vala elég eszes általlátni, hogy a Tagen kihajtását kárhoztatók közül aránylag igen kevesen valának , kik az olölülői tekintet vé delmére szólaltak fel; s nem csak hogy megköszönvén a Karok pártfogását a maga állását biztosítva lenni hitte: hanem merész tervekre is vetemedett; az iíjnságot, azaz, sajátképen az országos ülések nyilvánságát korlátolni akará; tervébe a nádort is bele bonyolítá; 's megbukván , bátorságot kénytelen vala futásban ke
resni. _ '
10
\ Az alatt míg a megfutamlott Bécsben szívdobogás szine alatt lappang vala, az elölülést hívatalánál fogva Somsich viselé. Itt v\ala tehát az alkalom érette valamit, azaz, mindent tehetni. De a dolog a könnyük közé nem tartozott. Somsich, ugy mondák, az által, hogy őt a nádor alnádorrá, s Pest vgyei administratorrá téteté, a főcancellár kegyére számot épen nem tarthatott; s ez talán minden mást előbb ohajtott Mérey helyére, mint őt. Azonban Bartal, kinek a personalisi polczra talán legrövidebb uta lett volna, a veszedelmes vagy legalább nyugtalan helyet elfogadni nem akará;
s az alatt mig a kormány más után nézett körül, Somsich'iránt holmi kedvezéseket mutatni, s őt az udvarral, mint a Karok szere tetét bíró , és így sok mindent kivihető férfiat láttatni lehetett. E kinézésböl történt a köszönetirásban' némelly főrendi javaslatok elfogadása , s Majus 6-dikán a királyi rescriptumnak engedés ha nem egészen, azaz nem minden részröl e kinézésböl történt is:
de la Somsich elölülésének fontos voltát bizonyította. A másnapi kerületülés ugyan, mint tudjátok, az elölülői kimondást kemény vizsgálatba vette; s ha a 11-diki országos ülésben pártfogók feles számban nem legyenek: a personalisi székböl ma bizonyosan más valaki köszöntötte volna a Rendeket. A készület eleven vala; és Somsich háznépestöl együtt búban ült. Beöthy ajtót nyit, és látja a férfiat halvány színével; látja a nőt, és leanyt kisirt szemekkel.
Mi ez ? kérdé., S ime panaszló ajkak közül kell hallania, hogy el lenkészület téteték; hogy a 6-diki elölülői kimondás gáncsoltatni fog, s a legközelebbi országos ülés pártfogók nélkül a reménylett personalisságot szappanbuborékként fogja elenyésztetni. Beöthy vigasztaló szókat monda, s ment; és e pillantattol fogva Somsich nak és Somborinak minden barátai mozgásba tétettek; s a szeren csétlenség elháríttaték. Egy két kedvező körülmény még; s az ohajtott czél érve van. Azaz Somsich a personalisi esküt letevé, s maga aranyos ruhájában a királyi felség'dicséreteit velünk hallatá.
A beköszöntési szertartásnak vége lőn ; s a vallástárgyi ötödik üzenet felolvastatván újolag megvitatott, s a főrendeknek
általküldetett.
Most halljátok: mi történt az úrbéri nyolczadik czikkellyel.
12-dikben délután Gróf Andrásynál conferentia tartaték, s Dezsewfy az általa minapi határozásunk szerint készült szerkezetet felolvasá. Elvártuk míg a hetedik czikkelynek vége lőn; s midőn ez a 14-diki kerületben megtörtént a conferentia némelly tagjai felállottak; s említésbe hozák, hogy az urbér kezdetekor az adó zók személyes szabadságáról értekezés a munkálat végére halasz tatott; elmondák, miképen e személyes szabadságról a temesi kö
vet valamit készitett is: s ezen valaminek felolvastatását s diktál tatását kívánták.
De a parasztok személyes szabadságának sok ellenei valának;
s ezek mindent akartak, csak annak szóba hozatását nem. Ez ide
147
nem tartozik, kiálták; egyébnánt is a temesi követnek valamit szerkeszteni jusa nem vala. 'Előbb vitatni kell valami tárgyat, s vitatás után leendő állapodásból tudhatja meg a jegyző: mit kell jen szerkesztnie ?
Uraim, az istenért! Nem kimondatott e jó előre, hogy e tárgy az úrbér végén fog felvétetni? S ha fel fog vétetni, nem lehet e a vitatást egy már szerencsére kész szerkezeten kezdeni? nem hasznosan fog e így a dolog egész folyamata megrövidülni ?
Ezen s illyen előterjesztésekre a szerkezet diktáltatása meg határoztatott ugyan; de midőn 15-dikben a lediktált nyolczadik czikkellyel kerületbe léptünk, iszonyu tusa keletkezék: ha a kér déses tárgy elfogadható e? s itt e helyen elfogadható e vagy nem ? Balog, Bezerédi, Somsich Miklós, Gr. Andrási, Deák, Aszta los, és Dókus pártolák az inditványt; Aczél, Rohonczy, Hertelendi,
Busán és a hevesi követ sötét szavakat emelének ellene. Azonban
az idő haladt: minden környülmény azt mutatá: e tárgy napokat fog magának kivánni. S így ma széllyeloszlánk jövő héten vég
zendők.
