a c ig á n y k u ta tá s b a n *
Lu k á c s- Né me t h Al e x a n d r a
Amikor a cigánysággal foglalkozunk, számos módszertani kihívással találjuk szemben magunkat, elsőként mindjárt azzal, hogy kit tekintünk cigány származásúnak. A válasz - ahogy a következőkben látni fogjuk - rendkívül összetett, éppen ezért fontosnak tartottuk a különböző el
méleti és gyakorlati megközelítésmódok ismertetését.
Továbbá szükségesnek tartjuk a cigányság társadalmi helyzetét jellemző néhány alapvető tény és tendencia bemutatását, hogy ezáltal érzékletessé váljék, hogy átlagos esetben milyen alapról „rugaszkodtak el” a sikeres integráció útját járó „kiemelkedők”.
Alapfogalmak tisztázása
Először is célszerű tisztázni a kutatások során használt fogalmak értel
mét és törvényi hátterét. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szerint „Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek:
a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán” kisebbségek.1 Ezek a cigányság kivételével mind nemzeti kisebbségnek minősülnek, az pedig etnikumnak. Miért is ez a fogalmi megkülönböztetés?
Andorka Rudolf szerint akkor beszélhetünk nemzeti kisebbségről, ha egy adott társadalom azon tagjainak csoportjáról van szó, akik nem a
* A tanulmány a szerző - még Németh Alexandra néven írt - Roma fiatalok életminősé
ge az ifjúságkutatások tükrében című, a PPKE B T K Szociológiai Intézetében megvédett szakdolgozatának (Piliscsaba, 2010) bevezető fejezeteit foglalja össze.
1 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, 61. §.
többségi nemzettel identifikálódnak, hanem vagy egy olyan másik nem
zettel, amelynek van állama („anyaország”), vagy egy olyan nemzettel, amelynek nincs ugyan saját állama, de annak létrehozására törekszik.
Ezzel szemben etnikai kisebbségen - egy adott társadalmon belül - azok
nak a csoportját értjük, akiknek ugyan nincs anyaországuk, de rendel
keznek olyan közös identitással, mely a többségtől jól elkülöníthetővé teszi őket.2 Szarka László tovább differenciálja a két fogalmat: ő azokat nevezi nemzeti kisebbségekhez tartozóknak, akik közösségi identitásuk
ban meghatározó elemként őrzik a határokon túlterjedő „nemzeti közös
ségtudatot”; etnikai kisebbségeknek pedig „az eredeti vagy anyanemzeti közösségtől tartósan külön fejlődő, s ahhoz elsősorban a származás [...]
alapján kötődő” csoportokat tartja.3
Az előbb már említett törvény értelmében Magyarországon kisebb
ségek által használt nyelvnek számít az összes fentebb felsorolt nemzeti kisebbség nyelve, illetve a cigány etnikum által használt „romani” és
„beás” nyelv is. „A cigány kisebbségi oktatás folyhat kizárólag magyar nyelven, de a szülők igényei alapján az oktatási intézmény biztosítja a cigány nyelv (romani, illetve beás) oktatását is.”4
Kit tekintünk cigánynak?
A kutatások első lépéseként szükséges meghatározni azt, hogy kit is tekintünk cigánynak.5 A szociológiai szakirodalom ebben a kérdésben
2 Andorra Rudolf: Bevezetés a szociológiába című kötetének Faj, nemzet, etnikai cso
port, kisebbségek című fejezete alapján. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, pp. 334-350.
3 Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek, közösségi alternatívák. Lucidus Kiadó, Bu
dapest, 2004, p. 123.
4 1993. évi LXXVII. törvény. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, 42. §.
