*) E politikai védirat eddigelé csak latin nyelven volt isme-retes, de mint ilyen sem voll még kiadva - tudtomra legalább
— sehol. Magyar kéziratunk ódon és e mellett eredeti nyelve bi-zonyítja, hogy ez nem későbbkori fordítás, de söt hogy valószí-nűleg ez az e r e d e t i , s a latin fordíttatott belőle, mint ezt a ,,Téjékozás"-ban, a könyv elején részletesben emlitém. Szük-ségesnek vélem itt újra m e g j e g y e z n i , hogy e védirat nem 1706-ban (mint hibásan följegyeztetett), de valószínűleg 1710-ben íratott, mint ezt a szövegnek a „ T á j é k o z a s"-ban idézett illetékes so-rai bizonyítják. T. K.
Egy lengyel királyi tanácsosnak levele, melyet egy római birodaloinbéli nrnak irt
Magyaror-szágnak dolgairól 1706-ik esztendőben.
A miket az urnák eleibe akarok terjeszteni. felette igen ellenkezni láttatnak nekem azokkal a balitéletekkel, melyekkel a magyarok iránt elköltötték a világot. A kik ezektől indíttatva vezéreltetnek, mindenfelé vádolják a ma-gyaroknak magokviseleteket, mert ugy látszik, hogy a fejedelmek felsége megsértődnék véle, ha csak jól itélne is valaki az olyan nemzetről, mely maga fejedelme ellen fegyvert fog. A világosodlaltbaknl, kiknek számok min-denkor igen kevés, megtartóztatja a félelem, hogy a mit gondolnak, ki nem mondják; vágynak mindazonáltal bizo-nyos zsinórmértékek, melyek szerént nemcsak azt kér-désbe lehet tenni, hogy váljon az isteni és emberi törvé-nyek megengedik-e bizonyos alkalmatosságokban a feje-delemnek ellentállani, hanem azt is, hogy váljon az ilyen ellentállás némelykor nem inéltó-e a dicséretre és jutal-mazásra? A tudós Grotius ezeket a zsinórmértékeket már megmagyarázta, de korántsem azokra nézve, kik a mint ő maga mondja az igazságot a magok erejénél fogva mé-rik, hanem azokra nézve, a kik irtóznak valaminek igaz-ságtalan bírásától, és igyekeznek azon, hogy magok cse-lekedeteknek igazságos voltát közönségessé tett írások, és kinyilatkoztatások által megmutassák, a mint többnyire szoktanak az uralkodók cselekedni, a közönséget arról kí-vánván meggyőzni, hogy erővel, vagy fegyverrel csak a magok igazságának megállítására akarnak élni. Ezen nagy
embernek értelme nem szenved semmi ellenvetést, mivel hogy mind a sz. irás és világi dolgoknak bizonyság téte-lin, mind minden népeknek világteremtésétől fogva volt szokásain épitetett. Azt tanítja ez a nagy ember, hogy az igazgatás némelykor megvagyon oszolva a fejedelem és nép között '), és hogy az a főhatalom, melynek a sz.
irás szava szerént nem szabad ellentállani 2), nincs min-denkor csak egyedül a fejedelemnél, ugy hogy midőn a fejedelem a főhatalomnak azon részével akar élni, mely nemcsak csupán őtel illeti, akkor szabad légyen ellene állani J). Ezért szokták a tudósok a valóságos felséget, a személyes felségtől megkülönböztetni 4), fírotius ezt pél-dákkal akarván világosítani, azoknak nagy száma közül e következendőt hozza elő : a fejedelmek, kik a nép-nek hatalma alatt vannak, megbüntettethetnép-nek, mint Pau-sanias a lacedaemonbelieknek királya megbüntettetett6). El-lenek lehet még azoknak is állani, a kik nem tulajdonos, és elidegeníthető hatalommal bírnak, hogy meglehessen őket akadályoztatni, nehogy birodalmok módját változtat-hassák 7). Az a király, a kinek alatta több országok vágy-nak, elveszti országlását, ha egyikének a másik romlásá-val kedvez, és ebben uj lakosokat kiván telepíteni, ugyan-azon részben cap. 4. 5. 11. Hasonló erejű ez is, a mit tovább mond: „Ha a felső halalomnak egyik része a ki-rálynál, más része pedig a népnél, vagy tanácsnál va-gyon, törvényesen ellene lehet állani a fejedelemnek ak-kor, ha ő az ötet nem illető hatalomnak részével tör-vénytelenül akar élni, ha szintén a hadakozás indításának
') H. Grotius de I. B. et P. L. i. C. 3. 17. 11. 1. *) Rom. 13. 3) Grot. L. 1. Cap. $. 13. 4) Tallerus Animadversionis Hornii de Gubern. Angliáé. 5) H. G. de I. B. et P. L. 1. C.
4. S- 7. n. 15. «) H. G. d. I. et P. L. 1. C. 4. 5. 8. r) H. G. L.
1. C. 4. S. 10.
125 hatalma, a királynak személyén állana is; mert ezt a ha-talmat csak épen az idegen ellenséggel való hadakozásra nézve kell érteni. Az ilyen király elveszti a hadakozás-nak törvénye szerént azt a részt, melyet bir a felső ha-talomban.-"
Végezetre igazságosan ellent lehet állani a király ha-talmának, ha midőn az igazságnak kormánya ö reá bizat-tatván, megmondatott nekie, hogy ez vagy amaz meges-hető történetekben szabados lenne az ő hatalmának ellent-állani, ugyanott §. 14. Grotius tudós magyarázói, az em-iitett helyek iránt igazítanak minket azokra a példákra, melyek Foux uramnak Magyarországot illető tudósításai-ban a franczia király közölt eseti frigykölcsről 1339.
esztendőben, és arra a munkára, melyet irt Citreus Len-gyelország iráni, a Saxoniáról irt históriájának XXIV.
könyvében, és Bonfiniusnak Magyarországról irl IV. lized-jének IX. könyvében.
