Benedic anima mta Dominó.
Az ki az Istent megesmérheti, Jótéteményit eszében veheti, Annak szent lélek szívét gerjeszti, Hálaadásra őtet serkengeti.
Bizonyság nekünk erről Szent Dávid, s Ki megesmeré aző teremtőjét,
Teremtőjének jótéteményit, Imelyen módon elkezdé énekét:
Dicsérd én lelkem minden erőddel,
Az nagy úristent az ő szent nevével, 10 Áldjad az Istent mind életedben,
El se felejtsed jótéteményében.
0 bocsátja meg minden bűnödet, 0 gyógyítja meg te betegségedet,
Es kárhozattól megment tégedet, is Megkoronázza teneked fejedet.
Teneked fejed az ő szent fia, Bűnnek, halálnak erős bajvívója, Es az ördögnek ő megrontója,
Ez mind Istennek szent irgalmassága. 20 Ki minden jóval téged meglátott,
Imádságodban téged meghallgatott Mint az keselyöt ki már megaggott, Nagy bűneidből ugyan megifjúított.
72 NÉVTELEN.
Jóllehet néha megsanyargatott, 25 Sok késértetet tereád bocsátott,
Mint kegyes atya megostorozott, De ezzel téged kezéhez tanított.
Másfelől esmég hozzája fogott,
Ellenségiden értted bosszút állott, 30 Hogy ezt hihessed, sok példát adott,
Az zsidó nép közt kit megszabadított.
Bízzál én lelkem az úristenben, Igen irgalmas ő természetében,
Bs késedelmes az büntetésben, 35 Csakhogy megjobbúlj az te életedben.
Ha egy kevéssé haragot mutat, Az ő haragja minem végig marad, Fenyegetése nem örökké tart,
Irgalmassága ismég téged meglát. 40 Nem b ű n ü n k szerint teszen mivélünk,
Nem b ű n ü n k szerint fizet meg minekünk.
Mely igen magas az ég mitőlünk, Olyan igen nagy irgalmas minekünk.
Oly igen messze vette bűnönket 45 Az napnyugathoz mely távuly napkelet,
Hogy immár az bűn hátra nem térhet, Immáran minket pokolra nem vethet.
Miként az atya fiait szánja,
Ákképen Isten híveit nem hagyja, 50 Mert nem angyalok, azt így jól tudja,
Ő teremtötte, mely gyarlók jól látja.
Földből teremte, földdé kell lenni, Miként az fűnek, ugyan meg kell aszni,
Mint az virágnak el kell hullani, 55 Ádám fiának ugyan meg kell halni.
0 *
cm. PSALMUS. 73
Az mi testünkből lelkünk kimúlik, Osztán ez földre nem emlékezhetik, Szent Dávid mondja, hinnie illik,
Azért egy szent is nem imádkozhatik. eo Az úristennek irgalmassága
Istenfélőkön mindöröktől fogva, Fiúról fira mireánk szállá, Krisztus Jézusnak megigazítása.
Kik őtet féljük, mondását tegyük, 65 Parancsolatját néki megőrizzük.
Néki engedjünk, ezt emlegessük, Ennyi jóvoltát hogy el ne veszessük.
Vígasság nekünk háborúságban,
Mert vagyon urunk magas mennyországban, 70 Mindenekkel bír királyságában,
Örökkévaló hatalmasságában.
Azért mindentől megótalmazhat, Az bűn, az ördög, az halál nem árthat,
Az tűz és az víz meg nem gyalázhat, 75 Tömlöcz és fegyver minket el nem ronthat.
Mint ezt megírta szent Pál minekünk, Kinek írását mindnyájan kell hinnünk : Ha Isten vélünk, Krisztus mellettünk,
Akarnám látni — ki volna ellenünk ? so Ha Krisztust Jézust minekünk adta,
Ki ő nékie nagy kincsös ládája, Semmi nincs nála oly igen drága Kit az Krisztussal minekünk nem adna.
Ti szent angyalok ! Istent áldjátok, 85 Mert ő általa vagytok hatalmasok,
Mindenkor néki szavát halljátok, Megfogadjátok: őneki szolgáltok.
74 NÉVTELEN.
Ti fejedelmek! meghallgassátok,
Isten uratok, néki szolgáljatok, 90 Akaratjában ti eljárjatok,
Mert tisztetekről számot kell adnotok.
