S
am Pipkin egy öreg szivar volt, aki már túl sok évekig tűrte saját melléfogásainak és mások kíméletlenségének sokasodó terheit. De mégis, hatvanöt éves korában, még mindig a csillagok buzgó csodálója és a mennyei égitestek nézésének lelkes híve maradt.Három feleségnek hét gyermeket nemzett és harminc év terjedelemmel az első és a harmadik között, Sam Pipkin még mindig nem állt készen, hogy bedobja a
közmondásbeli törülközőt. Készen állt, hogy megtalálja negyedik asszonyát, legszívesebben egy fiatal ínyencfogás személyében, akinek kora semmi esetre sem haladhatja meg az ő éveinek egy harmadát.
A Holocaust túlélője, három éves lehetett a Nagy Háború végén. Katolikus apácák rejtegették egy zárdában, és akkor szabadult, amikor az ágyúk elhallgattak.
Miután szabadságát visszanyerte, Sam egy zsidó árvaházban nőtt fel, Budapest
belvárosában. Senki nem tudta pontos életkorát és senki nem volt biztos igazi nevében.
De éles esze volt és jó felfogása, és jóval magasabbra nőtt, mint osztálytársai a helybeli népiskolában.
Ezerkilencszázötvenhárom balzsamos tavaszán, miután az öntudatos proletárok jóindulatú diktátora, Sztálin atyuska beadta a kulcsot Sam Pipkin és árvaházi társai bárhol letelepedhetek a nagyvilágban. A jó eszű fiúcska, Pipkin bölcsen választott, és a legelső Atlanti óceán feletti légi járaton egyenesen Amerika felé tartott.
Egy kongregáció, a Sión Hegye Zsinagóga, Manhattan felső West Side oldalán adoptálta, ahonnan a Columbia egyetemre járt és huszonöt éves korára sikeres ügyvéd lett a New Yorki Fifth Avenue sugárúton. Hamaroson horribilis összegeket keresett és milliódolláros évi jövedelmén egyetlen fillér adót sem fizetett.
—
K
éső szerda este, ez volt az egy és ugyanaz Sam Pipkin, aki Norwalk városában a Silvermine Taverna termeiben jelenleg Glóriának udvarol.Kirakott kulcscsontok és mély dekoltázsa a kebleknek, Glória a lehető
legszebben nézett ki. Dombos kanyarulatokkal teli alakja gazdagon hímzett veres színű selyembe volt pakolva és egy vastag aranyláncon hatalmas ametiszt követ viselt a szíve
142
felett. A kő, egy sötétlila kristály Brazília őserdejéből, a szenvedélyes vágy és a tüzes szerelemtevés vidékéről idehozva, Sam ajándéka volt.
Sam hatalmas mancsában tartotta Glória törékeny kezét és esdeklően kérlelte.
— Glória, kérem. Fontolja meg még egyszer lehetőségeit.
Ezt kimondva, meghajtotta fehér sörénnyel koronázott fejét és egyenként megcsókolta Glória ujja hegyeit. A megnövelt hatás kedvéért, Sam Pipkin még vagy tíz másodpercig időzött, majd a szemeit felemelve a hajadon belegyezése után kutatott és békabrekegéshez hasonló alázatos hangon megkérte a kezét.
— Legyen a feleségem, Glória és az életem a magáé.
Ebben a pillanatban Sam szívmelengető őszinteséggel gondolta szavait. Glória nem volt az a nő, akinek patyolat tiszta becsületét piszkos fantáziájával és disznó álmaival beszennyezte volna. A leány volt az ő mézzel csöpögtetett angyala, a fiatal pesztonka, aki neki soha nem jutott. De bármi esetre is, még a lehető legrosszabbra is, mahagóni fából faragott íróasztalának legalsó fiókjában két példányban állt készenlétben a száz oldalra terjedő házassági elő-egyezmény, hogy aláírják.
— Mindent megfontoltam és meggondoltam és semmit sem határoztam el. — Glória suttogott álmatagon a férfi felé. — Ki kell, hogy kérjem édesanyám tanácsát.
— Nem kérheti ki édesanyjának a tanácsát. — Sam tisztán láthatóan meghökkent. — Édesanyja sírjának mélyében pihen, amíg az eljövendő messiás fizikailag fel nem támasztja.
— Édesanyám vigyázz rám. — Glória rázta a fejét és könnyek gyűltek a szeme sarkába. — Minden nap velem van és állandóan érzem a jelenlétét.
— Tényleg? — Sam összehúzta a szemét és visszavette a kezét. — Értsem ez alatt, hogy maga hisz a kísértetekben?
— Édesanyám nem kísértet. — Glória tiltakozott. — A mennyországban van, és ott ül a Jó Isten oldalán.
