Egésznapos kirándulás.
A villamos vasúton a Vérmező ÉNy-i folytatásában, az Ördögárokban haladunk ÉNy-i irányban a Hűvösvölgy felé.
Kezdetben oly területet szelünk keresztül, melyet kirándulá
sainkon már megismertünk: Jobb oldalon elhagyjuk a budai márgából felépült, fennsíkszerű lapos tetején travertinóval fedett Várhegyet. Balra tőlünk, a fogaskerekű vasút állomása felett a Kissvábhegy kúpja emelkedik. Tovább azután, jobb olda
lon feltűnik a Rókushegy és a Vérhalom széleshátú és egymás
sal összeolvadó magaslata: budai márga és kisebb részben nummulinás mészkőhegyek ezek. Majd a Lipótmezőn a Látó
hegy nyugati nyúlványait pillantjuk meg, melyek dolomit, nummulinás mészkő és bryozoumos márga tömegét budai márga veszi körül.
A dolomitnak, főként azonban a nummulinás mészkőnek is
mételt felbukkanása a budai márga tömegéből sejteti velünk, hogy a Budai-hegységnek ez a része is rögökre szakadt terüle
tekből áll.
Magát az ördögárok völgyét, melyben a villamos halad, kis- celli agyag tölti ki. Ezen húzódik végig az a hatalmas, ÉNy—
DK-i irányú törésvonal, mely a Várhegy Ny-i oldalán levő tö
résnek folytatása.
A villamos vasút végállomásánál a Budai-hegység egyik legszakadozottabb területére érünk. Az állomástól keletre erdő
vel borított, kettős kúpú hegyhátat látunk, mely egykor Mátyás király vadaskertje volt: ez a Vadaskert (371 m ) ; az állomás NyÉNy-i szomszédságban a Fazekashegy (282 m), távolabb DNy-ra a Nagyhárshegy (458 m), ettől DK-re az alacsonyabb Kishárshegy (361 m) emelkedik.
Tanulmányainkat a hűvösvölgyi villamos vasút végállomá
sánál kezdjük meg s legközelebbi célunk a tőlünk keletre levő Vadaskert megtekintése. Ez a kettős csúcsban kiemelkedő hegy (371, 335 m) a Budai-hegységnek egyik nagyobb röge, mely főként födolomitból és az ú. n. hárshegyi homokkőből épült fel;
alárendeltebben még nummulinás mészkő is előfordul rajta.
Lejtőjének alsó részét a lösz sárga leple veszi körül, illetőleg borítja be.
A Balázs-féle vendéglő mögött a Vadaskert oldalában vivő
107. ábra. A Vadaskert, Fazekashegy és Hárshegy környékének vázlatos geológiai térképe.
úton ÉK felé haladva, az út mellett és az erdőtalajából a hárs
hegyi homokkő sziklái merednek ki. Ez a kőzet gyakran töme
ges kifejlődésű, vagy csak durván rétegezett, részben
konglo-merátumos, helyenként azonban finomabb szemcséjű. A szemek nagysága az apró homokszemnyitől a mogyoró-, sőt diónagysá
gig változik. A kavicsszemek főleg különböző kvarcféleségek:
színtelen, fehér, rózsaszínű, szürke kvarcfajták, szarukő és igen szórványosan sötét grafitos pala-darabkák. Csillám nem látszik a kőzetben. Mindezeket a szemeket kovasav-kötőanyag tartja össze.
A hárshegyi homokkő a Budai-hegységben igen elterjedt;
de azért teljesen pontos sztratigráfiai helyzetét még ma sem ismerjük. Helyzetére vonatkozólag azt tapasztaljuk, hogy a nummulinás mészkő és bryozoumos márga fölött telepszik.
Cerithium (Potamides) calcaratum BRNGT.
Natica crassatina DESH. újabban a kiscelli agyagot középső oligocén-korinak tekintjük, a hárshegyi homokkő is középső oligocén, még pedig a kiscelli agyagnál kissé idősebb.
