T
USKAT
ÜNDEConsequences of Political Decisions
The life and the education of minorities always were influenced by the policy of the state. It hasn’t changed, it is the same in the present as in was in the past. The study is about the situation in Slovak Minority Department in Szeged. It is analysing the changes which have negative effect on students number and on using the langiage. To acquire positive changes of the situation in Hungary we need new minority policy.
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszéke 2009-ben volt hatvan éves. A tanszék 1949-ben alakult Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán. Megalakulásának fő oka, hogy az 1945-ben létrehozott szlovák tanítási nyelvű iskolák számára szaktanárokat képezzen. A feladat nehéznek bizonyult, hiszen a magyarországi szlovák tanárképzésnek nem voltak hagyo-mányai. 1945 előtt nem volt egységes oktatás szlovák nyelven és nem volt kialakult, szervezett, egymásra épülő iskolarendszer sem. Ezt a hiányt kívánta pótolni 1948 decemberében a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, valamint az Oktatási Minisztérium Nemzetiségi Osztálya. „A terv egy teljes szlovák iskolarendszer kiépítésére vonatkozott, az óvodai neveléstől kezdve, a középfokú oktatáson át a főiskolai tanárképző tanszékek felállításával bezárólag” (Lászik 2009: 23; Divičanová 2002: 425).
A napi politika mindig hatással volt a nemzetiségek életére, a kisebbségi oktatásra.
Így van ez a jelenben is és így volt a múltban is. Ezt tükrözik a békéscsabai szlovák általános iskola adatai is. Mikor 1946 szeptemberében megalakult Békéscsabán a Magyar Állami Szlovák Tannyelvű Általános Iskola, 127 tanulót mondhatott magáénak. Az elemi iskolába (1-6.) osztályba 123 tanulót az általános iskolának megfelelő 7-8.
osztályba 4 főt írattak be. 1947-ben az említett létszám közel ötszörösére nőtt. Akkor a beíratott tanulók létszáma szeptemberben 538 fő volt (Lászik 2009: 22). Ez a létszám nem kevés egy kisebbség életében. Az államközi egyezmény keretében megkezdődő áttelepítési folyamat alapjaiban változtatott meg sok mindent. A Szlovákiába áttelepülők döntő többségét a békéscsabai szlovákok alkották. Az említett 1947-es szeptemberi 538 tanuló novemberre 179-re csökkent. 1948. december 1-jén az iskola megszűnt, mivel egyetlen diákja maradt.
Az újraszervező munkák már 1949-ben megkezdődtek. A már említett teljes szlovák iskolarendszer kiépítése nem volt egyszerű feladat. Számolni kellett a magyarországi szlovák lakosság körében jelenlévő negatív tapasztalatokkal, a lakosságcsere okozta traumákkal és az emiatt bekövetkezett nagyfokú szellemi veszteséggel. Gyivicsán Anna kutatásai szerint 1948 és 1958 között 19 óvoda alakult, ahol szlovák nyelven folyt a foglalkozás 6 szlovák tanítási nyelvű iskola (Békéscsabán, Budapesten, Nagybánhegyesen, Sátoraljaújhelyen, Szarvason, Tótkomlóson) volt, ahol a magyar nyelvet és irodalmat kivéve minden tantárgy oktatása szlovák nyelven folyt. Ezen kívül 112 iskolában tanították külön tantárgyként a szlovák nyelvet. Ez lett az ún. szlovák nyelvoktató iskola típusa. 1958-ig a szlovák középfokú képzés a budapesti szlovák tanítóképzőben és az 1949. szeptember 1-jén megnyílt békéscsabai szlovák gimnáziumban folyt (Gyivicsán 2003: 76 – 85). Az említett iskolák többsége nemcsak attól volt specifikus, hogy az oktatás az adott kisebbség nyelvén zajlott, ezen túl az intézmény kollégiumot is működtetett. Így a viszonylag szétszórtan élő szlováklakta tanya-világ gyerekeinek is biztosított volt az anyanyelvi oktatás.
