Villamossal a kelenföldi vasúti állomásig megyünk, onnan gyalog. A kirándulás félnap alatt megtehető.
A kelenföldi pályaudvar északi végén, a pályatest fölött áthaladó hídon keresztülmenve, csakhamar kiérünk a budaörsi országútra. A budaörsi útról a Sasadvölgy mély útjában ÉNy felé haladunk az ördögorom felé (82. ábra).
Kezdetben e mély útban nem vesszük észre a kiscelli agya
got, mert a felszínen és különösen a mély út mentén a tőlünk ÉNy-ra a háttérben emelkedő magasabb hegységből származó törmelék fedi el. E törmelékben sok levantei kori édesvízi
mészkövet, görgetett dolomit darabot és szarukövet találunk.
Valamivel feljebb azonban a mély úton két ponton is ki
búvik a kékes kiscelli agyag, melynek felső része azonban ren
desen sárgás színű. Az agyag sok foraminiferdt tartalmaz, me
lyek iszapolás útján könnyen különválaszthatok. Ezek közül, mint gyakoriabbakat, a következőket említjük fel:
Haplophragmium acutidorsatum HANTK.
Gaudryina Reussi HANTK.
Gaudryina rugósa d’ORB.
Dentalina elegáns d’ORB.
Dentalina bifurcata d'ORB.
Cristellaria arcuata d’ORB.
Robulina Kubinyii HANTK.
Globigerina bulloides d’ORB.
Pulvinulina umbonata RSS.
Truncatulina granosa HANTK. stb.
Tovább felfelé, egészen a Magas-útig (Buda—buda
örsi közlekedési út) a helyi kőzettörmelék ismét vastagon bo
rítja a felszínt. A Magas-úton D felé,, majd DNy felé haladva, az Ördögormon levő, messzire ellátszó malomkőbánya alá érünk. A Magas-útról az ÉNy felé kiágazó dülőúton haladunk d kőbánya felé.
Az út 2—3 mély bevágásában a löszt látjuk feltárva.
Amint ismeretes, a lősz a fiatalabb pleisztocén időben képző
dött s tanúbizonysága a képződésekor uralkodott kissé szára
zabb klímának. A lösz — mint már említettük — a széltől
fel-82. ábra. Az örsödi és őrmezei keserűvízforrások környékének helyszínrajza.
kavart és lankás füves helyeken leülepedett sárga por, mely átlag 50—70% finom kvarclisztet, 4—14% agyagot és 10—
30 százalék CaCOs-t szokott tartalmazni. Szerkezete rétegzet
ten; feltűnő az a tulajdonsága, hogy függőleges falak
ban válik el és áll meg, ami itt a mély bevágásban jól látszik.
Mint szárazföldi képződmény, csak szárazföldi csigák héjait:
(Helix (Arianta) arbustorum L., Helix (Trichia) hispida L., Succinea oblonga DRAP., Pupa (Pupilla) muscorum MÜLL., Helicella (Helicopsis) striata MÜLL., ChondruXa tridens MÜLL., Clausilia pumila C. PF.) találjuk benne. Néha azonban
rakódás egykori jellemző tengerparti képződmény, mely az alatta és mögötte fekvő dolomitszirtekre telepedett rá. E le
rakódások a felső eocén-emelet felsőbb padjainak felelnek meg.
A parti hullámverés folytán letöredezett kőzetdarabok ezek, melyek összeoementeződtek. Ilyen a Gellérthegy D-i oldalán előforduló szarukőkonglomerátum is, melyet a Szent Gellért
hegy tanulmányozásakor már megismertünk.
83. ábra. Gyenge lokális gyűrődés folytán töredezett szarukő- és dolomitréteg (d) a szaruköbreccsán belül, ördögorom,
malomkő-bánya.
A malomkőbánya mélyebb részeiben szögletesek a szarukő
darabok, míg a felső kőfalakban inkább gömbölyűek. Előbbi breccsának, utóbbi konglomerátumnak minősíthető.
A hátulsó bányában a barnásszürke szarukő valóságos ré
tegekben fordul elő, melyek ott dolomitrétegekkel váltakoznak.
