Az offl ine tömegkommunikációs szférához képest az internetes kommunikáció eltérő karakte-risztikus sajátosságokkal rendelkezik. Ezek a sajátosságok kétségkívül kötődnek az adott techno-lógiához, a technológia által determináltak. Az internetes technológia teremtette nyilvánosságban megjelenő közlések két, karakterisztikus jellemzője az anonimitás és az információáramlás hatá-rok nélkülisége. Bár az offl ine környezetben is volt lehetőség a személyazonosságot fel nem fedő, anonim megnyilvánulásokra, és az információk terjesztése korábban sem volt feltétlenül tekintet-tel az országhatárokra, mégis, az internetes közzététekintet-tel mennyiségileg és minőségileg is új módon jellemzi az internetes kommunikációt. További sajátosságként szükséges megemlíteni az interne-ten megfi gyelhető vitastílus rendkívül nagy amplitúdóját, a megszólalások formai pluralitását.
3.1. Anonimitás
Az interneten megjelenő megszólalások nagy része azonosíthatatlan forrásból, ismeretlen szerzőtől származik. Az anonimitás magától értetődőségéről azonban megoszlanak a véle-mények: vannak, akik szerint a név nélküli, álneves megszólalás a világháló természetéből és szabadságából fakadó jelenség, mások úgy gondolják, hogy mint a nyilvánosság bármely más fórumán, az interneten is főszabály alóli kivételként jelenhet meg.
Az anonimitás mindazonáltal az internetes világban minden ellenkező feltételezés elle-nére az esetek többségében csak látszólagos, és kizárólag a felhasználók közötti relációban értelmezhető feltétlenként. Az IP-cím alapján ugyanis mind a tárhelyszolgáltató, mind az internetszolgáltató, bűncselekmény esetében pedig a nyomozó hatóság is azonosítani tudja a felhasználót.13 A magánjogi jogviszonyokban, polgári jogi igények érvényesítése esetében azonban erre az azonosításra értelemszerűen nincs lehetőség.
13 Sok esetben előfordulhat, hogy a felhasználó IP-cím alapján nem azonosítható, ám ha saját eszközről csat-lakozik a hálózathoz, akkor jó eséllyel összekapcsolható a tartalommal az eszköz címe alapján. A MAC-cím (Media Access Control Address) egy hexadecimális azonosító számsorozat, amellyel még a gyártás során látják el a hálózati kártyákat.
Az online diskurzusok egyes szabályozási kérdései 19
Ezzel együtt is az anonimitás napjainkban tapasztalható jelensége egy technológiai kö-vetkezmény, hiszen a nyilvánossághoz való hozzáférés egy gép közbejöttével valósul meg, amely nem szükségszerűen azonosítja a felhasználó személyt.14 Másfelől az internet felépítése – amint erről már szóltunk – szintén kedvez az azonosíthatatlanságnak, tekintettel a globális, államhatárokat negligáló természetére.
Ebben a technológiai adottságban az anonimitás egyfajta társadalmi szokássá is vált, az emberek a való világban rendszerint azonosítják magukat, míg az internetes kommunikáció gyakorlata egészen mást mutat. Míg az anyagi világban mindenkinek tipikusan egy személy-azonossága van, addig a virtuális valóságban a valódi személyazonossággal párhuzamosan egy, vagy akár több digitális személyazonossága is lehet.
A szerző anonimitásából azonban következik egy alapvető jogi probléma. Amennyiben a szerző kiléte ismeretlen, ám az általa közzétett tartalom jogellenes, úgy kérdéses, hogy ki viseli az érte járó felelősséget? A jogellenes tartalmakhoz való viszonyrendszerben egy adott személy háromféle pozíció valamelyikében lehet. A három reláció értelmében: vagy nincs felelőssége az adott jogellenes tartalomért, vagy éppenséggel őt terheli a felelősség, egyes spe-ciális esetekben pedig – különösen, amikor a jogellenes magatartás tényleges megvalósítójá-nak személye nem állapítható meg – helytállni tartozik az iniuriáért. A jogellenes tartalom szerzőjének a kiléte számos esetben nem állapítható meg akkor, amikor egy tárhelyszolgáltató megszólalási lehetőséget, tárhelyet biztosít másoknak, hiszen közülük potenciálisan sokan nem lesznek azonosíthatóak.
3.2. Határok nélküliség, decentralizált hálózat
Az interneten zajló kommunikáció további sajátossága, hogy nincs tekintettel az állami szu-verenitás területi korlátaira. Az internetes hálózatok globális működése olyan, az egész föld-golyót behálózó rendszert alkot, amelyre lokális, nemzeti, állami szinten csak nagyon korlá-tozott mértékben van mód befolyást gyakorolni.
