2 SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.3 İshonos haszonállatfajták támogatási rendszere
amelyek kizárólag géntartartalék alapját képezik (pl.: egyes ıshonos baromfifajták), de vannak (pl.: szürke marha, mangalica), amelyeket már gazdasági célból is tartanak, és az élıállat, vagy az abból elıállított valamely termék értékesítésre kerül. Ezeknek az állatoknak a tartása gazdasági érdekünk is, mert termékeikkel a külföldi piacokon komparatív elınyre tehetünk szert (Wagenhoffer, 2007). (Megjegyzem, hogy egy termék csak akkor lesz versenyképes, ha vagy nagymennyiségben és alacsony költséggel állítható elı, vagy valamilyen különleges és egyedi tulajdonsággal bír, amely a fogyasztó számára egységnyi elfogyasztott jószágból magasabb hasznosságot biztosít.) Wagenhoffer (2007) szerint „a magyarországi állattenyésztés és élelmiszer-elıállítás kitörési pontja elsısorban nem a mennyiségi paraméterekben, hanem a minıség fokozásában keresendı, és ezen a területen egyedülálló lehetıség rejlik ıshonos fajtáinkban”.
Véleményem szerint a magyar állattenyésztık számára kitörési pont lehetne, ha történelmi állatfajtáink tenyésztését elıtérbe helyeznék, tartásukat széles körben elterjesztenék, termékeikkel a külföldi piacokon is érvényesülnének. A termelık olyan egyedi, versenyképes árut állíthatnának elı, amely a piacon új jellemzıkkel jelenne meg, és a tagországokban kedvezı áron eladható lenne (Gombkötı et al., 2009a). Ezenkívül a környezetkímélı és vidéki térségben munkalehetıséget biztosító gazdálkodási formák versenyképesek, a társadalmi hasznosságot növelik.
Ezek az állatok azonban alacsonyabb termelési mutatókkal, kisebb hozammal, és hosszabb felnevelési – hústermelı állatok esetében hízlalási – idıvel rendelkeznek, mint az intenzíven tartott fajták (Gombkötı et al., 2008). Fenntartási költségük – a kis létszám miatt – egyedenként két-háromszorosa az intenzív fajtákénak, ezért csak azzal arányosan nagyobb mértékő támogatással lehet mérsékelni a többlet kiadásokat (Wagenhoffer, 2007). A génmegırzési-, tenyésztıi-, és végtermék-elıállító munka támogatására egyaránt megfelelı mennyiségő forrást kell biztosítani.
Ángyán et al. (2004) szerint pedig „a közpénzeket csak a köz számára hasznos tevékenységekért szabad kifizetni, tehát az állami és közösségi támogatásokat elsısorban ezekre a területekre kell csoportosítani.
A fajták genetikai fenntartásában és a hozzá kapcsolódó tenyésztıi munka pénzügyi támogatásában az államnak kiemelt szerepe van. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk elıtt a tenyésztıknek közvetlen állami támogatást az OMMI fizette ki. Ez a támogatás elsısorban a fajták egyedeinek normatív dotációján alapult. Kevésbé volt megoldott a génmegırzési programok, „új fajták, fajtaváltozatok, fajtagyőjtemények támogatásának, a rendelkezésünkre álló genetikai alapok fenntartható fejlesztését elısegítı tenyésztési eljárások kidolgozásának és bevezetésének, a génmegırzéséhez kapcsolódó oktatási, kutatási és tanácsadási tevékenység fejlesztésének kérdése. Ezek rendezése a hazai háziállat fajták genetikai diverzitásának fenntartása érdekében elengedhetetlen” (Szalay et al., 2002).
Magyarország EU-hoz történt csatlakozása óta már Európai Uniós Forrásokhoz is hozzájut, de egyes nemzeti támogatások továbbra is megmaradtak.
Az ıshonos állatfajták tartására támogatások több jogcímen is igénybe vehetık. A gazdák számára egyrészt speciálisan ehhez a területhez kapcsolódó, másrészt a nem állatfajtához, hanem magához az állattartáshoz kötıdı támogatások is lehívhatók.