5 Az utóbbi években politikai és tudományos területen egyaránt vita alakult ki azt il
letően, hogy a cigány elnevezés helyett alkalmasabb és kevésbé diszkriminatív-e a roma kifejezés. Mivel ezt sok cigány szervezet is elutasítja, valamint a nemzeti és etnikai ki
sebbségekről szóló hatályos törvény is a cigány elnevezést alkalmazza, dolgozatomban mindkét kifejezést használni fogom.
korántsem egységes. A témáról heves viták alakultak ki a társadalomku
tatók között az 1990-es években. A meghatározás azért sem elhanyagol
ható feladat, mert „a társadalom más és más csoportjaihoz jutunk, ha a köznapi megítélés előítéleteken alapuló differenciálatlan cigányképe, a közigazgatás beilleszkedettség alapján minősítő osztályozása vagy a kü
lönböző cigánynak nevezett csoportok saját felosztása alapján próbáljuk meghatározni a cigánynak nevezett csoportokat”.6 Mivel jelen esetben terjedelmi okokból nincs lehetőség arra, hogy akár csak részleges képet adjunk a romákat kutatási területként megcélzó vizsgálatok módszere
iről, az irányadónak tekinthető megközelítéseket mutatjuk be röviden.
Az 1893-as cigányösszeírás a környezet minősítését tekintette mérv
adónak a cigánysághoz tartozás szempontjából. A korabeli fogalmazás szerint: „a czigány származás és eredet megállapítása rendszerint nem ütközik túlságos nehézségekbe. A közvélemény, a nép tudata rendesen igen biztosan evidentiában tartja a czigány eredetűeket, s ezeknek elég határozott ismérve az antropológiai jelleg.”7
A nyolc évtizeddel később, 1971-ben készült, Kemény István ne
vével fémjelezhető országos reprezentatív cigányvizsgálat során szintén a külső környezet minősítését alkalmazták. Kemény azzal indokolta álláspontját, hogy mivel a cigányok lakhelyéről és címéről nincs nyilván
tartás, bármilyen minta összeállítása csak az említett alapon lehetséges.
Fölmerül azonban a kérdés, hogy ki az, akit a környezete cigánynak tekint, annál is inkább, mivel az etnikai kategória ebben a speciális eset
ben szorosan együtt jár a szociális meghatározottsággal, az alacsony szocioökonómiai státusszal. Kemény tapasztalatai szerint a környezet
6 MTA Politikai Tudományok Intézete: Magyar Nemzeti Ifjúságpolitikai Riport. Le
tölthető: http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=21259; az idézet Szuhay Péter: Akiket cigányoknak neveznek: Akik magukat romának, muzsikus
nak vagy beásnak mondják című tanulmányából való. In Andor Mihály - Reisz Terézia
(szerk.): A cigányság társadalomismerete. Iskolakultúra, Pécs, 2002. Letölthető: http://
www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/books/A%20cig%E 1 nys%E 1 g%20t
%E 1 rsadalomismerete.pdf.
7 „AMagyarországon 1893. január 31 -énvégrehajtott czigányösszeírás eredményeiéin Farkas Zsombor: Azetnikai adatgyűjtés kérdései, p. 5.
http://www.meh.hu/misc/letoltheto/090407_fzs_etnikai_adatgy_kerd.pdf
alapvetően a „barna” bőrűeket tartja cigányoknak, ezenkívül a cigány származásúakat, vagyis azokat, akiknek a szülei cigányok. Általában még a „félcigányokat” is cigánynak számítják, tehát származás szerint határozzák meg a csoportkategóriát.8 Kemény szerint az önbevalláson alapuló identitásvállalás azért sem elégséges, mert így az asszimilálódot- tabb csoportok nem biztos, hogy vállalják cigány származásukat, míg a környezet minősítése még ezekben az esetekben is fennáll. Kertesi Gábor és Kézdi Gábor 1993 őszén készített reprezentatív adatfelvételük során Kemény István 1971. évi vizsgálatához hasonlóan azt tekintették cigánynak, akit a környezete annak tartott.9 A roma társadalmat felmérő legfrissebb reprezentatív kutatások Letenyei László,10 11 valamint a M ar
keting Centrum OPK K ft.11 nevéhez fűződnek. Az előbbi vizsgálatban azok a romák kerültek be a mintába, akiket nem roma környezetük romának tartott, míg az utóbbi felmérés a saját roma környezet által romának ítélt egyéneket tekintette kutatási alanynak.