Érdekes, hogy ugyanitt e rétegek gyenge gyűrődését is megfi
gyelhetjük, minek következtében a szarukőréteg és az őt alul
felül kísérő dolomit szögletes darabokra töredezett szét. A kö
zöket utóbb szarukőtörmelékes és dolomittörmelékes iszap töl
tötte ismét ki, mely megkeményedve s esetleg később hévforrá
sok hatására elkovásodva, a szétroncsolt kőzetréteget újból szilárd egésszé cementezte össze.
A felső kőbányában, melyet régebben a Geittner és Rausch cég malomkőgyártás céljából művelt, a vastag D felé dőlő padok konglomerátumosak. A dolomitos cementű kőzetben szarukő- és dolomitkavicsok foglaltatnak; a kavicsok átmérője átlag 10 cm és 0.5 cm közt változik.
A konglomerátum rétegeit többé-kevésbbé függőleges hasa- dékok szeldelik át.
A Geittner és Rausch-féle kőbányacsoport Ny-i bánya
végében pompásan látszik, miként szőtte át a kavicsos konglo
merátum gyökérszerűen elágazva az alatta levő töredezett
dolo-mitsziklát. Oly módon!, mint a Kissvábhégyen a konglomerátum a nummulinás mészkövet.
A hálózatosán szétágazó ereken és zsinórokon kívül azon
ban vannak egyes függőleges főtörések, melyeken át hévforrá
sok törtek fel és lerakodásaikkal a beléjük szakadt kőtörmelé
ket: szarukőkonglomerátum-, dolomit- és szarukődarabokat kö
rülfogták és átjárták. A hasadékok helyenként rácsozatosan ke
resztezik egymást. A forráskitöltések rendszerint vashidroxid- gélből vagy kovasavból állanak.
A keleti bányában egy körülbelül 1.70 m széles hasadékot lehetett látni, mely a szarukőkonglomerátum padjait eldara
bolta. A középső bányaré«zben. a nvueati kiiárója táiékán, részben tátongó, a szarukőkonglomerátumos padok töredezett
sége szerint ismételve, könyökszerűen irányt változtató, de egészben véve 22h irányban húzódó, kb. 1.5 széles hasadék látszik. A hasadék a belehullott és körülzárt szarukőkonglome- rátum-darabokon kívül forrás-iszappal töltődött ki. Ugyanennek a bányarésznek az északkeleti sarka táján egy 2h irányban hú
zódó, 1.70 m széles és többszörösen elágazó telérhasadék lát
ható, melvet finom, fehér forrásüledék tölt k i: azon kívül azon
ban pannon iái laza homokkő-zárványt is tartalmaz. Ebben a bányarészben még több ilyen forrásüledékkel kitöltött hasadé
kot látunk, melvek csapása 22h és 2^ közt váltakozik. és jól rétegzett. Rétegzettségének vonalai a közbetelepedett szarukővadok révén igen jól szembetűnnek. A dolomit feltárt része némileg hullámosán gyűrődött. amennyiben dőlésének iránya 15h-tól egészen l l h-ig változik, a dőlés foka 30° és 50°
közt ingadozik.
A dolomit erősen repedezett, sőt a bánvafal Ny-i részén össze-vissza töredezett s a repedésekbe belerázódott a szaru
köves konglomerátumnak az egykori parti hullámverésokozta kavicsanyaga.
tyáshegyen és a Hármashatárhegy csoportjában előforduló szaruköves dolomittal, Gyéren akadnak benne kövületek is :
Lingula tenuissima BRONN Lingula Gornensis PÁRON A Lingula marginaplicata KLIPST.
Spirigera trigonella SCHLOTH.
Alectryonia montis caprilis KLIPST.
E kövületek alapján a legújabb vizsgálatok szerint (48) ez a szaruköves dolomit a budai fődolomittal azonos korú, tehát a felső triász karúi emeletének felső részében képződött. Lénye
gében tehát a fődolomittal egykorú, de tőle eltérő fácies.
