HISTOKIA ALEXANDRI MAGNI
partim ex Justino Historiographo, partirn ex fragmentis Q. Curcii diligenter collecta.
P R Í M A P A E S . Capita versunm.
Indicit Graiis conventum elássa profundnm.
Obducit maré et Adrastinis ponere eampis.
Castra párat, pugnat, felici marté superbus, Fit victor, Persas iterum prosternit ad Isson.
Jóllehet nagy sokat szóltunk Sándorról, Ű szerencséjéről, birodalmáról,
De bévebben szóljunk nagy hatalmáról, Kit igazán szedtünk jó krónikákból.
Nagy hadat Fülöp királ inditott vala, 5 Kivel Ázsiára fölkészült vala,
Eregbik fia Sándor véle jár vala, Húsz esztendős korban akkoron vala.
De a Fülöp királ az ű leányát
Egy királnak adá a szép Kasszandrát, io Királ bírja vala Epirns országát,
Azért béhívatá mind az urakat.
Jeles úrfi köztök Pausániás vala, Ki Fülöp királra nagy bosszús vala,
Menyegzőben királt megölte vala, 15 Kiért az úrfiat megölték vala,
6*
84 , ILOSVAI PÉTER.
Csudálatos lön ez a nagy uraknak, Hogy halála így lön Fülöp királnak, De nagy félelme lön ő országának,
Mert rontója vala nagy sok országnak. -20 Jámbor vala Sándor, a királ fia,
És atyja halálán vala bánatja, Tisztességgel atyját temette vala, Macedóniában gyűlést tött vala.
Tisztességgel Sándor szóla uraknak, 25 És nagy bölcsességgel az városoknak;
Bátorságot ada ö országának,
Királylyá választák Sándort magoknak.
Gyűlést tőn a Sándor a görögöknek,
Korinthus varasban minden népének, ao Az várasok hamar hozzá gyűlének,
Ott hadnagygyá tevék a görögöknek.
Reménségök nagy lön Alexanderben, Mert nagy bölcs vala cseleködetiben,
Ázsiára való készűletiben, 35 Az jó vitézeknek füzetesében.
A tengerre szerze nagy sok gályákat Es mindez gályákba főhadnagyokat, Földen is indítta szép táborokat,
Kikkel megvehetne sok országokat. 40 Juta akkor híre hamar Sándornak,
Hogy görögök tőle elhajlottanak.
Dárius császárnak meghódoltanak, Az Sándor ezt tartá egy nagy csudának.
Igen hamar Sándor népét indítá, 45 Thesszália népét véle elhozá,
Nagy Athenás varast akkor meghagyá, Erős Thébás varast mind elrontatá.
NAGY SÁNDOR. 85
Sándor előtt sokan elfutamának,
Dárius császárhoz kik szaladának, 50 Dárius császárnak űk szolgálának,
Holtig Dáriusnak hívek valának.
Csakhamar az úton népét indítá, Szolgáinak Sándor jószágit osztá,
Es a nagy gallyakon el-bészállítá, 55 Ázsia földére által hányatá.
Ott tizenkét oltárt ő csináltata, Bálván isteneknek ő áldoztata, Az Trója helyére mikoron juta,
Kégi görögökért ott áldoztata. 60 Nem hagyá Ázsiát eldúlattatni,
Várasit, faluit elpusztíttani, Mert Sándor akarja azokat bírni, Dáriussal akar azért megvíni.
Vala elő népe csak kevés ezer, 65 Gyalog népe vala harminczkét ezer,
Lovag népe vala ötödfél ezer, Gályája csak vala nyolczvanöt ezer.
Ez kevés erővel nagy csuda vala,
Hogy ilyen nagy hadat elkezdett vala, 7«
Yilág nagyobb részét keresi vala, Nagy hatalmas császár ellene vala.
Népe seregében nem ifjú vala, Az vén vitézöket elhozta vala,
Kik Fülöp kiralnak szolgáltak vala, 75 Tábora azokkal mind rakva vala.
Tizedes ű köztök hatvan esztendős, Viadalhoz népe oly igen erős,
Sándornak mindenkor oly engedelmes,
Mint atyjafiához olyan szerelmes. no
86 ILOSVAI PÉTER.
Vitézek mind bíznak az ű kezekben, Nem elfutamásban, hátratérésben, U ellenségekkel ha vínak szemben, Vitézek ferteznek szántalan vérben.
