Kohut E.1, Höhn M.2
1II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Biológia és Kémia Tanszék
2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar
HERBARIUM DOCUMENTS OF JÓSIKA LILAC HABITATS Kohut Erzsébet1, Höhn Mária2
1Ferenc Rákóczi II. Transcarpathian Hungarian Institute
2Corvinus University of Budapest
ABSTRACT. Hungarian lilac or Jósika lilac (Syringa josikaea Jacq. fil ex Rchb.) is one of the most cryptic and rare endemic species of East-Central Europe. This species has been registered only from Ukraine and Romania with altogether 25 living populations.
In this paper we summarize the herbarium data of Syringa josikaea available in the Herbarium; the Hungarian Natural History Museum (BP), Babes-Bolyai University, Cluj, Romania (CL), Uzhhorod National University, Ukraine (UU) and the Ukrainian Academy of Science, Institute of Botany, Kiev (KW). We processed all geographic data from the Ukrainian Carpathians, and we could register altogether 258 herbarium specimens. Collections date back to 1832-1988. Most of
different locations from the Ukrainian Carpathians. According to the herbarium data the first specimens were collected by Sándor Mágocsi-Dietz and Gusztáv Tomczányi in 1880 and Lajos Vágner (1885). The most higher number of collected herbarium specimens originates from Zányka locality while the most active collectors were Antal Margittai and Lajos Thaisz. In the herbarium KW many specimens originate from gardens and other cultivated sites, but starting from 1945 altogether 7 specimens were collected from a single natural site Bisztrica. We found only one herbarium sheet in the UU. Herbarium specimens can be found even of populations considered already extinct while one location of the species, so called “Vócsitelep”, documented by the herbarium, was not yet explored.
Bevezetés
A Jósika-orgona vagy magyar orgona (Syringa josikaea Jacq. fil ex Rchb.) a kelet-közép-európai flóra egyik legritkább és talán egyik legérdekesebb endemikus cserjefaja. Szűk elterjedési területe az Ukrán- vagy Erdős-Kárpátok és az Erdélyi Szigethegység néhány pontjára koncentrálódik. Ukrajnában és Romániában egyaránt védett, az IUCN Vörös Listáján DD, azaz adathiányos megjelöléssel szerepel. A Jósika-orgona a Távol-Keleten élő Syringa Series Villosae-ba tartozó fajokhoz, a S. wolfii és S. villosa-hoz áll legközelebb (LENDVAY 2014, CHEN 2008). Recens molekuláris kutatások eredményei megerősítették, hogy a faj kialakulása a Pleisztocén elejére, mintegy 1,88 millió évre tehető, amikor a jégkorszak kezdetén, a klíma lehűlésével a tercier flóra hanyatlása, visszahúzódása következett be Európában (LENDVAY et al. 2015).
Mintegy száz évvel az utolsó részletes élőhelyi jegyzék megjelenése után (FEKETE-BLATTNY 1913 és 1914) a Jósika-orgona elterjedését 2004–2012 közötti időszakban, a teljes areára vonatkozóan aktualizáltuk (KOHUT–HÖHN 2010; LENDVAY–KOHUT–HÖHN 2012; KOHUT 2013). Jelenleg 25 állományt ismerünk, 18-at Ukrajnában és 7-et Romániában. Az ukrajnai élőhelyek négy folyó vízgyűjtőjében helyezkednek el (1. táblázat).
Az élőhelyek felkutatásakor az irodalmi adatok mellett a herbáriumi dokumentumokat is feldolgoztuk, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára (BU), a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Botanikus Kerti Herbáriuma (CL), az Ungvári Nemzeti Egyetem Tudományos Herbáriuma (UU) és az Ukrajnai Tudományos Akadémia Botanikai Intézete Herbáriuma (KW) gyűjteményeit. Az élőhelyek dokumentálása mellett a herbáriumok tanulmányozása során a gyűjtők jegyzékét is összeállítottuk. A négy herbáriumi gyűjteményben összesen 258 Jósika-orgona lap lelhető fel az alábbi elosztásban (2. táblázat).