Ezen emiilelt Írásbéli helyek közül mindenik világos-ságot adhat nekünk annak feltalálására, a mit keresünk, s ha csak kelteje, vagy hárma az emlilell erősségeknek a magyarok állapotjában feltaláltatik, az ő ügyöket na-gyon fogja gyámolítani; hogy ha pedig azok együtt véve, egészen reájok illenének, már ugy igazságtalanság nélkül vetélkedés alá sem lehet bocsátani az ő ártatlanságokat.
A mi a valóságos felséget, avagy főhatalmat illeti, eziránt való közönséges és józan okossággal megegyező értelem ez hogy ez a néppel megvagyon osztva olyan helyt, a hol a nép, vagy annak tanácsa királyt választ-ván, megtart magának ') bizonyos főhatalmat illető dol-gokat, mint p. o. országot illető közönséges frigykötést, hadinditást, törvényszerzést, tisztviselők rendelését, és a
') H. Gr. Lib. 1. C. 3. $. 17.
legfelsőbb ítéletek kimondását. Ezen megállítások szerént, már most a magyarok magokviseletének bírójává teszlek, és kikérem arról való ítéletedet, ha váljon az kárhozta-tást érdemel-e, vagy közönséges helybenhagyást? Erre nézve jó lelkiismerettel, és minden kigondolható egyenes-séggel előadom a magyarok igazgatásának eredetét, a nemzet viselt dolgaival és törvényeivel együtt.
A magyarok a régi Shytháknak maradéki. Megtele-pedvén ezen országba, melyben ma is lakoznak, magok között lett megegyezésből némelyek közülök a magok nemzeteknek oltalmára, és dicsőségére fegyvert viselnek vala, mások pedig bátortalanabbak lévén, kivonták abból magokat, és szolgai kötelesség alá cstenek '). Sz. István őket 1000-ik esztendőben a pogányságnak sötétségéből kihozván, az igaz hitre incgtérité.
A régibb írásokban 2) a nemes emberek vitézlőknek neveztetnek: mivel hogy az ö kötelességek volt a fegy-verviselés. — Nincsen ezek között a szabadságra nézve semmi különbség a szerént a régi szokás szerént, me-lyet ők mind sz. Istvánnak uralkodása alatt, mind pedig azután szentül meglartoltanak, egyenlőképen alkalmatosuk külömb-külömb hivatalokra, mind benn a magok orszá-gokban, mind pedig azon kívül 4), és ezek szoktanak a királylyal együtt az országnak tisztet választani. Mivel hogy a kik szolgai állapotra jutollanak az engedelmes-ségnél egyéb részek nincsen, az ország rendei csak a nemességből állanak, a nép képit ők viselik, ők végez-nek a békességről, és hadakozásról, ők választanak ki-') Vétetett ez a Trip., avagy Magyarország szokásban levő törvényéből. a) Sz. István Decr. 1. könyve 4. részében. *) Decr.
T. P. 1. T. 9. 4) Sz. István az uralkodásnak hatalmát a tanács-csal és a nemességgel megosztotta, a mint ezt láthatni az ő decr.
14. 16. 19. 29. 32. rész.
127 rdlyt és nádorispányt, a kik iniot a löbb nemesek, épen ugy azon törvény alá vágynák vettetve, melyet együtt szereznek. De lássuk még, ha a következendők nem ad-nak-e valami erőt annak, a mit mondék.
A sz. István decretumának 4-dik részében találjuk ugyan sz. Istvánnak a maga fiához intézett ilyen emléke-zetes szavait a nemesi rendre nézve: Ok legyenek fiam a te atyáid, és atyádfiai, közülök pedig senkit ne tégy szol-gáddá, ne is hicd szolgádnak; hadakozzanak, ne szolgál-janak néked. Harag, kevélység, gyűlölség nélkül,
békessé-ges tűréssel, alázatosan, szelídül uralkodjál mindnyájukon, mindenkor eszedben tartván, hogy minden emberek egy
sorsuak, és hogy semmi nem magasztal, hanem az aláza-tosság, és semmi nem aláz meg, hanem a kevélység és irigység s. a. t. Ha pedig kevély kegyetlenséggel bánsz 6 vélek, más idegennek adják te országodat. A fenyegetés nem volt híjában való, mert kevcs idővel annakutána Pé-ter és Aba, kik kegyellenül uralkodlanak, a királyi szék-ből leveltcltenck, ezeknek helyekben bölcs és kegyelmes királyok következtének, leghiresebb volt köztök András, a ki jeruzsálemi Andrásnak is ncyezletelt, a sz. földön a keresztyének ellenségei ellen való hadakozásért. Ez min-den tettetés nélkül megvallotta, hogy a törvények némely fejedelmeknek rosz igazgatások miatt felforgattattak volt'), és arra nézve, hogy a nemes nemzetnek törvényes jus-sai a sz. István uralkodásában volt állapotra visszaállít-tassanak, rendeléseket állított fel, hogy megakadályoztas-sa, hogy ezután többé a törvényen erőszak ne vétethes-sék *). Sőt épen arra a végre, hogy az igazgatásnak
ter-') Az ö decretumának elöljáró beszédében. a) II. András decr. a 2. artic. megtiltja, hogy a király törvénytelenül a nemes embert nc háborgassa. A II. artia az országnak nagy tanácsát