Mikor az Dárius először érté, 85 Sándor általköltét semminek véle,
Fenyegető szóval népét rettente, Sándor ellen népét hamar ereszté.
Császár népe vala sok tartományból,
Hatszáz ezer vala ő országából, 90 Kevélségben lőnek a sokaságból,
Hogy Sándort kivernék az Ázsiából.
Lassan ű népével Sándor indúla, Adrasztus mezején tábort jártata,
Dárius népével ott szembe juta, 95 Sándor szerencsével ott nagygyal jára.
Az Dárius népe ott megvereték, Szántalan sok ezer bennek elesek, Sándor népe közzűl kilencz gyalog esek,
Lovag népe közzűl csak százhúsz esek. 100 Sok jeles szolgái Sándornak lőnek,
Vitézi nagy kéncscsel bévesűlének, Onnat táborostól eleredének, Lycián, Pamphilián által ménének.
Sőt egy fű szolgája Cleander vala, 105 Nagy pénzzel azt visszabocsátta vala,
Pénzzel népet többet fogadtat vala, Celenás varashoz Sándor eljuta.
Az Celenás varast Sándor megvevé,
Hatvan napig várat körül fekete, no Benne való népet megéhezteté,
Végre az várat is Sándor megvevé.
NAGY SÁNDOR. 87
Piros hajnalkoron onnat eredé, Több néppel táborát megerősíté,
Phrygia országon mind általméne, 115 Az Gordián városnál szállá meg népe.
Rövid üdőn varas lön hatalmában, Sándor ő népével méné varasban, Az Jupiter isten nagy templomában,
• Egy szekeret láta ott a templomban. 120 Ottan a szekérről megtudakozék,
Ki felől felelet ilyen adaték :
«Valakitől gyöplyü megódattatnék, Ázsia birodalma annak adatnék!»
Fegyverét kirántá Sándor hogy hallá, 125 Gyöplü kötözését hamar elvágá,
Mert ű azt kezével meg nem oldhatá, Az jövendőmondást vévé magára.
. Vala a Sándornak azonban gondja,
Mert Dárius vala nagy táborában, iso Eufrates víz mellett ő táborában,
Sándorral megvíni gondolatjában.
Nagy pénzt külde Sándor Helleszpontuszban, Az Antipáternek Macedóniában,
Kivel segítették Sándort útában, 135 Népet pénzzel való fogadásában.
Dúlás nékül méné Anticyrában, Sok nép akkor juta ő táborában Onnét el-béméne Paphlagóniában,
Mint házában szállá Phenéciában. uo Vala Dáriusnak igen nagy gondja,
Főhadnagyát hallá hogy lőtt halála, A gonosz szerencsét igen alázza, Sándorral megvíni azért kévánna.
(
88 ILOSVAI PETEK.
Minden nagy erejét el-feltámasztá, 145 Babillóniában el-bészállítá,
Két nagy árok között népét állata, Dárius ő népét így számláltatá.
Ott a Persiából népe százezer,
Lovag Médiából vala tízezer, iso Gyalog ugyanonnat az ötvenezer,
Az Árméniából negyvenhétezer.
Baktriából gyalog ott nyolczszázezer, Ugyanonnat lovag vala hétezer,
Es a köznép vala tizennyolczezer, 155 Az futott görög nép, az harminczezer.
De a Szogdiából ott nem valának, Es az Indiából el nem jutának,
De tízszázezernél többen valának,
Kik az viadalra számlaltatának. 160 Vala az Eudemus az Athenásból,
Dárius császárral Görögországból, Ki elfutott vala Görögországból, Alexander előtt mint fogságából."
Császár az Eudemust népéről kérdé, 165 Hogy ha Sándor ellen elégnek vélné,
Mert ő azt szemével bé nem léphetné, Eudemus császárnak de ezt feleié :
«Jól látom néped sok, számláihatatlan,
Sok kéncscsel mely gazdag, megmondhatatlan, 170 De az Sándor népe megnyughatatlan,
Fegyverrel oly erős, megverhetetlen.
Téged császár kérlek eszedben vegyed, Te nagy sok kénesedet most ne kéméljed, Az Görögországból néped bévítsed, 175 Ha mostan igyedet akarod nyerned.
NAGY SÁNDOR. 89
Mennye az Dárius e szót hogy hallá, Ütet elárulta, azt véli vala,
Dárius a jámbort el-levágata,
De csak hamar ismét igen megbáná. íso Azután Dárius népét indítá,
Babilóniából el-kiszállítá Eufrates-víz mellé tábora juta, Persiai módra tábort jártata.
