● A vizsgálataink bizonyítják a HEV jelenlétét és cirkulációját emberben és egyes
állatfajokban hazánkban (Közép-Európában). Az eredmények alapján emberben az ismeretlen eredető hepatitisek közel 10%-át a HEV okozhatja. Ugyancsak elıször számoltunk be hazánkban a HEV kimutatásáról házi állattól (sertés) és egyes vadállattól (ız és vaddisznó) származó mintákból. A vírus hazai elterjedtsége, a fertızött állatok magas aránya, beleértve a humán esetek gyakoriságát is, a HEV endémiás jelenlétét bizonyíthatja az országban.
Az utazáshoz kötött (Indiából importált), 1-es genotípusú humán HEV fertızésen kívül minden további vírus-szekvencia a HEV 3-as genotípusába tartozott függetlenül attól, hogy emberi vagy állati fertızésbıl származott-e. 2-es és 4-es genotípusú HEV-t nem
mutattunk ki. Japánon kívül ez az elsı alkalom, hogy a vírust ızbıl (Tei et al., 2003), illetve sorrendben harmadik alkalom, hogy vaddisznóból is sikerült leírni (Tei et al., 2003; Martelli et al., 2008).
A HEV faji határokon keresztüli átvitele állatról-emberre (illetve fordítva) jelenleg az egyik legfontosabb kérdés HEV biológiájával kapcsolatban (Yazaki et al., 2003; Banks et al., 2004; Takahasi et al., 2004; Mizuo et al., 2005; Inoue et al., 2006). A vizsgálataink 6 pontban támogatják a zoonózis lehetıségét: 1. az utazáshoz kapcsolható HEV-fertızést ki lehetett zárni; 2. magas arányban találtunk HEV fertızött házi és vadon élı állatokat (állati rezervoár);
3. csak a 3-as genotípusú HEV volt kimutatható az endémiás emberi és az állati fertızésekbıl;
4. miközben a 3-as genotípusú „kvázispecies” HEV nagy genetikai diverzitását lehetett felrajzolni, a humán fertızésekbıl kimutatott vírusok a sertések vírusaihoz álltak genetikailag a legközelebb; 5. azonos vírusszekvenciát lehetett kimutatni humán és ız fertızésébıl; 6.
sertéshúskészítmény és nem kellıen hıkezelt sertéshús elfogyasztása volt a HEV fertızés legvalószínőbb forrása 5 emberi HEV fertızésnek. Továbbá, a házi és kereskedelmi célú disznóölés/disznóvágás és a közkedvelt „disznótoros” termékek fogyasztása hagyományosan elsısorban a téli hónapokhoz kötött az országban. Az évben két halmozódást észleltünk a fertızések számában. Lehetséges (a hosszú inkubációs idıt is figyelembe véve), hogy az elsı halmozódás (decemberben) a „frissen” vágott sertésekbıl készült termékek elfogyasztásához köthetı, míg a második csúcs (április-május) a tél végi, új vágás, vagy a nyár közeledte miatt a korábbról megmaradt hústermékek elfogyasztásához köthetıek. Azt is figyelembe kell venni, hogy hepatitis E fertızést minden szezonban és minden hónapban találtunk. Mindezek azt valószínősítik, hogy a sertésekkel való kapcsolat (állatgondozás a farmon) és az élelmiszerbiztonsági követelményeknek nem megfelelıen elkészített és a nem kellıen hıkezelt sertés-húskészítmények (hurka, kolbász, nyers sonka stb.) elfogyasztása a HEV-fertızések egyik legfontosabb forrásai lehetnek hazánkban.
Meg kell jegyezni, hogy számos anekdota szól arról, hogy a szabadon tartott háztáji házi sertések gyakran közeli – köztük párzási - kapcsolatba kerülhetnek vaddisznókkal. Ebben a helyzetben, lehetıség van a HEV átvitelére fekális-orális, de akár vér útján is. A sertés és a vaddisznókból származó HEV-ok nagy genetikai hasonlósága alátámasztja a vírus természetes átvitelének lehetıségét e két állatfaj között.