Az ıshonos gazdasági haszonállatot tartó gazdálkodók a KAP két pillérében (mezıgazdaság, vidékfejlesztés) megjelenı támogatások közül – amelyek Európai Uniós költségvetési idıszakonként más és más elnevezésőek és szerkezetőek – többet is igénybe vehetnek.
A mezıgazdasági termelés támogatásában a hazai termelık 2004-tıl 2006-ig a Csatlakozási Szerzıdés, az Európai Unió Tanácsának 2004/281/EK határozata valamint a Bizottság 2199/2003/EK rendelete alapján közvetlen jövedelempótló támogatásban részesültek. Ez egyrészt a 86/2004. (V.15.), 18/2005. (III.18.), 53/2006. (VII.24.) FVM rendeletben meghatározott egységes területalapú támogatást, másrészt a 87/2004. (V.15.), 28/2005. (IV.1.), 25/2006. (III.31.) FVM rendeletekben meghatározott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó
kiegészítı nemzeti támogatásokat (top up) jelentette. A nemzeti támogatásokkal kapcsolatban az ıshonos gazdasági haszonállatokat tartókra vonatkozóan az alábbi jogcímeken lehetett támogatást igénybe venni:
−hízottbika-tartás;
−tejtermelés;
−anyatehéntartás;
−extenzifikációs szarvasmarhatartás;
−anyajuhtartás;
−kedvezıtlen adottságú területeken történı anyajuhtartás.
(A 87/2004. (V.15.) FVM rendelet szerint csak húsmarha-tartás jogcímre pályázhattak.)
A 2007-2013-as költségvetési idıszakban az EU alkalmazza az „Egységes Gazdatámogatási Rendszer”-t (Single Payment Scheme, SPS), amelyben a támogatásokat nem megadott ágazatokhoz rendelte, hanem függetlenítette a termeléstıl. Ezt a rendszert az EU 15-ök, Szlovénia és Málta 2007-tıl, a többi tagország legkésıbb 2011-tıl vezethetik be. A rendszer bevezetéséig az új tagországokban egy átmeneti megoldás, ún. Egységes területalapú támogatás (Single Area Payment Sheme, SAPS) van érvényben (Nagy, 2006). Így a magyar termelık 2007-tıl 2009-ig az 54/2007. (VII.2.), illetve a 107/2008. (VIII.27.) FVM rendelet alapján a 28/2007. (IV.20.) és 39/2008. (III.29.) FVM rendeletben meghatározott egységes területalapú támogatásban (SAPS), illetve a 29/2007.
(IV.20.) és a 42/2008. (IV.4.) FVM rendeletben meghatározott egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó kiegészítı nemzeti támogatásban (top up) részesülhetnek. Az ıshonos haszonállatfajtákat tartó gazdálkodókra vonatkozóan igénybe vehetı kiegészítı nemzeti támogatások erre az idıszakra:
−hízottbika-támogatás (termeléstıl elválasztott támogatás);
−tejtámogatás (termeléstıl elválasztott támogatás);
−anyatehéntartás támogatás (részben termeléshez kötött, részben termeléstıl elválasztott támogatás);
−extenzifikációs szarvasmarha-támogatás (termeléstıl elválasztott támogatás);
−anyajuhtartás támogatás (kizárólag termeléshez kötött támogatás);
−kedvezıtlen adottságú területeken nyújtandó anyajuh-támogatás (termeléstıl elválasztott támogatás).
Magyarországon az SPS bevezetését 2010. január 1-jére tervezték, ez azonban nem történt meg, ezért a gazdák a támogatásokat erre az évre is a SAPS alapján kapják.
Az SPS bevezetésének várható idıpontja egyelıre bizonytalan.