Az bizonyos, hogy a hárshegyi homokkőnek kavicsai nem származnak azokból a kőzetekből, melyekből a Budai-hegy
ségnek a felületre kiemelkedő részei állanak. Egyes helyeken tartalmaz ugyan a hárshegyi homokkő dolomit- vagy dachstein- mészkő-darabkákat, de a kavicsok zöme mégis kvarc.
A középső oligocén beköszöntével a Budai-hegység területén a földkéreg elmozdulása egyenlőtlenül ment végbe: a Duna bal-
triászképződmények alatt — az alaphegység félig kristályos és kristályos kőzetei is a felszínen kellett, hogy legyenek.
Ezek a kőzetek olyan kvarchomokkövek, kvarcos filli- tek, csillámos kvarcitpalák, elkovásodott porfiroidok voltak, aminőket néhai LÓCZY LAJOS mint permi-, alsó karbon- és praekarbon-képződményeket írt le Bakony területéről. Sőt va
lószínű, hogy a hegység tövében a kristályos paláknak, sőt még a gránitnak keskenyebb zónája is kibukkant a felszínre. Vagy
is nagyjában hasonló kőzetek, mint amilyenek a Velencei-hegy
ségben, a Magyar-Középhegység magvaként, ma is a felszínen vannak, s amelyek az andezitcsoport alaphegysége gyanánt is feltételezhetők az andezitokban levő egyes pala-zárványok alapján.
Ezen az alapon már érthető a hárshegyi konglomerátumos homokkő fellépése a Budaörs—Budai—Pilisi-hegycsoportok Ny-i szélén. Míg e kiemelkedő meredek oldalon főleg kvarcit- törmelék borítja az egykori partszegélyt, addig a Ny-i lankás oldalon csakis a dolomitos, meszes és márgás triász-kőzetek denudációja szolgáltatta a lerakódásra kerülő törmeléket. Ezzel a felfogással összhangzásban áll az a tény, hogy sem a Gere
csében, sem a Vértesben hárshegyi homokkő nincsen.
A hárshegyi homokkő padjai már résztvettek a Budai
hegység rögös szétdarabolódásában; erre vall nemcsak az, hogy a homokkő a dolomit- és dachstein-mészkő-rögökhöz szorosan hozzásimul, hanem az a sok csuszamlási lap is, mely e — külön csak romokban omladozó — mészégető-kemencében égették.
E kőfejtő falának déli és északi része különböző kőzetet tár fel. A kőfejtő északi részében feltárt kőzet a szétporló dolo
mithoz hasonló, finom fehér porrá széthulló. Ebben a finom porszerű tömegben csak itt-ott találunk keményebb, könnyen szét nem hulló darabokat. E keményebb darabok belseje sár
gás, gyengén áttetsző mészkő. A szétporló kőzetben egyes he
lyeken vékonyan leveles szürke és fehér rétegecskék váltakozá
sát látjuk. A laza, porhanyó kőzetben mogyorónyi-borsónyi nagyságú pizolitok s fehéren málló sugaras rostos darabok is előfordulnak. A fehér porhanyós kőzet itt-ott egyes cso
mókban sárgásbarna s erősen agyagos, sőt helyenként kemé
nyebb, vékonylevelű márgába megy át (108. ábra).
A sziklafal északi része túlnyomó részben ebből a fehér, porló kőzetből áll. De helyenként nagyobb, kemény, sárgás mészkőtuskók is előfordulnak benne.
A kőbánya déli fala felé ez a porhanyó, fehér kőzet foko
zatosan átmegy a tömött dachsteini mészkőbe, mely a Fazekas
hegy tetejét alkotja.
Ez a porhanyó, krétaszerű mészkő tiszta CaCOs, MgCOs még nyomokban sincs benne. A benne levő sugaras, rostos és pizolitos képződmények is kcdcitból állnak.