A dolomitban is — éppen úgy, mint a szarukőkonglomerá- tumban — főleg 21h és 22h irányú törések és vetőlapok ural
kodnak. Helyenként még harántul — 3h irányban — haladó kisebb törések is láthatók. A kettőnek rendszere a nyugati kő
bányafülke dolomitjában teljes rácsozatot hozott létre.
84. ábra. Hasadékkitöltés dolomitban. A hasadékba hullott szarukö- konglomerátum-darabokat limonitos kötőanyag tartja össze. 1 = do
lomit; 2 = hasadékkitöltés.
A töréseken át feltört hévforrások a hasadékba hullott kő
törmeléket — épúgy, mint a szarukőkonglomerátumban — lerakódásaikkal átjárták és körülfogták.
A Ny-i bányarész kijárója táján egy közel 1.5 m vastag hasadékkitöltés látható, melyben a belehullott szarukőkonglo- merátumdarabok erősen limonitos kötőanyaggal összecemente- zettek. A hasadékkitöltés csapása 22h, a hasadék oldalait képező dolomit 12h 50° alatt dől. A hasadékkitöltés fölfelé kivékonyo
dik s majdnem a felszínig tart.
Az egykori hévforrások nyomait a hasadékkitöltéseken kívül még az egykori pirit és a kaiéit jelenléte is elárulja. A pi
rít ma már limonittá alakult és részben apró hexaederekbői álló druzákban, részben limonitos festés alakjában észlelhető. A kalcit apró szkalenoederes kristályait a kőbánya nyugati fül
kéjében találjuk.
Az ördögorom KNy-i irányú gerince tektonikaiig 3 da
A szarukőbreccsa, illetőleg konglomerátum egynemubb, erősen kovasavas részeit maíom/có'-faragásra használják fel; az erre a célra nem elég kemény és nem elég egynemű részekből egyszerűbb falazatok építésére szolgáló köveket vágnak ki.
A L ágym ányosi lapály.
Már a város belsejéből a kelenföldi állomás felé vezető villamos vasút vonalán feltűnt a Kelenföld sík lapálya, mely
nek jó része ma már épületekkel fedett, különösen a Gellért
hegy s a vasútvonal között. Az ördögoromról s a környék ma
gasabb pontjairól még jobban áttekinthetjük ezt a lenyesett, sík területet. A kelenföldi lapály az ó-holocénban valamivel magasabban folyt Dunának ábrádéit melléke, melyet különö
sen a mai Duna medréhez közelebb folyami homok és kavics borít.
A Dunától elkotort képződmény a kiscelli agyag s a lenye
sett térszínen az ó-holocén Dunának az iszapos, agyagos, ka
vicsos homokja alatt a kelenföldi lapályon mindenütt megta
láljuk a kiscelli agyagot. így például a lágymányosi Erzsébet- sósfürdő és az Aeskulap keserűvizes telep kútjaiban megtalál
tuk a Duna ó-holocén kavicsát 2.30—2.40 m mélységben. A ka
vics biotit-andezit-görgeteget is tartalmaz, 0.-6—0.7 m vastag.
Közvetlenül alatta a kiscelli agyagot tárták fel a kutak és Csepelszigetet borító homok- és kavicsos homoktelepeket.
(Lásd az 59. ábrát a 91. lapon.)
A levantei időben a Duna a Nagymaros—visegrádi szoro
son keresztül folyt és Budapest alatt olyan nagy törmelékkúpon ágazott el, melynek egyik maradványa a pusztaszentlörinci ka
vicstelepben még felismerhető. Ennek magassága kb. 144 m a t. sz. f. Innen DK-re a folyó Vecsésen keresztül Pilis felé és azontúl pedig valószínűleg a ceglédi Gerje (Ceglédi-ér) mentén a mai Tisza völgye felé vette útját.
A pleisztocén Duna kezdetben magasabban (a budai ter- rasz kb. 150, a pestszentlőrinci pedig 146 m magas), de nagy
jában ugyanabban az irányban járt, mint a levantei Duna Később a fiatalabb pleisztocén időben az alföldi tó teljes eltűnése (feltöltése és az Alduna szorosán át való lecsapolása) után el
hagyta addigi irányát, valamint magasságát is és medrével mindinkább DNy felé és egyúttal mindig mélyebb vonalra ván
dorolt, miközben saját törmelékkúpjának legnagyobb részét el
pusztította.
