Integrált karbantartási megközelítések

Az előzőekben ismertetett modellek a különböző karbantartási stratégiák hatásaira, a paraméterek optimális kiválasztására helyezik a hangsúlyt. A karbantartási tevékenységeknek az üzleti teljesítményre gyakorolt hatásaival viszont kevéssé foglalkoznak. Az 1970-es években a karbantartás tekintetében egy sokkal integráltabb modell jelentkezett az Egyesült Államokban az állami és a magánszektorban egyszerre. Az új, és meglehetősen költséges védelmi beruházások megkívánták a hasznos élettartamra vetített költségek becslését, amikben a karbantartás számottevő arányt képezett.

Felismerték a megbízhatóság (reliability – R) és a karbantarthatóság (maintainability – M) közötti szoros összefüggést. Az R&M kifejezést széles körben kezdték használni. A koncepciót a polgári repülőgépek gyártói és üzemetetői is magukévá tették, így jött létre a megbízhatóság-központú karbantartás szemlélete. Ugyanebben az időben, Japánban a karbantartás és a gyártási tevékenységek kontextusára helyezték a fő hangsúlyt. A karbantartást a gyártásra gyakorolt hatás oldaláról közelítették meg, ezzel a berendezés rendelkezésre állását, a termelési sebességet és az output minőségét helyezve előtérbe. Így alakultak ki azok az integrált karbantartási rendszerek, amelyeknek ma is a legnagyobb a szakmai hatása.

Megbízhatóság alapú karbantartás

Egy adott berendezést illetően, a leginkább alkalmas karbantartási megközelítés meghatározható a megbízhatóság-központú karbantartás metodológia (reliability-centred maintenance – RCM) szemléletével. Az elsődleges cél a rendszer funkciójának költség-hatékony módon való megőrzése. Az eszközök állapotának megőrzéséről a funkció megőrzésére tevődik a hangsúly. A rendszerfunkciók és funkcionális meghibásodások azonosítása, valamint a meghibásodási mód és a hatások elemzése mind-mind kiemelt szerepet kap a megbízhatóság-központú karbantartásban. Ebben a megközelítésben Moubray [187] a karbantartást az egyes alkatrészek szintjén képzeli el, miközben az adott alkatrész esetében végzett tényleges karbantartás az alkatrész megbízhatóságának és a rendszer üzemelés közbeni meghibásodási következményeinek a függvénye. Ez a megközelítés hibamód hatáselemzést (FMEA) alkalmaz és erősen kvalitatív jellegű. Az eszközök tekintetében ezeknek az elemzéseknek az elvégzése első alkalommal munka- és időigényes feladat. Feltételezi a kezelőszemélyzet és a karbantartási személyzet bevonását két okból is. Egyrészt elengedhetetlen, mivel a kezelőszemélyzet pontosan ismeri az érintett berendezést. Sőt, maga a részvétel is motiválja a kezelőszemélyzetet, hogy találékonyságára támaszkodjanak a megelőző karbantartás végrehajtásának újszerű módszerei kidolgozásában. Másrészt ez az együttműködés támogatja a csapatszellem kialakulását a kezelőszemélyzet és a karbantartók között. Akár fel is válthatja a két fél között általánosságban megfigyelhető, a szembenállással jellemezhető viszonyt. Része a meggyőzési folyamatnak maga az a tény, hogy a döntéshozási folyamatban tevékeny, közreműködő szerepet kapnak. A kezelőszemélyzet hajlandósága megnő az iránt, hogy a megbízhatóság-központú karbantartás keretében számára meghatározott karbantartási feladatokat végrehajtsa. Ráadásul a megbízhatóság-központú karbantartással kapcsolatos vizsgálatok tanulási eredménye és annak kommunikálása növeli a szervezet szellemi eszközeit is. Az így megszerzett tudás és tapasztalat mélyen beágyazódik a szervezetben, és még jól szolgálhat a jövőbeni projektek során is.

