Az internalizációs zavarok összefüggései a dohányzással és az alkoholfogyasztással . 19

1.4.4. Az internalizációs zavarok összefüggései a dohányzással és az alkoholfogyasztással

A serdülőkori alkoholhasználat és dohányzás egyaránt összefügg a hangulattal. A dohányzás szorongáscsökkentő és elvonási tüneteinek szorongást fokozó hatása ismert jelenség, a dohányzás segítségével szabályozható a szorongás mértéke (Picciotto, Brunzell, és Caldarone, 2002). Az alkohol akut anxiolitikus hatásai is ismertek, mind farmakológiai mind pedig klinikai vizsgálatok eredményei alapján, ugyanakkor az alkohol elvonás markáns szorongásos tüneteket okoz (Abreu-Villaça és mtsai, 2013;

Kushner, Menary, Maurer, és Thuras, 2012). A két szer együttes használata a nikotin és az alkohol hangulatra gyakorolt hatásával is magyarázható lenne. Mivel a két szer együttes használata erősebb anxiolitikus hatással bír, mint a két szer használata külön-külön, ez az együttes használat motivációs bázisául szolgálhatna. Ez a hipotézis részben alátámasztást nyert állatkísérletek során (Abreu-Villaça és mtsai, 2013).

Mindezek ellenére a serdülőkori komorbiditás vizsgálatok leginkább az externalizációs tünetek összefüggéseinek feltárására összpontosítottak, pedig a szorongásos- és depresszív zavarok a leggyakrabban előforduló serdülőkori kórképek (O'Neil és mtsai,

20

20

2011). Lakossági- és klinikai mintákon egyaránt kimutatásra került, hogy a depresszió az externalizációs zavarok után a leggyakrabban előforduló komorbid pszichiátriai zavar a szerhasználó serdülők körében (O'Neil és mtsai, 2011).

A szorongásos vagy hangulati zavarokban szenvedő felnőttek (Kushner és mtsai, 2012) és serdülők körében (Griesler, Hu, Schaffran, és Kandel, 2011) gyorsabban és erősebben alakul ki függőség, mint az ilyen problémákban nem szenvedők között. Az összefüggés hátterében közös genetikai és neurobiológiai tényezők állhatnak (Kushner és mtsai, 2012).

A serdülőkori nikotinfüggőség és a hangulati, szorongásos, diszruptív és komorbid pszichiátriai zavarok közötti összefüggések klinikai vizsgálatok és metaanalitikus kutatások során is kimutatásra kerültek (Griesler és mtsai, 2011). A szorongásos zavarok esetén egyirányú, a diszruptív viselkedésformák esetén bidirekcionális, míg a depresszió esetén egy közös harmadik tényezővel magyarázható összefüggések voltak kimutathatók a nikotinfüggőség esetén (Griesler és mtsai, 2011)

Az alkoholhasználat és az alkoholhasználati zavarok szintén összefüggésbe hozhatók az internalizációs tünetek kialakulásával serdülőkorban (Saraceno, Munafo, Heron, Craddock, és van den Bree, 2009). A zavarok közötti összefüggés többirányú lehet.

Egyrészt lehet direkt (amikor az alkoholhasználat okozza a szorongást vagy a depressziót), másrészt pedig közös magyarázó tényezők állhatnak a két zavar komorbiditásának hátterében. Ezek közül a leggyakrabban vizsgáltak az externalizációs zavarok, a családban előforduló alkoholproblémák és az olyan molekuláris biológiai okok, mint a MAO-A enzim alacsony szintű aktivitása vagy az 5-HTT gén S allélja (Saraceno és mtsai, 2009).

1.5. A fiatal felnőttkorra jellemző szerhasználat jellegzetességei

A 18-25 éves kor közötti időszakot fiatal felnőttkornak, vagy induló felnőttkornak nevezik a szakirodalomban (Jackson és mtsai, 2008). A szerhasználati zavarok szempontjából ez egy kitüntetett jelentőségű időszak, mivel az alkohol, a dohány és az illegális szerek használatának prevalenciája ebben az időszakban a legmagasabb a teljes életutat tekintve (Jackson és mtsai, 2008; Johnston, O'Malley, Bachman, Schulenberg, és Miech, 2015). Ebben az életkorban jellemző leginkább az experimentális jellegű