Regtül fogva népe így megyén vala, iss Trombitaszó után indulnak vala,
Ezüst oltárokon tüzet visznek vala, Kit persiaiak imádnak vala.
Ez harminezszáz hatvanöt ember vala,
Aranyas bársonban mind mennek vala, 190 Jupiter szekere utánnak jár vala,
Kiben fejér lovakat fogtanak vala.
Egy nagy fehér lovat ott visznek vala, Szép arany vesszőkkel ki ékes vala,
Drága czafrangokkal eltezött vala, 19?
Fényes nap lovának azt híjják vala.
Tíz szekér az úton ott megyén vala, Aranynyal, ezüsttel nagy kazdag vala, Tizenkétféle nép utána vala,
Fegyverek, szólások kölönböz vala. 200 Azoknak utánok az tízezer nép,
Aranyláncz ruhákkal ki oly igen szép, Azok után megyén tizenötezer nép, Ki mind király nemből hadakozó nép.
De az után udvarló népe sok vala, 205 Az Dárius előtt a megyén vala
Aranyas szekérben Dárius vala, Aranynyal, kövekkel igen szép vala.
90 ILOSVAI PÉTER.
Ruhája királnak nagy hosszú vala,
Nagy sok kazdagsággal öltözött vala, 210 Szabláját párta-űre fölkötte vala
Szablája hüvelye drága kő vala.
Az Dárius után tízezör vala, Ezüstös kopjákat viselnek vala,
Kopján vas helyén mind arany vala, 215 Két felől négyszáz ember mellette vala.
Sereggel gyalog n é p harminczezer vala, Az császár sátorát kik őrzik vala, Császár fő lovait ott viszik vala,
Hogy kinek a száma a négyszáz vala. 220 Tülök csak n e m messze Dárius anyja,
Felesége néki, leánya, fia,
Háromszáz és hatvan császár ágyasa, És hat száz öszvéren ezt viszik vala.
Jelesben tevéi háromszáz vaia, 225^
Szántalan aranynyal terhelték vala, Sok nemes asszonyok ott mennek vala, Legutól a köznép ott megyén vala.
Nem vala ilyen szép Sándor serege,
Sem lóval, ruhákkal az ő ereje, 230 De fegyverrel, vassal fényes ő népe
Viadalra könnyű, mert nincsen terhe.
Indúla el Sándor ő vitézivel, Kappadóciából szép seregével,
Cilicia mellé juta népével, 235 Ott táborba szállá ő erejével.
Sándornak ő úta oly szoros vala, Egymás mellett négyen mehetnek, vala, Kétfelől az nagy hegy mellettek vala
Az ellenség közel félelmes vala. 240
NAGY SÁNDOE. 91
Parancsola Sándor az thrákusoknak, Hogy elől mennének az nyilasoknak, Ugyan készülnének mint viadalnak, Úgy mennének után Ciliciának.
Ott igen dicsíré jó szerencséjét, 245 Es csudálá Sándor nagy előmentét,
Mert ha megállották volna ösvényét, Ott vesztette volna minden erejét.
Nagy hamar elküldé Sándor hadnagyát,
Az vén Parmeniót régi szolgáját, 250 Hogy megoltatnája Társus varasát
Mert égetik vala Sándornak útát.
Ez vala Dárius parancsolatja, Hogy meg ne maradjon az Cilicia,
Tűz miatt elvesszen minden varasa, 255 Éhség miatt vesszen Sándor tábora.
Resten ebben jára a kinek hagyá, Mert a Parmenió hamar eljuta, A Dárius népe ottan el futa,
Egetlen marada az Cilicia. 2.6 0 El-béméne Sándor Társus varasban,
Cydnus nevű víz foly által varasban, Az üdő foly vala az meleg nyárban, Sándor megfűlt vala az ő útában.
Csakhamar az Sándor el-levetkőzék 265 Cydnus folyóvízben el-bészököllék,
Hirtelen az Sándor meghidegedék, Halálra es ottan megbetegedék.
Az Sándornak esze elveszett vala,
Sátorában űtet bevitték vala, 270 Táborának ezen bánatja vala,
És jó vitézinek fohászkodása.
