A hazai felsőoktatás finanszírozása

Magyarországon intézményalapú felsőoktatás-finanszírozás történt 1990 és 1996 között. Az előző évek bázisfinanszírozása alapján az állam határozta meg az intézmények költségfinanszírozási mértékét, egyéni szabályozó alkukkal kiegészítve. Az intézményalapú finanszírozás esetében a támogatás összege nem függött az intézmény teljesítményétől vagy a szolgáltatás minőségétől. A

4. modell

Ausztria, Belgium Csehország, Írország Franciaország

Olaszország, Lengyelország, Portugália, Svájc, Spanyolország Mexikó

1. modell

Skandináv országok:

Dánia Finnország Izland Norvégia Svédország 3. modell

Chile Japán Korea

2. modell Ausztrália Kanada Hollandia Új-Zéland

Egyesült Királyság Egyesült Államok A tandíjak mértéke

A hallgatói támogatási rendszer fejlettsége

1993. évi törvényben elfogadásra került a tandíj fizetés kötelezettsége, amelyet végül is 1995-ben vezettek be. A tandíj bevezetése igen nagy társadalmi ellenállásba ütközött, ezért az 1998-ban megalakult új kormány, a választási ígéretéhez híven, tandíjmentességet adott az államilag finanszírozott első alapképzésben, az első kiegészítő alapképzésben, valamint az első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú képzésben résztvevőknek. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX.

törvény már nem tartalmazott tandíjra vonatkozó részeket, így ezt az időpontot tekinthetjük a tandíj végleges megszüntetésének (FELVI, 2006). A felsőoktatási intézmények finanszírozása 1997 és 2000 között piacmodellező normatíva alapján történt, amely az előző évi bázisra épül és normatíva alkuk határozták meg. A 2001 és 2005 közötti időszakban részben piacmodellező, részben költségalapú képlet szerinti finanszírozás történt, amely továbbra is az előző évi bázisra épült, és normatíva alkuk határozták meg. A finanszírozás 2006 óta hasonló módon történik, az egészség- és orvostudományi, művészeti, agrár és természettudományi tudományterületek erős érdekérvényesítésével (TEMESI, 2012).

A tandíj megszüntetésével párhuzamosan az önköltséges nappali képzések aránya megemelkedett, amely nem volt jellemző korábban. Az önköltségi díjak összege központilag nincsen meghatározva, csak maximalizálva, így a díjak széles skálán változnak képzésenként és igen eltérőek lehetnek intézményenként.

A hazai felsőoktatás költségvetési adatai szerint 2009 és 2013 között az állami felsőoktatási intézmények kiadásai és bevételei növekedtek, ezzel ellentétben az állami támogatásuk csökkent.

Az intézmények összes támogatása a GDP-ez viszonyítva 0,8 %-ról 0,6 %-ra csökkent. Az OECD országokra jellemző 1-1,2 %-os szint elérése még szerepelt a 2013. évi felsőoktatási stratégiai tervben, de az azt követő 2014. évi tervben már az állami támogatás növekedését nem tervezik. A felsőoktatás kiadásai a központi költségvetési kiadás (tény) főösszegéhez viszonyítva is csökkent 5,0 %-ról 2,9 %-ra (9. táblázat) (BERÁCS et al. 2015, SÁNDORNÉ, 2016c).

9. táblázat A felsőoktatás költségvetési adatai a beszámolók alapján 2009-2013 (Milliárd Ft)

2009.

évi tény

2010.

évi tény

2011.

évi tény

2012.

évi tény

2013.

évi tény Állami felsőoktatási intézmények

Kiadás 445,8 474,1 500,6 482,9 496.2

Bevétel 240.8 282,8 307.3 295,3 323.4

Támogatás 203,1 199.8 188,2 175,1 175,2

Nem állami felsőoktatás támogatása 11,0 10,8 10,7 9,0 9,3

Összes kiadás 456,8 484,8 511,3 492,0 505,4

Összes támogatás 214,1 210,6 198,9 184,1 184,4

Intézményi bevételek az intézményi kiadásokhoz viszonyítva

54,0 % 59,65 % 61,4 % 61,2 % 65,2 % Összes kiadás a GDP-hez viszonyítva 1,8 % 1,8 % 1,8 % 1,7 % 1,7 % Összes támogatás a GDP-hez viszonyítva 0,8 % 0,8 % 0,7 % 0,6 % 0,6 % Felsőoktatás kiadásai a központi költségvetés

kiadási (tény) főösszegéhez viszonyítva

5,0 % 3,4 % 3,4 % 3,3 % 2,9 %

Forrás: Adott évi zárszámadási törvények alapján BERÁCS et al. (2015, p.30.)

Az állami szerepvállalás csökkenését nem pótolják más szektorból (vállalatoktól, szervezetektől, nemzetközi szervezetektől) származó bevételek, amelyek aránya a bevételeken belül mindvégig

3,5-4% körüli. BERÁCS és szerzőtársai (2015) tanulmánya szerint ez a felsőoktatás finanszírozásának egyik legnagyobb negatívuma.

„Nyilvánvaló, hogy a felsőoktatás működtetéséért való állami felelősségvállalás nem nélkülözhető. Ebből adódóan a szabályozás csak közjogi természetű lehet. A mai felsőoktatás globális világában mindazonáltal a piaci szempontok sem nélkülözhetők. Ennek alapvető oka az, hogy az európai szintű elvárások szerint a versenyképes felsőoktatásra legalább az éves bruttó hazai termék 2%-át kell fordítani. Még ha az állam vállal is ebből 1-1,5%-ot, a magánfinanszírozás akkor sem nélkülözhető. Befektetőket, szponzorokat bevonni azonban csak olyan intézményi rendszerbe lehet, amelyiktől a befektetés biztonságos megtérülése remélhető“ (DEÁK, 2013, p7).

