Hazánk szarvasmarha-állománya

Hazánkban az állattenyésztésre az elmúlt évtizedben a hanyatlás jellemző, amely megnyilvánul az állatállomány jelentős csökkenésében és az állati eredetű termékek előállításának számottevő visszaesésében (SZÉLES, 1993.).

A szarvasmarha-állomány csökkenése azonban nem a kilencvenes években kezdődött, hanem mint a 3. táblázat is mutatja, sokkal korábba.

A legszembetűnőbb csökkenés a hetvenes években volt, amikor bevezették a tenyésztési programot. A tejelő tehénállomány tenyésztési programja mögött a következő okok álltak: a növekvő urbanizáció, az érdekeltség hiánya az állattenyésztésben és a hiányos takarmány-ellátottság a 70-es években. Ennek következtében a kisgazdaságokban erőteljesen csökkent a tehénállomány, és ezért szükségessé vált, hogy a nagy gazdaságokban intenzifikálják a tenyésztési folyamatokat.

A jelenlegi helyzetre is jellemző az állatállománynak, az állati termékek előállításának nagyarányú csökkenése. A hanyatlás okai a külső és belső piacok leépülésében, az állattenyésztés alacsony jövedelmezőségében, a termelőkapacitások elavulásában, a tőkekivonásban, a hátrányosan alakuló tulajdonviszonyokban és a gazdasági helyzet általános romlásában keresendők.

A teljes állatállománynak csaknem arányosan csökkent a szaporító állomány nagysága is, aminek főként a szarvasmarhánál már hosszú távú következményei is vannak. Kedvező gazdasági kilátások esetén is csak lassan és a belső fogyasztás és az export terhére regenerálható a tehénállomány.

Az állománycsökkenés oka az 1980-as évek végéig az volt, hogy a nagyüzemi férőhelybővítések nem tudták ellensúlyozni a kistermelői szektorban végbement létszámcsökkenést (HORN, 1995.).

3. táblázat

A szarvasmarha-állomány alakulása Magyarországon

Me.: ezer db

Ebből tehén Év

Szarvasmarha összesen

Összesen

Kettős-hasznú Tejhasznú Húshasznú 1950 2.132 1.097

1960 1.963 928

1972 1.893 762 761 1

1975 1.904 760 693 11 56

1980 1.918 692 438 191 73

1985 1.766 688 277 310 101

1990 1.571 630 161 394 75

1991 1.420 560 140 354 66

1992 1.159 497 124 325 48

1993 999 450 110 302 38

1994 910 415 101 290 24

1995 928 421 92 304 25

1996 909 414 86 304 24

1997 871 403 80 303 20

1998 873 407 84 304 19

1999 857 399 79 300 20

2000 805 380 74 285 21

Forrás: KSH Internetes adatbázis

A visszaesés oka még a tejtermékek fogyasztásának mérséklődése illetve a fizetőképes kereslet csökkenése.

A szarvasmarha-ágazatot is érinti az Európa szerte súlyos gondként jelentkező élelmiszer-túltermelési válság. A hazai helyzetet tovább súlyosbítják a közgazdasági és piaci viszonyok, valamint a tulajdonviszonyok. Ezek miatt folyamatosan csökken az állomány, egyre kisebb figyelem irányul a tenyésztésre, csökken a rendelkezésre álló pénzösszeg és csökken az előállított termékek mennyisége. A továbblépés érdekében szükséges:

• a tulajdonviszonyok stabilizálása,

• elfogadható méretű, gazdaságilag életképes és környezetvédelmi szempontból elfogadható méretű állományok kialakítása,

• az új tulajdonviszonyoknak megfelelő tenyésztés-irányítási struktúra létrehozása,

• a megfelelő árrendszer,

• a tenyésztés belső információs rendszerének kialakítása (FÉSŰS, 1995.).