92 ILOSVAI PÉTER.
Menye a Sándornak esze megjőve, Kik siratják vala rajok tekénte,
Az Dárius felől ily híre jőve, 275 Etöd napra oda Dárius érne.
Parancsolván Sándor nékik ezt m o n d a :
«Látjátok szerencse most mibe h o z a ! lm előttem vagyon császár tábora,
Úgy tetszik fülemben ő dobja szava. 280 Ilyen nagy betegség én reám szállá,
Hiszem a Dárius ezt ugyan tudta, Mikor nagy kevélyen levelet íra,
Oly nagy kevél szóval engem bosszonta.»
Seregében vala egy Fülöp doktor, 285 Ki arra felele akkor az jámbor,
Hogy megvígasznéjek harmadnap Sándor, Ha mit néki adna, meginná Sándor.
Csinála egy italt hamar Sándornak,
Az italt kezében adá urának, 290 Sándor egy levelet ada doktornak,
Kit a Parmenió külde Sándornak.
Az vén Parmenió ezt írta vala,
Hogy: Fülöp doktorra magát ne bízná,
Mert császárhoz pénzért ő hajlott volna, 295 Es az húgát néki ígírte volna.
Sándor el nem vészi doktorról szemét, Mikor elolvasá doktor levelet,
Nem látá változni doktor személyét,
Kiről esmérhetné nékie bűnét. 300 Többet Alexander ennél nem vára,
A megcsinált italt ottan megivá, . Erős ital után esze elhagyá, De a harmadnapra el-felgyógyítá.
NAGY SÁNDOR. 93
Reméntelen vala Sándor élete, 305 De hogy ilyen hamar lön egészsége,
Ű jó vitézinek lön nagy öröme, Eufrateshez juta Dárius népe.
Az Dárius vízen hidat csinála,
Az ő nagy erejét hídra indítá 310 Öt nap vízen népét ű általhozá,
Táborát, sátorit ott felvonyatá.
Parmenió erről Sándornak izene, Sándor ő népével onnat eredé,
Az Europolist ott Sándor megvevé, sis Sándornak akkoron új híre jőve.
Az Sándor szolgái tartományokat, Hogy megverték volna az myndusokat, Az Alicarnassust, Camyndusokat,
Es meghajtottanak szép várasokat. 320 Rendelé az Sándor hogy nagy mezőre,
Népével ne menne nagy széles helre, Issus varas mellől ő hátra téré, Táborát jártatá egy szoros helre.
Az Dárius népe elközelite, 325 Sándor népe közül beteget érte;
Sándor elfutamodt, császár azt véle, Hogy az Issus varast pusztán találá.
Táborában terhét Sándor hagyatá,
Dáriusra arczul népét indítá, 330 Dáriusnak köznép hogy ezt megmondá,
Nem hivé szavokat hogy igaz volna.
Pynarus nevű víz ő köztök vala, Dárius ő népét mind általhozá,
Sándornak erejét mikor meglátá, 335 Szántalan sok népét rendben állata.
94 ILOSVAI PÉTEB.
Valának jobbfelöl futott görögök, Dárius népe közt erősb seregek, Ű vélek valának az nyilas népek,
És köztök valának az hópénzesek. 340 Gyalog nép balfelöl szántalan vala,
Az császárt mind közből ük vötték vala, Az válogatott nép előtte vala,
Negyvenezer ember utána vala.
Nagy sok hegyek alját befogták vala, 345 Mert az tenger szélét állottak vala,
Anyja, felesége, fia ott vala, Leán és sok asszony közöttök vala.
Alexander népét ígyen állata,
Az erős gyalogot közből állata, 350 Nikánor seregét jobb felől hagyá,
Ki mellett az erős Perdikkás vala.
Több gyalog népével Amyntas vala, Es az Ptolomeus Melanger vala,
Mind egy-egy seregek ezeknek vala, 355 Mindenik jó vitéz és hadnagy vala.
Fényes fegyverében az Sándor vala, 0 serege előtt jó lován vala,
Parmenió hadnagy balfelől vala,
Craterus ű hozzá ott hallgat vala. 860 Ezek előtt vala mind az nyilas nép,
Es Thesszáliából vele hozott nép, Es az Thráciából mind az huszár nép, Az Kréta szigetből az hópénzes nép.
Lám Sándor serege harmincz rend vala, S66 Ellenségnek szélét nem látják vala,
Mindkétfelől népet bíztatják vala, Sándor vitézinek ígyen szólt vala :
NAGY SÁNDOR. 95
«Jól tudjátok vitézek, hogy eleredtünk,
Mennyi országokat együtt megvöttünk, 370 Szántalan sok népet mind hátra vertünk,
Erős várasokat mind eltörettünk.