A legnagyobb gyűjteményt a Budapesti Magyar Természettudományi
1.táblázat. A Jósika-orgona élőhelyei az Ukrán-Kárpátokban
2. táblázat. A Jósika-orgona herbáriumi lapjainak eloszlása gyűjtemények szerint
A herbáriumok megnevezése Összpéldányszám
Az Ukrán- Kárpátokban gyűjtött példányok Budapesti Magyar
Természettudományi Múzeum Növénytár (BU)
203 97
Kolozsvári Babes-Bolyai
Tudományegyetem Botanikus Kerti Herbárium (CL)
42 10
Ukrajnai Tudományos Akadémia
Botanikai Intézete Herbáriuma (KW) 12 7
Ungvári Nemzeti Egyetem
Tudományos Herbárium (UU) 1 1
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18
1832 1854 1868 1878 1881 1883 1886 1888 1892 1899 1901 1905 1907 1909 1911 1913 1915 1917 1925 1931 1933 1937 1939 1943 1947 1950 1953 1955 1961 1970 1981
Növénytár Erdélyi Kijevi
1. ábra. A herbáriumi példányok száma és gyűjtési éve: Budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Növénytár (BP), Kolozsvári Babes-Bolyai
Tudományegyetem Botanikus Kerti Herbárium (CL),
Ukrajna Tudományos Akadémia Botanikai Intézete Herbáriuma (KW) Függőleges tengely – példányszám, vizszintes – gyűjtési évek
1880-tól felélénkül a kutatás, amit a megnövekedett herbáriumi példányok száma jelez. Ebből az évből származik az első kárpátaljai lap is, amelyet az ungvári születésű Mágócsi-Dietz Sándor gyűjtött a Ljuta (Havasköz) völgyében. A
élőhelyről maradt fenn herbáriumi dokumentum. A gyűjtők között számos neves botanikus nevével is találkoztunk, így például: Andreánszky, Blattny, Boros, Mágócsi Dietz, Gombocz, Hanasewitz, Janka, Jávorka, Kárpáti, Margittai, Ratz, Rochlitz, Soó, Tamássy, Thaisz, Vajda, Zádor, Tomcsányi, Vágner, Vajda, Zádor.
2. ábra. Vágner Lajos által a kelecsényi élőhelyről gyűjtött lapok. A bal oldali lap címkéjét vélhetőleg később más szerző helyezte el – nem Vágner Lajos kézírása.
Nem találtunk herbáriumi lapot mindegyik akkor és jelenleg is ismert
A legnagyobb példányszám a gyűjteményben a zánykai élőhelyről származik, összesen 37 lap. Az első példányt Thaisz Lajos gyűjtötte 1909-ben, aki a címkék alapján 1909 és 1912 között bejárta a Latorca vízgyűjtőjéhez tartozó fontosabb élőhelyeket, és eljutott a sztrijire is. 1940-ig folyamatosan gyűjtöttek herbáriumot Zánykáról. Gyűjtött itt Andreánszky, Blattny, Boros, Kárpáti, Soó, Rátz, Vajda, de a legtöbb példány Margittai Antal amatőr botanikustól való, 1917 és 1938 között, összesen 12.
0 5 10 15 20 25 30 35
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV
3. ábra. A legtöbb Jósika-orgona példánnyal rendelkező élőhelyek a Budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának herbáriumában (BP).
Függőleges tengely – példányszám, vizszintes – élőhelyek: I – Zányka, II – Sóhát, III – Szarvasháza, IV – Felsőgereben, V – Stranickai-híd, VI – Kelecsény, VII – Volóc,
VIII – Almamező, IX – Vezérszállás, X – Kis-Pásztényi-völgy, XI – Vereckei-szoros, XII – Karlodorf, XIII – Ljuta-völgy, XIV –- Pudpolóc
A Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Botanikus Kert Herbáriumában (CL) összesen 42 lap közül 10 a jelenlegi Kárpátalján található élőhelyekről való. Ezek Zányka, Alsóverecke, Sóhát, Ljuta, Vezérszállás, Vócsitelep, Szarvasháza. A herbáriumok 1908 és 1937 közötti időszakból valóak, gyűjtői Thaisz, Domin, Blattny és Margittai. A legtöbbet szintén Margittai Antal gyűjtötte összesen 6-ot, ebből négyet Zánykáról. Egy helymeghatározás, Vócsitelep csak nála szerepel egy példányon. Elképzelhető, hogy egy újabb élőhelyet talált, amelyet nem publikált, és más kutatók figyelmét elkerülte (4. ábra).