— Senki nem ül az Isten oldalán, kivéve az angyalai. — Sam hangja piszkálódóan vitatkozóvá vált. — A mennyország az a hely, ahol isten a Talmud törvényeit vitatja az angyalaival és a megtisztult zsidókkal, akik a Tora könyvet tanulmányozzák. A maga édesanyja zsidó volt?
— Értelmetlenség, — Glória sírni kezdett. — Az én anyám egy drága jó személy volt és joga van a mennyországban lenni. Bűnösök kerülnek csak a pokolra, ahol az ördög tüzes vassal kínozza őket.
— Nincs semmiféle olyan hely, mint a pokol. Akárhogyan is akarja nevezni. — Sam vigyorgott gúnyosan. — A poklot nem a sátán uralja. Az Isten birodalma végtelen és Sátán csak egyike isten angyalainak.
— Akkor, feltételezem, — Glória arca elsötétedett a méregtől. — A maga véleménye szerint gyilkosoknak és istenkáromlóknak szintén helye van a
mennyországban, ahol folytathatják bűnös tevékenységüket?
143
— Nem, egyáltalában nem. — Sam tiltakozóan felemelte a kezét. — Bűnösök, akiket nem lehet megtisztítani, megszűnnek létezni és egyszerűen semmivé lesznek.
— Aha, — Glória szemében lángolt a győzedelmes erkölcsösség. — Amit maga mond, a kárhozottaknak nem kell fizetniük bűneikért, sem a földön sem a túlvilágon.
— Nincs túlvilág és nincs halhatatlanság. — Sam hátratolta a székét és majdnem fellökte a pincérnőt, aki próbált elmenni a háta mögött. — Egy nemzet lehet örökéletű, de az egyéni hallhatatlanság egyáltalán nem fontos.
— Az én anyám hallhatatlansága fontos nekem. — Glória felállt és dacos
kihívás lángolt a szemében. — Vigyen haza. Nem akarom hallani többet eretnek nézeteit és nem akarom többet látni magát.
— Én, eretnek? — Sam morogta méltatlankodva. — Maga kis tüskés trampli.
Maga semmivel sem jobb, mint a keresztények, akik megölték a szüleimet. Nagyon sajnálom, hogy vesztegettem magára az időmet.
— Mit mondott? — Glória sikította és nyakából letépte az ametiszt függőt. — Ne, itt van. Vegye vissza mocskos ajándékát és dugja fel abba a homokos fenekébe.
Taxit fogok hívni magamnak. Soha többet nem ülök bele a kocsijába. Maga büdös vén pedofil.
Fejét magasra tartva és csinos kis arcán a méltóságában megsértett felháborodás lángjaival, Glória kivonult az étteremből és a ruhatárban lekapta kabátját a fogasról.
— Senkinek nem fogom megengedni, hogy beszennyezze édesanyám emlékét.
— morogta mérgesen és leakasztotta a kagylót a bejárati ajtó melletti falon lévő
telefonkészülékről. — Felhívom Thomast és majd ő hazavisz. Soha többet nem akarom ezt a vénséges szatír Pipkint látni.
Feltárcsázta Thomas számát és engedte, hogy a telefon többször kicsöngjön, de a telefon egyre csöngött és mégsem vette fel senki.
— Érdekes, — tűnődött, mialatt lassan lecsillapodott. — Éjjel vagy nappal, mindig felveszi. Nem tart be semmiféle észrevehető munkabeosztást.
Sam Pipkin kijött az étteremből, remélhetőleg miután kifizette a számlát és elegendő borravalót irt a hitelkártya vevényére, és meglátta Glóriát, ahogy a lány csalódottan áll és tétován tartja kezében a telefonkagylót.
— Baj van a limuzin szolgálattal? — Sam vigyorgott undorítóan. — Sajnálom, hogy mind a ketten berobbantunk. Semmi okunk nem volt rá. Olyan kellemes este volt és az étel igazán jól esett. Nem szeretek ellenségeket szerezni. Engedje meg, hogy hazavigyem és mondjunk jó éjszakát egymásnak. Igazán semmi ok, hogy ne maradhassunk jó barátok.
— Egyen záptojást. — Glória elfordult és hátát mutatta a férfinek.
Sam nagyon sajnálta, hogy ordítozott az étteremben. Különösebben nem volt vallásos. Semmi értelme nem volt, hogy teológia feltételezésekből életkérdést csináljon.
Az esőkabát alatt Glória feneke zabálnivalón kívánatosnak látszott.— Rendben van, —
144
gondolta vágyakozva. — Nem kell, hogy azonnal elvegyem feleségül, de ki tiltaná meg, hogy bele ne kóstoljak a mézecskébe.
