4. EREDMÉNYEK
4.2 KLINIKAI JELLEMZ Ő K
4.2.1 Hodgkin lymphoma országos epidemiológiai és kezelési adatainak
A felmérés az MHTT támogatásával történt. A 2000-2003 évekre visszamenőleg ismételten adatlapokat küldtünk ki a HL-es betegeket kezelő kollégáknak. Az általunk szerkesztett első kezelési adatlap tartalmazta a beteg korát, nemét, a HL felismerési idejét, szövettani altípusát, stádiumát, prognosztikai jellemzőket, a kezelés idejét, formáját, a KT ciklusszámát, az RT kiterjedtségét és dózisát, valamint a reagálást és a remisszió tartamát. A követési adatlapon kerülhetett rögzítésre a relapszus és kezelési formája, eredménye, valamint a túlélés tartama, esetleg a halál oka. A követési idő 2000. januártól 2004. márciusig tartott, azaz maximálisan 51 hónap volt. Az incidencia számításakor a Központi Statisztikai Hivatal éves adatait vettük figyelembe, természetesen csak a 13 év feletti „felnőtt” lakosok számával dolgoztunk. Összesen 29 hazai ellátó hely vett részt a felmérésben. Négy év alatt 611 HL-es beteg adatainak elemzésére volt lehetőségünk (8. táblázat). Az egyes jellemzők tekintetében azonban gyakran kisebb esetszámmal kellett dolgoznunk, mivel az adatlapok egy része hiányos volt. 2000-ben felmértük a hazai gondozott, élő HL-es betegek számát is, összességében 1679 betegről érkezett jelentés.
Évente 140-170 új beteg került regisztrálásra, a legfiatalabb 14 éves, a legidősebb 93 éves, átlagéletkoruk 40 év volt. Az átlagos incidencia férfiaknál 2,02 nőknél 1,59 volt, azaz férfiaknál a HL 1,27-szer gyakoribb volt. Kor szerinti megoszlás vizsgálatakor egycsúcsú korgörbét kaptunk. Összességében és a nők-férfiak között is a 20-30 éves életkor között volt leggyakoribb a HL jelentkezése, ebben a korosztályban megfigyelhető női túlsúllyal. A legtöbb beteg cNS altípusú volt, amelyet a gyakoriságban szorosan követett a cMC forma. A cLP és a cLD forma közel hasonló arányban fordult elő. Kevés volt az NLPHL, néhány betegnél az altípus nem volt meghatározható vagy ismert (ND). A nők kétharmadánál a cNS, a férfiak felénél a cMC volt a leggyakoribb szövettani altípus. A 30 éves korig a cNS jóval gyakoribb volt, ezt követően enyhe cMC túlsúly észlelhető, a többi altípusnál korfüggőség nem mutatható ki (14. ábra).
8. táblázat 2000-2003-ban diagnosztizált HL-es betegek adatai
14-20 21-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71-80 81-90 Életkor (év)
14. ábra Életkor csoportok és a szövettani altípusok megoszlása
A betegek kétharmada korai, az összesnek több mint a fele II. stádiumban került felismerésre, összességében a betegek 51%-ának voltak B tünetei, előrehaladott betegségben jóval gyakoribb (70%) volt az általános tünetek jelenléte. A bulky tumor és a ráterjedéses extranodális érintettség (X és E jelölés) az adatlapok hiányossága miatt nem volt feldolgozható. Az ismert prognosztikai faktorú korai stádiumú betegek 36%-a volt az EORTC
szerint kedvezőtlen prognózisú. Előrehaladott stádiumban IPS szerint a legtöbb betegnek 1-3 rizikótényezője volt, a 4-7 tényezővel bíró ún. kedvezőtlen vagy nagy rizikójú csoportba a III-IV. stádiumú betegek mintegy ötöde tartozott.
Összességében a betegek több mint a fele csak KT-ban részesült, jelentős a CMT-t kapók aránya, csak néhányat kezeltek önállóan RT-vel (9. táblázat). Az összes RT-nek kétharmada érintett, egyharmada kiterjesztett mezős volt, jelentős azonban azon betegek száma, akiknél az RT formája nem ismert. Ugyancsak nem ismert a betegek kb. harmadánál az RT dózisa sem. A 2000-ben kezelt betegek között még többen részesültek 43-45 Gy dózisban, később 20-40 Gy között, legtöbben 30-36 Gy dózist kaptak. 36-40 Gy-t leginkább KT utáni részleges remisszió esetén vagy bulky tumor miatt alkalmaztak.