Az állatállomány csökkentésének megállítása és az állattartás ösztönzése még tudatosabb, előrelátóbb gazdasági intézkedéseket követel, mint a növénytermesztés. Hosszabb a termelési ciklus, az ágazatok tőkeigénye magas, a mostani befektető csak évek multán, az építkezést is figyelembe véve több év elteltével jut hozadékához (SIPOS, 1996.).

IVÁNCSICS (1997.) arról írt, hogy a tehénállomány csökkenése megáll, és különösen a versenyképesen termelő gazdaságok esetében kismértékű emelkedés is várható.

1998-ban már némi emelkedés volt az állatlétszámban, de 1999-től ismét csökkenő tendencia figyelhető meg. 2000-ben közel 10 %-kal volt kevesebb a tehénlétszám, mint 1999-ben. Ez a csökkenő tendencia még

most is tart. Míg az EU-ban az összes tehénlétszám mindössze 4 %-kal csökkent az elmúlt évtizedben, addig hazánkban közel 40 %-os csökkenés történt.

Hazánkban a szarvasmarha-állomány évtizedek óta tartó csökkenése 1991-ben felgyorsult, az évtized közepére mérséklődött. A csökkenés térségenként differenciált: a visszaesés azokon a területeken volt a legnagyobb, ahol az adottságok általában a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlenek. A tehénállomány 1990-es évek elején tapasztalt nagyarányú fogyása a megtett szabályozási intézkedések hatására mérséklődött, 400 ezer darab körül látszik stabilizálódni (SZŰCS – UDOVECZ, 1998.).

A kereslet és kínálat egyensúlyát biztosító koordináció 1990-ig a

„gazdaságirányítás” látta el a vertikum egyes fázisainak juttatott állami támogatások, valamint a termelőkre kiszabott feladatok segítségével.

1988-tól a kormány az állami támogatások fokozatos leépítését tűzte ki célul, amelynek megvalósítása a tej és tejtermékek fogyasztói áremelkedését vonta maga után. Az áremelkedés hatására csökkent a tej és tejtermékek fogyasztása, amit azonban nem követett a tejtermelés csökkenése, sőt, ebben az időszakban működött az ún. üsző kihelyezési akció, amely a tejtermelőknek azt sugallta, hogy tovább fokozzák termelésüket.

1991-ben mintegy 400 millió liter tejtöbblet keletkezett. Az áralakulások és egyéb tényezők hatására kialakult válság orvoslására a Földművelési Minisztérium a következő intézkedéseket alkalmazta:

• kivágási támogatás (1991. február 1.): tízezer forint kivágási támogatás minden kivágott tehén után, ha a termelő egyben vállalja, hogy a tejüzemeknek átadott tej mennyiségét a következő 3 évben minden támogatásban részesült tehén után 4.500 literrel csökkenti;

• az export támogatást 30 %-ról 35 %-ra emelték;

• a tejtermelők vállalják a tejiparnak történő tejátadás 15 %-os csökkentését, és ennek fejében a felvásárlási árat a tejipar erre a mennyiségre nem csökkenti az előző évihez képest.

Az intézkedések hatására 1991-ről 1992-re 63.000-rel csökkent a tehénállomány. A kormányzati intézkedések hatásai a legkedvezőtlenebbül a termelőszövetkezetek esetében jelentkezett, ugyanis az állománycsökkenés döntő többsége itt jelentkezett (2. sz.

melléklet).

A tehénállomány létszámának csökkenése a mai napig nem állt meg, és ennek eredménye, hogy 1999-ben 400 ezer alá esett a tejelő szarvasmarha létszám, 2000-ben pedig már csak 380.000 db volt.

Jelenleg hazánkban 25.000 egyéni gazdálkodó, valamint 813 szövetkezet és gazdasági társaság tulajdonában van tehénállományunk. Míg 10 évvel ezelőtt a szövetkezetek tartották a tehenek 55 %-át, addig napjainkban ez az arány 40 % alá csökkent. Ezzel szemben növekedett a magángazdák és a társas vállalkozások részesedése. Jó aránynak számít, hogy az 50-nél több tehenet tartók termelik a tej 86 %-át.