A mezıgazdasági tevékenységhez tartozó támogatások ún. normatív támogatások, vagyis bárki, aki állattartással foglalkozik, és megfelel a rendeletekben leírt feltételeknek, jogosult a támogatásra. Ezeket a forrásokat évente igényelheti. (A támogatást igénylı dokumentációt az illetékes hatóságnak (MVH6-nak) évente kell benyújtani.)
A KAP második pillérére, a vidékfejlesztésre elkülönített támogatások nem járnak automatikusan, az illetékes hatóság által elbírált pályázat útján nyerhetık el.
Legfeljebb öt éves támogatási idıszakban fizetik ki. A vidékfejlesztési támogatások Magyarországon 2004-tıl 2006-ig az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) keretében kerültek meghirdetésre. Ezeket az összegeket a gazdálkodóknak 2004-tıl 2009-ig fizették ki. Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) a stratégiai célokhoz kapcsolódott. Célkitőzései között szerepelt többek között:
− a mezıgazdasági termelés feltételeinek egyenlıtlenségébıl adódó területi különbségek kiigazítása, csökkentése;
− a vidék szociális problémáinak megoldása;
− az ökológiai, a természeti értékek fenntartása, megırzése;
− a környezet védelme (FVM);
6 Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
− az NVT-ben megfogalmazott, támogatott gazdálkodási rendszerekhez kapcsolódó mezıgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás feltételeinek megteremtése, versenyképességének javítása;
− a vidék felzárkóztatásának elısegítése (Ángyán, 2004).
Az ıshonos gazdasági állatfajtákat tartók az AVOP-on belül az alábbi jogcímekre pályázhattak:
− mezıgazdasági beruházások támogatása;
− fiatal gazdálkodók induló támogatása;
− mezıgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése,
− a vidéki jövedelemszerzési lehetıségek bıvítése;
− mezıgazdasághoz kötıdı infrastruktúra fejlesztése;
− falufejlesztés és – megújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megırzése (Ángyán, 2004; www.fvm.hu).
Az NVT több támogatási intézkedést (szám szerint nyolcat) tartalmaz. Egyik legmeghatározóbb intézkedési területe a 150/2004. (X.12.) FVM rendeletben meghatározott Agrár-Környezetgazdálkodási program (AKG) volt, amely célul tőzte ki a természeti erıforrások okszerő, fenntartható biztosítását, és az élelmiszerbiztonság elısegítését (az emberi egészséget nem veszélyeztetı élelmiszerek elıállítását). Ángyán (2004) szerint részben a környezeti kihívásokra adnak választ, illetve segítenek az átalakulás okozta gazdasági és társadalmi nehézségek leküzdésében. Az ıshonos állattartók az alábbi célprogramokban vehetnek részt:
− ıshonos és magas genetikai értéket képviselı állatok tartásának támogatása célprogram;
− ökológiai állattartás célprogramok;
− ökológiai gyepgazdálkodási célprogram;
− Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) alkalmazható gyepgazdálkodási célprogramok.
Ez utóbbi az ıshonos állattartás szempontjából azért fontos, mert az ÉTT-k olyan extenzíven mővelt területek, ahol természetkímélı gazdálkodási módot folytatnak, és amelyek célja a természetes élıhelyek védelme, a tájképi és kultúrtörténeti értékek fenntartása, illetve a hagyományos, tájjellegő gazdálkodási módok, külterjes gyepgazdálkodás újraélesztése. Így ezekben a térségekben a gazdálkodás akkor lehet jövedelmezı, ha az ıshonos állatfajtákat is tenyésztésbe állítják (http2).
Az NVT másik intézkedési területe a 139/2004. (IX.24.) FVM rendelet által szabályozott EU környezetvédelmi, állatjóléti és –higiéniai elıírásainak való megfeleléshez nyújtott támogatások. Ennek célja volt, hogy az Európai Unió által elıírt környezetvédelmi és állatvédelmi követelmények betartásához az állattartóknak beruházási, illetve jövedelempótló támogatás formájában segítséget nyújtson.
