrásokkal tartja fenn azt az infrastruktúrát, ami lehetővé teszi az egyesületnél dolgozó szociális munkások diák és tanár közötti egyeztető munkáját. A tananyag szerves részét képezi a hivatali ügyintézésre történő felkészítés, a gyerekek iskoláztatásához szükséges nyelvi ismeretek átadása, illetve a munkavállalás során felmerülő szituációkban az alapszintű kommunikáció elsajátítása. A Cordelia Alapít-ványnál is történik nyelvtanfolyam szervezése kifejezetten poszttraumás stresszben szenvedők számára, azonban az alapítványnak nem ez az elsődleges feladata. Az Alapít-vány elsősorban a kínzás és a szervezett erőszak áldozataival foglalkozik.

Az egyházi missziók az Európai Menekültügyi Alaptól elnyert pályázatokon jutnak/

juthatnak forráshoz integrációs tevékenység folytatásához. Főként a Skót Misszió és a Református Egyház Menekült Missziója tart az integrációt elősegítő foglalkozásokat. Az előbbi néhány év munka után felhagyott speciális projektjeivel, viszont közösségi életükbe szívesen fogadnak menekülteket, illetve bevándorlókat. A Református Egyház Menekült Missziója az egyházak közül egyedülálló módon lát el integratív szociális munkát. Egyfelől az alapszintű nyelvtudás megszerzése a cél, másfelől nem titkoltan a térítés, a közösséghez tartozás, a gyökértelenség érzésének megszűntetésével segítik a pszichés akadályok feloldását, a társadalmi érvényesülést.

Államilag elismert, „A”, „B” vagy „C” típusú alap-, illetve középfokú magyar nyelv-vizsgára irányuló kérelmet 2010 szeptemberéig egy személy nyújtott be, amit a BÁH a Kormányrendelet 51. § (2) bekezdés a) pontja alapján engedélyezett. 2009-ben két ügyfél kérelme alapján engedélyezte magyar nyelvvizsga letételét. Arról, hogy hányan és milyen eredménnyel, milyen szintű nyelvvizsgát tettek, a BÁH nem rendelkezik adattal, mivel az eredményről az ügyfelek nem kötelesek tájékoztatást nyújtani.

GÚTI ERIKA –SCHMIDT ILDIKÓ 106

5. Kritika

5.1. Szervezési/szervezettségi problémák 5.1.1. A jogi szabályozottság hiányosságai

A jelenleg hatályos Menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény meglehetősen szűk-szavúan foglalkozik a felnőtt migránsok nyelvoktatásával és kulturális integrációjával.

Az oktatásra vonatkozó speciális jogszabályokban nem jelenik meg a migránsok oktatására vonatkozó részszabály. A felnőtt migránsok nyelvi oktatása nem integrálódik az állami oktatási és felnőttképzési rendszerbe. Megfontolandó volna a befogadó állomá-sok körzetében levő, erre alkalmas felsőoktatási intézmények keretén belül ellátni a nyelvi képzésüket.

A jogi szabályozásból hiányoznak a tantervi szabályok, de nem meghatározott az oktatók képzettsége sem. Ez utóbbinak a hiányát a pályázati kiírásokban a BÁH pótolja, azonban a jogi szabályozottság hiánya miatt ez nem tekinthető teljes mértékben elfo-gadható eljárásnak.

Speciális nyelvi képzést a törvény nem szabályoz, a munkavállalást követően azon-ban megfontolandó volna egy speciális nyelvi képzési rendszer kialakítása. Ennek kere-tében lehetne tanítani a mindennapokban használatos nyelvet és a választott szakma szaknyelvét. Ezt a modellt ki kellene terjeszteni az írástudatlan személyekre is.

Az Országgyűlés a mai napig nem alkotta meg az integrációs törvényt, bár az Ebt.

(Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.

törvény) tartalmaz bizonyos, a diszkrimináció szemszögéből alkotott, vonatkoztatható szabályokat (pozitív és negatív diszkrimináció).

5.1.2. Infrastrukturális hiányosságok

Az infrastrukturális hiányosságok összefüggésben állnak a jogi szabályozatlanság hiányosságival. Ezek közül mindenképpen kiemelendő a képzőhelyek, illetve a képzés egységességének hiánya. Nincs egységes tananyag, módszertan (a tanári szabadságot itt nem kérdőjelezzük meg). Nincs koncepció olyan program kidolgozására, amely a befo-gadó közösségek és a menekültek közötti feszültség enyhítését célozzák. Szükség volna a menekültügyi intézményrendszer átfogó reformjára, különösen a bürokratizmus meg-szüntetésére, és a civil szervezetekkel való feladatmegosztásra.

A jelenlegi oktatási infrastruktúra nem veszi figyelembe, hogy a menekültek egy csoportja egy sajátságosan heterogén kulturális emisszió, amelynek tagjai eltérő gazda-sági, kulturális, oktatási hagyományokkal rendelkező területekről érkeznek; itt ki kell emelni a kontinentális eltéréseket is. Ezért is szükséges volna, hogy a képzésben résztve-vő oktatók olyan speciális szakemberek legyenek, akik ezzel a problémával meg tudnak birkózni. Itt jelentős szerepet kapna a hungarológiai képzés. Meggondolandó volna a távoktatás mint módszer és lehetőség használata is. A távoktatásnak is az egységesítés felé, illetve ennek a rendszernek a gazdaságossága felé kellene irányulnia; ezáltal pedig könnyebb volna az ellenőrzés. Ezt a megoldást azonban nehezíti a célszemélyeknél tapasztalható magasabb arányú írástudatlanság. Ezen kívül az informatikai eszközökkel is meg kellene ismertetni a résztvevők egy részét.

A növekvő felelősségvállalás és feladat mennyisége miatt szükséges volna a munkamódszerek finomítása és a leghatékonyabb megoldások megtalálása, melyben a tagállamok szakértői hasznos tanácsokkal, tapasztalatokkal tudnak szolgálni.

5.1.3. Az ellenőrzöttség és az eredményesség problémája

5.1.3. Az ellenőrzöttség és az eredményesség problémája

In document Nyelvi mítoszok, ideológiák, nyelvpolitika és nyelvi emberi jogok közép-európában elméletben és gyakorlatban (Pldal 97-105)