A Ladányi-Szelényi kutatópáros az ilyenfajta megközelítést több publikációjában is bírálta. Ok az etnikai önminősítést tekintették az egyik legmegbízhatóbb módszernek, elismerve, hogy ez is változik a társadalomban jelen lévő előítéletek intenzitásától függően. „A »ki a cigány« kérdésre adandó válasz hasonló kell, hogy legyen a »ki a magyar«
kérdésre adott válaszhoz. Ha ez utóbbi esetében azt tartjuk, hogy magyar az, aki annak tartja magát - s ki mást tekinthetnénk magyarnak? - , nehéz
8 Kemény István - Janky Béla: A cigány nemzetiségi adatokról. Letölthető: http://
www. hhrf. org/kisebbsegkutatas/kk_2003_0 2/cikk. php ?id=74 7
9 Kertesi Gábor - Kézdi Gábor: A cigány népesség lélekszáma Magyarországon a kilencvenes évek elején. In Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2004.
10 Letenyei László (szerk.): Roma társadalom 2010. TÁM OP 5.4.1.-8/1, NCsSzI, Letölthető: http://www.modernizacio.hu/index.php?page=dokumentum&piller=5&d okid=478
11 Marketing Centrum OPK Kft.: Roma társadalom 2010. TAM OP 5 .4 .1.-8/1, N em zeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Letölthető: http://www.modernizacio.hu/index.
php?page=dokumentum&piller=5&dokid=477
kétségbe vonnunk a cigány önminősítés »objektív« értékét.”12 Neményi Mária álláspontja szintén ez utóbbihoz közelít. Állítása szerint „a ro
mákról szóló tudományos kutatás, amíg önkényesen és a többségi néző
pontból határozza meg a kutatandók körét, fogalmazza meg a kutatások problémáit, ugyanúgy viselkedik, mint azok az intézmények, amelyeknek kirekesztést erősítő mechanizmusait máskor feltárni igyekszik. Kisajá
títja, divatos szóval kolonizálja mások tapasztalatait, de nem képes arra, hogy autentikusan szólaltassa meg azokat a problémákat, amelyeket a kisebbségi csoport tagjai átélnek, és valójában nem a romákról szól, hanem - jó esetben - csupán a többségi társadalom működési zavarait képes feltárni.”13
A Központi Statisztikai Hivatal kérdezőbiztosai a háztartásokat több kutatás során is életvitel alapján sorolták be, azaz „cigány életvite
lű”, „nem cigány életvitelű” és e szempontból „átmeneti” háztartáso
kat különböztettek meg egymástól. A népszámlálás önbevallás alapján nyújt adatokat, de mint ismeretes, nagyon (körülbelül egyharmadára) alábecsüli a magyarországi cigányság létszámát. (A konkrét adatokra még visszatérünk.)
Az etnikai önidentifikáció más okból is problémás lehet. Megfigye
lések szerint az etnikai önbesorolás alapján romának tekinthetők száma egy adott országban évtizedről évtizedre drámaian megnőhet vagy le
csökkenhet. Természetes szaporulat, elvándorlás stb. aligha magyaráz
hatja ezeket a rendkívüli ingadozásokat, sokkal inkább meghatározók viszont az aktuális politikai viszonyok és a társadalmi közhangulat. Ez azonban nemcsak a romák, hanem a határon túli magyar kisebbsé
gek esetében is megfigyelhető. Ha valamely kisebbség az előítéletesség
12 Ladányi János - Szelényi Iván: Ki a cigány? In Horváth Ágota - Landau Edit
- Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. Új Mandátum Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 2000, p. 180.
13 Neményi Mária: Többség - kisebbség - intézmények. In Sisák Gábor (szerk.):
Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon a 20. század végén. A Magyar Tudomá
nyos Akadémia és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal által rendezett országos ki
sebbségkutató konferencia előadásaiból. Osiris Kiadó - MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest, 2001, p. 283.
növekedésétől tart, érthető módon kevésbé vallja magát e kisebbség tag
jának.14 Ugyanakkor a szakértők, illetve a kérdezőbiztosok által végzett besorolásban szintén adódhatnak hibák.
