IRODALOM

Weszely Ödön: A korszerű nevelés alapelvei. A neveléstudomány rendszere.

Budapest-, 1935. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 556 lap.

t

Kétségtelen, hogy Weszelv Ödön a legszorgalmasabb magyar pedagógiai írók közé tartozott. Pedagógiai tárgyú kisebb-nagyobb tanulmányain kívül, melyekből hosszú sorozatot adott ki (több mint 70 értekezést) részint folyó-iratokban, részint önállóan, majd kötetekbe gyüjve is (A modern pedagógia útjain, 19173, Korszerű nevelési problémák, 1927.), évtizedeken á t egyedülálló, rendkívül népszerűvé vált nevelés- és módszertani tankönyvével, a nagyközönség részére írt s a Tudományos Zsebkönyvtár című igen elterjedt vállalatban meg-jelent Pedagógiájával (1932?), Bevezetés a neveléstudományba című alapvető művével (19322), melyben egy eszményítő, kultúrfilozófiai alapon nyugvó peda-gógiai rendszer pilléreit rakta le, tagadhatatlanul érdemeket szerzett nemcsak a pedagógiát szakszerűen kultiváló tanító- és tanárképző intézetek tanítványai előtt, hanem a neveléstudomány kérdéseinek, a nevelői gondolkodás eredményei-nek szaktudósok részere való összefoglalásával, s az érdeklődő művelt közön-ségnél, szülőknél s a társadalom problémái iránt fogékony egyéneknél való népszerűsítésével szélesebb körben is. Weszely állandóan gyötrődő lélek volt, munkássága sikereivel szemben szkeptikus, de önmagával is állandóan tuda-tosán elégedetlen, ami egyrészt Sokrates óta bizonyára csak javára írandó a tudósnak, ha ez az érzés őszinte, benne, másrészt a fejlődés és haladás s a tudományos érték bizonyos fokú garanciájául is tekinthető. Éppen azért sohasem tudott megnyugodni tudományos törekvései során, egész életét a nevelés problémáinak fölvetésére és megoldására szentelte, mindig teljesebb és tökéletesebb alkotásokra törekedett, lehetőleg teljes szintézisre évtizedek hosszú és állandó kutató és gondolkodó munkája után, hogy végül közvetlenül halála előtt egy magyar kultúrfilozófián nyugvó nevelési rendszerrel ajándékozza meg tudományszakunkat és a nemzetet.

Ennek a vágyálmának megvalósulását remélte meglátni, mikor életének másik, talán soha nem remélt sikerével, a budapesti egyetem neveléstudományi tanszékének elfoglalásával egyidejűleg előkészítette élete főművét, hogy buda-pesti egyetemi beköszöntőjéül kiadja A korszerű nevelés alapelvei című. leg-teljesebb s bizonyára legkiválóbbnak óhajtott könyvét, 40 éven á t folytatott pedagógiai tanulmányainak nagy összefoglalását. Weszely Ödön elhunyta való-ban a tragikum lehelletét éreztette meg velünk, kik élete utolsó fejezeteinek ta^úi voltunk. Közel az ígéret földjéhez, nem mehetett be álmainak országába sem mint tanár, sem mint író. Sem azt nem érhette meg, hogy tanári működését a Pázmány'Péter-Tudományegyetemen tényleg megkezdhesse, sem élete főművét

— mely majdnem az utolsó ívig ki volt nyomva — mint valóban szép könyvet készen nem láthatta meg, a közönség elé kerülésének gyönyörűségét nem érezhette.