21

21

szerhasználat, mely kontextusában a legális és illegális szerek kipróbálása és excesszív használata is jellemző. Az amerikai lakosság körében évente lefolytatott „Nemzeti Felmérés a Droghasználatról és Egészségről” (National Survey on Drug Use and Health;

Substance Abuse and Mental Health Service Administration, SAMSHA,2015) legutóbbi 5 évi adatai alapján a 18-25 éves lakosság körében az alkohol dependencia prevalenciája folyamatosan csökkent az elmúlt öt évben: míg 2009-ben 16,1% volt ebben a populációban, addig 2013-ban 13% (SAMSHA, 2015). Ezzel egyidejűleg a pszichoaktívszer-dependencia és abúzus aránya ebben a korcsoportban volt a legmagasabb (7,4%), a mért prevalencia-adat nagysága több, mint kétszerese volt a második legmagasabb prevalenciával jellemezhető 12-17 éves populációnak (3,5%). A jelenlegi (a mérést megelőző hónapra vonatkozó) szerhasználat elterjedtsége 21,5% volt 2013-ban, ami 2002-től egy folyamatosan emelkedő trendet jelez (2002:16,1%, 2008:17,3%, 2012:19%) (SAMSHA, 2014). A leggyakrabban használt illegális drog a marihuána volt (jelenlegi használat: 19,1%), amit a sorban a pszichoaktív gyógyszerek illegitim módon történő használata követett (4,8%). A leggyakrabban használt drogok közé tartoztak még a hallucinogének (1,8%) és a kokain (1,1%) (SAMSHA,2014).

Európában – Az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan – a kannabisz volt a leggyakrabban használt illegális drog a fiatal felnőttek populációjában (15,2%), amit a kokain (1,9%) az MDMA (1,4%) az amfetaminok (1%) követtek. A designer drogok és a hallucinogének használata 1% alatt maradt. A problémás opiát-használók aránya, a teljes vizsgált (15-64 év) lakosság körében 0,4% volt. Az intravénás használat mind a heroin, a kokain és az amfetaminok esetében is csökkent az elmúlt 10 év során (EMCDDA, 2015).

A Kábítószer és Kábítószer-Függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Center for Drugs and Drug Addiction, EMCDDA) legfrissebb, 2015-ös európai jelentésében kiemeli, hogy azon 15-34 éves fiatalok körében, akik legalább háromhavonta éjszakai zenés klubokba járnak szórakozni, az illegális szerek használatának elmúlt évi prevalenciája jelentősen nagyobb volt, mint az általános lakosság körében: a kannabisz használatában négyszeres, a kokainéban kilencszeres, az amfetaminok használatában tizenötszörös, az ecstasy használatában huszonötszörös különbség volt kimutatható (EMCDDA,2015).

22

22

A vizsgált 18-25 éves korosztály droghasználatáról és problémás droghasználatáról Magyarország tekintetében csak korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok. A legfrissebb, 2012-es Magyar Ifjúság kutatás alapján a 20-24 éves fiatalok körében a napi dohányzás prevalenciája 29% volt (Székely, Susánszky, és Ádám, 2013). A jelenlegi droghasználat a 20-24 éves korosztályban volt a legmagasabb (11%), amit a 25-29 éves korcsoportban mért adatok követtek (10%). A leggyakrabban használt szer a marihuána volt (7,2%), amit a nyugtató-altató hatású gyógyszerek nem orvosi rendelvényre történő használata követett (3%). Az ecstasy elmúlt évi használatának prevalenciája 1% volt, míg a kokain, a heroin, az amfetaminok és a designer drogok használata 1% alatti volt (Székely és mtsai, 2013). A 2012-es eredmények alapján a megkérdezett fiatalok 22%-nak volt olyan barátja, aki használt valamilyen kábítószert. Ez az érték elmarad a korábbi évek során mértekhez képest (2004-ben 43% és 2008-ban 34% volt ez az arány) (Székely és mtsai, 2013). A problémás drogfogyasztók száma – hasonlóan az európai trendekhez – az utóbbi évek során csökkent. A heroin használata jelentősen csökkent, míg az amfetaminok, a kokain, a hallucinogének, designer drogok és inhalánsok használata nőtt (utóbbi a szerabúzusban és vagy dependenciában szenvedők 2,3%-át jelentik (EMCDDA, 2012).

1.6. Egyes externalizációs és internalizációs tünetek összefüggései a