Egyházi népek ! ti is kik vagytok, Istent áldjátok mert pásztori vagytok,
Úgy kiáltsatok, prédikáljatok, 95 Mint egy trombita úgy hangicsáljátok.
Te szegén község! te igen gyors légy, Gyakran hallgassad Istennek igéjét, Tőled is Isten úgy dícsértessék,
Hogy alábbvaló mindennél te se légy. 100 Minden állatok! Istent áldjátok,
Ő teremtőtök mindnyájan valijátok, Ez egész földön valahol vagytok, Teremtőtöket örökké áldjátok.
De kiváltképen óh te én lelkem, 105 Áldjad az Istent te minden időben,
Mert téged adott ez szegén testben, Szent fia által esmég hozzá vészen.
Ezt mostan szörzék, Istent dicsérek,
Sok jó voltában őtet megesmérék, 110 Keresztyén népet ezekre intek,
Az ezer ötszáz negyvennyolczban szörzék.
HÁZASOK ÉNEKI.
Sokszor kértem én az Istent nagy szívem szerint, Hogy mutasson társot nékem ez világ szerint, Kivel holtig együtt éljek az Isten szerint.
Társul ada az Úristen téged énnekem,
Hogy te lennél nyavalyámban nagy segítségem, Mindenekben ékességem, nagy tisztességem.
Egyetemben az Úristen soká éltessen, Gonosz hírtül-névtül minket Ő megőrizzen És egymással mind holtunkig megelégítsen.
Piros gyenge szép orczádra tekintetemben, 10 Vedd eszedbe mire intlek nagy örömemben,
Hogy mind holtig maradhassunk tisztességünkben.
Az te nyájas víg szömélyed nálam így kedves, Beszédemnek ha leéndesz te engedelmes,
Lesz érötte mindeneknél nagy dicséretes. 10 Nevekedik hírünk-nevünk és tisztességünk
Isten szerint szeretettel ha együtt élünk, Az Istennek áldomása lészen mirajtunk.
Vígan látjuk házasságnak drága gyümölcsét, Mindennemű jószágunknak nevekedését, 20 Ha hallgatjuk szeretettel egymás beszédét.
76 NÉVTELEN.
Segít minket az Úristen ez világ szerint, Nyúgolmat ád holtunk után más világ szerint, Ha most élünk az Istennek törvénye szerint.
Nálad hagyom az én hitem, drága zálogom, 25 Szerelmemet egyetembe véle ajánlom,
Ez mai nap én magamat néked ajánlom.
írjad el-bé víg szívedbe az mit most mondok, Mert nagy drága kincset most én tenálad hagyok, Kiről néked jövendőre nagy sokat szólok. 30 Légyen nálad én zálogom mint egy röjtett kénes, Az te két szép szemeiddel gyakran rám tekints, Intésemről engem mindenkoron megemlíts.
Akár én hol járjak-keljek ez világ szerint,
Néha bátor távol legyek szömélyem szerint, 35 Víg szívemben nálad vagyok szerelmem szerint.
Summa szerint — víg szerelmem, beszédem értsed, Mindenekben az nagy Istent féljed, tiszteljed, És az én tisztességemet te megőrizzed.
RESPONSIO,
Az virág így szól viszontak szeretőjének, 40 Kikről mostan szereztetett ez kisded ének,
Mert ők ketten Isten szerint így beszéllettek : Nálam kedves és szerelmes az te beszéded, Drágalátos, tisztességes minden intésed,
Víg szívemben helyheztetem mint drága kéneset. 45 Nem akarom megbántanom te víg kedvedet, Az miben megesmérhetem te erkölcsedet, Ahhoz szabom én elmémet és életemet.
HÁZASOK ÉNEKI. 77
Az úristen minket együtt sokká éltessen,
Mindennemű sok gonosztul megoltalmazzon, 50 Házasságnak gyümölcsével meglátogasson:
Szent lélekkel az Úristen megkörnyékezzen, Egymás között szerelmünkben megerősítsen, Az ő erős jobb kezével minket őrizzen.
Az Úristen adjon nékem olyan malasztot, 55 Hogy tehessek kegyelmednek oly szolgálatot, Kivel kivess víg szívedből minden bánatot.