Mindamellett elégtételül szolgálhat szellemének a síron túl is, hogy tudós hírnevét még a földi elmúlás fájdalmas nagy eseménye után is gyarapíthatta e könyv postumus megjelenésével, mely nem fogja engedni, hogy. emléke a magyar tudományos pedagógiai irodalomban könnyen feledésbe menjen.

i r o d a l o m . 3 3

" Bizonyos, hogy ezúttal nem -kisebbfajta monográfiával állunk szemben, hanem a neveléstudomány teljes rendszerével, egy nagy nemzet- és társadalom-nevelési elmélettel, s hogy e postumus műben Weszely Ödön elméleti és gya-korlati téren sok évtizeden át munkás, tudós életének utolsó érett gyümölcsét kapjuk. Újra és nyomatékosan igazolja ez a könyv, hogy mennyire fejlődésképes volt Weszelynek neveléstudományi ismeretvilága s pedagógiai gondolkodása, úgyszólván az utolsó pillanatig. S azt is, hogy amennyiben mind tökéletesebben bontakozott ki pedagógiai rendszere előző munkáinak hosszú sorozatán át lépésről-lépésre, oly mértékben sikerült neki közeledni a közönségnek mind szé-lesebb rétegeihez, melyeket ezzel az utolsó művével akart egészen megnyerni magának.

Az analízisből szintézisbe áthajló kutató elmének s egyben igen szorgal-mas tudósnak hattyúdalával van dolgunk, mely tudományos neveléstani rend-szerezést ad minden németes dogmatizmus nélkül, úgyszólván könnyed, folyé-kony pedagógiai olvasmányt nemcsak az érdekelt rétegek, hanem a művelt közönség számára is. Weszelyt — ő maga vallomást tesz róla — voltaképen az a törekvés vezette, hogy a nevelésre hivatottakat, tanárokat és tanítókat, szülőket és nevelőket, tehát tulajdonképen mindenkit megnyerjen a nevelés -tudományi érdeklődés számára, hogy fölébressze mindenkiben a nevelői köteles-ségek és felelősség tudatát, amit az emberiség megújhodása egyetlen eszközének ismerünk, és meggyőzze őket arról, hogy az ilyen eszmékkel való foglalkozás-tökéletesebbé teszi, felemeli őket s értéküket fokozza. Erre az a szomorú tapasztalata sarkalta, hogy a nevelés sorsdöntő kérdéseivel még ma, az emberiség jövendőjére vonatkozó nagy válság idejében sem foglalkoznak eléggé s -a tudományos eredmények nem eléggé mennek át -a köztud-atb-a. Ezért vál-aszt

tárgyának összefoglalására a mélyebb elmélkedés, teóriák fejtegetése helyett szinte túlkönnyed formát, mikor a neveléstudomány enciklopédiáját a legújabb, legaktuálisabb mozzanatokig kíséri, áttekintvén — nem tagadhatjuk, hogy hultúrfilozófiai alapon rendszerbe s egységbe foglalva —• a nevelői gondolkodás egész eszmei birodalmát. Válósággal az összes neveléstudományi ismeretek „Cata-logue raisonné"-ját, rendszerezett lajstromát és tárházat kapjuk egy testes nagy kötetben. Valóban nem hagy figyelmen kívül semmi-t, ami a pedagógia elmélkedőit, a gyakorlat aktív munkásait és a leginkább érdekelt passzív

ténye-zőket, a társadalmat és a közönséget e tárgykörben érdekelheti. Tizenkét rész-ben szól a célokról és eszményekről, az ifjúság megértéséről, a nevelőhatásról, a képességek fejlesztéséről, az akarat neveléséről, az érzelmek kiműveléséről, a kultúrértékek továbbszármaztatásáról, a reális, a szociális s az ideális érté-kekről. Ezek azok a nagy gondolattömbök, melyeken keresztül eljut a hiva-tásra való nevelés végső tételének fejtegetéséig.

E tizenkét részen át mintegy félszáz fejezetben több mint háromszáz önálló témát fejt ki az egyes tárgyakra vonatkozó eddigi elméletek részletes ismertetésével, kritikájával s hazai és külföldi irodalmának bő repertoriális fel-sorolásával, de egyben saját fölfogásának fejtegetésével is. .