85. ábra. Az Aesculap-telep keserűvizes kútjainak geológiai szel
vénye (dr. Szontugh Tamás szerint). 1 — kiscelli agyag; 2 — biotit- andezit-kavics; 3 = csillámos kavicsos agyag; U — agyagos homok;
5 = csillámos agyagos lösz; 6 = csillámos agyagos homok; 7 = hu
muszos talaj gipsszel.
Az ó-holocén időben a Duna esése (az említett, Ny felé és egyszersmind alacsonyabb nívóra tartó eltolódása következ
tében) csökkent és ekkor hatalmas kanyarodásokban mozgott a folyó D felé, nagyjából a mai Dunavölgy irányában. (Óbudai kanyarulat 108—107 m, Belváros 106—105 m, Kelenföld 105
—104 m.)
Jelen-kor. Amidőn az újabb holocén időben a Duna alsó szakasza az Alföld talajába már bevágódik, a Budapest mellett levő szakasza nagyobb eséshez jut s egyenesebb irányban foly
hat le.
A Saxlehner A ndrás-féle keserűvizes források. Az Ördögoromról visszatérünk a Magas-útra s miután ott
— főleg a Szentháromság környékén — a lejtőtörmelékes löszt megtekinthettük, DK-i irányban a Dobogóhegy felé haladunk kiscelli agyagból felépült gerincen, melyet a felszínen elég
vas-tagon elborít a helyi kőzettörmelék. Ezen az egész lejtőn nem látunk nagyobb feltárást addig, míg csak a Budaörsi-út D-i oldalán emelkedő Dobogóhegyhez le nem érünk. E domb a kiscelli agyag fölött következő felső oligocén-kon (cattien) emeletet képviseli, amelynek rétegei palás, kissé meszes agyag,
86. ábra. Felső oligocén fluviális jellegű lerakódások a Dobogó
hegyen.
márga, meszes kötöszerű homokkő és laza kvarchomokból állanak. E lera
kódás palás agyagjában, valamint a homokkőben is olykor növénylenyo
matokat találni, a domb tetején ki
bukkanó homokkőpadokban pedig né
ha pectunculus kőbelekre akadunk.
A domb északi oldalán, a jelenlegi rendőrlaktanya udvarán látható nagy vájás jó feltárás e rétegek D-i 15—
20°-ú dőlésének s egyszersmind flu
viális telepedéinek megítélésére néz
ve. Ez utóbbi egykori változó áram
lások alapján magyarázható meg (lásd a 86. ábrát).
Szelvényünk hosszmetszetében a felső oligocén lerakódás konkordáns módon és egyforma dőléssel telepszik rá a kiscelli agyagra (87. ábra). Ha pedig ÉK—DNy-i irányban készí
tünk egy harántmetszetet, akkor azt látjuk, hogy a felső oligocén homok- és homokkőlerakódás mintegy elkülö
nülten fekszik rajta a kiscelli agya
gon, mint egy valamikor összefüggő széles takarónak a kétoldali völgy
eróziótól még el nem hordott roncsa (88. ábra).
Nyugatról megkerülve e dombot, eljutunk végre a Saxleh- ner-család tulajdonát képező Őrsöd nevű völgylaposra, amelyen
87. ábra. SzelvényazördögormonésPéterhegyenkeresztül. 1=dolomit; 2 =szarukőbreccsa; 3=budai márga; U=kiscelli agyag; 5 =felső oligocén-homok.
körülbelül 150 kútban a Hunyadi János-keserűvizet termelik.*
Ezen a helyen a völgy lapos és elég széles területe az örisödi vízér (patakocska) okozta ablációnak köszöni létrejöttét. A cse
kély esésű árok vize ugyanis — támogatva az uralkodó ÉNy-i szél kifúvó hatásától is — az ó-holocénben egészen a kiscelli agyag színéig erodálta és eltávolította az egykor e völgy szakasz fölött is elterült felső oligocén-kori finom homokot. Ennél mé
lyebbre az ó-alluviális Duna magasabb és duzzasztólag ható nívója miatt azonban nem vájhatta be magát.