A cigányság létszáma és demográfiai sajátosságai A roma népesség definiálási különbözőségei természetesen a létszám
adatok jelentős eltérésével is járnak. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint Magyarország 10 198 315 fős népességéből 205 720 fő (a né
pesség mintegy 2 százaléka) volt roma származású. (Itt figyelembe kell venni, hogy a népszámlálás adatai csak az önmagukat romának, illetve cigánynak valló személyeket veszik számba.) A roma gyermekek aránya a 0-14 éves korosztályon belül - ugyancsak a 2001-es népszámlálás szerint - 4,2 százalék volt (71 005 fő roma származású az 1 694 396 gyermekből). Hiteles tudományos becslések szerint azonban a roma népesség tényleges létszáma 2003-ban elérte az 570-600 ezer főt (a teljes népesség mintegy 5,5 százalékát), a roma származású gyermekek aránya pedig - a teljes magyarországi gyermeknépességen belül - a 13 száza
lékot.15 Hozzátehetjük mindehhez, hogy a Nemzeti Társadalmi Felzár
kóztatási Stratégia 2011-ben már 650-750 ezer romával számolt.16 Kocsis Károlynak a kilencvenes évek adatai alapján tett következő megállapítása már csak a tendencia irányában s nem számszerűségében helytálló: „A mai államterület cigány lakosainak száma az elmúlt száz év
14 A roma etnicitás „társadalmi konstrukciója” Bulgáriában, Magyarországon és Ro
mániában a piaci átmenet korszakában. In Ladányi János: A burkolt szelekciótól a nyílt diszkriminációig. M TA, Budapest, 2009, p. 40.
15 Kemény István - Janky Béla - Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971-2003. Gondolat Kiadó - M TA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Buda
pest, 2004, p. 132.
16 Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia. Mélyszegénység, gyermekszegénység, ro
mák. 2011-2020. A roma népesség helyzete. KIM Társadalmi Felzárkóztatásért Fe
lelős Államtitkárság, Budapest, 2011, p. 24. Letölthető: http://romagov.kormany.hu/
download/8/e3/20000/Strat%C3%A9gia.pdf
alatt több mint hétszeresére nőtt, s ez egyértelműen a háborút követő négy évtized rendkívül magas születési arányával és egyre csökkenő csecsemőhalandóságával magyarázható. Ez a gyors népességszaporulat, amellett, hogy jelentősen megnövelte a cigányság országon belüli súlyát, egy rendkívül fiatal korösszetételt is eredményezett.”17
Hablicsek László a „demográfiai átmenettel” magyarázza e jelen
séget. (Arról a folyamatról van szó, melynek során a magas születési és halálozási szám csökkenni kezd.) A magyar társadalomban a demográ
fiai átmenet már hosszú évtizedekkel ezelőtt végbement, de a cigányság esetében fáziskéséssel következett be. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy „a hazai roma népesség a demográfiai átmenetnek a második vagy a harmadik fázisában tartózkodik. Ez az átmenet elmélete alapján az úgynevezett népességrobbanás időszaka, illetve az azt követő átmeneti szakasz [...] Az egyensúly csak ez után áll helyre, amikor a termékenység csökkenése felzárkózik a halandósághoz, illetve felülmúlja azt.”18
Hablicsek korösszetételre vonatkozó becslései szerint a roma össznépesség létszáma 2050-re közel 900 ezer főre emelkedik. Ha ehhez hozzávesszük a teljes népesség előrejelzéseit is - 8 millió fő - a feltéte
lezések szerint a roma népesség össznépességen belüli aránya 5 száza
lékról 11 százalékra emelkedne.19
Az egyenlőtlen kormegoszlás azt is jelenti, hogy a jóval magasabb halálozási arányok miatt a cigány népességen belül sokkal kisebb az idősebb korcsoportok aránya a teljes társadalomban mérthez képest (pél
dául az 50 év felettiek aránya mindössze 4,5 százalék az össztársadalmi 19,4 százalékkal szemben).20
17 K ocsis Károly - Kovács Zoltán: A cigány népesség társadalomföldrajza. In Glatz Ferenc (szerk.): A cigányok Magyarországon. MTA Társadalomkutató Köz
pont, Budapest, 2004, p. 15.
18 Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig. In Horváth
Ágota - Landau Edit - Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. Új Mandátum Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 2000, p. 248.
19 Uo.
20 Szabóné Kármán Jud it: A roma/cigány népesség helyzete. In Kopp Mária (szerk.):
Magyar lelkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008, p. 417.