Uymódon éri ol, hogy a neveléstudomány feladatai világosan fölismerhetők

Magyar Paedagogia Xl.Vl. 1-2. 3

34 IRODALOM. 34

művében. E feladatok közül az első az, hogy kitűzött céljait és eszményeit megjelölje s a legjobb nevelés feltételeinek és módozatainak elméletét kifejtse.

További feladatait a nevelőhatások vizsgálatában s annak megállapításában keresi, lehet-e s mekkora mértékben lehet az ember veleszületett képességeit és hajlamait fejleszteni. Nem lényegtelen végül a neveléstudománynak az a feladata sem, melynek fejtegetésére Weszely művének igen jelentékeny részét szenteli: a kultúra értékes tartalmának átszármaztatása az egymásután követ-kező új nemzedékekre. Mindezeknek kifejtése során egyúttal — nemzeti alapra helyezkedve — a magyar társadalom egyensúly törvényét iparkodik kialakítani, mintegy kodifikálni, a megújhodás minden szükségérzetének kitapintásával és nevelésével s a szent értékek megőrzésének kategorikus imperativusával.

Ha vizsgálataink során Weszely könyvének általános jelentőségét és értékeit keressük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nevelői rendszerét kétségtelenül a magyar művelődés eszményeinek szolgálatába állítja, olymódon azonban, hogy belefoglalja az európai kultúra kereteibe, s így pedagógiája kifejezetten a kultúrfilozófiai irány képviselője. Alapeszméje gróf Széchenyi István nagy szellemének ihletéből származik. Tőle, akiben a nemzetnevelés nagy gondolata legelőször megfogant, aki mint államférfiú "és ember egyaránt nemzetének legnagyobb nevelője volt, vette nemzeti feladataink mély pillantással való megjelölését. „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, — írja Széchenyi

— sajátságait mint ereklyét megőrizni ,s szeplőtlen mineműségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban ki-képezve végcéljához, az emberiség feldicsőítéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél mindenen keresztül nemesebb érzés?" Mert „ a nevelési ideált mindenkor törté-neti körülmények határozzák meg" — vallja Dilthey szavaival könyvünk szer-zője. Föltétlenül ebben a szellemben gondolkodik, de azért a mai világnézeti harcok forró levegőjében olyan igazságokat tud megállapítani, melyekét a leg-ellentétesebb felfogásúak is magukévá tehetnek, mert fölötte áll mindnek igaz-ság- és emberszeretetének közvetlenségével és világosságával. De azért nem lesz hűtelen a pedagógia nemes hagyományaihoz, s bár nevelői gondolkodásának alakulása sohasem volt egyoldalú és szakadatlanul, fejlődött, mérlegelése érzé-keny maradt minden tényzővel szemben, •— mégis egész értelmi lényétől távol állott, hogy újonnan támadt egyoldalú szempontok köré, különösen pedig a többi eddigi tényező megtagadásával állítson föl nevelési elméleteket. Mind-amellett az új nevelési irányzatok és iskolák hívei sohasem panaszkodhattak vele kapcsolatban megnemértésről, mert gondosan megvizsgálta mindazokat az individuális és szociális, társadalmi, nevelés- és kulúrpolitikai tényezőket, melyek a mai kor emberének nevelődésében felmerülnek, és egy hatalmas kultúr-értékrendszernek távlatában mindezeket eszményi harmóniává rendszeresítette.

Ha végül azokat az általános jellemvonásokat vizsgáljuk, melyek Wesze-lvnek ez utolsó művében minden eddigi könyvénél jobban érvényesülnek, ezek-nek egyikét az egyetemességre való törekvésben láthatjuk meg, mellyel a nevelés-tudomány minden kérdésének az erkölcstan és lélektan, filozófia és szociológia, a kultúrfilozófia és egyéb rokon vagy normatív tudományok tanulságaival való

IRODALOM. 3 5

kapcsolatát állapítja meg. Másik, nem kevésbbé alapvető jellemvonása Weszely-könyvének a korszerűség, — erre utal címe is — melyre egész pályáján át törekedett ugyan, de amely teljes kifejlésre csak ez utolsó művében jutott.