A kiscelli agyag egészben véve impermeábilis, csak a leg
felső, morzsalékosan meglazult rétege szokott átnedvesedni a közvetlenül reáhullott, vagy felette levő lösztakaróból származó víztől. A kiscelli agyag azonban ezt a vizet sem bocsátja mé
lyebbre, hanem a lejtés irányában főként oldalt szivárogtatja tovább. így képződnek a kisebb lösz alatti, többnyire csak
ta-1
88. ábra. Őrsöd, Dobogó— őrmező vázlatos geológiai szelvénye.
1 = kiscelli agyag; 2 — felső oligocén homok.
vasszal bővebb vizű források. Tehát a kiscelli agyag felső, mor- zsalékos részében észlelhető víz aránylag kis mennyiségű. így a Hosszúrét tája felett levő kiscelli agyag az év legnagyobb részében száraz.
A vízszintes talpú keserűvizes forrás-katlan kiscelli agyag
területén azonban kedvezőbb körülmények között a felső 2—4 m vastag zónában jobban meggyülemlik a víz, úgyhogy a rajta levő kutak rövid idő alatt — rétegforrásszerűen — oldalról vízzel megtelhetnek. Az itt jelentkező nagyobb vízmennyiség ugyanis a kétoldalt emelkedő, vízben bővelkedő felső oligocén homok- és homokkőből felépült dombokból: az Őrsöd és Dobogó
ból származik, melyek vize a köztük levő keserűvizes mélyedés felé lassan átszivárog.
így tehát a kiscelli agyag felső, repedéses rétegeiben s a benne levő vékony homokrétegecskékben rendkívül lassan, kis eséssel, talajvízáram szivárog a völgy felé. A víz e lassú, majd
nem a stagnálással határos szivárgása közben a kiscelli agyag
ban képződő keserűsókat oldja. Ezek a sók: főként a magné
ziumszulfát és a nátriumszulfát.
* A telep megnézéséhez a Saxlehner-cég irodájában (VI., Andrássy-út 3) engedélyt kell kérni.
E sók az egykori hévforrások hatására pirittel impregnált szulfát és magnéziumszulfát (keserűsó):
Ca Mg (C0a)2 -\- 2 H2 SO* = Ca SO* + Mg SO* -f 2H*0 + 2 CO2 A magnéziumszulfát a vízben feloldódik, a Ca SO* két molekula kristályvízzel gipsz alakjában kikristályosodik.
A ferroszulfát tovább oxidálódik ferriszulfáttá és ferrihid- roxiddá:
6 FeSÖ4 + 3 0 + 3 H2O = 2 F&fSO*)* + 2 Fe(OH)*
A ferriszulfát víz jelenlétében ferrihidroxiddá és kénsavvá bomlik:
Fe2(S0<) 3 + 6 H2O t 2 Fe(OH)z + 3 HzSO*
Az utolsó egyenlet értelmében képződött kénsav azonban telje
sen lejtötődik a szulfátok képződésére (lásd az első egyenletet), a kékesszürke agyaghoz keverten finom dolomittörmelék és vele együtt pirit is előfordul. A kiscelli agyag ezeken kívül vala
mely távoli vulkán erupciójából származó plagioklász tartalmú finomszemű tufát is tartalmaz, épúgy, mint a budai márga (lásd a mártonhegyi kirándulást a 60. lapon). A Na tartalmú plagioklász és a pirit elbomlásából képződött kénsav egymásra- hatásából a keserűvíz második fontos sója, a nátriumszulfát keletkezik, mely a kiscelli agyagban levő vízben feloldódik.
P irit azonban a hévforrások hatására nemcsak a dolomit
ban, hanem a bryozoumos rétegekben, budai márgában, kis
celli agyagban is képződött. Tehát mindezekből származhatik a kénsav is. Az előbbiek finomszemű törmelékeiből több-keve
sebb a kiscelli agyagba került a kiscelli agyag képződésekor.