Az 1990/91-es és 2003/04-es tanév között a nappali tagozatos hallgatói létszám közel megháromszorozódott, 76 601-ről 216 296-ra, az esti tagozatos létszám szintén közel háromszorosára, 4 737-ről 12 950-re, míg a levelező tagozatos létszám több mint ötszörösére, 27 038-ról 140 491-re nőtt. Az 1998-ban indult távoktatás hallgatói létszáma a 2003/04-es tanévben 39 338 fő volt. Következésképpen, a teljes hallgatói létszám közel négyszeresére, 108 376-ról 409 075-re nőtt az adott időszakban Magyarországon (OKTATÁSI HIVATAL, 2013, POLÓNYI, 2005). A teljes hallgatói létszám a 2014/15-ös tanévre vonatkozóan 271 480 fő, amelyből a nappali tagozatos hallgatók száma 203 576 fő. (KSH, 2015) Az adatok azt mutatják, hogy a 2003/04-es tanév hallgatói létszáma közel 140 000 fővel csökkent a 2014/15-ös tanévre, amely döntően a nem nappali tagozatos hallgatói létszám csökkenésének tulajdonítható. A nappali tagozatos hallgatói létszám az utóbbi évtizedben közel 13 000 fővel csökkent.

A 2011. évi CCIV. törvény 84/A. § (3) bekezdése szerint a képzési támogatást - kifutó rendszerben- a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény szerinti államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatók számított létszáma alapján kell meghatározni. A képzési támogatás összegét a képzés szakmai jellegére tekintettel képzési ciklusokra kell meghatározni. A képzéseket a képzési támogatáshoz való jogosultság szempontjából finanszírozási csoportokba kell sorolni.

(JOGTÁR, 2016)

2012-ben került bevezetésre az új hallgatói állami ösztöndíjrendszer, amely szabályozza a hallgató és az állam kötelezettségeit. Az állami ösztöndíjszerződés lényege, hogy az állam átvállalja a hallgató képzésének költségét részben vagy egészben, a hallgató pedig azt vállalja, hogy diplomáját a megadott időn belül megszerzi és azt követően 20 éven belül az őt támogatott idő kétszereséig Magyarországon dolgozik. Ellenkező esetben vissza kell fizetnie az állami támogatást (FELVI, 2012). Az állami (rész)ösztöndíj elnyerése a felvételt követő első tanévre szól. Ha a hallgató nem szerzi meg a minimálisan meghatározott számú kreditet, önköltséges képzésben folytathatja tanulmányait. A megüresedett állami ösztöndíjas helyre önköltséges hallgatók pályázhatnak. Ez a rendszer a hallgatókat arra ösztönzi, hogy tanulmányaikat az előírt határidőn belül és a lehető legjobb eredménnyel befejezzék.

Magyarországon a a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény alapján a felsőoktatási intézmény a hallgatói juttatásokhoz rendelkezésre álló forrásokat a következő jogcímeken használhatja fel:

a) teljesítmény alapú ösztöndíj kifizetésére, mely lehet aa) tanulmányi ösztöndíj,

ab) nemzeti felsőoktatási ösztöndíj,

b) szociális alapú ösztöndíj kifizetésére, mely lehet ba) rendszeres szociális ösztöndíj,

bb) rendkívüli szociális ösztöndíj,

bc) a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj intézményi része, bd) a külföldi hallgatók miniszteri ösztöndíja,

be) alaptámogatás,

bf) szakmai gyakorlaton való részvétel támogatása;

c) doktorandusz ösztöndíj kifizetésére,

d) egyéb, a felsőoktatási intézmény térítési és juttatási szabályzatában meghatározott ösztöndíj, valamint a magyar állami (rész)ösztöndíjas képzésben részt vevők, különösen a hátrányos helyzetű hallgatók, sportolók tanulmányi költségeit kiegészítő ösztöndíjak kifizetésére,

e) az intézményi működési költségek finanszírozására, mely lehet

ea) a jegyzet-előállítás támogatása, elektronikus tankönyvek, tananyagok és a felkészüléshez szükséges elektronikus eszközök beszerzése, valamint a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányait segítő eszközök beszerzése,

eb) a kulturális tevékenység, valamint a sporttevékenység támogatása, ec) kollégium fenntartása, működtetése,

ed) kollégiumi férőhely bérlése, kollégiumi felújítás,

ee) a hallgatói, valamint a doktori önkormányzatok működésének támogatása, ef) a hallgatói tanácsadó szervezetek működésének támogatása (JOGTÁR, 2016).

A Budapesti Gazdasági Egyetem Hallgatói térítések és juttatások szabályzata szerint az Egyetem saját bevételei terhére, továbbá a Hallgatói Önkormányzattal kötött megállapodás alapján, az alábbi támogatásokat biztosíthatja egyéb ösztöndíj jogcímén:

a) terepgyakorlati és nyári szakmai gyakorlat idejére adható ösztöndíj, b) Erasmus, és más külföldi tanulmányok,

külföldi szakmai gyakorlat idejére folyósítható ösztöndíj,

c) kari egyéb ösztöndíjak (pl. kiemelt ösztöndíj, Kiemelkedő Sporttevékenységért ösztöndíj d) Biztos jövő ösztöndíj és egyéb kompetenciafejlesztési pályázatokon elnyerhető ösztöndíj

támogatás (BGE, 2016).