A C1.3–C1.10. indikátorcsoport a közoktatási intézményekhez helyben – a gyerekek lakóhelyén – való hozzáférés korlátait jellemzi. A C1.3–C1.6. indikátorok mindhárom oktatási szint esetében bemutatják egyfelől az óvoda és iskola nélküli települések, középiskola nélküli kistérségek, másfelől az ilyen településen, kistérségben lakó gyerekek arányát.18 A C1.7–C1.10. indikátorok azon települések, kistérségek és az ott élő iskoláskorú népesség arányát mutatják, ahol kizárólag nem állami fenntartású óvoda, illetve iskola működik19.
C1.3. indikátor: Az óvoda és általános iskola nélküli települések aránya
Az indikátor arról ad képet, hogy mekkora azoknak a településeknek az aránya, ahol nincsen óvodai ellátás vagy általános iskolai oktatás. Alsó és felső tagozatos bontásban mutatja be az általános iskolához való helyi hozzáférést, mivel a települések egy részében csak alsó tagozaton folyik az oktatás.
Az indikátor alakulása azt mutatja, hogy az óvoda és általános iskola nélküli települések aránya 2008 után csekély mértékben emelkedett évről évre (C1.3. ábra). 2015-ben a települések több mint felében nem volt felső tagozatos oktatás, míg az óvodai ellátás a települések 30 százalékában nem elérhető helyben.
C1.4. indikátor: Az óvoda és általános iskola nélküli településeken élő óvodás- és általános iskolás korú népesség aránya
Ez az indikátor az óvoda, illetve általános iskola nélküli településeken élő, azaz a lakóhelyükön óvodai ellátáshoz és alapfokú oktatáshoz biztosan hozzá nem férő gyerekek arányát mutatja a 3–5, illetve a 6–13 évesek között. Az indikátor alsó és felső tagozatos bontásban mutatja be az általános iskolához való helyi hozzáférést, mivel a települések egy részében csak alsó tagozaton folyik az oktatás.
Az oktatási szolgáltatásokat helyben nélkülöző települések részarányával szemben az itt élő óvodás- és iskoláskorú népesség aránya nem növekedett az utóbbi években (C1.4. ábra). A 3–5 évesek valamivel több mint 2 százaléka él óvoda nélküli településen, a 6–13 éveseknek pedig kevesebb mint 5 százaléka lakik olyan településen, ahol nincsen alsó tagozatos oktatás. Ezek az arányok 2009 óta lényegében változatlanok. A felső tagozat nélküli településeken élő iskoláskorú népesség aránya 2011 után valamelyest csökkent, 2015-ben 7 százalék feletti értéket mutatott.
18Azokról a településekről van szó, ahol helyben nem elérhető az óvodai ellátás, ill. iskolai oktatás, azaz nem működik óvodai, ill. iskolai feladatellátási hely.
19 Az indikátorok kiszámításánál az állandó lakóhely szerinti népességet és a január elsején betöltött életkor szerinti korcsoportokat vettük figyelembe.
101
C1.3. ábra: Az óvoda és általános iskola nélküli települések százalékaránya (2001–2015)
C1.4. ábra: Az óvoda és általános iskola nélküli településeken élő óvodás- és iskoláskorú népesség százalékaránya (2001–2015)
A C1.3. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_3.xlsx, a C1.4. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_4.xlsx
20 30 40 50
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015 Év
nincs 5-8. évf.
nincs iskola nincs óvoda
0 2 4 6 8
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015 Év
nincs 5-8. évf.
nincs iskola nincs óvoda
102
C1.5. indikátor: A középfokú iskola nélküli kistérségek aránya
Ez az indikátor azt mutatja meg, hogy mekkora azoknak a kistérségeknek az aránya, ahol nincs középfokú oktatás.20 Mivel a középiskolák szinte kizárólag városokban működnek, hozzáférhetőségüket a lakóhely környezetében nem települési, hanem kistérségi szinten adjuk meg.
Azt feltételezzük, hogy a kistérségeken belül jellemzően viszonylag kevesebb, a kistérségek között pedig jellemzően több a lakóhely és az iskola közötti utazási idő.
A középfokú oktatáshoz való hozzáférés szűkebben értelmezve azt jelenti, hogy a lakóhely környékén mindhárom programtípus (gimnázium, szakközépiskola és szakiskola) elérhető, míg tágabban azt, hogy legalább egy a három közül. Emellett az indikátor külön-külön is bemutatja a három programtípus elérhetőségét a lakóhely kistérségében.