A keserűvíz kis fokú jelenléte sok helyen már a dolomit- hegység közelében kimutatható, nagyobb mennyiségben azon
ban magában a kiscelli agyagban gyűlik össze.
A keserűvíz sóinak képződése a vázolt kémiai folyamatok révén azonban nagyon lassú és a keletkező oldat igen híg. Ez a híg oldat azonban koncentrálódik a keserűvizes-telepek vízszin
tes talpú medencéiben, amennyiben itt a csaknem sztagnáló víz hosszabb veszteglése közben erős párolgásnak van kitéve, mert
fölötte a párolgást akadályozó kőzettakaró nincs. Míg az örsödi lapály perifériáján, északon az angol kertben, délen pedig a gazdasági épületek közelében a felső oligocén homokból lassan átömíő édesvizet találunk, addig valamivel beljebb már keserű, a Lapály közepén — hol a fedő felső oligocénnek nyoma sincs
— pedig legkoncentráltabb a gyógyvíz.
A keserűvizes lapályon a kiscelli agyagnak felső, 2—4 m vastag morzsalékos rétege télen és tavasszal annyira tele van keserűvízzel, hogy a benne levő — átlag 6—8 m mély kutak — szinültig megtelnek; nyáron és ősszel, tehát a szárazabb
idő-89. ábra. Az örsödi keserűvizes kutak szelvénye.
ben a víz tükre 3 m-re is lesülyed a felszín alá s ekkor a víz kissé koncentráltabb.
A kiscelli agyag, az örsödi telepen levő 150 kút szerint felülről lefelé a következő minőségű (89. áb ra):
1. 0.8 m humuszos agyag; 2. 1.5 m sárga agyag; 3. 1.5 m sárga agyag kék foltokkal; 4. 1.0 m főleg kék agyag sárga foltokkal; 5. tovább lefelé kék agyag.
A kutak 1.9 —2.5 m átmérőjűek és tétényi faragott víz- áteresztő szarmata mészkővel kifalazottak. A bennük össze
gyűlő víz az ismert gyógyvíz. A kutakban 1.030—1.052 sűrű
ségű víz gyűlik össze. A különböző sűrűségű víz gyűjtő ciszter
nákban, a leggondosabb ellenőrzés mellett, 1.034—1.035 sűrű
ségűre, vagyis a legelőnyösebb középsűrűségűre egyenlítő
dik ki.
A keserűvíz minden literjében átlag 50 gr só van feloldva.
A víz elpárolgása után visszamaradt fix maradék átlagos össze
tétele:
MgSO. . . . . . . . 44.68%
Na2S(>4 . . . . . . . 47.21 „
N a C l . . . . . . 4.11„
NasCO s . . . . . . . 1.72 „
CaCOs . . . . . . . 2.20 „ LiCl . . . . . . 0.08 „ 100.00%
A keserűvíz termelése és kezelése a Saxlehner-féle telepen mintaszerű és a világháború előtt évenként mintegy 9—10 millió palack keserűvizet küldtek szét a világ minden tájára. Ma azon
ban a termelés sokkal kisebb. A víz „Hunyadi János”-keserűvíz néven világhírű. A telepet természetesen „védőterület” óvja.
Végül megemlítjük, hogy ehhez hasonló többé-kevés bbé jól kifejlődött keserűvizes teknők félkörben kísérik a Budai-hegy
ség tövét, melyek mind ó-holocén denudációs területek: a Lágy- mányos-lapályon a Gellérthegy tövében gyenge keserűvizet tar
talmaz a kiscelii agyag, D felé az Erzsébetfürdő mély fekvésű területe 5 kúttal, azután az „Aeskulap” keserűvíztelep 2 kúttal.
Még tovább dél felé találjuk az „őrmező” teknőjét mintegy 12 kúttal, ettől DNy-ra a megtekintett „Örsöd”-i telepet. Végül Ny felé, Budaörs község határában a községtől D-re levő völgy
ben a Loser-féle telepet és a Törökugratótól D-re levő völgy keserűvizes területét. A két utolsó terület vizét ma nem értéke
sítik.
10