Csak ez minapon is ezekkel vittünk, Szántalant ü bennek fegyverre hantunk,
Akiket akartunk megválasztottunk, 375 Akiket akartunk bennek levágtunk.
Jobbá nem lőttének azután ezek,
Hogy fegyverünk miatt sokan űk vesztek, Nemcsak ezek lesznek ti nyereségtek,
Baktria, India lészen tiétek. 380 Megtekénthetitök timagatokat,
Csak az kemény vassal ruházottakat, De ha megnézitök ő táborokat, Arany nyal látjátok gazdagságokat:
Azok nem vitézek, de asszonnépek, 385 De ti mind fejenként vitézek vattok,
Vegyétek el tülök nagy sok kéneseket, Azzal mutassátok vitézségteket.»
Rendenként ottan mind vígak levének,
Dárius népével öszveérének, 390 Nagy mendörgőképpen megütközének,
Kiáltás nagy vala, mindent ölének.
Távoly földön császár meglátszik vala, Mert magas szekérben ű köztök vala,
Császárhoz az Sándor csak közel vala, 395 Azt az császár öcscse meglátta vala.
Ennek Oxiartes ű neve vala, Sándor ellen népét hamar állata, Nemes vitézeket mind levágata,
Mert az Sándor környűl erős nép vala. 400
96 ILOSVAI PÉTER.
Sőt az Alexander ott sebben esek, Dárius lovai sebesülének,
Aranyas szekérből el-kiszököllék, Egy jó fű lovára ottan felesek.
Veté ki fejéből ű koronáját, 405 Dárius nem nézé ünnön táborát,
Anyját, feleségét, leányát, fiát, Folnia bocsátá jó lova száját.
Persiaiak ott megveretének,
Ki ide s ki tova futni kezdenek, 410 Hol együtt, hol másutt sokan vészének,
Sándornak vitézi sok kéneset nyerének.
Esek akkor foglylyá Dárius anyja, Asszonfelesége, kicsinded fia,
És két szép leánya, nagy kazdagsága, 415 Fűfű nagy uraknak mind házastársa.
Reméntelenségben ezek valának, Mert nem tudják vala mire jutnának, Császár megholt volna mind azt alítják,
Keserves jajszóval űtet siratják. 420 Bátorságok nagy lön Alexanderben,
Sokan elhullanak császár népében, Százezert m o n d á n a k az gyalog népben, És tízezert m o n d n a k lovag népében.
Vésze az Sándornak harmincz gyalogja, 425 És másfélszáz vésze Sándor lovagja,
Ott megsebesűle ötszáz lovagja, Ilyen kevés kárral lön diadalma.
Sándor a Dáriust mind estig űzé,
Sohol Alexander meg nem érheté, 430 Nap alámeneti elközelíte,
Ismét népe közé Sándor megtére.
NAGY SÁNDOR.. 97
Fegyverét a Sándor róla lehányá, Hadnagyit, vitézit mind béhivatá,
Oly nagy vígassággal azokat tartá, 435 Az jó vitézeket ajándékozá.
Jutának másnapra, egybengyűlének, Jó vitézek testi temettetének, Sándor s Ephistion elkészűlének,
Dáriusnak anyját látni ménének. 440 Termete jobb vala Ephistionnak,
Nagyobb magassága honnem Sándornak, Császár sátorában mikor jutának,
Császár anyja vitézt véle Sándornak.
Vitézt Sándor helyett asszony tiszteié, 445 De ezt a komornik néki meginté,
Sándor nem az volna néki meginté, Asszony Sándor előtt esek térdére.
Igen kezdé kérni, hogy megbocsássa,
Mert Sándort még többé soha nem látta, 450 Ű tudatlansága csalatkoztatta,
De Sándor az asszonyt így bátorítá :
«Csuda nem énnekem ha nem esmertél, Hogy Sándornak véltél ha nem esmertél,
Ez az Alexander a kit te véltél, 455 Jó anyám te ne félj, mert nem vetkőztél !»
Tekélletességét asszony csudálá, Mert szép szóval űtet anyjának monda, Beszédével azért megbátorítá,
Asszon az Sándornak nagy hálát ada. 460 Oly kegyelmessége vala Sándornak,
Mind ennyi ideig ily nagy királynak, Mely előtte nem volt az királyoknak, Tekélletessége nagy az Sándornak.