Öt pár, egymással potenciálisan összefüggı humán hepatitis E fertızést lehetett meghatározni. Három pár esetében családtagok voltak érintve, ezekben az esetekben a laboratóriumi diagnózis ELISA módszerrel történt. Két-két esetben a kapcsolatot az azonos vírus-szekvencia jelenti. A klinikai tünetek 3 pár esetében 15 napon belül jelentkeztek. Sajnos anamnesztikus adatok a fertızések állati eredetérıl nem állnak rendelkezésünkre. Bár a közös fertızı forrás (például élelmiszer?) nagyon valószínő, a retrospektív adatgyőjtés néhány év távlatából értelemszerően nem vezethetett értékelhetı eredményre.
A HEV-fertızés gyakorisága valószínőleg továbbra is alábecsült. Csak a klinikai tüneteket mutató, heveny hepatitisben szenvedı betegeket vizsgáltuk, akiknél HEV IgM típusú ellenanyagot lehetett kimutatni. Ez az ellenanyag típus HEV esetén viszonylag rövid ideig (1 hónap) van jelen a keringésben (Reuter et al., 2006b). A vizsgált populáció 18,4%
rendelkezett HEV elleni ellenanyagokkal. Ez a szeropozitivitási arány megegyezik egy dél-baranyai sertésfarmon dolgozók HEV IgG szeropozitivitási arányával (4/27; 14,8%) viszont több, mint a dél-dunántúli hasonló betegcsoporton elvégzett szeropozitivitási vizsgálatunkkal kapott érték (28/264; 10,6%). Statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk négy életkori kategóriában, mely jelezhet eltérı kitettséget (kockázatot) a HEV-fertızéssel szemben.
Elsısorban az idısebb életkor (>50 év) és a férfi nem jelent magasabb rizikót a megbetegedésre. További vizsgálatok szükségesek a pontos rizikó faktor(ok) azonosításához és meghatározásához. Összehasonlításképpen, a vizsgált régióban és idıtartam alatt kevesebb
hepatitis A (N=72), mint HEV-fertızés (N=116) került felismerésre, mely e vírus jelentıségét tovább növeli Dél-Kelet Magyarországon.
A 3-as genotípusú HEV-ok nagy genetikai sokszínőséget (diverzitást) mutatnak. A GenBankban elhelyezett HEV-okkal azonos nukleotid szekvenciát egyik emberi eredető 3-as genotípusú vírusnál sem találtunk, 6 vírus esetében a rokonság kisebb, mint 95%. A HEV-ok sokszínősége és a minden bizonnyal az egyes földrajzi régiókra jellemzı genetikai vonalaik megléte a jelenleg alkalmazott módszerek érzékenységére is kihathat mind a molekuláris, mind a szerológiai laboratóriumi diagnosztikai módszerek tekintetében (Drobeniuc et al., 2010).
A filogenetikai elemzések szerint a HEV-ok földrajzi régionként (országonként) jól elkülöníthetıek, adott vidékrıl származó HEV-ok filogenetikailag közeli rokonságban állnak egymással, míg az izolálás eredete (gazdaszervezet) szerint ez az elkülönítés nem tapasztalható. Ez is azt támogatja, hogy a HEV-ok átlépik a faji határokat és a HEV-ok genetikailag egy adott földrajzi régióra jellemzıek. A HEV egy újonnan felismert endémiás kórokozó a fertızéses eredető hepatitisek körében hazánkban (is). A házi sertések, és egyes vadon élı állatok a HEV rezervoárjai. A állati közvetlen kontaktus, valamint a nyers vagy nem kellıen hıkezelt állati eredető húskészítményeket tartalmazó élelmiszerek fogyasztása az egyik legvalószínőbb forrása a szórványos HEV fertızéseknek. A 3-as genotípusú HEV a faji határokat átlépve zoonózissal és élelmiszerek közvetítésével okoz emberi fertızéseket hazánkban, melynek közvetlen klinikai, közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági következményei vannak.