Nem a tényleges olcsó aktualitások hajszolására gondolunk itt, hanem a min-denkori korszükségletek megérzésére. Ennek a jellemvonásának függeléke az is, hogy a magyar-kutatók és gondolkodók eredményeit is beillesztette rendszerébe.

Oly mértékben szerepelnek ezek itt, mint még talán eddig egyetlen könyvben sem, Szerzőnk nagy lelki fogékonyságából következik végül e műnek harmadik fő-jellemvonása is, mely bélyegét mindvégig rányomta gondolatmenetére és fejte-getéseire, s ez a gyermeklélek tanulmányozása s eredményei fontosságának megérzése, mely a volt középiskolai tanár gyakorlati tevékenységéből nyervén első forrásait, elméletében és nevelési rendszerében most teljesen érvényre jutott.

Mindent összefoglalva végső ítéletként megállapíthatjuk, hogy amit eddig"

csak Paul Barthnak híres és talán legelterjedtebb (több mint 10 kiadást ért) művéről, az „Elemente der Erziehungs- und Unterrichtslehre"-ről mondhatunk el, azt —• elolvasása után — fokozottabb mértékben állíthatjuk Weszely Ödön-nek utolsó könyvéről, hogy szociológiai alapon vizsgálja a nevelés feladatait, s miként elméleti pedagógiáját több mint négy évtizedre visszatekintő munkás-sága során a józan eklekticizmus jellemezte, ennek a könyvnek egész probléma-körében is felkeresi az egyes jelenségek és irányok összefüggését a kor eszme-áramlataival, a pedagógiát mint. tudományt a pszichológiára és.etikára alapítja s a nevelést a társadalmi organizmus továbbplántálásának tekinti.

Ezért e mű, melyet egyik tanítványa és barátja — célzással Weszely Ödön tragikus egyéni elmúlására — a „magyar gyermeknevelés testamentumá"-nak nevezett el, nemcsak a hivatásos nevelő számára jelent értéket, hanem a magyar szülők és mindazok számára is, kik a pedagógusokkal karöltve mun-kálkodnak a magyar ifjúság jellemének, képességeinek kifejlesztésén.

Ha merülhetnek is fel esetleg tárgyi kifogások vagy aggodalmak a mű

•egyes kisebb részletei ellen, miket a miénknél részletesebb szakbírálatok vagy tudományunk további fejlődése során szigorú szakemberek fognak megvizsgálni, mégis nyugodtan kimondhatjuk, hogy nemcsak a de mortuis nil, nisi bene kegyeletes elv alapján, hanem magas nemzeti szempontokból, a magyar tudte mány nézőpontjából sem lehet Weszely könyvétől az érdem koszorúját meg-tagadni. Ez a meggyőződés legyen a mi áldozatunk a Magyar Paedagogia egy-kori buzgó szerkesztőjének sírbaima fölött. Gyulai Ágost.

Mester János: Az olasz nevelés a XIX. és XX. században. Budapest, 1936.

Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 556 1.

Az olasz nemzet XX. századi nagyszerű lendületének lelki alapjairól, a nagy változásnak szellemi kútf orrásairól: a XIX. és XX. századi olasz neve-lésről kapunk az előttünk levő könyvben nagy gonddal összegyűjtött anyag , alapján részletes tudományos monográfiát. Az olasz léleknek hosszas aléltság utáni hatalmas ébredése, melynek tanúi voltunk az utóbbi másfél évtizedben, a modern kor legérdekesebb és legizgatóbb jelenségei közé tartozik.

