1 Ezúton is köszönöm Dr. Dominkovits Péter szakmai tanácsait, illetve Nemes Gábor észrevé-teleit, amelyek a győri forrásokra irányították figyelmemet. Jelen rövid tanulmánynak nem célja Kóny történetének megírása. Sokkal inkább az, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, hogy az eltérő jellegű források alapján akár teljesen más kép is kirajzolódhat ugyanarról a – legyen az akármennyire is apró – témáról, valamint a kialakult eltérő vetületek szintézise messze túlmu-tat az alkotóelemek összességén.
2 „Valamikor régen egy faluban – egy tanmese szerint – mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.
Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják, milyen az elefánt…”
3 Ezek téma szerint: a győri káptalannak Kónyban tett adományok, Kóny birtok határjárásai, Kónyiak és a Barbacsiak közötti viták a Tiszád-rét miatt, Különböző Kónyra vonatkozó iratok és Kóny kerület leltára. Részletesen ld.: NeMeS (Szerk.), 2011. 21.
4 Uo. 48. tétel.
5 Uo. 189. tétel.
6 Magyar király 1526—1564 között.
7 Uo. 232. tétel.
István győri nagyprépost8 1581-ben megkapta a birtok javadalmát.9 1590-ben i.
Rudolf döntést hozott Kóny bérbeadása ügyében, illetve a magyar királyi kamara tudomásul vette, hogy a győri káptalan nem tud követet küldeni Pozsonyba Kóny ügyében.10 1593 áprilisában Kutasy János győri püspök11 a birtokot Draskovich Mátyás győri nagyprépostnak12 engedte át.13 ugyanezen év júliusában i. rudolf14 a birtokot a győri káptalannak adta és utasította a pozsonyi káptalant,15 hogy iktas-sák azt a győri káptalan részére.16 Altabak János17 1620-tól birtokolta kóny falut és 1636-ban határjárást is végzett a szomszédok ellen.18 sobry Márton19 1649-ben végzett határjárást ugyanezen okból.20 Gaborjáni Kövér Tóbiás21 1656-tól a kónyi birtokot bérelte,22 amely később, 1663 és 1685 között Széchényi György püspök saját kezelésében volt. Végül csak 1685-ben adott vissza a győri káptalannak.23 További példák idézése nélkül is látható, hogy Kóny, mint jövedelemforrás, adó-egység története, illetve annak egyes részletei ismerhetők meg ezen adatokból.
Azonban az oklevelek által felvázolt „jogi valóság” mögött egy másik, ha úgy tet-szik, életmódtörténeti-mindennapi realitás húzódik meg.
Egy 1619-es győri portaösszeírás szerint Kóny mindössze 4 portás, hódolatlan falu volt.24 Érdemes figyelembe venni, hogy ezek az összeírások a 16. század végé-től egyre pontatlanabbá váltak, így a porta adóegységet jelölt és nem népességszá-mot. Itt jelen esetben tehát az látszik, hogy 1619-re Kóny vélhetőleg elszegényedett.
8 1565—1591 között, meghalt 1591-ben.
9 Uo. 376. tétel.
10 Uo. 432., 433. tételek.
11 1592—1597 között.
12 1598—1601 között fehérvári őrkanonok és királyi tanácsos is volt, meghalt 1604-ben.
13 Uo. 472. tétel.
14 Magyar király 1576—1608 között.
15 Uo. 475. tétel.
16 Uo. 476. tétel.
17 Kanonok, 1600—1638 között.
18 BeDy, 1938. 397. Bedy Vince a káptalani levéltár kiváló ismerőjeként annak adatit használ-va dolgozta fel a győri székeskáptalan történetét, illetve Kóny múltját. Ez utóbbi esetében a birtokjogi tények mellett röviden megemlítette annak kulturális, oktatási viszonyai is. (BeDy, 1938. 179.) A közösség 16—17. századi történetére nézve Bedy leírását vette át a Szemelvények Kóny múltjából c. kötet is (9—10.).