A technológia lényege a decentralizáltsága, vagyis, hogy különböző infrastruktúrák által létrejött centrumok, csomópontok alkotják, amelyeknek nincs centruma, nincs a rendszer-ben egy végső központi szuperszámítógép (szerver) vagy program, amely az egész rendszert egy meghatározott központból irányítaná. Az internet egymással lazán összekapcsolt háló-zatok összessége, s mivel nincs egy megragadható magja, ellenőrzése is sokkal nehezebb, mint más platformoké. Nincs olyan központ tehát, amelynek a kontrolljával befolyásolni lehetne az információáramlást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet külső forrásból kontrollálni, befolyásolni a globális forgalomirányítók tevékenységét vagy éppen a tartalmakat.
14 Az anonimitás jelensége a sajtó megjelenése óta jelen van a nyilvánosságban. Az egykori hírlapi gyakorlat szerint a cikk írója nem jegyezte névvel írását, de az azonosíthatatlanság (volt) a célja az írói álnevek használatá-nak is, hiszen irodalmunk nagyjai közül sokan nem akarták irodalmi munkásságukkal elismert reputációjukat hírlapi publicisztikájuk esetleges megosztó volta miatt kockára tenni. Másfelől a név nélkül vagy álnéven meg-jelent hírlapi tartalmakért a kiadó felelőssége fennállt, így azok jogellenessége esetén, még a tényleges szerző személyének ismerete nélkül (azonosíthatatlansága esetén) is érvényesíteni lehetett a jogsértés következtében keletkező alanyi jogi igényt. Az online anonimitás során, tárhelyszolgáltatás esetén azonban nem feltétlenül van olyan jogalany, akivel szemben a kiadóhoz hasonlóan lehetne igényt érvényesíteni.
3.3. Az online diskurzusok kulturálatlansága
Az online kommunikáció jellemzője továbbá a vitastílus esetenkénti trágársága, ami többek kö-zött a hozzáférés széles körű lehetőségéből fakad. Az internetes nyilvánossághoz való hozzáférés egalizáló funkciója miatt olyanok is képesek véleményartikulálásra, akik korábban a fentebb már jelzett korlátok miatt, képtelenek voltak álláspontjukat a közbeszédben megjeleníteni. A megszó-lalások színvonalának színes kaleidoszkópját jól jellemzi, hogy a magas tudományos színvonalú elemzések és az azokat jellemző fogalmazásmód csakúgy megtalálható az internetes szólások piacán, mint a brutálisan trágár, sokak megbotránkozását kiváltó megszólalások. Az interneten zajló diskurzusok durvasága nyilvánvalóan több okra vezethető vissza. Ezek közül kiemelkedik az anonimitás lehetősége, hiszen a megszólaló annak tudatában fejezheti ki magát, választhatja meg stílusát, hogy személyazonossága ismeretlen marad. Egy másik, nem elhanyagolható forrás-vidék azonban, hogy az ’újrademokratizált’ társadalmi diskurzusokban – ahol a hivatalos média-szervezeteken kívül, sőt, sok esetben azok ellenére – az állampolgárok széles rétegei kapcsolódtak be a korábban a politikai elit és a magasan kvalifi kált újságírói társadalom által monopolizált nyilvánosságba. A társadalom legkülönbözőbb csoportjainak internetes kommunikációban való részvétele során, kapuőrök hiányában ugyan javul az egyenlő hozzáférés, de egyúttal szembeötlő a diskurzusok, az érvelés színvonalának, a kifejezésmód, a stílus hanyatlása, a kulturálatlan, az íz-léstelen, vulgáris, obszcén megszólalások gyakorisága. Ezt a jelenséget sokan kimért távolságtar-tással, elegáns közönnyel, mások azonban elemi felháborodással szemlélik, és követelik a helyte-len nyelvhasználat (inappropriate use of language) által megmérgezett online tér kifertőthelyte-lenítését.