Meg-3 *

3 6 i r o d a l o m . 36

érteni, megmagyarázni ezt az ébredést, a koreszméket, amint egy nép lelkü-letében alkotó erővé válnak, elemezni intézményekben nyilvánuld jeliem-vonásait: méltó feladat a filozófus és pedagógus részére, ki széleskörű tudásá-nak apparátusával indul ilyen nagy felfedező útra az okok és okozatok, az .akciók és reakciók összefüggését kutató gondolkodás világában.

Az olasz néplélek tanulmányozása és ismerete adta meg szerzőnknek a vezető fonalat kutatásaiban és következtetéseiben. Mester János hivatottságát feladata megoldására egyrészt inint az olasz egyetemeknek évek hosszú során át tanítványa s így az olasz kultúra és nép körében fejlődő ifjú és férfiú, más-részt mint az olasz filozófia területén szaktanulmányokat folytató tudós sze-rezte. Hét évig tanult olasz egyetemeken, Rómában lett a kánonjog, a teológia és a filozófia doktora s az olasz életnek is kitűnő ismerője. A filozófia világa kezdettől fogva előkelő helyet foglalt el tudományos vizsgálódásaiban és fejlő-désében. Sok éven át a helyszínen kitartóan folytatott tanulmányai s az olasz bölcseletnek az ezeréves, ősi hagyományaiban kétezer évnél is messzebb vissza-tekintő olasz néplélekkel való egybevetése megszerezték neki annak lehetőségét,

•hogy tisztán és- tárgyilagosan lássa az olaszság lelki szerkezetét, s az alkalmas-ságot arra, hogy e vizsgálatot és elemzést sikeresen elvégezze. Filozófiai tanul-mányai közben jutott el annak tudatára, hogy az olasz bölcseleti gondolkodás nem pusztán spekulatív, magas eszmerégiókban járó tudományos, de felelőtlen elmecsiszolás, hanem realitásokra törekvő, az olasz lélek és kultúra kiművelését célzó munkája a nemzeti szellemnek, mely tevékenységre, főleg pedagógiai aktivi-tásra ösztönzi Itália sorsának intézőit s az olasz élet vezetőit.

Mester János figyelme a bölcselők olvasása közben mind nagyobb érdek-lődéssel fordult az olasz neveléstudomány művelőinek s az olasz nevelési intéz-ményeknek tanulmányozása felé és csodálkozva látta, hogy a nevelői gondol-kodás és tevékenység, az oktatásügyi szervező munka terén az olaszság még szinte nagyobb eredményeket mutathat föl, mint a bölcseletben, b á r ' eddig kevésbbé ismerte a világ. Csak újabban állapítják meg a szociológusok s az egyes népek és államok kulturális állapotát tanulmányozó tudósok, hogy Németország és az Amerikai Unió államai mellett Olaszország tesz legtöbbet

a gyermek kultusza tekintetében. Az olaszok foglalkoznak legtöbbet nevelés-tudományi kérdésekkel s a németen és az amerikain kívül Olaszországnak leg-gazdagabb a pedagógiai irodalma. A magyar tudománynak és a magyar tár-'sadalomnak azonban eddig valóban rendkívül hiányos volt az ismerete az

olasz nevelés történeti fejlődéséről és mai állapotáról is. Fináczy Ernő, ki pedig a neveléstörténetnek igazán klasszikus értékű feldolgozásával ajándé-kozta meg a magyar tudományt, a renaissance kori neveléstudomány kivételé-vel egyáltalán nem foglalkozik az olaszokkal, a későbbi korszakok olasz peda-gógiai gondolkodóit nem ismeri, nagy művének némileg torzóként maradt ötö-dik és utolsó kötetében is egy másfél nyomtatott lapra terjedő, vázlatnak is alig tekinthető egyszázados áttekintés után csak az egyetlen Ardigöt (1828—

