Innovációs modellek

Alapvetően kétféle innovációs modellről beszélhetünk, a vállalati tevékenység horizontális és vertikális megközelítése alapján:

 A horizontális modellek, a vállalat szervezeti egységei és tevékenységei együttműködése, kapcsolati rendszere szempontjából vizsgálják az innováció létrejöttét.

 A vertikális modellek, a piacon (marketingen), K+F-en (kutatás-fejlesztésen) és termelésen, vagyis a befolyásoló és meghatározó tényezők keretein keresztül vizsgálják az innovációt. A vertikális innovációs modellek az

innovációhoz kapcsolódó oktatási, pénzügyi, jogi, infrastrukturális és más rendszerek szerepét és hatását vizsgálják a vállalati adaptációra.

(Iványi és Hoffer, 2004:21)

Az innováció lineáris modellje a tudományos alapkutatásból indul ki, amelyre épül az alkalmazott kutatás. Az innen eredő ötletek alakulnak új termékekké, vagy eljárásokká, előbb kísérleti gyártással és teszteléssel, majd gyártással. A modell utolsó szakaszában az értékesítéssel kerül a piacra, az új fejlesztésű, innovatív termék vagy szolgáltatás (2. Ábra). A linerális modell kapcsán erősen érvényesül a „technológia nyomás” (technology push – angolul) elve, mely szerint adott technológiai szint mellett, egy vállalat lehetőségeket keres arra, hogy új technológiákat fejlesszen. Például, a biotechnológiákban jelenleg több technológiai fejlődési lehetőség van, mint a ruhaiparban. (Iványi és Hoffer, 2004:23, Carayannis 2013:285)

Alap‐

2. Ábra. Az innováció lineáris modellje (Forrás: Iványi és Hoffer, 2004:23, Birman 1978:21)

Az innováció láncszem modellje a piaci lehetőségekből indul ki, a kutatás sokkal inkább, a problémamegoldást támogatja, és nem az innováció forrása.

Kutatás

3. Ábra Az innováció láncszem modellje

(Forrás: Iványi és Hoffer, 2004:24, Kline és Rosenberg 1986:289)

A tudás az egész folyamatot végigkíséri, a kutatás eredményeiből és a gyakorlati tapasztalatokból tevődik össze. A 3. Ábrán bemutatott fázisok között aktív visszacsatolás van, mert egyes tevékenységek eredménye bizonytalan és nem jelölhető ki jól definiált sorrend, hanem többször vissza kell lépni egy-egy korábbi fázishoz. (Iványi és Hoffer, 2004:24)

Az innováció láncszem modellje kapcsán jobban érvényesül tehát kereslet húzó (demand pull – angoluk) elve, amikor a kutatás a piaci igényekből indul ki. Ez alapján, egy adott piacon a kereslet alakulása határozza meg a vállalkozások számára a piaci stratégiák meghatározásának irányát. A divat területéről erre példa, hogy néhány cég új technológiákat és fogyókúrás termékeket fejleszt, amikor a soványság divatos. (Carayannis 2013:285)

Az innovációs elméletek a tudás létrejöttének és felhasználásának számos interakciót és visszajelzést magába foglaló folyamatát írják le, mint nem lineáris, szekvenciális, folyamat (Kline és Rosenberg 1986, Oslo Kézikönyv 2018: 45)

A Triple Helix (vagy magyarul Hármas Spirál) modell, a vállalatok mellett, az intézményekkel való együttműködésben látja az innováció megvalósításának lehetőségét. A modell három fő szereplője:

– a tudományt képviselő egyetemek,

– a gazdaság részéről a vállalkozások, illetve a – kormányzati szereplők.

Az együttműködés tudásalapú, hálózati jellegű és fejlődés centrikus.

(Szakály 2013)

A Triple Helix koncepció abból indul ki, hogy az egyetemek jelentősebb szerepet kapnak az innovációban, az egyre inkább tudásalapúvá váló társa-dalmakban. Ez a szoros kapcsolat, a fakultások és vállalatok között azonban, a tudás és technológiai transzfer jellege miatt, nem írható le pontosan sem a

„piaci pull”, sem a „technológiai push” lineáris modellek alapján. A modellek, nemcsak a kapcsolatok típusát mutatják be, hanem jelzik az intézmények

belső változását is, az egyetemek például oktatási intézményekből oktatási és kutatási intézményekké fejlődnek. (Etzkowitz és Leydesdorff, 2000)

 Az első, Triple Helix I modellben, az állami innovációs rendszer az, amely fontos szerepet kap, ugyanis felöleli az akadémiai és az ipari vagy vállalati szférát, irányítva a köztük levő kapcsolatrendszert. Erre Norvégiában láthatunk példát. (4. Ábra)

Állam

Ipar  Akadémiai 

közeg 

Állam 

Ipar  Akadémiai közeg

Állam 

Ipar  Akadémiai 

közeg 

4. Ábra. A Triple Helix (Hármas Spirál) modell három fő típusa (Forrás: Etzkowitz és Leydesdorff, 2000)

 A második, (Triple Helix II) modellre jellemző, hogy különálló intéz-ményi szférákból áll, erős határokkal, amelyek elválasztják egymást, és

erősen körülírt kapcsolatokkal rendelkezik a szférák között, erre példát Svédországban láthatunk. (4. Ábra)

 A harmadik, (Triple Helix III) modellben, az előző kettőhöz képest, sokkal jellemzőbbek az egymást átfedő intézményi szférák. Itt ugyanis olyan tudásinfrastruktúra jön létre, ahol mindegyik a másik szerepét láthatja el, az interfészeken megjelenő hibrid határfelületeken (4. Ábra).

(Etzkowitz és Leydesdorff, 2000)

Az együttműködés helyének a térbeli dimenzióját (Etzkowitz 2008:76–

81), egy tudásalapú régió kialakulásában látja, ahol a gazdasági fejlődés létrejöttének céljából, a vállalkozói, kormányzati és akadémiai konszenzus megvalósulhat. Ilyen értelemben, a régiók hagyományos meghatározásai mellett, a „tudástér”, egy olyan földrajzi helyre utal, ahol a K+F tevékenységek koncen-trációja kialakul, és létrejön egy kritikus tömeg, amely a kutatási kapacitást ellátja, a „konszenzus tere” a fent említett szereplők közötti együttműködését jelenti, illetve az „innováció tere” pedig az újfajta együttműködési mecha-nizmusokra utal.

5. Táblázat.

A Triple Helix (Hármas Spirál) modell létrejöttének térbeli dimenziói

Hely Jellemzők

„Tudástér” létrejötte

A különböző szereplők közötti együttműködésre összpontosít, az innováció helyi feltételeinek javítása érdekében, összpontosítva a kapcsolódó K+F

tevékenységeket, és az egyéb releváns műveleteket

„Konszenzus terének” létrejötte

Az ötleteket és stratégiákat az intézményi szektorok (akadémiai, állami, magán) közötti többszörös kölcsönös kapcsolatok „hármas spiráljában” generálják.

„Innováció terének”

létrejötte

Az előző szakaszban megfogalmazott célok

megvalósítása, ahol központi szerepet játszik az állami és magán kockázati tőke létrehozása és / vagy vonzása (a tőke, a műszaki ismeretek és az üzleti ismeretek kombinációja)

(Forrás: Etzkowitz 2008:81)