19 Kanonok, 1638—1644 között.
20 BeDy, 1938. 416.
21 Kanonok, 1646—1676 között.
22 BeDy, 1938. 423.
23 BeDy, 1938. 179.
24 Ráth, 1860. 35.
Két évtizeddel később sem lett szerencsésebb a falu helyzete: 1641-ben Nádas-dy Ferenc25 katonái dúlták meg a falut. ennek oka nem ismert, bár egyrészt a korszakban gyakori volt, hogy a magyar végváriak is fosztogatásra kényszerültek a megélhetés érdekében. Másrészt esetleg valamilyen birtokvita is okozhatta az összetűzést. Draskovich György26 emiatt pusztult helynek nevezte, de az valójá-ban nem semmisült meg.27
A helybéliek a magyar támadások mellett a töröktől is szenvedtek. Így egy 1647-es rajtaütés során a falu lakosainak – vélhetőleg – jelentős részét elhurcolták. Az elraboltak nevei: „Feier Istvan, Jeremias Miklos, Szekeres Janos, Nemet Marton, Boczi Janos veje Horuath György, Dombai György, Nagy István szolgája Nemeth Mihaly, Farkas György szolgája Nemet Mattyas, Csordas György fia Balázs, Nemeth Marton szolgája, Nemeth György falu pásztora, Szabo Janos fia Jancsi, Meszaros Pál fia Farkas, Luka Mihaly fia, Nemeth Mattyas fia Ferencz, Sziyarto Györgyne egy gyermekével, Luka Janosne egy gyermekével, disznó pásztor negyedmagával, Nagy Istvan leánya Orsik[a], Balogh György két gyermeke, Horuath Gáspár csecse-mő gyermeke. [Az irat hátlapján:] Torkos István szolgája Tot Andras Budan rab, Abdarul Nemet Márton Feier varat rab, Szűcz Marton Esztergamban rab, győri ka-tonát hegytől rablották. Valamint két áthúzott szövegrész is szerepel: Takacz Janos rab Budan és Nagi Andras fia Giurko rab Esztergamban.”28 Itt összesen 28 áldozat szerepel, valamint egy abdai, egy győri katona és az áthúzott részben még két név, akiknek a helyzete ekképpen tisztázatlan. Ez is azt jelzi, hogy – hacsak a falu nem esett át jelentős népességnövekedésen 1619 után – egy kis adózóerejű, de négy portányinál mindenképpen nagyobb lakosságszámú helység volt. A korban átlagos 5-ös szorzóval29 és a listán szereplő nevekkel számolva legalább durván 150 fő lakhatott Kónyban. Az esetet a török kártételek kontextusába helyezve több szempontból is érdekes: (1) Az ilyen eset igen ritkán tűnik fel kártételi listákban.
ilyen esetről az eddig ismert kártételi listákból nem tudok. (2) az 1640-es évektől
25 Országbíró 1623—1671 között.
26 Született 1599-ben, 1635–1650 között győri püspök. Róla részletesen: SzaBaDy, 1936.
27 BeDy, 1938. 178. Habár a távoli jövő biztatóbb lett a közösség számára: „A 18., 19. századon át mint a káptalan egyik legértékesebb birtoka állandó gazdasági fejlődést mutat.” BeDy, 1938. 179.
28 Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára IVA. 1/b.1647. II/14. A neveket betűhív, eredeti alakban adtam meg. Ugyanerről a rablásról szól Ráth Károly is a nevek említése nélkül, amikor közli, hogy 16 jobbágyot és szolgalegényt, 3 asszonyt, 7 leányt és gyermeket vittek rabságra 1647-ben. (ráth, 1860. 70.) 1629-ből is maradt fenn egy hasonló lista, „Az iványi házbeli mag-yar raboknak az nevek és számuk” fejléccel: Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára IVA.
1/b. 1629. I/48.