1920) tárgyalja kissé részletesebben, egyébként az újkort alig s a legújabb

•törekvéseket egyáltalában nem is érinti. Így jár el többi pedagógiai irónk is,

i r o d a l o m . 3 7

kiknek tekintete mintegy megbűvölve, már úgyszólván száz év óta mindig csak a német szellem napja felé fordul okulásért, eszmékért, még történelmi ihletért is. Hogy az újabb pedagógiai törekvéseknek egyik legnépszerűbb, legsikere-sebb s legtöbbet alkotó jelenségéről, a Montessori-mozgalomról valamit tudunk, az is csak a világszerte folytatott nagy Montessori-propagandának tulajdonít-ható. Egyébként a Montessorira vonatkozó ismeretek terjesztésében minálunk az oroszlánrész a Magyar Paedagógiai Társaságé.

Mindez még inkább buzdította könyvünk szerzőjét, hogy e hiányt pó-tolva, tanulmányi hajlamainak is megfelelve, az olasz pedagógusok gondola-taival, az olasz nevelésügyi intézményekkel, az oktatás- és nevelésügyi tör-vényhozással foglalkozzék és mindezekkel az eddig nálunk ismeretlen eredmé-nyekkel, a XIX. és XX. századi olasz nevelői tevékenység fejlődésével és történetével, a XX. századi nagy olasz újjászületés nevelésügyi előzményeivel és jelenlegi nagyszerű intézményeivel a magyar pedagógusokat is

meg-ismertesse.

A XIX. századi olasz nevelői gondolkodók egész sorának tárgyalása, gondolataik beható elemzése azonban főképen arra szolgált neki, hogy annál jobban megértesse az olasz lélek változásait e téren, hegy a széthulló, szinte anarchisztikus pedagógiai gondolatvilágból kimenekülő új fasiszta Olaszország taniigvi reformjait és nevelési rendszerét összefoglalja, de meg is megyarázza, mert ezek a reformok az olasz néptenger mélységéből nem egyszerre, váratla-nul bukkantak ki, hanem hosszantartó folyamat érlelte meg őket. ' * Ennek megfelelően Mester János könyve az egész olasz nevelői gondolat-folyamnak egy felső és egy alsó folyását, eredet- és torkolatvidékét külön-bözteti meg, s ha egységben tárgyalja is az egész fejlődést, a filozófiai irá-nyokhoz csatlakozó pedagógiai áramlatok taglalása közben mégis főleg a mai állapotok megszületésének folyamata érdekli.

Kitűnő bevezetésül szolgál egész történeti fejtegetéséhez könyvének leg-szebb s teljesen új és eredeti részlete, e tárgynak nemcsak nálunk, de talán-az egyetemes irodalomban is első feldolgozása, talán-az olasz néplélek karakterológiai elemzése, egységalkotó tényezőinek és társadalmi jellemvonásainak rajza. Vilá-gosan megláttatja velünk, hogy az olasz néplélek rendkívüli gazdagságával, nagy fény- és árnyoldalaival alkalmas arra, hogy eleven és új népkultúrát, teremtsen magának, de kitűnő talaj arra is, hogy nagy egyéniségek irányítása;

mellett magas színvonalú nemzeti élet fakadjon belőle. Ha támad a nemzet soraiból, a nép fiaiból olyan nagyszerű, lelkileg gazdag és erős személyiség, aki össze tudja gyűjteni, egy eszményre tudja irányítani a széthúzó energiákat 8 meg tudja valósítani az egységesítő, nemzetnevelő terveket, lesz, -aki naggyá, teszi újra az olasz nemzetet. E karakterológiai bevezetés magában nemcsak érdekes én szép, hanem valóban értékes fejezete a könyvnek, melyre szüksége volt a szerzőnek, hogy ráépítse az olasz nevelés múltjának és jelenének, nagy átalakulásának rajzára irányuló fejtegetéseit.