Glória lehajolt és levette egyik tűsarkú cipőjét. Oh, micsoda csodálatos egy látvány. Fél lábán balanszírozva lábujjai között kiigazította harisnyanadrágjának a végét.
Sam előrenyúlt és megtámasztotta Glória könyökét. — Engedje meg, hogy segítsek, — mondta selymes, rábeszélő hangon. — Ne legyen szégyenlős és támaszkodjon rám.
Glória visszacsúsztatta lábát a cipőbe és rámeredt a férfire. — Silvermine Taverna, — gondolta aggódva, — el van rejtve a New Canaan és Norwalk közötti sűrű erdőben. Közvilágítás gyakorlatilag nincs és útmutató tereptárgyak sem léteznek. Ha még ismered is az utat, a naplemente utáni ősi sötétben, ami fekete pokrócként borítja be a környéket, eltévedhetsz. A belvárosból idehozatni egy taxit egy vagyonba kerül, és ki tudja, hogy milyen alantas szándékai lehetnek egy külföldön született turbános
taxisofőrnek.
Glória tétovázott és Sam lélegzetvisszafojtva nézte.
— Rendben, — a leány végre megszólalt. — Hazavihet, de egyetlen szót se szóljon. Nem akarok mindenféle buta törzsszövetségi őstörténeteket hallgatni. Nagyon rossz érzésem van. Valami szörnyű történt, és édesanyám teli torokból síkit.
Rettenetesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom eldönteni, hogy örömében sír-e vagy bánatában.
— Ügyesen fejezte ki magát. — A beképzelt öreg pojáca lesújtó pillantást vetett a lányra. — Akkor indulhatunk. Megígértem édesapjának, hogy éjfél előtt hazaviszem, és én egy olyan férfi vagyok, aki betartja a szavát.
—
A
digitális óra smaragdzöld számai éjfél után két percet mutattak Sam Pipkin Cadillac Escalade kocsijában és a széles kerekek érdesen csikorogtak a laza sóderen, ahogy behúzott Dávid Morgan kocsi behajtójára és leállította a motort. — Ha már megfogtam a kisvadat, — gondolta, — menjek a nagyvad után is. Puskacsővégre kell kapnom ezt az Ideges Ilust, aki az ülés szélén kuporog itt mellettem.— A ház olyan békésnek látszik, — Sam kilesett és a szeme megakadt egy nagy éjjeli lepkén, ami a bejárati ajtó feletti lámpa körül vergődött és máris megégette a szárnyát. — Az örege már régen elaludhatott.
Glória követte a férfi szemét. — Szegény teremtés, — mondta szánakozóan. — Akármikor látok egy nagy lepkét küszködni, valaki mindig meghal, aki nagyon közel van hozzám.
145
— Jó lenne lehajtani egy pohárral. — Sam eleresztette Glória melankolikus megjegyzését a füle mellett és kikapcsolta ülésén a védőszíjat. — Behívhatna egy éjszakai frissítőre.
Glória összerázkódott. — Lehet, de ne értsen félre. Nem azért engedem be magát, mert nem tudok ellenállni mérgező igézetének, vagy hirtelen szerelembe estem azokkal a kakabarna szemeivel. Nagyon rossz előérzetem van. A ház nagyon
kísértetiesnek néz ki, hogy semmi baj ne legyen.
Kikászálódtak a Cadillacből és két lábukon kissé bizonytalanul imbolyogva megindultak a ház felé. Néhány másodpercig Glória matatott kulcsaival, majd
kilakatolta a bejárati ajtó zárját. A leány után Sam is bement és felkattintotta a lámpát az előszobában.
Glória először egy emberi testnek sötét kontúrjait vette észre, ami a dívány támláján áthajolva élettelenül lógatta lefele a karjait. Majd meglátta a szőnyegre leesett pisztolyt és szája elé kapva a kezét, tompán felsikított.
— Ne nyúljon semmihez. — Bűnügyi védőügyvéd Sam Pipkin kinyújtotta a nyakát, hogy jobban lásson. — Egyszer hadd hívjam a rendőrséget a mobil telefonomon.
Akárki csinálta ezt, még mindig bent lehet a házban.
Glória leguggolt és mozdulatlan férfi rendetlen haját oldalra fésülte. — Ez nem az édesapám. — mondta rettegve. — Ez Thomas Thurston, a fiúbarátom. Mondja rendőröknek, hogy azonnal küldjék a mentőket, talán még meg lehet menteni.
— A fiúbarátja? — Sam becsukta a mobil telefont. — Nem tudtam, hogy van fiúbarátja, de úgy nézem, hogy tiszteletlenül viselkedhetett és a papa móresre tanította.
