Az ipar utáni társadalom

1.JOHN KENNETH GALBRAITH szerint az új, ipari államban a technika – melyet a tudományos vagy más rendszerezett ismeretek gyakorlati feladatokra való módsze-res alkalmazásaként határoz meg⁸⁴ — gyakorlati alkalmazása megköveteli a megol-dandó feladatok részfeladatokra bontását: ez az egyedüli lehetősége annak, hogy a megszerzett ismeretek a gyakorlati teljesítmények érdekében alkalmazhatók legye-nek. A részfeladatokra bontás szakosodással jár, a szakosodás szervezettséggel, s minél fejlettebb a technika, annál nagyobb szabásúak az előzetes követelmények. E technika vonatkozásában állapította meg a hatvanas évek derekán, hogy – segítsé-gével – bizonyos problémák megoldásával bizton számolni lehet, még mielőtt birto-kában lennénk a szükséges ismereteknek.⁸⁵ Így következtet: “Ha a gazdasági válto-zások bonyolult komplexumát vizsgáljuk, logikus, hogy a technikából induljunk ki, amelynek önálló kezdeményező ereje van. Világosan kell látnunk azonban, hogy a technika nem csak előidézi a változást, de maga is a változás folyománya. Míg

82 Hantos Károly: Az információs társadalom illúziója, in.: Galántai Zoltán dr. (Szerk.): Számítógépes kutúra:

kihívás és fenyegetés, Uránusz Kiadó, Bp., 1998, p. 18-19

83 Hantos, im. p. 23-25 (Lsd. még Achim Bühl: CyberSociety — Mythos und Realität der Informationsgesellschaft, PapyRossa Verlag, Köln 1996).

84 John Kenneth Galbraith: Az új ipari állam, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1970, p. 39

85 Galbraith, im. p. 47. Egyik példaként – 1966-ban – az űrkutatást hozta fel. Meglehetősen biztosnak ítélte, hogy a következő öt éven belül sikerül majd embert eljuttatni a holdra, noha az eljárás számos részlete még tisztázatlan.

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM, TUDÁSALAPÚ GAZDASÁG, ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM

___________________________________________________________________________________

27

részt kényszerű módon előidézi a szakosodást, maga is a szakosodás eredménye.

Széles körű szervezettségre van ugyan szüksége, de egyben a szervezettség követ-kezménye is.⁸⁶”

Az új ipari állam jellemzőit – tervezés, szakosodás, szervezés – mintegy erre a gondolati láncra felfűzve, mint “technika-függő” tényezőket tárgyalja, mutatja be, ezeken keresztül pedig láttatni engedi a konszernek által uralt, technokraták által vezetett, a termelői és szolgáltatói piacot egyaránt maga alá hajlító világot, mely azonban (magas szintű termelés és jövedelem révén) képes a lakosság részét a pri-mitív szükségletek nyomán felszabadítani. Ennek viszont ára van: a fogyasztás, amelyet immár manipulálni, irányítani lehet.

GALBRAITH látja az “új világ” veszélyeit is: Az új ipari államot figyelmezte-tésnek szánta. “Arra a következtetésre jutottam ugyanis, hogy – és remélem máso-kat is sikerül meggyőznöm erről, — hogy gondolkodásmódunkban és cselekedete-inkben szolgáivá lettünk a gépezetnek, amelyet a magunk szolgálatára teremtettünk.

Sok tekintetben kényelmes ez a szolgaság; akadnak, akik csodálkozva vagy éppen felháborodva veszik tudomásul, hogy a menekülést hirdetem. Hja, vannak örök elégedetlenek, mondják. Emancipációnk általános körvonalait szeretném javaslata-imban vázolni. Ellenkező esetben a gazdasági célok más, jóval értékesebb szem-pontok rovására teljes egyeduralmat szereznek életünk felett. Pedig ami igazán számottevő, az nem a javak mennyisége, hanem életünk minősége.⁸⁷”

2. Az amerikai- és a világgazdaság azonban láthatóan nem szívlelte meg a jó szán-dékú figyelmezetést, de a választás lehetősége sem a kierkegaardi “vagy-vagy”

formájában vetődött fel (ahol a “vagyok” között a kötőjel – mint ERWIN CHARGAFF

megjegyezte – amúgy is “végtelenül hosszú⁸⁸”). “Úgy látszik, a világ annak a maximának rendelődött alá, amely így hangzik: Amit meg tudsz tenni, azt meg is kell tenned. Ha egy fegyvert meg lehet csinálni, akkor meg is kell csinálni; ha fel lehet használni, akkor fel is kell használni. Az ördögi fatalizmussal szemben a tech-nokrácia minden morális vagy legális gátat felszámolt. Ez egy olyan entrópikus imperatívusz, amellyel szemben védtelenek vagyunk.” – írja⁸⁹.