Ez a porló mészkő egyes fészkekben, vagy egyes lencsék
ben jól megtartott kövületeket tartalmaz. Csak olyankor lehet
108. ábra. A fazekashegyi kőbánya feltárásának vázlatos szelvénye.
1 — fehér porrá széthulló mészkő; 2 = leveles márgás réteg;
3 — tömött dachsteini mészkő.
azonban itt kövületeket találni, mikor éppen — a kőfejtés foly
tán — ilyen fészek hozzáférhető. Egyébként esetleg hosszú kalapálgatás után sem találunk semmit. E kövületek a budai hegység sztratigráfiájának ismerete szempontjából igen fon
tosak. Jellemző, hogy a kövületek nagy része cephalopoda.
(Cephalopodás mészkő.)
Az innét előkerült kövületek a következők (48, 62):
Stephanocosmia dolomitica KITTL.
Kokeniella Pálfyi KÚT.
Delphinulopsis triadica KÚT.
Purpurina minima KÚT.
Thisbites Glaseri MOJS.
Styrites collegialis MOJS.
Clionites pseudonodosus KÚT.
Placites cfr. placodes MOJS.
Placites myophorus MOJS.
Megaphyllites Jarbas MÜNST.
Margarites sp.
Joannites cfr. diffissus HAUER Monophyllites sp.
Arcestes tomostumus MOJS.
Arcestes decipiens MOJS.
Arcestes cfr. tacitus MOJS.
Discotropites Sengeli MOJS.
Discotropites cfr. sandlingensis HAUER Cladiscites cfr. neortus MOJS.
Orthoceras nodosum KÚT.
Orthoceras sp.
E kövületek alapján ez a krétaszerü, szétporló fehér mészkő a felső triász karúi emeletének felső részében, a Tropi- tes subbullatus-szal jellemzett szintben képződött tengeri üle
dék. Más szóval a felső karni emeletbe tartozó budai fődolomit
szálló hévforrások hatására, hasonlóan a szétporló dolomithoz.
E hévforrásokból a repedések mentén aragonit vált ki, mely azonban később kálcittá alakult át. A porrá való széthullás való
színűleg arra vezethető vissza, hogy a Ca-COs romboederes kris- tálykái valami könnyebben oldható CaCOs módosulattal voltak összecementezve, amely könnyebben kilugozódott.
Eddigi kirándulásainkon tehát azt tapasztaltuk, hogy a Budai-hegységben a karni emelet felső része, a Tropites sub- buüatus-szint három fáciesben kifejlődve fordul elő: 1. szaru
köves dolomit (Mátyáshegy, Hármashatárhegy, ördögorom, budaörsi Feuersteinberg); 2. fődolomit (Gellérthegy, Sváb
hegy stb .); 3. cephalopodás mészkő (Fazekashegy, továbbá a Kishárshegy keleti lejtője, ördögárok baloldalán levő mária- remetei kőfejtő stb.). Az utóbbi mészkövet a karni emelet SZKY szerint a kesztölci Kis kőszikla dachstein-mészkövének összetétele:
SÜRÜ JÁNOS elemzési adatai a Remetehegy kőzetére vo padjait helyenként a rétegződésre csaknem merőlegesen, vagy szabálytalan helyzetben futó litoklázisok járják át. Több helyen látjuk, hogy a mészkő egykori repedéseit fehéres kaiéit tölti ki.
A hegytetőn levő mészkőtömbök mállott felületén Megálodon kagylóhéjjak átmetszetei látszanak. Megalodonok a nagy kő
bányában is előfordulnak.
A Budai-hegység dachsteini mészkövéből (Fazekashegy, Remetehegy, Kopaszhegy, hidegkúti Várhegy) a következő kö
vületek ismeretesek (48):
Megalodon Tofanae HÖRN.
Megalodon Böckhi HÖRN. var. aequivalvis FRECH Megalodon Gümbeli STOPP.
Macrodon rudis STOPP.
Macrodon sp.
Schafháutlia Mellingi HAUER Schafhdutlia cfr. rugósa ASSM.
Pseudomonotis sp.