RÉGI M KÖLTŐK TÁKA- IV. '
98 ILOSVAI PÉTER.
Róla bizonynyal mondják egyszernél többé, 465 Császár feleségét nem látta szembe,
Mint húgát tartotta nagy tisztességben, Vén asszont mint anyját az ő éltében.
Panasz sok nem esek ennyi ideig
Alexander ellen sok esztendeig, 470 Állhatatos ő lön ezenben végig,
Azért jó vitézi félék mind holtig.
Elbocsátá Sándor egy fühadnagyát Az vén Parmeniót, jeles tanácsát,
Ki hamar megvévé Damaskus varasát, 475 Császárnak ott leié nagy kazdagságát.
Régi királyoknak szántalan kénese, Főfő nagy uraknak ű háza népe, Es az Oxiartes Dárius öcscse
Az Parmeniónak lőnek kezébe. 480 Sokan a Dárius el nem ment vala,
Kevesen de véle szaladtak vala, Kétezer görögre találkozott vala, Kik ű táborában szolgáltak vala.
Az Dárius siet az görögökkel, 485 Eufrates viz mellé hópénzesekkel,
Sándor es indála jó vitézivel, Siriát megvevé vitézségével.
Sándor mikor juta nemes varasban,
Maratomnak híjják az Siriában, - 490 Népét megszállitá ű táborában,
Dáriustul levél juta azonban.
Igen megharagvék császár levelén, Tisztességet néki mert császár nem tőn ;
Dárius űmagát császárnak írá, 495 De még csak királnak Sándort sem irá.
NAGY SÁNDOR. 99
Tőle az Dárius kévánja vala, De könyörgésképpen nem kéri vala, Hogy Macedónia mennyi pénzt adna,
Ő háza népeért Sándornak adná. 500 És ha Ázsiáért vini akarna,
Semmit ű dolgában hátra ne hagyna, De ha Sándor térne Macedóniába, Dáriusnak lenne bátorságába.
Rövideden néki Sándor így íra: 505
«Dáriusnak király Sándor ezt írja : Tudja Ázsiának nagy sok országa, Köztünk kinek lészen igazabb hada.
Voltának előtted sok fejedelmek.
Ki miatt rontattak az görög népek, 510 Mindenkor csak reánk törekedtenek,
Akaratunk ellen felkészültének.
Minap én atyámnak, minden jól tudja, Arultatásképen hogy lűn halála,
A ti fizetéstek volt annak oka, 515 És ígéretetek volt indulása,
Pénzért ez némel nap embert fogadtál, Hogy én atyám után engem bocsatnál, Es te kölömb-külömb sok néppel valál,
Kit a te szemeddel bé nem foghatál. 520 Rajtad azért mostan állom bosszúmat,
Mert igen jól látom hamisságodat, Jupitei isten is segít igazat,
Azért verem arczul nagy hatalmadat.
Országodnak immár jobb részét bírom, 525 Jó akaratodat noha nem látom,
De ha könyergésed ezekről hallom, A te házadnépét pénz nélkül megadom.
7*
100 ILOSVAI PÉTÉI1.
Sőt mikor nékem írsz ne feletkezzél,
Nemcsak királnak írj, úgy cselekedjél, 530 De királyodnak írj megemlékezzél,
Ha akarod — lehess hozzám békével !•>
Táborát az Sándor innét indittá, Az Phoeniciában el bészállittá,
Az Betlen varasát meghódoltatá, 535 Sidon nevíí varast megszállattata.
Egy király, az Arcto azí; bírja vala, Végre a Sándornak meghódolt vala, Es ö királságát elvötte vala
Egy szegén kertésznek adatta vala. 540 Régi jeles varas az Tirus vala,
Tenger szigetében rakatott vala; Kernén kű falakkal oly erős vala, Gyalog erő hozzá nem mehet vala.
Nagy arán koronát csináltatának 545 Az Tirus varasban kik lakozának,
Sándorhoz követet ök választanak Koronával élést sokat hozának.
Jó nevén a Sándor ajándékokat
Vévé éléseket, koronájokat, 550 Monda, hogy meglátná ti várasokat,
Mert ott kell tennie áldozatokat.
Tetszék követeknek ez szó nehéznek,
Tetszék követeknek ez szó nehéznek,