Mester János könyvének bevezető részéhez tartozik még a bölcselet és nevelés történeti irányainak általános jellemzése s az olasz nevelés fejlődésének

38 i r o d a l o m . 38

áttekintése a XIII—XIX. századig abból a célból, hogy voltaképeni témája tárgyalásának kereteit megrajzolja. Azt vallja, hogy a ' történet, a nevelés, a kultúra, a szellem és a megértés alapfogalmainak segítségével fel lehet vetni a neveléstörténelem modern problémáját, ha nem adhatjuk is teljes megoldását.

Mivel' a nevelés kultúraátszármaztatás és ez nagyrészt ismeretközléssel, kifeje-zéssel megy végbe, azért a nevelés irányainak osztályozása is legcélszerűbben az ismeretszármazás irányainak alapulvételével történhetik. Ezek az irányok: az empirizmus, az ismeretelméleti idealizmus és a kritikai realizmus. E bölcseleti irányok általános elvi pedagógiai vonatkozásainak kifejtése után log hozzá az olasz nevelés gondolkodóinak és rendszereinek tárgyalásához, hogy a nagy át-alakulást, mely az olasz lélekben végbement, történetileg megalapozza. Az olasz névelésnek a XVII. századtól a XIX. század végéig terjedő nagy szakaszában ugyanis ez időszakasz utolsó évtizedeiben bizonyos politikai irányzatok a tan-ügy terén is áz anarchia felé vezették Olaszországot. Evvel a tantan-ügyi zűrzavar-ral és fejetlenséggel s a nyomában járó társadalmi és nemzeti romlással szemben állította fel á fasizmus a maga nemzetnevelő és egységesítő elveit, melyek örök értékek mintáit mutatják az ámuló világnak: a katonás, férfias jellemű polgár gazdag erényvilágát, a munkás ember mindenekfölött való .megbecsülésének és a munka kiválóságának értékrendszerét.

Az olasz nemzet e "fenséges új világnézetének, a nevelés diadalának meg-születése szinte egy századig tartó sok eszmei harc és szellemi vajúdás közben ment végbe, s szerzőnk ezt a mozgalmas gondolatvilágot rajzolja meg a ma-gyar olvasóközönség számára részletesen és lelkiismeretesen. A pedagógiai empi-rizmus XIX. századi gondolkodói, Romagnosi, Gabelli, Angiulli, Viliari, Ar'digö, a- XX. századbeliek közül Resta, Vidari, Credaro és társaságukban még .sok más, a pedagógiai idealizmus képviselői közül Gioberti, Lambruschini, Capponi, Mazzini, Croce és főleg legrészletesebben Gentile, kinek pedagógiai rendszere és tanügyi reformjai részletesen ismertetve vannak, velük, mint ez irányzat koronája, Mussolini nevelői eszmevilága, végül a kritikai realizmus pedagógiai munkásai közül Rosmini, Rosco Szent János, Montessori, az Agazzi-nővérek nevelői működése, majd a katolikus egyház pedagógiai renaissance-a, XI. Pius pápa nevelői enciklikája, Gemelli Ágost és a milánói Szent Szív-Egyetem mű-ködésének jelentősége színes jellemrajzokban vonulnak él az olvasó előtt.

A könyv súlypontja vázolt céljának megfelelően Gentile és Mussolini pedagógiai törekvéseinek fejtegetésében van. Közel félszáz lapon á t tárgyalja Gentile tanügyi reformját, a tőle alkotott nevelés- és oktatásügyi törvények szellemét, törekvéseinek célját, alkotásainak továbbfejlődését egészen a szó-szerint véve napjainkban, a lefolyt évben megszületett rendelkezésekig. De ter-mészetesen nem felejti el, hogy Gentile reformjait állandóan egy nemcsak ere-detileg pedagógusfoglalkozású, hanem valóban pedagógiai szellemű államférfiú, Mussolini irányította, aktivitásának erejével megvalósította s nemzetnevelő intézményeivel fokozatosan kiegészítette. Szerzőnk pompásan összefoglalja Mussolini' egész működéséből a nevelői gondolatokat, terveket és alkotásokat:

a' nemzeti anya- és kisdedgondozás fajvédelmi intézkedéseit, az iskola

szellemi-i r o d a l o m . 3 9

leg nevelő munkáját, a balilla-intézménynek a testi, erkölcsi és katonai nevelés körüli feladatait s a fiatal fasiszták szervezeteiben és a kulturális propaganda-intézetekben folyó politikai nevelés jelentőségét. A nevelést Mussolini felfogása szerint, úgy, mint a kemény spártai népnél, az állam végezheti legeredménye-sebben, ha kénytelen is a munka egy részét — megbékélt lélekkel — az egyház-nak átengedni.

