A. Hogyan tud az ember harmonikusan együtt élni az erdővel, mint élő közösséggel B. Hogyan tudja az ember megőrizni az erdőket az utókor számára
C. Hogyan lehet az erdőt legjobban hasznosítani 10. Mi a helyes vadgazdálkodás lényege?
A. Legtöbb kilőhető vadat nevelni adott területen
B. Vádkár csökkentése érdekében a legtöbb vadat kilőni adott területen C. Adott terület eltartó képességének megfelelő számú vadat tartani
Kvíz 1. 2. 3.
1. C B A
2. B C B
3. A B A
4. A C B
5. B A A
6. C B C
7. B A B
8. A C B
9. C A A
10. B A C
A kvízeket összeállította: Druzsin József
3. TÉRKÉP MELLÉKLETEK:
1. Tokaj
5. Tolcsva
vitéz Zsákmándy Miksa
1878. március 4-én született Klosterneuburgban Jacquemot, Maximilian néven. apja Ludwig, Jacquemot nyugállományú őrnagy, anyja pedig Magdalena, Krüger volt. A Pozsonyban szerzett érettségi bizonyítvány után tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián folytatta 1896-99 között. Kitűnő eredménnyel végzett, majd hadnaggyá avatását követően a császári és királyi nagykanizsai 48. gyalogezredhez került. Az I. világháború kitöréséig alantas tiszti beosztásokat töltött be (századtiszt, zászlóalj segédtiszt, önkéntes iskola tanára), majd 1914. augusztus 1-jétől, mint a cs. és kir. aradi 33. gyalogezred 5. századának parancsnokaként került a harctérre.
Később zászlóaljparancsnoki beosztást látott el. 1915. május 18-án sérülést szenvedett, majd felépülését követően október 30-tól ismét a harctéren szolgált. A galíciai és olasz hadszíntereken tanúsított helytállásáért és kiváló szolgálatáért számos kitüntetésben részesült.
1915. Bronz Katonai Érdemérem, 1915 Katonai Érdemkereszt III. osztálya, 1916 Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztálya, 1917 Ezüst Katonai Érdemérem, 1917 Német Vaskereszt II. osztálya. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően Magyarországon telepedett le és a magyar kir. honvédség kötelékébe lépett. 1925-ben vitézi címet kapott, ekkor magyarosította nevét Zsákmándy Miksára. Mint a m. kir. miskolci 7.
vegyesdandár parancsnokságának közigazgatási vezetője megkapta a Magyar Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést is. 1928-ban ezredesként vonult nyugállományba, később címzetes vezérőrnagyi előléptetést kapott. Nyugdíjas éveit Budapesten töltötte, majd feltehetően kitelepítettként került Erdőbényére, ahol 1952. június 1-én hunyt el. Sírja a katolikus temetőben található.
dr. Gaál Menyhért ezredes-orvos
1883-ban született Erdőbényén. 1930. elején Miskolcon feleségül vette Kolbay Ildikót, a magyar operett-színpad ünnepelt, feltűnő szépségű primadonnáját, a miskolci színtársulat színésznőjét. Rövid házasságuk 1932. júniusában a színésznő korai halálával ért véget. Dr. Gaál Menyhért 1948-ban hunyt el.
Ferenczy Béla altábornagy
Kisbirtokos nemesi család sarjaként Erdőbényén született 1857. február 21-én. Apja Ferenczy János a szabadságharc egykori századosa, anyja Krayzell Hermin voltak, mindketten Erdőbényén, a református temetőben nyugszanak. Ferenczy két gimnáziumi osztályt Iglón és Budapesten, két reálosztályt Kassán végzett. Az 1870-71. tanévben a fiumei Haditengerészeti Akadémiára nyert felvételt, ahonnan 1875-ben mint másodosztályú tengerész-hadapród lépett haditengerészeti szolgálatba. Tengerészként hosszú utakon vett részt Észak- és Dél-Amerikába és Dél-Afrikába. 1894-ig, 19 évig tartó haditengerész pályafutása során, többek között részt vett a DANDOLO korvett brazíliai és észak-amerikai missziós utazásán, a DONAU korvett gyakorló útján a Földközi tengeren, szolgált a KERKA ágyúnaszádon és a HABSBURG páncélos fregatton. 1885-ben a XIV-es torpedónaszád első tisztjeként, részt vett annak híres útján, Pólától a Márvány és Fekete tengeren át, fel a Dunán, a budapesti Országos Kiállításra.