TUSKA TÜNDE 110
Az említett iskolahálózat szaktanárait volt hivatott kinevelni a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék. A tanszék alapítója Sziklay László szlovák magyar francia szakos tanár volt. Maruzsné Sebó Katalin Sziklay László önéletrajzának kiváló ismerője így ír a tanszékvezetőről. „A másság tiszteletét és az együtt élő különböző kultúrák iránti érdeklődését a szülői házban szívta magába. A kassai multikulturális környezet kitűnő iskolája volt a tolerancia elsajátításának, ahol az ifjú Sziklay László a maga természetes-ségében tapasztalhatta meg a magyar, szlovák, német és a zsidó kultúra közötti kommu-nikációt.”(Maruzsné 2010: 21). Ennek szellemében nevelte diákjait. A nehézséget nemcsak az jelentette, hogy a szlovák paraszti családokból származó fiatalokból szlovák értelmiséget kellett kinevelnie, de mindezt tetézte a nagyon hiányos tankönyv ellátás1.
Hat évvel később 1955-ben váratlanul megszűntették a Budapesti Pedagógiai Főisko-lát és az ott működő tanszékeket az ország különböző városaiban lévő főiskolákra he-lyezték. Az említett politikai döntés következtében került a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék egy teljesen magyar közegbe, Szegedre. A tanszék Szegedre való áthelyezése személyi változásokat eredményezett a tanári karban2.
Az ötvenes évek végén a családokon belül használt szlovák nyelv háttérbe szorulá-sának következményeként felmerült az egynyelvű szlovák iskola létjogosultságának kérdése. Az iskolarendszer felülvizsgálatával többek között az Oktatási Minisztérium is foglalkozott, majd 1961-ben a kormány az egynyelvű oktatás helyett a kétnyelvű oktatás mellett döntött. Az iskolákat szlovák-magyar iskolákká alakították, ami azt jelentette, hogy a humán tantárgyakat szlovák nyelven, a reál tantárgyakat, mint pl. a matematika, fizika, kémia magyar nyelven oktatták. A változás hatásának következ-ményeként megoszlottak a vélemények, kisebb társadalmi vita alakult ki, a kisebbség körében sem volt egység. Végül a döntést a tanulók szerényebb szlovák nyelvtudása indokolta, hogy ez a tény ne akadályozhassa a szakmai-tantárgyi tudásukat. A mai napig megoszlanak a vélemények az egynyelvű, illetve kétnyelvű iskolatípust illetően.
Jelenleg csak a Budapesti Szlovák Tannyelvű Általános Iskola, Gimnázium és Kollé-giumban folyik szlovák egynyelvű oktatás. A felsőoktatási intézetekbe az 1980-as évek közepéig szlovák származású, szlovák gimnáziumot végzett hallgatók jelentkeztek. Ez a tény nagyban segítette a tanszéken működő oktatás színvonalát, hiszen a hallgatók közel azonos szintű tárgyi tudással, nyelvi kompetenciával rendelkeztek. A későbbiek-ben a hallgatók összetétele sokat változott, nagyon heterogén lett. Tanszékeinkre egyre kevesebben érkeztek a szlovák gimnáziumból, nőtt azon hallgatók létszáma, akik magyar gimnáziumban érettségiztek, a szlovák nyelvet nyelvjárási szinten használták és megnövekedett az érdeklődés a tanszékeink iránt a Szlovákiában élő magyar nemzeti-ségű fiatalok körében is. A hallgatói összetétel átalakulása új feladatok elé állította a tanszéket. A nemzeti tudatra való nevelésen és a tudomány közvetítésén túl szükséges-nek bizonyult egy egyetemesebb képzési struktúra kialakítása. Erről az időszakról Maruzsné a tanszék történetében így ír: „... egy fokozatos súlyponteltolódás történt. A hagyományos nemzetiségi tanárképzés felől egy egyetemesebb, a kelet-közép-európai problémakörben jártas, a szlovák kultúrát, gazdaságot szlovák-magyar kontextusában ismerő szakemberek képzése felé.” (Maruzsné 2010: 30) A nemzetiségi oktatás, így a Szlovák Tanszék is folyamatos változásokon ment keresztül mind a nemzetiségnek,
1 1949-1951 között a tankönyveket a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályán írták majd 1955-től a Tankönyvkiadó Vállalaton belül alakult Nemzetiségi Szerkesztőségen adták ki. (Bővebben Gyivicsán 2003: 81; Maruzsné 2010: 23 – 27).