Az állatjóléti-higiéniai elıírások szabályainak való megfelelés legtöbbször olyan beruházásokkal valósíthatók meg, amelyek többletköltséget jelentenek a vállalkozónak, de nem járnak termelésnövekedéssel. Ezért a termelık e támogatás keretében lehetıséget kapnak a többletkiadások kompenzálására. Azok a gazdák, akik a feltételeket hamarabb valósítják meg, jövedelemkiegészítı támogatást kaphatnak. A beruházásokra 3 éven keresztül maximum évi 25 000 €, a jövedelempótló támogatásokra 5 éven keresztül maximum évi 10 000 € igényelhetı, de legfeljebb a támogatási idıszak végéig vehetı igénybe (http3;
http4).
Az intézkedésen belül két fı jogcímcsoport különült el: beruházási célú támogatás, valamint jövedelempótló támogatás. A beruházási támogatások jogcímcsoport további két jogcímre bomlik: környezetvédelmi célú beruházási támogatások, valamint állatjóléti és –higiéniai célú beruházási támogatások. Ennek alapján tehát az alábbi támogatáscsoportokra lehetett pályázni:
− környezetvédelmi célú beruházási támogatás;
− állatjóléti és állathigiéniai célú beruházási támogatás;
− állatjóléti és állathigiéniai célú jövedelempótló támogatás.
Az ıshonos haszonállatokat tartók érintettek lehetnek még az NVT intézkedési területei közül a kedvezıtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá esı területek támogatásában.
A vidékfejlesztési támogatások a 2007-tıl 2013-ig terjedı költségvetési idıszakban az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) III. és IV. tengelyei keretében kerültek meghirdetésre. A program intézkedéseinek célja a versenyképesebb mezıgazdaság, a környezettudatos tájgazdálkodás és az élhetıbb vidék feltételeinek megteremtése. A 2008 októberében megnyílt intézkedések a vidéki foglalkoztatás és jövedelemteremtés növelésére, a falusi turizmus nagyobb térhódítására, továbbá a helyi kulturális és épített örökség megırzésére adnak lehetıséget (ÚMVP).
Az ıshonos gazdasági haszonállatot tartó gazdálkodóknak az alábbi támogatásokra érdemes pályázniuk:
− állattartó telepek korszerősítése;
− gépek, technológiai berendezések beszerzése;
− termelıi csoportok mőködése;
− gazdálkodás kedvezıtlen adottságú területeken.
A támogatási kifizetéseket a mezıgazdasági termelıknek évente, terület alapján (hektáronként) nyújtják, az elıírások teljesítése miatt felmerült többletköltségek, vagy bevételkiesések ellentételezéseként (http5).
Magyarországon az uniós csatlakozás után a mezıgazdasági termelık a támogatások jelentıs részét csak akkor kapják meg, ha vállalják, hogy környezettudatos gazdálkodást folytatnak. A pályázat útján elnyerhetı támogatásokat igénybe vevı gazdálkodók számára jogszabályban elıírt egyik szigorú feltétel hogy a támogatási idıszak teljes idejére, a gazdálkodási terület egészére kell betartaniuk a 156/2004. (X.27.) FVM rendelet által meghatározott Helyes Gazdálkodási Gyakorlat (HGGY) elıírásait, azokat az iránymutatásokat, amelyek segítségével a környezettudatos gazdálkodásmód elısegíthetı.
A gazdálkodók a HGGY alkalmazása esetén külön juttatásban nem részesülnek, be nem tartása azonban szankciókat von maga után. A HGGY 12 fı részt tartalmaz, amelyekben konkrétan megfogalmazásra kerülnek az adott részre vonatkozó betartandó szabályok. Az ıshonos haszonállatokat tartók számára meghatározó elıírásokat a következı részek tartalmazzák:
− gyepgazdálkodás;
− tápanyag-gazdálkodás;
− természet- és tájvédelem;
− állattartás;
− a gazdaság területének rendben tartása;
− kötelezı nyilvántartások (Novák, 2004; http6).
2.4 A SZÜRKE MARHA KÖRNYEZETVÉDELMI, TÁRSADALMI ÉS