Pecten praemissus BITTN.
Pecten (Entolium) cfr. discites SCHLOTH.
Myophoria laevigata ALBERTI Myophoriopis ex. aff. lineata MÜNST.
Wortheniopsis budensis KÚT.
Dicosmos (Fedaieüa) declivis KITTL Trachynerita nodifera KITTL
Trachynerita nodifera KITTL var. eloganta KÚT.
Trachynerita quadrata STOPP.
Purpuroidea turriculata KÚT.
Purpuroidea Taj'amelli STOPP.
Neritaria plicatilis KLIPST.
Neritaria sp.
Amauropsis macra J. BÖHM Provermicularia sp.
Oonia Gappi KITTL
Omphaloptycha (Coelostylina) conica MÜNST.
Omphaloptycha (Coelostylina) solida KITTL Omphaloptycha (Coelostylina) platistoma HÁB.
Solariella nodifera KÚT.
Telleria sp.
Palaeonarica (?) rugoso-carinata KLIPST.
Rhabdoceras Suessi MOJS.
Ez a fauna típusosán sósvízi, mely a felső triász nori eme
letére jellemző. E fauna arra utal, hogy a Budai-hegység
terü-109. ábra. Oolitos dachsteini mészkő vázlatosan.
le te a mediterrán triász tengerhez tartozott. Ebből a vastaghéjú kagylókból és csigákból álló faunából az is következik, hogy a mészkő aránylag csekély mélységű tengerfenéken ülepedett le.
Viszont a dachsteini mészkő rendkívül apró szemcséjű, tömött szerkezete arra vall, hogy a parttól elég nagy távolságban kép
ződött, ahová a durvább parti törmelék már nem hatolt be.
A budai dachsteini mészkőben gyakran néhány millimé
tertől kezdve 2 centiméterig terjedő átmérőjű gömböket, oolitokat találunk a mészkő egyenletesen tömött anyagában.
E gömbök koncentrikus szerkezetűek s belsejükben molluszka- héjdarabkát, vagy más idegen testet tartalmaznak. Néha ezek
az oolitok a mállóit kőzetből könnyen kihullanak (109. ábra).
A kőbányában a dachsteini mészkő vastag, kalcitos érkitöl
tésekkel átjárt. A kaiéit többnyire sárgás vagy vöröses s köny- nyen hasíthatok ki belőle nagy romboéderek.
Az itt található mészkőtömegen elég széles ÉÉK—DDNy-i irányú hasadék vonul végig, melyet szürke agyag tölt ki.
A Fazekashegy tetején azt látjuk, hogy a mészkő felületét, különösen a mélyebb helyeken, vörösbarna agyag, azaz „terra rossa”-féle talaj fedi. A terra rossa a mészkő elmállása folytán
keletkezik. Minden mészkő tartalmaz ugyanis parányi, — sza
bad szemmel fel nem ismerhető — apró kolloid agyagrészeket.
Ezek a kolloid részecskék igen finom eloszlásban, meglehetős egyenletesen szétosztva fordulnak elő a tömött mészkőben. A kolloid részecskében a vas ferro-alakban van jelen. A mészkő a széndioxidos víz hatására mállik, azaz oldódik CaEhCC(>3)2 alakjában: a kolloid agyagrészecskék ellenben oldhatatlan ma
radék alakjában a mészkő felszínén, vagy repedéseiben vissza
maradnak. Az ily módon a mészkőből kiszabadult agyagrészecs
kék most már a levegővel érintkeznek s a fér rovas-tartalmuk ferrivassá oxidálódik s megvörösödik, illetőleg vörösbama színű lesz. Idővel ez a finom, barnásvörös por vastagabb kéreg gya feltárt szétporló oephalopodás mészkő folytatásaként.