2 Bővebben a tanszék oktatóiról. Maruzsné 2010: 25 – 30.
Politikai döntések következtében... 111 mind a társadalmi elvárásoknak köszönhetően. Ezt igazolják az elmúlt húsz év tapasztalatai is. Az említett két évtized a globalizáció, integráció, az Európai Kreditát-viteli Rendszer (ECTS), minőségbiztosítási rendszer jegyében telt. Tapasztalataink alap-ján elmondható, hogy az új struktúrájú kétszintű oktatás nem kedvez, sőt jelentősen megnehezítette, ellehetetlenítette a karunkon lévő nemzetiségi tanszékeket. (2010 a harmadik év, hogy egyetlen államilag finanszírozott hallgató sem nyert felvételt a tanszékünkre.)
Az integrációs folyamatok következtében a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 2006 novemberében beintegrálódott a Szegedi Tudományegyetembe és felvette a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar nevet. A kar oktatási és tudomá-nyos kutatási tevékenységét intézeti, tanszéki, szakcsoporti struktúra keretében látja el.
A nemzetiségek esetében három tanszék a Német Nemzetiségi Tanszék, Román Nyelv és Irodalom Tanszék és a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék önálló tanszékvezetőkkel egy közös intézetbe, a Nemzetiségi Intézetbe tartozik. Ennek megfelelően többnyire intézeti üléseink vannak a régi megszokott tanszékiek helyett. Ebben az új összetételben a közös kommunikációs nyelv a magyar, nem pedig az adott tanszék kisebbségi nyelve, mint korábban volt. Azon túl, hogy ezáltal korlátozva van a kisebbségi nyelv használata, a tanszéken oktató lektoraink, akik a kis létszámú teljes állású oktatók mellett nem csupán a hagyományosan értelmezett vendégoktatói pozícióban vannak alkalmazva nálunk, inkább mint teljes jogú kollégák vesznek részt a kollektívában, a magyar nyelv ismeretének hiányában kívül rekednek az intézet életéből. 2010-ben ugyancsak első alkalommal fordult elő, hogy a tanszékek életében egy nagyszabású ünnepségen a korábban megszokott szlovák/magyar, illetve román/magyar kétnyelvűség helyett a magyar nyelv dominált. 2010 júniusában ünnepelte a Román Nyelv és Irodalom és a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék megalakulásának hatvanadik évfordulóját. A közös intézeti kötelék, a gazdasági okok egy közös ünnepség megszervezését predesztinálták. A praktikusság, a meg-hívott vendégek anyanyelvüket illetően heterogén összetétele a tolerancia jegyében a többségi társadalom nyelvét, a magyar nyelv használatát kívánta meg.
Az EU kihívásainak megfelelően a tanszékünkön az új típusú oktatás, az Európában kigondolt Bologna-rendszer működik. 2007 szeptemberében indult el a Szlavisztika BA-szlovák nemzetiségi szakirány nevű, hat szemeszteres alapképzés. A szak gazdája a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, melyet tanszékünk a bölcsészkarral közösen visz. A hagyományos négy éves tanárképzés szlovák szakos hallgatói az összes kurzust a tan-széken, szlovák nyelven hallgatták. Az új képzési struktúra a jelenben ezt nem teszi lehetővé. Az alapozó ismereteket (Bevezetés az irodalomtudományba, Bevezetés a nyelvtudományba) és a szakmai alapozó modul kurzusait (Szláv népek és nyelvek, Történelem, vallás, kultúra, Klasszikus szláv irodalmak, Modern szláv irodalmak, Szláv kultúrák magyarországi recepciója, Magyar-szláv nyelvi kapcsolatok) hallgatóink közösen a többi szlavistával együtt magyar nyelven hallgatják. Ez mindenféleképpen kedvezőtlen fordulat egy kisebbségi tanszék életében, és azon hallgatók számára, akik az anyanyelvükön kívánnák tanulmányaikat végezni.