Abban az időben, a Vaskapu és a Zuhatagok szabályozása előtt, ez igen jelentős navigációs teljesítménynek számított. 1890-ben a Budapesti Tengerészkülönítmény parancsnokaként szolgált, majd ben a Mars, 1892-ben a Kőrös dunai monitorok parancsnoka lett. Az 1891-93. években a magyar országos, közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságokban, mint a közös kormány haditengerészeti képviselője vett részt és állított össze előterjesztéseket. 1894-ben átlépett a Magyar Királyi Honvédségbe.
Ludovika Akadémia tiszti tanfolyamának parancsnoka, a Katonai Becsületügyi Tanács, és a Katonatudományi Egylet elnöke. 1909-ben már vezérőrnagy, 1913-ban pedig megkapta az altábornagyi címet. A világháborúban betegsége miatt nem vett részt. Sátoraljaújhelyen, előbb az Ambróczy kastélyban, majd az Andrássy u. 35. sz. alatt élt. Ott is halt meg 1918. április 08-án, szülei mellé temették, az Erdőbényei református temetőbe.
Utazásai során írt terjedelmes leveleiből – részben tudtán kívül - a Miskolcz, a Borsodmegyei Lapok, a Budapesti Hirlap, a Pesti Hirlap, a Magyar Ujság és az Armee- und Marine-Zeitung kivonatokat közöltek.
Lucich Károly altengernagy
1868. március 10-én született Pozsonyban, apja Lucich Géza korának jelentős kémikusa és gyógyszerésze volt, anyja Mőzer Karolina. Feleségével Brauer Sárával 1898-ban Pozsonyban házasodtak össze, három gyermekük született, akik közül csak Aliz érte meg a felnőtt kort.1888-ban végezte el a Haditengerészeti Akadémiát. A harminc évig tartó haditengerészeti pályafutása alatt többek között részt vett a Saida korvett nyugat-indiai és észak-amerikai útján, a kínai bokszerlázadás leverésében és Montenegró blokádjában. Szolgált a pólai Tengernagyi Hivatal Katonai Osztályán, és a Tengerészeti Szertár Igazgatóságán. Egyre magasabb rangokba jutva, többször dolgozott Bécsben, a közös Hadügyminisztérium Haditengerészeti Osztályán.
1896-ban került először a Dunára, ahol előbb a SZAMOS monitor első tisztje, majd az „A”
őrnaszád parancsnoka lett. Két alkalommal is parancsnoka volt a Dunaflottilának . Először 3 évig béke időben,1900-tól 1906-ig, másodszor a világháború alatt, 1914-től 1917-ig. Tehát az I. világháború nagy részén ő vezette a Flottillát. 1918-ban ismét visszavezényelték a tengerre, ahol a Fiumei Tengerkerület parancsnoka lett. Október 31-én, a hatalmat átvevő horvátok kiutasították Fiuméből, ő pedig már ellentengernagyi rangban, haza utazott Budapestre. 1919-ben, számos magas rangú tengerésztiszttel együtt, őt is nyugállományba helyezték. 1923-ban a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum igazgatója lett vezér főtanácsosi rangban. Ez a rang a haditengerészetnél az altengernagyi rangnak felelt meg, ő tehát ezt használta. 56 éves korában végleg nyugdíjazták.
1949-ben méltatlanul elvették nyugdíját, majd feleségével és Aliz leányával kitelepítették Erdőbényére. A Kossuth u. 11. sz. alatt a ma is álló gazdasági épületben laktak (Kastély Géza portáján). Nyomorúságos helyzetükön titokban végzett oktatással segítettek. Felesége német órákat adott, leánya zongorázni tanított. „Aliz néni”, ahogy a helybéliek még ma is emlegetik, szerény javadalmazásért a katolikus templomban orgonált és kecskéket tartott.
A méltatlan sorsra jutott altengernagy, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori elit alakulata, a császári és királyi Dunaflottilla legendás parancsnoka, a Duna egykori hőse nyomorogva, kifosztva, családját reménytelen helyzetben hagyva, 84 éves korában, 1952. március 13-án halt meg, az erdőbényei katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Hosszú évtizedekig elhanyagolt sírját Erdőbénye Önkormányzata a „Cs. és Kir. Duna flottilla Hagyományőrző Egyesület” kezdeményezésére 1998-ban rendbe hozta és a hős tiszteletére a község főterén emlékoszlopot emelt.
Az Erdőbényéhez kötődő személyek életrajzát összeállította: Druzsin József 2020.