9. táblázat Kezelések megoszlása
10. táblázat Az összes beteg stádium szerinti kezelése
Stádium Terápia KT-s ciklusok száma
(átlag) ciklusszámai jóval nagyobb eltéréseket mutatnak, 2-12 között változott, a legtöbb beteg 4-8 ciklust kapott. Önállóan RT-t döntően NLPHL I/A stádiumában alkalmaztak, korai
stádiumokban a betegek több mint harmada csak KT-t, kevesebb, mint kétharmada CMT-t kapott. Előrehaladott betegségben ez a kezelési arány fordított volt.
A kezelések eredményének és a túlélések értékelésénél a 2000-2002 évek adatait lehetett figyelembe venni, mivel a 2003-as betegek jelentős részénél az adatlapok beküldéskor a kezelés még tartott. A fenti évek betegeinek kb. 85%-ánál voltak ismertek a kezelési és követési adatok. A 11. táblázat tartalmazza évenkénti bontásban a korai és az előrehaladott betegségben alkalmazott kezelési formák hatásosságát. Kiemelendő, hogy korai stádiumban alkalmazott CMT eredményei szignifikánsan jobbak (p<0,001), mint az önálló KT-é. Az előrehaladott stádiumokban is megfigyelhető hasonló tendencia, azonban a különbség nem szignifikáns (p=0,070). Összességében évenként a HL-es betegek 80-86%-a került KR-ba, ez korai betegségben 90-95%, előrehaladott stádiumokban 66-72% volt. A betegek kb. 6%-a nem reagált (NR) az elsődleges kezelésre, nagyobb részük előrehaladott stádiumú volt, B tünetekkel, és kedvezőtlen prognozissal. Az elsődleges kezelés általában ABVD, a mentő terápia DHAP±RT volt, kb. 80%-uk egy éven belül - döntően a HL progressziója és társuló infektív vagy kardiopulmonális szövődmények miatt - meghalt.
11. táblázat Az elsődleges kezelések eredményei
Év Stádium Terápia Betegszám KR PR NR KR aránya
2000 IA-IIB KT 26 22 3 1 KR: 70/74 (94,5%)
CMT 43 43
RT 5 5
IIIA-IVB KT 30 18 6 6 KR: 33/50 (66%)
CMT 20 15 4 1
KR összesen: 79,4%
2001 IA-IIB KT 35 28 5 2 KR: 72/80 (90%)
CMT 43 42 1
RT 2 2
IIIA-IVB KT 28 19 8 1 KR: 34/50 (68%)
CMT 22 15 5 2
KR összesen: 81%
2002
IA-IIB KT 41 33 5 3 KR: 101/110 (91,8%)
CMT 64 63 0 1
RT 5 5
IIIA-IVB KT 30 18 9 3 KR: 33/46 (71,7%)
CMT 15 14 1
RT 1 1
KR összesen: 85,9%
A 15. ábra az összes beteg esetén, valamint korai és előrehaladott betegség szerinti bontásban mutatja be a teljes (OS) és az eseménymentes (EFS) túlélést. Az átlagos követési idő 31 hónap volt. A 16. ábra a korai, a 17. ábra az előrehaladott betegségben kezeltek
túléléseit mutatja be az EORTC prognosztikai tényezők, illetve az IPS alapján kedvező és kedvezőtlen prognózisú bontásban.
15. ábra Az összes (n=413), valamint a korai és az előrehaladott stádiumú betegek teljes (OS) és eseménymentes (EFS) túlélése.
16. ábra Korai stádiumú betegek túlélése az EORTC prognosztikai tényezők szerint (n=259)
17. ábra Előrehaladott stádiumú betegek túlélése a prognosztikai tényezők szerint (n=154)
A megfigyelési idő során összesen 43 betegnél jelentkezett relapszus (10,4%). A relabáló betegek általában II-IV. stádiumban voltak, B tünetekkel és kedvezőtlen prognosztikai tényezőkkel bírtak. Az elsődleges kezelés döntően KT volt, majd a relapszuskor nagy többségük DHAP+RT-t követően HDTés aHSCT-ben részesült, melyre jelentős részük remisszióba került és él. A relabáló betegek közül 9 halt meg. A megfigyelési idő alatt összesen 36 HL-es beteg halálát jelentették, azonos számú nőt és férfit, az átlagéletkoruk 51 év volt (p=0,001). A halál oka több mint az esetek felében a HL, jelentős részben infekció és kardiopulmonális, néhány esetben májbetegség volt.
4.2.2 A noduláris lymphocyta predomináns Hodgkin lymphoma klinikopatológiai