29 Egy férfi családfőre egy feleséget és 3 gyermeket szoktak számolni a 16—17. századi népesség-számok esetén. Tehát az 5-ös szorzó szerepel, habár egyes mikrokutatások szerint ez túlzottan optimista becslés, vö. ziMáNyi–J. ÚJVáry, 2002.
viszonylag kevés kártételi conscritpio maradt fenn, amely néha azt sugallja, mint-ha az 1642-es második szőnyi béke után kevesebb atrocitás érte volna oszmán részről a Magyar Királyság lakóit, holott vélhetőleg ez nem igaz. Különös tekin-tettel arra, hogy a fenti lista által nyújtott mikropélda is arra utal, hogy az 1642-ig bőven adatolt török aktivitás (emberrablás, ölés, falvak kirablása) változatlanul tovább folyt. (3) Huszonnyolc falusi elrablása egy rajtaütés során viszonylag ma-gasnak számít a többi esethez képest.30 (4) Nem csak az elraboltak neve, hanem
„stáusza” is szerepel, így összetett képet ad az áldozatokról: 6 férfi, akiről semmi adat nincs. 1 abdai férfi, 1 győri végvári, 4 férfi szolga, 6 fiú (fia valakinek), 1 vő, 5 gyermek, 1 leány, 2 asszony, 4 disznópásztor, 1 falu pásztora. Feltételezve, hogy a 6 férfinév – akiknél semmilyen leírás nem szerepel – családfők, hat csa-lád vesztette el a kenyérkeresőt. Emellett – mivel csak egy csacsa-ládból vittek el két gyermeket – 11 család veszítette el fiát, lányát vagy (a szövegben nem megjelölt nemű) kisgyermekét. Emellett egy család szintén sérült, feltéve, hogy a vő szin-tén családfő, valamint két család nemcsak gyermeket veszített, de az anyát is. a maradék elrabolt áldozat (11 fő, 5 pásztor, 1 abdai, 1 győri, 4 szolga) családban betöltött szerepe nem ismert.
Kóny a fenti eset mellett Győrhöz való közelségének, valamint a lakosok közötti emberi kapcsolatoknak megfelelően az ottani lakosok végrendeleteiben is feltű-nik néha-néha.31 Az 1644 májusában meghalt Hrusich Miklós végrendeletében említi, hogy „Kony egyhaz fianal vagyon kilenc forintom”,32 míg szabó Pál 1653-as testamentuma szerint a „Koniban lakozo Nemet Istuan” tartozott neki 17 forint-tal.33 Bár a rablista alapján Kónyban számos Német vezetéknevű ember lakott – vélhetőleg rokonok –, de Német István nevű nem szerepel köztük, így őt nem rabolták el 1647-ben a törökök.34 továbbá viszonylag későn, 1668-ban Zravinky Varga Mátyás végrendelete említ egy Szabó Jánost: „Kony Toó biró Szabo János adós 2 forint 25 dénárral.”35 A név gyakoriság miatt csak halványan feltételezhető, hogy itt a rablistán szereplő „Szabo Janos fia Jancsi”-ról van szó.
A falu viszonylag kisléptékű példája számos kontextusba helyezhető: forrás,- és módszertani szempontból tanulságos, hiszen több adekvát forrás vág össze és pontosítja egymást, illetve betekintést ad egy helység jogi és életmódtörténeti viszonyaiba egyaránt. Így illeszkedik az oszmán veszélyt leíró források, a
kárté-30 Vö. illik, 2010.
31 Győri végrendeletek és kártételi listák összevetéséről bővebben: illik, 2012.
32 horVáth, 1996. 167. tétel.
33 horVáth, 1996. 219. tétel.
34 A rablistán szereplő összes nevet végignéztem a győri végrendeletek között. A probléma az, hogy némelyik név olyan gyakori, hogy nem valószínű az azonosság, míg másoknál a végrende-letek odaírták a származási helyet, amely nem Kóny.
35 horVáth, 1997. 280. tétel.
teli listák (amelyekben gyakran sarclisták is szerepeltek) sorába, illetve az általuk felvázolt tendenciákba: akár a viszonylag kicsi és védett területen lévő falvak is könnyen oszmán fosztogatás áldozataivá válhattak. Ennek megfelelően Kóny tör-ténetének eme néhány epizódja rávilágít a korszakban mindenki számára érzé-kelt török fenyegetés mindennapi valóságára és annak következményeire.
IRODALOMJEGYZÉK
aller imre (szerk.): szemelvények kóny múltjából, 1228—2008. szerk.: , boros ist-ván, Tóth Zsuzsanna, Kóny, 2008.
Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győregyházmegye múltjá-ból. iii. szám. győr, 1938.
Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Szigetmonostor, 2010.