Mivel költséges és hosszadalmas folyamatról van szó, a megbízhatóság alapú karbantartás megvalósítására nagy gondot kell fordítani. Kizárólag a komplex és nagy kockázattal jellemezhető rendszerek, valamint a nyilvánvaló túlkarbantartott elemek esetében merülnek fel olyan előnyök, melyek indokolhatják ezt a befektetést. A megbízhatóság alapú karbantartás aggodalmat kelthet a munkaerőben, hiszen a meglévő karbantartási gyakorlat kerül szembe komoly kihívással. Ennek eredményeként az aktuális rutint kell feladni és új elemeket begyakorolni. A korábban túlkarbantartott eszközökön végzett, hozzáadott értéket létre nem hozó munkák kizárásával a karbantartási tevékenységeket addig végző munkaerő száma csökkenthető. Azt, hogy a jelenlegi állásuk esetlegesen megszűnik, a dolgozók gyakorta érzékelik úgy, mint a munkahelyük biztonságára leselkedő veszélyt. A kihívás, hogy az új munkahelyi elvárásoknak megfelelően új képességeket kell elsajátítaniuk, szintén fenyegető érzést teremthet. A megfelelő lépések megtétele a félelmek csillapítására kulcsfontosságú tényező a megbízhatóság-központú karbantartás megvalósításban.

Teljes körű hatékony karbantartás

A megbízhatóság-központú karbantartás eszköz-orientált metodológia, mely elsősorban az alkalmazandó karbantartási feladatok típusát érintő döntéshozatalra koncentrál. Eközben a

„teljes körű hatékony karbantartás” (total productive maintenance – TPM), mint metodológia egészen más oldalról közelíti meg a problémát. Az emberi tevékenység szerepét emeli ki és a teljes körű minőségirányítás (total quality management – TQM) szerves részét képezi. A berendezés rendelkezésre állását, a termelési sebességet és az output minőségét helyezi az előtérbe. A metodológia kidolgozása során a kezdeti cél az volt, hogy megszüntessék a berendezések meghibásodása folytán fellépő termelési veszteségeket a just-in-time (JIT) termelési rendszerekben. A teljes körű hatékony karbantartás újradefiniálja a karbantartási munkák szervezését az alábbi alapelvek mentén.

• Tulajdonosi szemlélet kialakítása a kezelőszemélyzetben. Az autonóm kezelői karbantartás bevezetésével a kezelőszemélyzeté a felelősség a berendezés elsődleges megóvása tekintetében. Az ide tartozó feladatok a tisztítás, a rutin felülvizsgálat, a kenés, a beállítások, a kisebb javítások, valamint a kezelőszemélyzet munkahelyi környezetében a rend és a tisztaság fenntartása.

• Optimalizálni kell kezelőszemélyzet berendezésről való ismereteit és a kapcsolódó képességeit az üzemi hatékonyság maximalizálásának szempontjai szerint. A kezelőszemélyzetet motiválják, hogy korán derítse fel a kopás, a helytelen beállítások jeleit, az olajszivárgást, a hibára utaló leforgácsolódást, valamint a lelazult alkatrészeket. Kikérik a véleményét, tegyen fejlesztési javaslatokat a meghibásodásokból és a berendezés szub-optimális működéséből eredő veszteségek megszüntetésére.

• Kereszt-funkcionális csoportok alkalmazása, ahol együtt dolgoznak a kezelőszemélyzet tagjai, a karbantartók, a mérnökök és a vezetők az emberi és gépi teljesítmény javítása érdekében.

Mivel a karbantartási részleg így mentesül az elsődleges megóvási tevékenységektől, a szakértelmük immár arra használható, hogy jóval specializáltabb munkákra koncentráljanak. Így végezhetik a főelemek javítását, generáljavításokat, a berendezések teljesítményének nyomon követését és javítását, továbbá a más jobbító eszközök előállítását, cseréjét és módosítását. Ahelyett, hogy a mindennapi rutinfeladatok sokaságában részt vennének, a karbantartók erőforrásaikat arra fordíthatják, hogy stratégiai kérdésekkel foglalkozzanak: alakítsák a karbantartási politikát, karbantartási informatikai

rendszereket valósítsanak meg, új karbantartási technológiákat vizsgáljanak és vezessenek be, továbbá a működési és karbantartási munkaerőt képezzék és fejlesszék.