A. könyvnek ezekben a középponti fejezeteiben s általában a pedagógiai idealizmusról szóló szakászban látja Mester János maga is fejtegetéseinek leg-lényegesebb-részeit, mert a pedagógiai idealizmus gondolataiban és intézményei-ben éli ki magát az olasz nemzeti lélek, az olasz nemzet egész sorsa, ennek érvényesülése biztosítja az olasz nemzet boldogulását a jövendő nehéz napjaiban.

Mikor Mester János megírta monográfiáját, mely rövidségre törekvő tömör stílusa mellett-is 35 ívnyi terjedelmével az alapos tárgyalás benyomását kelt-heti az olvasóban s a komolyan, való értékelhetőség igényével lép föl, s mikor a hozzáfűzött gazdag, főleg olasznyelvű irodalmi utalásokkal, pontos tantervi és statisztikai táblázataival, általában teljes tudományos apparátusával még megbízhatóbbá és használhatóbbá tette könyvét, arra a túltengésre' is gondolt, mellyel a német szellem száz esztendő óta a maga bélyegét nyomta rá a magyar kultúrára. Ennek ellensúlyozására a régibb századokban oly áldásos olasz

mű-velődési hatásnak újabb közvetítése is célul lebegett s_zemei előtt, az a hit, hogy az olasz kultúrkörbe való újabb bekapcsolódás jótékony hatással volna a ma-gyar művelődésre s a német kul túrhat ássál szemben szükséges okos váltógazda-ságra vezetne. Ilyen értelemben mint a mai Olaszország megismerésének kút-forrása is értékes alkotás és jelentős tett Mester János könyve irodalmunkban.

Gyulai Ágost,

Lengyel Imre: A modern nyelvoktatás főbb tényezői a már meglévő nyelvi ismeretek (anyanyelv) szempontjából. (A Magyar Kir. Tisza. István-' Tudományegyetem Pedagógiai Szemináriuma ós Pszichológiai Intézete

könyvsorozata.) Debrecen, 1936. 52 1.

Az anyanyelv szerepe és jelentősége az idegennyelvi oktatásban sokat vitatott kérdése a modern nyelvtanításnak. Vannak, akik módszeres eljárá-sukban túlzottan nagy szerepet juttatnak az anyanyelvnek, vannak, akik tel-jesen kirekesztik az oktatásból. E két szélsőség közt sok változat ismeretes, de nyelvlélektanilag kellőképen megokolható didaktikai elv még nem1 alakult ki. A szerző . azt a célt tűzte maga elé,- hogy vizsgálat tárgyává teszi „az anyanyelvi tényezőknek a hatását a modern nyelvi oktatás néhány fontosabb mozzanatában . . . ós a lehetőség szerint tisztázni akarja azokat a módszertani problémákat, amelyeknek a forrása a már meglévő nyelvi, a legtöbb esetben anyanyelvi kincs". Ez lényegében nyelvlélektani célkitűzés, mert hiszen itt főkép nyelvlélektani tényezők vizsgálatáról van szó. Fejtegetéseinek

java-része ezért nyelvlélektani természetű. Mivel azonban nyelvlélektani fejtegeté-sei nem- egységes lélektani alapon nj'ugszanak, mert hol a Herbart-féle, hol a Wundt-féle lélektani alapon magyaráz, ebből következik, hogy