Illik Péter: A török kártételi listák és végrendeletek a 17. századi Győr vá-rosban. In: Illik Péter (szerk.): A történelem peremén: adalé-kok Magyarország történetéhez. Bp., L’Harmattan, 2012. 161—
181.
nemes gábor (szerk.):
A győri káptalani magánlevéltár törzsanyagának regesztái (1527—1600). győr-raab, 2011.
Ráth Károly: A Győr vármegyei hódoltságról. In: Magyar Történelmi Tár 1860. 1—91.
Ráth Károly: Győr vármegyének 1642. évben összeírt sérelmi jegyzőkönyve a török ellen. In: Magyar Történelmi Tár. 1860. 92—123.
Szabady Béla: Draskovich György győri püspök élete és kora (1599—1650).
Sopron, 1936.
Zimányi Vera–J. Újváry Zsuzsanna:
„Mindenik jobbágyunknak mennyi gyermeke vagyon és azok hány esztendősek.” Egy 17. századi uradalmi „népszámlá-lás” tanulságai. In: Fodor Pál–Pálffy Géza–Tóth István György (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Bp., MTA, 2002. 461—549.
A FELHASZNáLT LEvÉLTáRI FORRáSOK Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára IVA. 1/b. 1629. I/48.
Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára IVA. 1/b. 1641. II/10.
Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára IVA. 1/b.1647. II/14.
Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. II. 1631—1654. Győr, 1996.
Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. III. 1655—1699. Győr, 1997.
Aspects of the History of a village: Kóny in the 17th Century1 by Péter Illik
The village of Kóny lies in 22 km of Győr, between Győr fortress and Csorna. As it belonged to the cathedral chapter of Győr at that time, plenty of sources have been preserved in the Diocesan Archives of Győr. These reflect the legal existence and entity of the estate in the 16th and 17th centuries.
1 Hereby I would like to express my thanks to Dr Péter Dominkovits for his professional advice and Gábor Nemes for his remarks directing my attention to sources in Győr. The present short essay does not aim to give the whole history of Kóny. It would rather like to show that the same topic –even if it is a minor one - can give a totally different picture based on different sources and the synthesis of the given different aspects extends far beyond the mere sum of the parts.
A LUDBREGI URADALOM ÉS A BATTHYáNYAK
A 17. század utolsó évtizedeiben a Habsburg-birodalom csapatai néhány év alatt kiszorították Magyarországról a törököket. A visszafoglalt területekről Bécsből rendelkeztek. a magyarországi és a Dráván túli területek jelentős része kamarai igazgatás alá került. az észak-szlavóniai területeken visszaállították a vármegyei intézményrendszert, míg délen, a száva mentén kialakították a katonai Határőr-vidéket.1 Jó száz évig tartó vita után a Dráván inneni és túli területek vitás határ-kérdései is rendeződtek: a legnagyobb problémát okozó Répás-kerületet végül is a horvát területekhez csatolták.2 A szlavóniai és a horvát földekre a magyarországi-hoz hasonlóan érvényben volt 10%-os fegyverválság lefizetése esetében való meg-váltás, ám mivel a korábbi jövedelemforrásait elveszítő helyi nemességnek nem volt pénze ennek kifizetésre, ezért földjei nagy részéről kénytelen volt lemondani.3 A megmaradt szabad földeket az udvar korábbi hadvezéreknek, hadiszállítóknak, illetve a feltörekvő magyar arisztokráciának potom pénzért eladományozta, így a Dráván túli szlavóniai területeken is hatalmas birtokokhoz lehetett hozzájutni.4
Így jutott jelentős földekhez gróf Batthyány II. Ádám is, aki a nyugati végek fel-szabadításában meghatározó szerepet játszott.5 Batthyány – sok más mellett – sze-met vetett a Drávától délre fekvő, Varasd és Kőrös megye határán lévő Ludbregre is, amely váruradalom 1635 óta az Erdődy család kezében volt. Valószínűleg a ludbregi uradalom 1695-ben került Batthyány grófhoz, aminek jogalapja az lehe-tett, hogy Ludbreg fölött a korán meghalt Erdődy Miklós kiskorú fiainak gyám-ja, Erdődy György rendelkezett, aki (minden bizonnyal) elzálogosította birtokot.6