Mindeközben azonban maga a gazdaság is változott: néhány évvel Az új ipari állam megjelenése előtt a szociológus RALF DAHRENDORF még a “posztkapitalista”

társadalomról, néhány évvel megjelenése után DANIEL BELL már az “ipar utáni”

társadalom közeledéséről értekezett. BELL posztindusztriális társadalmában a köz-ponti problémát már a tudomány szervezete jelenti, melynek elsődleges intézménye az egyetem és a kutatóintézet. “Az első világháborút megelőzően Németország ere-jét ahhoz mérték, hogy megelőzte Nagy-Britanniát az acél termelésében. A második világháború után egy ország ereje és hatalma megítélése szempontjából tudomá-nyos kapacitása vált meghatározóvá, s kutatás és fejlesztés pedig – mint összeha-sonlító mérési alap – az acél helyébe léptek.⁹⁰” Az ipari társadalom termékelő

86 Galbraith, im. pp. 48-49

87 Galbraith, im. pp. 34-35

88 Erwin Chargaff: Kommentár a proszcéniumban. Néhány megjegyzés a természettudományok határairól, in.:

Tilmann J.A. (szerk.): A későújkor józansága, I, Budapest, Göncöl Kiadó, Budapest, 1994, pp. 95-115, idézve p. 105

89 Chargaff, im. 106.

90 Daniel Bell: The Coming of Post-Industrial Society, A Venture for Social Forecasting, Basic Books, Inc.

Publishers, New York, 1976, p. 117

___________________________________________________________________________________

orientált, technikai alapú és racionalizált, az energia kiváltja a nyers izomerőt, gépe-ket működtet, megváltoztatja a munka világát. Az ipar utáni társadalom a szolgálta-tásokra épül: “emberek közötti játszma”. Ami számít, nem a puszta izomerő vagy az energia, hanem az információ: a központban a professzionális személyiség áll, aki – tudása és gyakorlata révén – működteti. “Közösségi” társadalom, mert az alapvető társadalmi egység inkább a közösség, mint az egyén. “ám az emberek közötti koope-ráció nehezebb, mint a dolgok menedzselése.⁹¹

Az ipar utáni társadalom közelítése 1976-os kiadásának előszavában BELL

további sajátosságokra mutat rá. “Szűkebben és technikai értelemben véve az ipar utáni társadalom legnagyobb problémája az – Anthony Oettinger kifejezésével – információcserét digitális információ-technológiák révén biztosító hálózatok (communications networks) számára a megfelelő ’infrastruktúra’ létrehozását segí-tő kiépítése. Az első társadalmi infrastruktúra az emberek és javak – úton, csator-nán, vasúton, levegőben – való szállítását szolgálja. A második az energiaellátásé- és szállításé: olaj— gázvezetékek, villamosság. A harmadik infrastruktúra a távköz-lésé, alapvetően a telefon, a rádió, a televízió tartozik ide. Ám most, a számítógépek és terminálok számának robbanásszerű növekedésével (az adatterminálok száma az Egyesült Államokban az 1970. évi 185000-ről 1976-ra 800000-re növekedett) s a computerek és információtárolási lehetőségek költségeinek csökkenésével az infor-máció az országban különböző utakon való továbbítása összekötését a gazdasági és a társadalmi politika szempontjából lényeges kérdéssé teszi.⁹²” Az “információgaz-daság” azonban a “javak gazdaságához” képest más jellemvonásokkal rendelkezik, s rá már nem a “régi” rendszerben megszokott társadalmi- és munkakapcsolatok jel-lemzőek.⁹³

BELL az új típusú társadalmak kialakulását a technológiai fejlődés forduló-pontjaihoz köti. “Az új fordulópontok két típusba sorolhatók. Az egyik a tudomány változó jellegéből adódik. Két, az anyag átváltozását lehetővé tevő tényező alakítot-ta át a tudomány társadalmi felépítését: az anyag tulajdonságai mögött rejlő szerke-zet ismerete; és az új technológiák segítségével, legfőképp a számítógépével az in-formáció különféle alakzatokba való újrarendezése. Mindez egyrészről ’Nagy Tu-domány’-t (Big Science) teremt, másrészről pedig serkentette a kommunikációt az online hálózatok kialakítására, az új ismeretek felfedezésére, valamint az eredmé-nyek kísérleti tesztelésére irányuló kooperatív vállalkozások révén. A társadalomban a tudomány, mint ’kollektív cikk’ legfőbb termelési erővé vált. A második forduló-pont a technológia felszabadítása az alól az ’imperatív’ velejárójától, hogy szinte teljes mértékben hasznos legyen. /…/ A modern technológia természete azonban felszabadítja a hely és a forrás fizikai egymáshoz kötődését, és megnyitja az utat az individualitás és sokoldalúság felvirágoztatásának alternatív formái felé - mindezt egy óriásian megnőtt árutermelés keretében. Ez az ígéret - a végső kérdés pedig az, vajon ez az ígéret valóra válik-e⁹⁴.” A végső válasz alighanem még mindig várat

91 Bell, im. pp. 126-128

92 Bell, im. xv

93 Vö.: Frank Webster: Theories of the Information Society, Chapter 3.

94 Daniel Bell: Az információs társadalom társas keretrendszere, in.: Információs Társadalom, 2001. évi 1. szám, pp. 3-33, idézve: p. 30 (Az írás eredeti megjelenése: 1979).

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM, TUDÁSALAPÚ GAZDASÁG, ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM

___________________________________________________________________________________

29

magára: mindazonáltal az elmúlt közel negyed században megismerhettük, megta-pasztalhattuk a változások árnyoldalait is.

Az időközben tovább formálódó, alakulóaz információs társadalom három fő jellemzőjeként EDWIN B.PARKER és MARC U.PORAT az információs szektorban fog-lalkoztatottak számának egyre gyorsabb emelkedésében, az elektronikus adat- és hír- és információtechnika-gyártás növekedésében és abban jelölte meg, s abban, hogy az információ - mint szükséges köztes termék - más, anyagi termékek elő állí-tásban egyre nagyobb szerepet játszik⁹⁵.