110. ábra. A Fazekashegy vázlatos szelvénye. 1 = cephalopodás mészkő; 2 — dachsteini mészkő; 3 — hárshegyi homokkő; U = lősz.
v
-A dachsteini mészkő a Budai-hegység legfiatalabb triász- kori kőzete. A legtöbb helyen közvetlenül a fődolomitra telep
szik, csak a Fazekashegyen s még néhány — részben feljebb említett — területen nyugszik a cephalopodás mészkövén. A salzburgi Dachstein-hegységről nevezték el, mert ott tanulmá
nyozták részletesen legelőször.
A dachsteini mészkőre — roppant hosszú idő múlva — rá
telepedett diszkordánsan az oligocén hárshegyi homokkő, mely főleg a Fazekashegy déli részét fedi (110. ábra). De feltárásai itt nem nagyon kedvezők, mert a homokkő elég vastag erdő
talajjal fedett.
A Fazekashegy a Budai-hegységnek egyik jellemző röge, melyet törések fognak körül.
Innét most átmegyünk a Nagy hárshegyre. A hegy nyugati oldalán egy árok húzódik, mely erős keleti kanyarulatával a nagykovácsi utat szeli. A híd előtti szakaszon, az árok jobb
partján, körülbelül 4 m magas feltárásban egy főleg homokból álló telep látszik, melyben alárendelten agyagrétegek is elő
fordulnak. Az egész nyeregszerűen emelkedik ki az árok talpá-12
ból, amennyiben a feltárás északi végén a rétegek ÉK felé 32°
alatt dőlnek, a feltárás déli végén pedig 12^ 10° alatt.
E feltárás aljában túlnyomólag homokos rétegek alárendel
ten agyagos közbetelepülésekkel váltakoznak; e rétegek fedője
— a feltárási felsőbb részében — durvább csillámos homok.
letek (Megálodon) átmetszeteit látjuk. Tovább haladva kelet felé, az út mentén a hárshegyi homokkövet látjuk. Miután DNy-i irányban haladtunk tovább felfelé a hárshegyi homokkő- területen, az utat követve Ny-felé haladunk tovább, majd a szerpentin-útón ismét dachsteini mészkő területén emelkedünk a hegy csúcsa felé.
A hegytetőn tágas, pompás kilátás nyílik É, K és Ny felé.
Közvetlenül a hegy alatt É felé látjuk Pesthidegkút községet, mögötte a szaruköves mészkőből álló Csúcshegyet; nyugat felé a Remetehegy dachsteini mészkövét a kőbányával; ÉK-felé a Vadaskertet s e mögött a Hármashatárhegy csoportját.
A hegytetőn túl, a keleti oldalon, a dachsteini mészkő és a hárshegyi homokkő határához közel, padokkal ellátott terrasz ÉNy-i oldalában találjuk a „BÁTHORY-barlangot”. A barlang
nak a dachsteini mészkő sziklái közt levő bejáratát vasrácsozat
tal kerítették be. Kőlépcsőkön lehet bemenni a vízszintesen ki
egyengetett talpú bejárati terembe, melynek hátulsó részéből szűk folyosó vezet tovább.
E barlangban remetéskedett Báthory László szerzetes (1437—1456),^mialatt a bibliát magyarra fordította s megírta a szentek életét. Később a barlangot, mint veszélyes helyet, el
tömték s csak 187CLben fedezte fel újra SZABÓ JÓZSEF.
A barlang egykor a Jánoshegy és Nagyhárshegy közti nyergen levő Szép Juhászné-vendéglő táján levő pálosrendi kolostorral függött össze.