A Bolognai-folyamat és a munkaerőpiac kapcsolatáról talán még korai beszélni. Az új többciklusú képzés első végzősei folytatták tanulmányaikat a mester szakon, így az alapképzési diplomák pontos munkaerő-piaci megítéléséhez még nem áll elegendő tapasztalat rendelkezésünkre. Így a képzés eredményességéről kockázatos a megnyilat-kozás. Hallgatóink inkább szkeptikusak, attól tartanak, hogy a mesterképzés nélkül a diplomájuk értéktelen. A tanszék oktatói is felmérték az új helyzetet és a túlélés érdeké-ben elkészítették a mesterszak programját. 2008 őszén a Magyar Felsőoktatási Bizottság (MAB) szakértői véleményében támogatta és akkreditálta a szlováktanár/ szlovák
TUSKA TÜNDE 112
nemzetiségi tanár mesterszakot. A 2009/2010-es tanévben elindult az első évfolyam (3 levelező, 3 nappali) hallgatóval. Az idei 2010/2011-es tanévben (5 levelező, 1 nappali) tagozatos hallgató jelentkezett. A levelezősök évfolyamát elindítottuk, de a nappali tagozatra jelentkezett hallgató az alacsony létszám miatt (három főtől indulhat az évfolyam) nem nyert felvételt. A nappali tagozatosok alacsony létszáma annak a ténynek tudható be, hogy az alapszakon, ahogy azt már említettem, 2008-tól nem indult államilag támogatott első évfolyamunk. A kevés jelentkező közül senki nem nyert felvételt. 2009-ben is elutasították az államilag finanszírozott helyekre jelentkezett hallgatókat, akiket sikerült „rábeszélni” a költségtérítéses képzésre. Az idei 2010/2011-es tanévre tudomásunk szerint négy diák adta be első helyen a jelentkezését a tanszékünk-re, de közülük sem nyert senki felvételt. Kérvényeztük karunktól a pótfelvételi lehető-ségét, de az alacsony létszám miatt ezt elutasították. Tulajdonképpen ők még költség-térítés ellenében sem kezdhették el tanulmányaikat tanszékünkön. A tanszék hatvan éves történetében ilyen alacsony hallgatói létszám és ilyen nehéz időszak még nem volt.
Ez összefügg a hazai szlovákság körében jellemző asszimilációs folyamat előrehaladtával, a hallgatók létszámával, a kétszakos tanárképzés megszüntetésével, azzal a ténnyel, hogy az új helyzetben a vidéki egyetemek hátrányba kerültek, de a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet sem sokat segít az említett problémák kiküszöbölésében.
Az elmondottak alapján kiderül, hogy közelről sem annyira biztosított napjainkban Magyarországon a kisebbségek nyelvi és kulturális, ezen belül anyanyelvű oktatásának lehetősége. Egy-egy nemzetiségi intézet esetleges megszünése végzetes lehet egy egyébként is asszimilálódó, csökkenő létszámú kisebbség számára. A jelenlegi helyzet megváltozásához egyértelműen politikai akarat szükséges, például a pozitív diszkrimináció alkalmazásával.
Irodalom
Divičanová, Anna 2002. Dimenzie národnostného bytia a kultúry. Békešská Čaba: VUSM
Gyivicsán Anna 2003. Szlovák oktatás Magyarországon. In: Chlebnyiczki János szerk., 2003.
A nemzetiségi lét és kultúra dimenziói II. Békéscsaba: MSZKI. 76 – 85.
Lászik Mihály 2009. A békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium hatvan éve.
In: Pecsenya Edit szerk., 2009. Nemzedékről nemzedékre. Békéscsaba: 22.
Maruzsné Sebó Katalin 2010. A tanszék története. In: Maruzsné – Briškár – Tuska – Kopaszné szerk., 2010. Tanszék a Hattyas utcán. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. 21.
„Nem a statisztika miatt vagyunk mi a világon!” 113