Az indikátor alakulása azt mutatja, hogy 2008-ban valamelyest nőtt, 2009–2010-ben némileg csökkent, 2010 után pedig lényegében nem változott a középiskola nélküli kistérségek aránya (C1.5.
ábra). 10 alatt van azoknak a kistérségeknek a száma (5 százalék), ahol egyik programtípusban sem érhető el középfokú oktatás, míg a kistérségek közel 30 százalékában a három programtípus valamelyike hiányzik.
C1.6. indikátor: A középfokú iskola nélküli kistérségekben élő 14–17 éves népesség aránya
Az indikátor a középfokú iskola nélküli kistérségekben élő, azaz a lakóhelyükön középfokú oktatáshoz biztosan hozzá nem férő gyerekek arányát mutatja a 14–17 évesek között.Arról ad képet, hogy csekély, 2 százalék körüli azoknak a 14–17 éves fiataloknak az aránya, akik olyan kistérségben élnek, ahol semmilyen középfokú iskola nem működik (C1.6. ábra). Ugyanakkor azoknak az aránya, akik lakóhelye környezetében nem érhető el mindhárom programtípus, 2015-ben meghaladta a 12 százalékot. Leggyakrabban a szakközépiskolai képzéshez kell távolabbra utazniuk a diákoknak, bár a kétezres évek közepén javult valamelyest ennek a programtípusnak az elérhetősége.
20 A számítások során a KSH 175-ös kistérségi beosztását vettük alapul.
103
C1.5. ábra: A középfokú iskola nélküli kistérségek százalékaránya (2001–2015)
C1.6. ábra: A középfokú iskola nélküli kistérségekben élő 14–17 éves népesség százalékaránya (2001–2015)
A C1.5. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_5.xlsx, a C1.6. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_6.xlsx
0 10 20 30
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015 Év
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015 Év
104
C1.7. indikátor: A kizárólag nem állami fenntartású óvodával és általános iskolával rendelkező települések aránya
Az indikátor azt mutatja be, hogy mekkora azoknak a településeknek az aránya, ahol van óvodai ellátás, illetve általános iskolai oktatás, de állami fenntartású szolgáltatás nem érhető el. Ezeken a településeken az óvoda, illetve az iskola jellemzően egyházi fenntartású. Az indikátor alsó és felső tagozatos bontásban mutatja be az általános iskolához való helyi hozzáférést, mivel a települések egy részében csak alsó tagozaton folyik az oktatás.
Az indikátor alakulása azt mutatja, hogy 2007-ben, majd 2010 és 2013 között jelentősen nőtt ezeknek a településeknek az aránya (C1.7. ábra). 2015-ben a települések közel 5 százalékában kizárólag nem állami iskola működött, az óvodák esetében ez az arány 2,5 százalék körüli.
C1.8. indikátor: A kizárólag nem állami fenntartású óvodával és általános iskolával rendelkező településeken élő óvodás- és iskoláskorú népesség aránya
Az indikátor azt mutatja be, hogy mekkora az olyan településeken élő óvodás-, illetve iskoláskorú népesség aránya, ahol működik óvodai ellátás, illetve általános iskolai oktatás, de állami fenntartású szolgáltatás nem érhető el.
A települések arányához hasonlóan itt is jelentős növekedést figyelhetünk meg 2010 és 2013 között (C1.8.1 ábra). 2015-ben a 6–13 éves népesség közel 3 százaléka élt olyan településen, ahol csak nem állami fenntartási általános iskola működött. Az óvodáskorú népesség esetében ez az arány 1,5 százalék körüli.
Ugyanakkor jelentősek a területi különbségek, ahogyan az indikátor 2015-ös értékét megyénként bemutató C1.8.2 ábrán látható. A kizárólag nem állami óvodával rendelkező településeken élők aránya négy megyében számottevő: Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében ez az érték 3 és 6 százalék közötti. Az általános iskolák esetében még nagyobbak a különbségek. Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Békés megyében a legmagasabb a kizárólag nem állami iskolával rendelkező településeken élők aránya. Az utóbbi két megyében ez az érték 7,5 százalék körüli. Összességében inkább Kelet-Magyarországon jellemző az, hogy a települések egy részében csak nem állami fenntartású szolgáltatás érhető el.