Mennyből légyen az Istentül nagy segedelmem, Hogy lehessen kedves nálad az én erkölcsem, Mindenekben engedelmes az én beszédem. 60 Bátorítsa én elmémet Isten malasztja,
Hogy lehessek bánatodnak vígasztal ója, Szükségednek segítője, jó társ gyámola.
Oh mely szívem szerint kérem az nagy Úristent, Hogy éltesse együtt vélem te kegyelmedet, 65 És érthessem mindenekben te erkölcsedet.
Kegyelmednek ajánlottam ez nap magamat, Szüleimnek holtig való szolgálatomat, Tanyítottak és viselték minden gondomat.
Jézus urunk esztendei kik elmúltának, 70 Ezer ötszáz negyvennyolezat kik megírtanak, Az két félről kik egymásnak ígyen szoltanak.
ADHORTATIO MÜLIEEIJM.
Mastan egy iffjú megházasodott, Újonnan hozta szép házastársát, Kit ugyan szeret mint önnönmagát;
Nagy szép "beszéddel ötét így oktatja:
Asszony ! szép társam és szép virágom, 5 Ha Isten minket ketten öszvebír;
Tanítlak tégöd, kérlek hogy ne bánjad.
Ha mikor asszony! tégöd szóllítlak, Mondj akkor engem édös uradnak,
Mert ha nem mondasz édös uradnak; 10 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak szólhatatlan tártnak.
Mikor vendégök házunkhoz jünnek, Vígasságot mutass jámbor vendégnek,
Mert ha bánatját látják szívednek ; is Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak az ebbül készültnek.
Ha mikor ketten vendéggé hínnak, Nyelved és az szád kérdve szóljanak,
Mert ha ők ketten sokat csácsognak; 20 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak csácsogó szajkónak.
ADHORTATIO MULIERUM. 79
Mikor egy úton csak ketten megyünk, Eléttem ne járj akkor hogy megyünk,
Mert ha eléttem járandasz — félök; 25 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak kabola-vezérnek.
Ha mikor ketten egy úton megyünk, Te palástodat hátamra ne add,
Mert ha palástod hátamra adod; 30 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak.
Engömet mondnak asszony szamarának.
Ha mikor követök házunkhoz jönnek, Te meg ne felelj az követöknek,
Mert ha megfelelsz az követöknek; 35 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak az Simon bírónak.
Ha mikor ruhát néköd vehetők, Kuha tetűled megtisztöltessék,
Mert ha az ruhák rólad lesírnak; 40 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak puhán kötött rokkának.
Ha az piaczra el-kilépendesz; Sokat ne késsél és ne terécselj,
Mert ha mulatsz és sokat terécselsz ; 45 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak puhán kötött rokkának.
Kevés búzánkat, kevés lisztünket, El ne tékozljad az mi morhánkat;
Ha eltékozlod az mi morhánkat : 50 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak feneketlen kasnak.
80 NÉVTELEN.
Az bort házunknál ámbátor igyad, De az korcsomat te ne gyakoiijad,
Ha gyakorlándod te az korcsomat; 55 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak jelös borcsís zárnak.
Asszony szép társam ! ím mást megmondom, Te bűneidet el nem szenvedőm,
Ha bűneidet én elszenvedem ; 60 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Engömet mondnak két ageb egyiknek.
Az mi házunkat te tisztán tartsad, Kicsin czellánkat gyakron megsöpörd,
Mert ha házunkat rusnyául tartod, — 65 Iffjak kik látják csak megcsúfolnak,
Tégödet mondnak rusnya czundorának.
Ha megfogadod, magam ígérem, Morhám és pénzem mind tiéd lészen,
Te lészsz énnéköm nagy tisztösségöm ; 70 Iffjak kik látják meg nem csúfolnak,
Engömet mondnak nagy boldog embörnek.
Ha nem fogadod : Isten ne mentsön, Bottul, pálczátul az te hátadat,
Piros orczádat szégyönvallástul, 75 Hátadnak hosszát szép sudár pálczátul.
Ez tanóságot tavai kilelék.
Szamos vizének magas az partja.
Akkor fejszével vágták az vizet.
Az énekszörzőt mondják jó embörnek. 80