— Thomasnak soha nem volt saját pisztolya. — Glória kitapintotta a fiatalember nyakán a pulzust. — A pisztoly az édesapámé. De hol van ő? Még véletlenül sem hagyná szolgálati revolverét szanaszét heverni, mint itt ez.
Sam Pipkin átment a szófa másik oldalára és a látványtól földbegyökerezett a lába. Lezuhanva a fotel és a kandalló közé feküdt Dávid Morgan detektív. Apró kerek luk látszott a homlokán és tarkója alatt sötét tócsában állt a kocsonyás vér, amire a függönytelen ablakon keresztül ezüstös fénnyel rásütött a hold.
Pipkin Glóriára nézett, és ahogy nekiszegezte a kérdést, fojtott hangja éles volt és kimért. — Van ehhez magának valami köze?
— Mihez? — Glória érezte, hogy elgyengülnek a lábai és ki kell okádnia magából a megemésztetlen vacsorát. — Mit akar mondani?
— Túlságosan furcsa véletlen. Egész este megérzésekről és bizarr rezgésekről beszélt. Hogy a halott édesanyja mondja magának, hogy valami szörnyű fog történni. Ha tanúskodni kényszerítenek, meg kell mondanom az igazságot, ami nagyon hátrányosan fogja érinteni a maga védelmét.
— Nem értem, hogy miket magyaráz. — Glória rázta a fejét. — Jobb lenne, ha siettetnénk azt a mentőautót. Thomas nagyon komolyan meg lehet sérülve, de még életben van.
146
— Pontosan. Maga túlságosan aggódik a fiúbarátjáért. — Sam színészi szünetet tartott és mosolyt kockáztatott, amit soha nem szándékozott a szemét elérni. — Volt fiúbarát, remélem, és nem látszik, hogy érdekelné, hogy mi van az apjával.
— Hol van az édesapám? — Glória megindult a konyha felé, ahol a falra szerelt telefont tudta. — Megkérdezem Becky Bannistert, a partnerét. Talán Becky tudja, hogy hol van a papa.
— Ha a maga helyében lennék, nem hívnám a rendőrséget. Legalább is egyelőre nem.
— Miért? — Glória felcsattant. — Beszéljen világosabban.
— Egyszer ügyvédre van szüksége.
— Nekem? — Glória szeme kikerekedett.
— Glória, bűnügyi esetekre specializált védőügyvéd vagyok, és meg kell mondanom, hogy első vonalbeli. Mindamellett, ott van a kliens-ügyvéd titoktartás kötelezettsége. Ha az ügyvédje vagyok, nem kötelezhetnek, hogy tanúskodjak a bűntettet megelőző furcsa viselkedéséről.
— Bűntett, miféle bűntett. — Glória nagyon mérgesnek hangzott. — Hagyja abba, hogy találós kérdésekben beszél.
— Glória, úgy látom, hogy Thomas megölte a maga apját a saját szolgálati revolverével. Magát is könnyen vád alá hozhatják, hogy gyilkosságra szervezkedett, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságra és így tovább. Ha felfogad ügyvédjének, egy kézlegyintéssel megússza. Máskülönben én leszek a vád elsődleges tanúja.
— Nincs pénzem, hogy egy Fifth Avenue-i ügyvédet fogadjak.
— Már hogy ne lenne. Garantálom, hogy a hagyatéki eljárás befejeztével megkapja a házat. Utána az első érdeklődőnek eladhatja ezt a kiszáradt tűzfészket, és ideadja nekem, ami marad a jelzálogkölcsön és az illetékek kifizetése után.
— Beszélnem kell édesapámmal. — Glória láthatóan megrettent az ellenszenves fiskálistól.
Pipin hangosan felnevetett. — Ügyes húzás. Micsoda perfekt válasz. Mi ketten kitűnő csapatot képezünk. A papájával akar beszélni? Úgy látom, hogy többet már nem az édesanyja viszi ezt a szerepet. A papa vette át munkáját a szellemek világában.
— Takarodjon a házamból. — Glória elvesztette a türelmét és egy jókora vázát hozzávágott az ügyvédhez. — Hordja el a szemem elől azt az ördögi irháját.
— Legyen úgy, ahogy akarja. — Pipkin üvöltötte vissza. — De mielőtt a mentőket hívja a boyfriendjének, és összeesküvő társának, nézzen be a fotel mögé.
Sam Pipkin kivágtatott a nappali szobából. Keresztülrontott a bejárati ajtón és teljes erővel bevágta maga mögött. Az ütés hatása megrázta a falakat és egy hatalmas festmény leesett a falról és összetörte a három kis női aktszobrot, amik a pianínó tetején díszelegtek.
147