A Hárshegy csúcsa alatt, a keleti és déli oldalon a hárs
hegyi homokkövet látjuk, mely hasonló a Vadaskertben látott homokkőhöz. Fehéres, vagy esetleg sárgás, néha vörösbarna színű, részben aprószemű, részben konglomerátumos. A fehér, szürke vagy feketés kvarcszemek között ritkán szarukő, dolomit vagy dachsteini mészkő koptatott szemei is előfordulnak. A kissé alabb fekvő régi, abbahagyott hárshegyi homokkő-fejtésekben a homokkő vastag padjai D felé 20°—25<> alatt dőlnek. A ho
mokkő kötőanyaga kovasav. Jellemző, hogy csillám nincs a ho- mokkőben. Feltűnő, hogy e homokkő hasadékain néha apró, bor- sarga színű barit-kristálykákat találunk. A barit kétségtelenül az egykor itt felszállt hévforrásokból vált ki. Közelfekvő az a
?°?d,°!?í’ hogy ennek a hárshegyi homokkőnek a kovasavból a o kötőanyaga esetleg szintén ugyanazoknak a hévforrásoknak
a terméke, melyekből a barit vált ki, s amelyek a Budai-hegység más területein is nagyfokú elkvarcosodásokat idéztek elő (Gel
lérthegy stb.).
Ebben a régen abbahagyott kőbányában a homokkő vastag padjai 1 méter vastagságot is elérnek. Régebben ezekből a vastag padokból malomköveket, ciklops-falakhoz való köveket, vagy egyéb faragott kőtárgyakat állítottak elő, mert a kőzet nagy szilárdságú és fagyálló. (Déli vasút állomása körüli fala
zat, Hunyadi János-úti falazat, az Andrásisy-út külső részén levő falazat fedőlapjai, sarokkövek stb.).
Innét most a nyergen át a Kishárshegy tetejére vivő úton haladunk a Kishárshegy csúcsa felé. Még egy darabig a hárs
hegyi homokkő-területen járunk; a csúcs felé közeledve azon
ban csakhamar ismét a dachsteini mészkő padjain járunk.
H l. ábra. Vázlatos szelvény a Nagy- és Kis-Hárshegyen át.
1 — dolomit; 2 = cephalopodás porló mészkő; 3 — dachsteini mész
kő; U — hárshegyi homokkő; 5 = lösz.
A Kishárshegy csúcsa kemény, fehér vagy szennyesfehér, néhol sárgás, vastag pados dachsteini mészkő. A hegy csúcsa alatt, a keleti oldalon, a lipótmezei elmegyógyintézet mögött, a hegy keleti gerincén, a tömött, kemény dachsteini mészkő padjai alatt újból fehér, szétporló mészkövet találunk. Ez a szétporló mészkő teljesen megegyező a Fazekashegy cephalopodás, porlós mészkövével. Átkerülve a Kishárshegy D-i oldalára, még itt is találunk olyan heverő darabokat, melyek a szétporló mészkőre emlékeztetnek.
Tovább D felé, a lejtőn lefelé haladva, néhány lépésen át a fődolomiton járunk, majd a nummulinás mészkősávot keresz
tezve lösszel borított mélyedésen át a Ferenchalom terüle
tére lépünk. A lösz itt a Hárshegy déli oldalán a kuruclesi völgyben mintegy 5—7 m vastag. Könnyen mívelhető talaja itt is jó kultúrtalaj.
12*
Eddigi útvonalunkon É—D-i irányban már az alaphegység három részét tekintettük meg: a Fazekashegyet, a Nagyhárs
hegyet és a Kishárshegyet. Ezekhez csatlakozik most a negye
dik rög: a „Ferenchalom”, mely magánterület.
A Ferenchalom alját a födolomit építi fel, mely a kuruclesi völgy felől figyelhető meg legjobban. Fölötte következik a dach- steini mészkő, mely a Hárshegyi-út s a belőle ÉK felé — a hegy felé — vezető út között van legjobban feltárva a Cserkész-park területén. Dőlése l l h 25—30°. Itt régebben fejtették is. Végül a hegy tetejének, tájékát a már előző kirándulásainkból jól is
mert nummulinás mészkő fedi.
A Ferenchalom tetejére a Kishárshegy nyergéről, — a kuruclesi völgy felőli oldalról — a Fischer-féle villa mellett felvezető utakon jutunk fel.
A két Hárshegy vázlatos szelvényét a 111. ábrán tüntet
tük fel.
Végül a villamos vasút „Szarvasi-állomásáról indulunk haza.