105
C1.7. ábra: A csak nem állami óvodával és általános iskolával rendelkező települések százalékaránya (2001–2015)
C1.8.1. ábra: A csak nem állami óvodával és általános iskolával rendelkező településeken élő óvodás- és iskoláskorú népesség százalékaránya (2001–2015)
0 2 4 6
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015
Év
5-8. évf.
iskola óvoda
0 1 2 3
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015
Év
5-8. évf.
iskola óvoda
106
C1.8.2. ábra: A csak nem állami óvodával és általános iskolával rendelkező településeken élő óvodás- és iskoláskorú népesség százalékaránya megyénként (2015)
A C1.7. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_7.xlsx, a C1.8. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_8.xlsx
C1.9. indikátor: A kizárólag nem állami fenntartású középfokú iskolával rendelkező kistérségek aránya
Az indikátor azt mutatja be, hogy mekkora azoknak a kistérségeknek az aránya, ahol van középfokú oktatás, de állami fenntartású szolgáltatás nem érhető el.21
Az indikátor alakulása azt mutatja, hogy 2011-től jelentősen nőtt ezeknek a kistérségeknek az aránya (C1.9. ábra). 2015-ben a települések több mint egytizedében legalább az egyik középfokú iskolatípus esetében csak nem állami iskola működött. Az iskolatípusokat külön tekintve a gimnáziumok és szakgimnáziumok esetében a legmagasabb az arány; közel 8, illetve 6 százalék.
21 A számítások során a KSH 175-ös kistérségi beosztását vettük alapul.
0 2 4 6 8
Százalék Békés
Heves Jász-Nagykun-Szolnok Borsod-Abaúj-ZemplénCsongrád Szabolcs-Szatmár-BeregKomárom-EsztergomGyőr-Moson-SopronBács-KiskunHajdú-BiharVeszprémBudapestBaranyaSomogyNógrádTolnaFejérZalaPestVas
iskola óvoda
107
C1.10. indikátor: A kizárólag nem állami fenntartású középfokú iskolával rendelkező kistérségekben élő középiskolás korú népesség aránya
Az indikátor azt mutatja be, hogy mekkora az olyan kistérségekben élő középiskolás korú népesség aránya, ahol van középfokú oktatás, de állami fenntartású szolgáltatás nem érhető el.
Az indikátor hasonló tendenciákat mutat, mint a csak nem állami középfokú iskolával rendelkező kistérségek aránya, de az érintett népesség aránya valamivel alacsonyabb (C1.10.1 ábra). 2015-ben a 14–17 évesek közel 8 százaléka lakott olyan kistérségben, ahol legalább az egyik programtípus esetében csak nem állami iskola volt elérhető.
Programtípusonként tekintve a gimnázium esetében a legmagasabb az arány, közel 5 százalék.
A megyék közötti különbségek jelentős mértékűek (C1.10.2 ábra). A szakgimnáziumok esetében három megyében kiugró, 10 százalék feletti a kizárólag nem állami fenntartású iskolával rendelkező kistérségekben élők aránya: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Veszprém megyében. A gimnáziumokat tekintve öt megyében haladja meg ez az érték a 10 százalékot: Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyében.
C1.9. ábra: A csak nem állami középfokú iskolával rendelkező kistérségek százalékaránya (2001–
2015)
0 4 8 12
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015 Év
gimnázium szakgimnázium szakközépiskola legalább egy
108
C1.10.1. ábra: A csak nem állami középfokú iskolával rendelkező kistérségekben élő középiskolás korú népesség százalékaránya (2001–2015)
C1.10.2. ábra: A csak nem állami középfokú iskolával rendelkező kistérségekben élő középiskolás korú népesség százalékaránya megyénként (2015)
A C1.9. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_9.xlsx, a C1.10. indikátor adatai: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/01/C1_10.xlsx
0 2 4 6 8
Százalék
2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015 Év
gimnázium szakgimnázium szakközépiskola legalább egy
0 5 10 15 20
Százalék Bács-Kiskun
Borsod-Abaúj-ZemplénJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomHeves Szabolcs-Szatmár-BeregGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharVeszprémCsongrádBudapestBaranyaSomogyNógrádTolnaBékésFejérZalaPestVas
gimnázium szakgimnázium szakközépiskola