A TPM nem egy gyors eredményeket hozó megoldás. Változnia kell a dolgozók attitűdjének és értékrendszerének, ami természetesen időbe kerül. Ezért hosszú távú gondolkodást és tervezést igényel. A gyors és a teljes vállalatot érintő teljesítményi javulások nem hangsúlyozandóak túl a kezdeti szakaszban. A vezető tisztviselőknek elkötelezettséget kell mutatniuk a teljes körű hatékony karbantartás iránt úgy is, hogy elegendő időt szakítanak, és megfelelő erőforrásokat szentelnek a kultúra ilyen módon való változásának elindítására és fenntartására. Egyben biztosítsák a dolgozók számára a szükséges képzést az autonóm karbantartás elérése érdekében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az intézkedések tervezésének és helyes időzítésének kiemelt szerepe itt is.

A teljes körű megvalósítás könnyen rövidéletűnek bizonyulhat, ha azt nem előzi meg a munkakultúrában jelentkező, a későbbieknek megfelelő változás. A kezdeti szakaszban a bizonytalanságok korlátok közé szorítása és a siker esélyeinek a növelése érdekében olyan, kisebb hatókörű projekteket érdemes indítani, ahol gyors és érzékelhető előnyök várhatók.

Az ilyen próbaprojektek során nyert tapasztalatok arra is felhasználhatók, hogy azokkal finomra hangolják a későbbi teljes körű megvalósítást. [161, 210, 211]

Az integrált rendszerek hatásai

Az RCM és a TPM is szélesebb üzleti kontextusában kezeli karbantartást, számításba veszi az alkatrészek meghibásodása és az üzleti teljesítményre gyakorolt hatás közötti kapcsolatot. A névleges üzemeltetési állapotból indulnak ki és az optimális karbantartási stratégiát ehhez az állapothoz rögzítik. Nem modellezik a berendezés terhelését, illetve annak hatását a meghibásodási folyamatra. A valós életben a terhelés – ami mechanikai, elektromos és a hőmérséklethez köthető igénybevételt jelent az alkatrészek tekintetében – a termelés ütemétől is függ. Ez pedig az elvárások jellegével áll szoros kapcsolatban.

Egy példán is bemutatható a kritizált hatás. Egy csomagolóanyag gyártó cég nyomógépe esetében a népszerű termék magasabb piaci ára nyomán elképzelhető, hogy a berendezést új hajtási rendszerrel, nagyobb sebességgel fogják üzemeltetni. Rövidtávon ez hozhat nyereséget. A berendezésnek a nagyobb terheléshez köthető, gyorsabb leromlása viszont csökkenti a rendelkezésre állást és - hosszú távon - magasabb karbantartási költségeket eredményez. Az üzemi terhelés és a karbantartási stratégiák együttesen optimalizálandóak, mivel a terhelés lerontja a berendezést, míg a karbantartási tevékenység éppen ezt a folyamatot kívánja szabályozni. Az optimalizálást tehát az általános üzleti perspektívából célszerű elvégezni. Mind a megbízhatóság alapú karbantartás, mind a teljes körű hatékony karbantartás kevéssé foglalkozik ezzel a kérdéssel.

A RCM és TPM főleg rövid- és középtávú üzemeltetési kérdésekre – a berendezésekre, avagy az eszközökre – koncentrál és nem a közép- vagy hosszú távú stratégiai problémákra: azaz magára az üzletre. A hosszú távú stratégiáknak pedig már a szocio-politikai, demográfiai trendeket és a tőkeigényt is figyelembe kellett venniük.

Az is elmondható, hogy a megbízhatóság-központú karbantartás és a teljes körű hatékony karbantartás nem foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a karbantartás kiszervezése, valamint a kapcsolódó kockázatok és más hasonló problémák.

A megbízhatóság alapú karbantartás és a teljes körű hatékony karbantartás ezen említett hiányosságai nem korlátozzák azonban a két szemlélet térhódítását, bizonyos értelemben

„diadalútját”, de a hatásait mindenképpen szükséges átgondolni.