Szembetűnően sok lap származik Zánykáról, vélhetően azért, mert az
4. ábra. Margittai Antal herbáriumi lapja a vócsitelepi élőhelyről gyűjtött példánnyal
Az Ukrajnai Tudományos Akadémia Botanikai Intézete Herbáriumában (KW) 1938 és 1981 között gyűjtött lapok találhatóak, amelyek nagyobb része parkokból, botanikus kertekből származik. Összesen 7 példányt találtunk, amelyeket a ma is meglévő bisztricai élőhelyről gyűjtöttek 1946-ban és 1948-ban.
A címkén az egyik gyűjtő neve nem azonosítható, a másik Griny. A Griny által gyűjtött példányokon egy Mláki dűlőnév is szerepel. 1981-ben Milkina a klimeci élőhelyről gyűjtött herbáriumot.
Az ungvári herbárium jelentéktelen, mindösszesen egy lapot számlál 1988-ból, Vezérszállásról.
A gyűjtők közül szeretnénk kiemelni azokat, akik az elsők között gyűjtöttek példányokat a mai kárpátaljai területről. Elsőként az ungvári születésű Mágócsi-Dietz Sándort, aki 1880-ban a Jósika-orgona első példányát gyűjtötte a Ljuta vízgyűjtőjében. Tomczányit, aki szintén 1880-ban gyűjtött a kispásztélyi völgyháton, Vágner Lajost, aki 1885-ben Kelecsényről gyűjtött, és a legtöbb példányt gyűjtő Margittai Antalt.
Margittai Antal 1910. szeptember 17-én született a Munkács melletti Várpalánkán, sváb származású családban. Eredeti családi neve Gerber volt. A Munkácsi Gimnázium professzoraként dolgozott, de szabadidejét szinte egész élete során Kárpátalja flórájának kutatására szentelte (ANDRIK et al. 2010). 2010-ben a II. Rákóczi Ferencz Kárpátaljai Magyar Főiskola születésének 100. évfordulóján emlékülést szervezett.
0 1 2 3 4 5
I II III IV V VI
5. ábra. A Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Botanikus Kerti Herbáriumából (CL) származó Jósika-orgona gyűjtés élőhelyek szerinti eloszlása
Függőleges tengely – példányszám, vizszintes – települések: I – Zányka, II – Alsóverecke, III – Sóhát, IV – Vezérszállás, V – Vócsitelep, VI – Szarvasháza
Irodalom
1. Андрик Є.Й., Кіш Р.Я., Шевера М.В., Піфко Д. (2010): Повернення наукової спадщини Антонія Маргіттая. Іn: Антоній Маргіттай, Наукові праці.- Карпати, Ужгород. – Р.7−22. Andrik É., Kiss R., Severa M., Pifkó D.(2010): Margittai Antal tudományos örökségének visszaadása.
Рр.7−22. Іn: Red. col.: Margittai Antal tudományos munkái. Kárpáti, Ungvár.
2. Chen, J-Y. (2008): A taxonomic revision of Syringa L. (Oleaceae). Cathaya 17–18: 1–170.
3. Fekete L. & Blattny T. (1913): Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén. Vol 1, Joerges Ágost özv. és fia, Selmecbánya.
4. Fekete L. & Blattny T. (1914): Die Verbreitung der forstlich wichtigen Bäume und Sträucher im Ungarischen Staate I–II. Joerges Verlag, Schemnitz.
5. Kohut E. (2013): A Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb. és a Leucojum aestivum L. kárpátaljai természetes állományainak felmérése és in vitro
7. Lendvay B. (2014): A Jósika-orgona (Syringa josikaea Jacq. Fil. ex Rchb.) aktuális és történeti biogeográfiája. PhD-értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest.
8. Lendvay B. Kadereit, J. W. Westberg, E. Cornejo, C. Pedryc A. Höhn M.
(2015): Phylogeography of Syringa josikaea (Oleaceae): Early Pleistocene divergence from East Asian relatives and survival in small populations in the Carpathians. Biological Journal of the Linnean Society. in press.
9. Lendvay B. Kohut E. Höhn M. (2012): A Jósika-orgona (Syringa josikaea Jacq.
fil. ex Rchb.) történeti és aktuális elterjedése, az állományok ökológiai-természetvédelmi jellemzése. Kanitzia 19:27–58.
VÁLSÁGBAN KÁRPÁTALJA TÖRTÉNELMI ÉS TÁJ ALMAFAJTÁI