Egészségügyi állapotukat tekintve a romák egyik fő jellemzője az ellátásokhoz való nehéz hozzáférés. Ez a gazdaságilag elmaradott, apró
falvas területeken élőket érinti elsősorban. Romák nagy arányban élnek olyan településeken, ahol többnyire helyben nem érhető el az egészség- ügyi ellátás. A Delphoi Consulting 2003-as felmérése szerint Budapestet leszámítva az ország népességének 5,9 százaléka élt olyan településen, ahol nem volt háziorvos. A romákra vonatkozóan azonban ez az arány - Budapestet leszámítva - 18,6 százalék.21 Átlagos élettartamuk jóval alacsonyabb az országos átlaghoz képest, amiben szerepe van az egész
ségtelen életmódnak, a rossz lakáskörülményeknek, a túlzsúfoltságnak és sok esetben a nem megfelelő étrendnek. Bizonyos betegségek vagy egészségügyi problémák gyakrabban kimutathatók a cigány népesség körében. Ilyen a kötőhártya-gyulladás, a trachoma, a középfülgyulladás, az influenza, a gégegyulladás, a légcsőhurut-gyulladás, a tüdőasztma, a tüdőgyulladás, a fekélybetegség, a bélférgesség, a heveny vesemedence- gyulladás, a húgyhólyaggyulladás, az epilepszia, az ekcéma, a rühesség, az ótvarosság, a sclerosis multiplex stb.22
A cigány népesség létszáma az ország területi bontását tekintve is igen eltérő képet mutat. Az átlagosnál nagyobb arányban vannak jelen Észak- és Kelet-Magyarország területén. Cserti Csapó Tibor szerint 20 százalékuk a Dél-Dunántúl megyéiben (Zala, Somogy, Baranya és kevésbé Tolna megye területén), 51 százalékuk az északkeleti ország
részben (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár- Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyében), közel 10 százalékuk pedig a fővárosban koncentrálódik.23 Probléma, hogy ezek a területek jobbára az ország gazdaságilag elmaradottabb térségei. Az itt tapasztalható magas
21 A szegénység csapdájában. Cigányok Magyarországon - szociális-gazdasági helyzet, egészségi állapot, szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Delphoi Consulting, Budapest, 2004, p. 62.
22 Prónai Csaba: A magyarországi cigányok egészségi állapota a XX. század utolsó év
tizedében. Kisebbségkutatás, 2004/4. Letölthető: http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/
kk_2000_04/cikk.php?id=350
23 Cserti Csapó Tibor: A cigány népesség a társadalmi-gazdasági térszerkezetben.Vi
rágmandula Kft. - PTE BTK Oktatáskutató Központ, Pécs, 2012, p. 77.
munkanélküliség, társadalmi-gazdasági elmaradottság következményei azonban nem kizárólag a roma népességet érintik.
A területi egyenlőtlenségek azonban nemcsak régiók között, hanem az annál kisebb területi egységek esetén is kimutathatók. A cigányság erős jelenléte tapasztalható az aprófalvakban. A Nemzeti Társadalmi Felzár
kózási Stratégia helyzetelemzésében olvashatjuk: „A romák több mint 60%-a vidéken, falusias környezetben, többnyire szegregátumokban, igen rossz lakáskörülmények között él. Mintegy száz olyan település van az országban, amely végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, további kettőszáz településen, látszólag megállíthatatlan folyamatok nyomán, minden valószínűséggel a közeljövőben fog kialakulni ez a helyzet.”24 Az alacsony iskolai végzettség - a cigánysággal foglalkozó szakiro
dalom rendre visszatérő tapasztalata - szintén konzerválja a cigányság társadalmi problémáit. E hátrányt a rendszeres óvodáztatás csökkent
hetné, de épp a fejlődésben elmaradó, mélyszegénységben élő, rende
zetlen életviszonyokkal rendelkező családoknál fordul elő a leggyakrab
ban, hogy nem vagy nem rendszeresen járatják gyermekeiket óvodába,
„...ennél fogva eleve nem részesülhetnek a szocializációs deficitet el
lensúlyozó kisgyerekkori fejlesztésben...”25
A 2003-ban készült országos reprezentatív cigányvizsgálat néhány adatával szeretném érzékeltetni a cigányság és a teljes társadalom is
kolázottsága közötti drámai különbségeket. (A számszerű adatok azóta változhattak, a különbségek jelentős mértéke azonban megmaradt.) Az óvodába járó 3-5 éves roma gyermekek aránya 42 százalék volt az orszá
gos 88 százalékkal szemben. A 20-24 éves cigány fiatalok 82 százaléka rendelkezik általános iskolai végzettséggel, de nagy részük csak késve szerezte meg. Középiskolába a cigány gyerekeknek körülbelül az egyötö
de jutott be, a 2001-es országos adat 73 százalék volt. A felsőoktatásban
24 Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia. Mély szegény ség, gyermekszegénység, ro