Utóbbi álláspont azonban nézetünk szerint nem tartható, kifejezetten elitista megközelítés, és az egyenlő hozzáférés ellen hat, mintegy belső kirekesztést alkalmazva a társadalom kevésbé isko-lázott, így nyilvánvalóan kevésbé választékosan fogalmazó tagjaival szemben. Egyes kutatók a kulturálatlan beszédmód online térből történő száműzését belső kirekesztésnek, vagy egyenesen az alapjog alkotmányos kisemmizésének tekintik.15 Másfelől azt is látni kell, hogy önmagában a stílus alacsony színvonala nem jelenti egyúttal a tartalom jogellenességét, és fordítva: az emelke-dett stíl, a szofi sztikált kifejezésmód is hordozhat súlyosan jogellenes tartalmat. A közlés stílusa lehet bántóan nyers, sokak számára zavarba ejtő vagy egyenesen megbotránkoztató, önmagában az ilyen szólások még nem adnak alapot a szabad véleménynyilvánítás korlátozására. Amint azt az Alkotmánybíróság is kifejtette 32/1992(V. 29.) AB határozatában: „[a] szabad véleménynyil-vánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi”, a korlá-tozásnak tartalomsemlegesnek kell lennie, hiszen a korlátozhatóságot alkotmányosan kizárólag külső korlátok igazolhatják. A megújuló nyilvánosságban is érvényes, hogy az Alaptörvény „(…) a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban he-lye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke (…)”.16
A társadalmi diskurzusok vitastílusának ambivalens voltát jól érzékelteti két, a Stanford Egyetem elsőéves színes bőrű hallgatói ellen irányuló online megszólalás stílusa és tartalma között érzékelhető feszültség. Az egyik hozzászóló, aki ékesszóló stílusról tett tanúbizonysá-got, az alábbi hozzászólást jegyezte:
15 Vö. Iris M. Young: Inclusion and Democracy. New York, Oxford University Press, 2000.
16 30/1992. (V. 26.) AB határozat.
Az online diskurzusok egyes szabályozási kérdései 21
„LeVon, ha nehéznek találod az itteni egyetemi órákat, tudd, hogy az nem a te hibád. Mindössze arról van szó, hogy a megerősítő intézkedés (affi rmative action – K. T.) bomlasztó politikájának kedvezményezettje vagy, amely nem megfelelő képesítéssel, felkészültséggel és tehetséggel rendel-kező fekete hallgatókat, ehhez hasonlóan magas követelményeket támasztó oktatási intézménybe helyez. A politika egalitárius célkitűzése jó szándékú, azonban alapvetően téves, fi gyelemmel arra, hogy az alkalmassági vizsgálatok alapján az afrikai-amerikai hallgatók szinte kivétel nélkül az átlag alatt teljesítenek, még a szocio-gazdasági különbségek korrigálása esetén is. Az igazság az, hogy nem itt van a helyed, az egyetemi éveid pedig hosszadalmas és folyamatos lecsúszást jelentenek majd.”17 Ehhez képest egy másik megszólaló sokkal szimplifi kálóbb stílusban adott hangot álláspont-jának: „Felejts már el, dzsungelnyuszi!”18
Első pillantásra az első kijelentés együttérző és indokolt gondolatmenetnek tűnhet, való-jában azonban rasszista és rendkívül kegyetlen. A jóindulatú egyetemi és munkahelyi etikai szabályok azonban valószínűleg csak a második kijelentésre csapnának le. Amennyiben a fenti két hozzászólást komment formájában vagy egy közösségi platformon tennék közzé, gyanítható, hogy ugyancsak a második megszólalás váltaná ki a platform üzemeltetőjének reakcióját. A kifi nomultabban fogalmazó, jobb szociális és verbális készségekkel rendelkező beszélő eff ajta privilegizálása kapcsán, ismét felvetődhet a belső kirekesztésnek és a „szenvte-len, ésszerű, bizonyítékra támaszkodó” beszélő privilegizálásának a kritikája.19
Az agresszív, kulturálatlan beszédmód internetes terjedését sokan a technológiából fakadó anonimitásnak tulajdonítják, bár vannak olyan kutatások is, amelyek ezt a hipotézist cáfol-ják, és azt állítcáfol-ják, hogy nem helyénvaló fogalmazásmódot, sértő, gyalázkodó támadásokat azonos valószínűséggel tesznek közzé a magukat azonosítók és a rejtett vagy hamis személy-azonosságot használók is.20 A társadalomban szaporodó antiszociális megnyilvánulásoknak nem kifejezetten a személy azonosíthatatlansága az indikátora, sokkal inkább egy társadalmi elidegenedési folyamat része, amelyben a társadalom tagjai (érzelmileg) fokozatosan távolod-nak azoktól a társadalmi struktúráktól és az azokat jellemző értékektől, amelyek korábban bizonyos fokú disztingváltságot követeltek meg tőlük a kommunikáció során. Így a trágár kifejezésmód és az agresszív vitakultúra általános jelenségével állunk szemben, amelynek csak egy új kifejezési eszköze az anonim internetes közzététel lehetősége.