\ Junius 16d. 1833.
_ Tudnotok kell! a tegnapi kerület nem azért oszlott fel olly jókor, mintha még elég vitatni és veszekedni valónk nem lett vol na. Mert tizenegy órára országos ülés vala hirdetve; s mivel egyik 'fél látta, hogy az nap ugy sem végezhet; a másik pedig ohajtá a kedvetlen tárgyat félbeszakasztani: mind két részröl siettek a dolgot régi magyar szokásként elhalasztani. E szerint az országos ülés beállott; a méltóságosak küldöttsége megjelent;
s mi a vallástárgyban készült ötödik, de az előbbieknél nem ked
vezőbb választ lelkünk neheztelésében általvevők.
Ott ülénk tehát a válaszszal kezeinkben Balognál; s kérdezénk egymástól: mi tevők leszünk? némellyek, s közöttök Pázmandi, hajlani látszottak némelly pontokban engedni; mások pedig ve szélyesnek tartának minden engedést, azon okoknál fogva , miket e naplóban, e hónap negyedike alatt - ha ugyan kedvetek tartja - olvashattok. Ez utolsó vélemény birta a conferentia többségét;
s az emberek tanácskozni kezdének: mint lehetne az egész kép viselői test többségét is e véleményben megtartani?
Az ember, mondának némellyek , becsületvágyból sokat tesz.
Tartsunk nagy összejövetelt; s még pedig valamellyiknél azok közül, kik a cotteriához nem tartoznak. Rudics jöve szóba; s az említés köz helybehagyást nyert; Dubraviczky most lép vala be;
s el! Rudicshoz! kiálták elébe. S ő röviden megfejteté a dolgot magának; s szekérre ült; s kevés idő mulva azon hírrel tér vissza:
Rudics megtiszteltnek vallja magát; s holnap délután a társaságot saját szobájiban elvárja.
Bucsut mondánk egymásnak; s eloszlánk: Pázmándi Kölcsey
10* '
vel együtt mene az utczán; s a dolog folyamatárólsajnálkozva szólott. Látom , ugymond, engedni nem akarnak; s mi lesz belő lünk ? igy_ felirásunk a thrónus elébe nem juthat; a religioi tárgy országgyülés elismert kívánata nem leend; s ki tudja, ha jövő diaetán nem fognak e roszabb környülmények ımıtatkozni? A clerus fel van ingerelve; s a legközelebbi követválasztáskor min dent tesz, hogy pártján álló képviselők választassanak; s ha majd protestans követ nem leszen huszonhat megyéből mint most - mi fog akkor reményt adhatni ?
Ebböl látjátok: miképen Pázmándi , a régiek ugy nevezett bölcs szokásaként, örömest engedne holmit, hogy nyerhotne vala mit. Ezt tanácsolgatja a nádor is; ezt predikálja a personalis is.
De Prónai és Dubraviczky, és Kölcsey azt vallják: a maxima igen bölcs volna, ha a vallástárgyban most alkotnánk első törvényt.
Ez első lépcsőül szolgálhatna egy másodiknak. De most régóta vannak békekötések, van 26-dik czikkely; s ha törvényt alkotunk, ezeknél szoritóbbakat: nem lépcsőnk leszen jövendő magasságra de régi magasságból lefelé szállásra. Ennél fogva csak olly tör vény most elfogadható, melly a régieknél legalább roszabb ne le gyen; s ellenkező esetben jobb minden ujabb törvényhozástól el állva, a régiek mellett maradni.
Mint tetszik nektek e bölcseség ? Lehet, nem nagyon fog tet szeni. De vegyétek észre: e gondolkozás módja nem félénk fér fiak számára való. Pedig engedjétek őszintén kimondanom: nek iek két iszonyu hibátok van - részvétlenség, és félénkség. Higy jétek el, mig ez eredendő bünöket le nem vetkezitek, isten or
szágába jutni nem fogtok!
Junius 17d. 1833.
Eötvös, 'a szatmári követ használá a tavasz szép napjait, s néhány hétre haza ment; s épen a napokban ment haza, midőn a kerületi elölülés sor szerint őtet érte volna. Igy társára maradt a kedvetlen hívatal , ki már annak kínait egyszer szenvedé. A ke rülhetetlen sorsot legjobb megadással fogadni -- e mondást a pa rányi dalok költője már régen tudá; s a mai kerületben a szeremi követtel együtt helyét a királyi tábla sorompójin belöl elfoglalá.
A napi rend egyike vala a legfontosabbaknak; mert a nyol czadik czikkely véteték ismét vitatásba. Még 15-dikben számosan íraták fel neveiket; s ezek most híven és rendben felszólíttatván, a szerént a mivel elveik vagy előítéleteik valának, ellen és mellett harczoltanak. Hoszu vitatás után az egész kérdés oda tért vissza, honnan legelőszer kiindult: itt vétessek efel e tárgy vagy nem? az az elvettessék e, vagy nem? Lőn tehát szavazás; s huszonkilencz szó tizenkilencz ellen a felvételt meghatározá.
_ 'll
ık 'ii
149