mák. 2011-2020. A roma népesség helyzete. KIM Társadalmi Felzárkóztatásért Fele
lős Államtitkárság, Budapest, 2011, p. 24. http://romagov.kormany.hU/download/8/
e3/20000/Strat%C3%A9gia.pdf
25 Herczog Mária - Neményi Mária: Roma gyermekek a gyermekvédelemben.
Család, gyermek, ifjúság, 2007/6. Letölthető: http://www.romapage.hu/article93
tanuló cigány fiatalok arányát nézve még rosszabb képet kapunk: míg országosan a 18-24 évesek 40 százaléka, addig a cigány 20-24 évesek egy százaléka tanult valamilyen felsőoktatási intézményben.26
Összegzés
A cigányság vizsgálatához számos megközelítésmód és módszertani megfontolás szükségeltetik. Az eredmények megfelelő értelmezéséhez és összevetéséhez különösen fontos a fogalmak, illetve a vizsgált cso
port pontos definiálása. A felvetett megközelítési formák bármelyike haszonnal alkalmazható - az adott kutatás körülményeihez és céljaihoz igazodva - , elméleti meggyőződés (és gyakorlati megfontolás) kérdése, hogy ki melyik módszert választja. Egy kutatás mintavételi technikájának meghatározásakor vagy egy elemzés (másodelemzés) cigány csoport
jának körülhatárolásakor figyelembe kell vennünk, hogy mit kívánunk vizsgálni, hiszen attól függően, hogy mintánkban a cigányságot (a kuta
tás alanyait) etnikai minősítés vagy önminősítés alapján határozzuk meg, más és más, különböző mértékben identifikálódott (és integrálódott) cigány csoportokat kapunk. Ismeretes továbbá, hogy a magyarországi cigányok nem képeznek homogén csoportot: a romungró, az oláh- és a beás cigányok kulturális és nem egy esetben szociális tekintetben is eltérő módon és körülmények között élnek. Ahogyan Kemény István még kutatásai első szakaszában összegezte: „A magyarországi cigányság egymástól elkülönülő életformacsoportokra bomlik.”27
Az integrációnak a különböző életformacsoportok esetében el
térő esélyei vannak. A kutatásoknak ezeket a különféle élethelyzeteket és esélyeket kell minél hitelesebben és felelősebben feltárniuk, hogy
26 Kemény István - Janky Béla - Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971-2003. Gondolat Kiadó - MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Buda
pest, 2004, p. 134.
27 Kemény István: A magyarországi cigány lakosság. Valóság, 1974/17., pp. 63-72.
Letölthető: www.cipp.hu/files/hu/53/17/192/269/7291648218.rtf
társadalmi önismeretünk objektívabb, a romafelzárkóztatás gyakorlati munkája pedig az eddigielméi sikeresebb és hatékonyabb lehessen. Mert a „romakérdésnek” az érdemi válaszok útjára terelése nemcsak morális megfontolásokból, hanem biztonsági és gazdasági szempontból is fontos a társadalom számára.
Lu k á c s Ág n e s
„...vannak ezek a bizonyos falak, mert vannak sajnos vagy nem sajnos, és ezeket mindkét oldalról kell bontani...33
(Háromdiplomás női interjúalany)
A témaválasztás indoklása
Az úgynevezett romakérdés1 az utóbbi évtizedekben társadalmunk egyik
Az úgynevezett romakérdés1 az utóbbi évtizedekben társadalmunk egyik